Kedves Lövész- és Vadásztársak!

Javában tart az ECHA (European Chemical Agency, az Európai Unió Kémiai Ügynöksége) ólomlövedékek betiltását célzó rendeletének konzultációja. Időről-időre jelezzük a folyamatok alakulását. Legutolsó alkalommal akkor jelentkeztünk, mikor a hazai CIP képviselet, valamint a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetsége egy-egy beadványt nyújtott be, mely azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy van e alternatívája jelenleg az ólomnak olyan elöl- és hátultöltő fegyverek esetében, melyeket eredendően ólomlövedékekhez terveztek. A beadványok praktikus, biztonsági és jogi oldalakról vizsgálták a kérdést analitikus pontossággal.

Örömmel jelezzük, hogy első beadványaink célt értek. Az ECHA képviselői válaszoltak nekünk, kiemelve, hogy tanulmányaink kézzelfogható bizonyítékot biztosítanak a további munkához. Megértették a lövedékanyaggal kapcsolatos szükségleteinket, ami lehetővé teszi a további párbeszédet.

Talajvizsgálatok Magyarországon

Mindeközben nem pihentünk. Az Országos Magyar Vadászkamara anyagi támogatásával több magyarországi lőtér talaját vizsgáltuk meg akkreditált labor bevonásával, hogy felmérjük milyen veszélyt jelnet valójában az ólomlövedék. Korábban jeleztük már, hogy álláspontunk – és mellesleg a talaj nehézfém szennyezettségét hivatalból vizsgáló intézmények álláspontja – szerint nem állítható fel közvetlen kapcsolat a sportlövészet és vadászat, valamint a termőföldek ólomszennyezettsége között. Ólomszennyezettség olyan területeken érhető tetten, ahol ólomtartalmú üzemanyag nagy arányban terhelte a környezetet korábban, valamint ahol ipari, bányászati tevékenységből származott a terhelés.

A következő talajvizsgálatokat végeztük el:

1. Hűvösvölgyi régi katonai lőtér talajának vizsgálata. A lőteret 1850-1918 között használták intenzíven lövészetre a budai helyőrségek. A golyófogók – ma erdő és természetvédelmi terület – erősen terheltek ólomból készült Lorenz, Wänzl, Werndl és ólommagvas, fémköpenyes Mannlicher lövedékkel. A 3db mintavételi pont 2 m-es mélyfúrás talajmintái nem mutattak ki ólomszennyezettséget. Egytelen módon sikerült ólomszennyezett mintát produkálni, amennyiben a becsapódott lövedékkel közvetlenül érintkező talajdarabokat vizsgálták. A labor jelzése szerint ennek oka a becsapódáskor leszakadó részecskék jelenléte, ugyanakkor 150-170 év kevés volt ahhoz, hogy az ólom a talajba oldódjon, avagy elvándoroljon a becsapódási helytől. Mindez annak ellenére, hogy a talaj kémhatása enyhén savas.
2. Gyulaj, használaton kívüli vadász belövőpálya, melyet évtizedeken keresztül fegyverbelövésre használtak erdei környezetben. A hely jó minta egy extrém módon terhelt vadászterület vizsgálatához. Itt 2db 2 m-es mélyfúrásból, valamint 2 db, golyófogóba csapódott lövedékek közvetlen közeléből származó minta volt a vizsgálat alapja. Határérték feletti ólomszennyezettséget itt is csak úgy sikerült produkálni, hogy a lövedékkel érintkező talajdarabkákat vizsgálták meg, melyek a becsapódáskor leszakadó részecskéket is tartalmazták. A mélyebb rétegekben ólomszennyezettség nem mérhető. A talaj kémhatása erősen savas, ennek ellenére sem alakult ki szennyezettség.
3. Kelet-magyarországi koronglövész lőtér, melyet több évtizede használnak olimpiai skeet és trap lövészetre. A lőtér területén 3db mintavételi pontról származó 2 m-es mélyfúrások mintái nem mutattak egészségügyi határértéket meghaladó ólomszennyezettséget egy esetben sem.

A vizsgálatok megerősítették azt a nézetünket, hogy az ólomlövedékek – amennyiben nem ólomsörét vizes élőhelyeken történő használatáról van szó – vadászati felhasználás szempontjából nem okozhatnak ólomszennyezettséget. Azt is megerősítette a vizsgálat, hogy a lőtereken kilőtt ólomlövedékek veszélyessége is elenyésző, golyófogóval rendelkező lőtereken minden probléma nélkül, új szabályozások nélkül is kezelhető az ólom. Természetesen a három területen vett minta nem tekinthető reprezentatívnak, ugyanakkor árnyalja azt a képet, melyet az ólomlövedék veszélyességéről kíván kialakítani az ECHA. Itt emlékeztetnénk tisztelt olvasóinkat, hogy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a termőföldek ólomszennyezettsége milyen értéket mutat (jellemzően semmilyet).

Szakmai kifogások az ECHA tanulmányával szemben

A ECHA tanulmány (Annex XV Restriction Report), mely az ólomlövedékek betiltását hívatott alátámasztani sok sebből vérzik. A European Shooting Sports Forum (ESSF), az európai vadász- és lövészszervezetek összefogó érdekvédelmi szervezet a következő – folyamatosan bővülő – hibalistát állította össze:

• Ólomterhelés, mely a vadhúst fogyasztó személyeket veszélyezteti

Az ECHA azt állítja, hogy egy átlagosan 70 kg tömegű európai felnőtt egy évben 80,89 kg vadhúst fogyaszt. Valójában a European Food Safety Agency (EFSA) szerint ez évi 4 kg mindössze. A német, francia és skót élelmiszer ügynökségek az extrém sok vadhúst fogyasztók szintjét helyezi 2 – 18,2 kg-ra évente. Vagyis az ECHA által közölt alapadat köszönőviszonyban sincs a valósággal. Az ECHA mindemellett a söréttel lőtt vad esetében 0,366 mg/kg, a lövedékkel elejtett vad esetében pedig 2.515 mg/kg ólomszennyezettséggel kalkulált, amit szinten nem támasztanak alá az európai élelmiszer ügynökségek adatai. Két szám (évi vadhús fogyasztás és a vadhús ólomszennyezettsége) szorzata adja ki a személyre szóló ólomterhelést. Mivel a két alapadat nem stimmel, így természetesen az ECHA ebből levont következtetése sem stimmelhet, mely a vadhúsból származó ólomterhelés egészségügyi kockázatait hívatott számszerűsíteni.

• A környezet ólomterhelése

Az ECHA helytelenül becsülte meg a sportlövészetre és vadászatra használt ólomsörét mennyiségét is. Vadászati célra évente 14000 tonnát becsült, ami minden egyes vadász esetében, 34 g söréttöltetet feltételezve 67 vadra tett lövést jelentene évente. Ez jelentősen magasabb, mint a valós érték. A sportlövészetre felhasznált ólomsörét tömeget is kétszeresen becsülte túl az ügynökség.

Az ESSF górcső alá vette a tanulmány vadon élő madarakkal kapcsolatos megállapításait is. A tanulmány által hivatkozott források tekintetében megállapították, hogy egyáltalán nem tekinthetőek reprezentatívnak. Kiemelték többek között azt is, hogy az ólommérgezés lehetséges egyéb forrásait (szemétlerakók, bányák, ipari termelés) nem listázza a lehetséges okok között, azok mértékével, hatásával egyáltalán nem foglalkozik. Szintén megkérdőjelezhetőnek tartják az ECHA 135,429,204 számát, mely az ólommérgezéssel veszélyeztetett egyedek összmennyiségét adja meg. Ennek alátámasztására tudományos forrást nehéz találni.

A munka tehát folytatódik. A meccs még nincs lejátszva. Hamarosan jelentkezünk további részletekkel.

Németh Balázs

Fegyverügy Egyeztető Fórum