Régi vadászeszközeink: A hangtompítóról és megszületéséről
Egyre több szó esik a hangtompító használatáról, engedélyezéséről, mivel egyre több európai országban engedélyezik vadászati használatát. Itthon finoman szólva sincs egyetértés arról, hogy milyen létjogosultsága van. A támogatók fő érvei között a természet kisebb mértékű zavarása, a hallásvédelem, lőterek esetében pedig a társadalmi együttélés könnyebb megvalósítása a legfontosabb indokok, az ellenzők pedig az orvvadászat és lopás megkönnyítését látják benne. Nem célunk, hogy e vitákban állást foglaljunk, de azért annyit elárulok, hogy jelen sorok szerzője inkább pro, mint kontra, mivel alapvetően nem hisz abban, hogy a devianciára kell szabni a lőfegyvertartási szabályokat. Folytatjuk sorozatunkat, mely az éjjeli vadászat eszközei és a gyúpeckes fegyverrendszerek után ismét egy régi-új vadászeszközt vesz górcső alá.
A Maxim Silent Firearms Co. hirdetése az 1910-es évekből
Jelen cikkünk tárgya nem is az engedélyezés kérdése lesz, hanem inkább annak a vizsgálata, hogy ezek az eszközök mióta vannak közöttünk. Bár számunkra új technológiának tűnik, valójában egyáltalán nem az, sőt, szinte egy idős a modern, füstnélküli lőporral töltött lőszert tüzelő ismétlő vadászpuskával. Az első működőképes típus megtervezése Hiram Stevens Maxim fiához, Hiram Percy Maxim nevéhez közthető. Nem esett úgy látszik messze az alma a fájától… A fiatalabb Maxim felismerte az összefüggést, hogy a fegyver torkolati döreje, vagyis inkább működésének zaja több összetevőből áll. Egyrészt vannak a fegyvernek mechanikai zajai, mint az elsütőserkezet működése, mely értelemszerűen nem csillapítható, másrészt ott van a hanghatárt átlépő lövedék döreje, ami szintén nem csökkenthető, feltéve, hogy nem akarjuk 330-340 m/s alá csökkenteni a torkolati sebességet. A hanghatás harmadik összetevője azonban befolyásolható. A legjelentősebb hangforrás akkor jelentkezik, mikor a kiterjedő lőporgázok elhagyják a torkolatot. Nem véletlen, hogy a hangtompítókat a legtöbb esetben ide szerelik fel. Ifjabb Maxim találmányát a lefolyón örvénylő víz inspirálta. Észrevette, hogy a forgó mozgásra kényszerített folyadék lassabb, mint az egyenesen lefolyó. A lőporgázok hasonló lassítására ezért egy csőtorkolatra szerelhető excentrikus hengert konstruált, melybe spirális fém terelőlemezeket épített. A torkolaton kiáramló lőporgáz nagy részét fogta meg a henger és zárt térben áramlásra kényszerítette, lelassította és lehűtötte azt, hogy a torkolati nyomás csökkenjen. Az energia persze közben nem veszett el: a terelőlemezek és a hangtompító háza nyelte el azt, erős melegedést okozva. Mindebből látszik már az is, hogy a torkolati dörej csak mértékkel mérsékelhető. A fegyver, ha a lövedéket hangsebesség felett lövi ki, soha nem ad majd ki filmekben megszokott putty-putty hangot, annál jóval hangosabb lesz. Maxim hangtompítója excentrikus volt, hogy a cső felső vonala fölé ne emelkedjen és használhatók maradjanak az eredeti nyílt irányzékok.
Maxim szabadalma 1909-ből
A hangtompítónak még egy fontos hatása is jelentkezett már a korai kísérleteken is. A fegyver visszarúgása több tényező összeadódó hatása. Egyrészt szerepet játszik benne az impulzusmegmaradás törvénye, melynek legfontosabb paraméterei a fegyver és lövedék tömege, valamint a lövedék sebessége, másrészt viszont komoly szerepet játszik a visszarúgásban a torkolatot elhagyó lőporgázok rakétahatása is. A hangtompító ez utóbbit is minimálisra csökkentette, így a fegyver visszarúgása is jelentősen leesett. A korabeli mérések szerint a visszarúgás energiáját 60%-kal csökkentette a szerkezet.
Az első kereskedelmi darabok 1908-ban jelentek meg a piacon, és szinte azonnal feltűntek európai, köztük a magyar piacot is kiszolgáló osztrák cégek palettáján. Ogris Mihály ferlachi fegyverkereskedő magyar piacra szánt, magyar nyelven megjelent katalógusa például a Maxim moderátorokat 46 koronáért adta 22-es, 62,50 koronáért 6-9,3 mm és 75 koronáért 9,3-11 mm-es öbnagyságú csövekre. A középkaliberekre szerelhető hangtompítók 16 cm hosszúak, 3 cm átmérőjűek voltak, tömegük pedig 350 g volt. A hirdető szerint a fegyverek lőképe nem romlott használatukkal, sőt a kisebb visszahatás miatt a lőkészség javításához is hozzájárult. Csak gyérfüstű lőporral volt ugyanakkor használható, mivel a füstös lőpor hamar elkoszolta a szerkezetet.
Németh Balázs, 2020.
Javasolt olvasnivaló:
jajj akarom mondani impulzus=tömeg x sebesség, na íme a káosz
Szerintem az energiamegmaradás törvényének magyarázatában teljesen helyénvaló a puska + golyó hasonlat (impulzus x tömeg). Az hogy, ebből a fenti rakétaelv miatti hatást ( az általános iskola szintjén azaz 5. osztály azaz 11 éves gyermek!) kihagyják az természetes. A rakétaelv egyébként szintén az energiamegmaradás elvei alapján működik, csak felület és nyomás elemekkel, akár a csöszájfék.
A káosz meg az univerzum alapeleme (entropia), de ez már nyolcadik osztály… odáig meg el kell jutni valahogy :)
Lábjegyzetek.
A cikk utal rá, de legyen kimondva: minden hangtompító egyben aktív csőszájfék is. (A lőporgázok nyomása a terelőlemezekre hatva előretolja a már hátrafelé mozgó fegyvert.)
A magyar lőfegyveres szakirodalomban nagyon szeretik a hátrarúgást a lendület, más néven impulzus szempontjából magyarázni. Ennek okát nem ismerem: talán közrejátszik az is, hogy középiskolában évtizedek óta ilyen szöveges feladatokkal tanítják az impulzust. Nagyon nem szeretem a hátrarúgásnak ezt a tárgyalását, mert ez a jelenség faék egyszerűségű leírása az okainak (nyomás és helyettes magyarázata helyett, és emberekkel beszélgetve tapasztalom, hogy emiatt káosz van a fejekben. Most csak utaltam a problémára, de valaki tényleg tapossa ki belőlem a félkész cikk befejezését.