A huszár csapatnem tűzfegyverei az 1848-49. évi szabadságharcban
Éppen 175 éve, 1849. március 28-án nyújtotta be Vetter Antal lemondását, ami lehetővé tette Görgei számára, hogy megbízott főparancsnokként táborkarával kidolgozza és megindítsa a dicsőséges tavaszi hadjáratot, melyben a frissen létrehozott, megerősített magyar honvédség képes volt megverni Európa egyik legerősebb szárazföldi haderejét. Erre emlékezve foglaljuk össze, milyen tűzfegyverekkel harcolt a huszár.
A gyutacsos fegyverek bevezetése tekintetében a gyalogság elsőbbséget élvezett, így a lovasság nagytöbbsége a szabadságharc során még kovaköves fegyverekkel küzdött. Báró Vincenz Augustin táborszernagy ugyan már 1841-ben elkészítette a gyutacsos lovassági tűfegyverek mintadarabjait, 1844-ben pedig szabályzatba is foglalták azokat, a nagy arányú átfegyverzés csak az 1850-es évek elején kezdődött meg. Kisebb mennyiségben ugyanakkor megjelenhetett gyutacsos fegyver – így az Augustin lakatos gyutacsos pisztoly is – a csapatoknál, hiszen a tényleges rendszeresítést mindig hosszas csapatpróbák előzték meg. Ez lehet az oka annak, hogy a magyar nemzetőr lovasságnak is ezt javasolták inkább: „Az Augusztin (sic!) féle gyutacsos pisztolyok igen ajánlandók, mivel a lökupakosak lovaglás közben könnyen elsülhetnek, valamint mozgásban s nagy hidegben a lökupakot nehezen lehet feltenni.” (A Magyar Nemzeti Őrseregnek Kötelező Szabályai. Pest, 1848. IV. Füzet: A lovasnemzetőrsereg oktatás-szabályai. 8. o.)
A gyutacsos – kémiai gyújtású – fegyverek megbízhatóbbak voltak a korábbi kovás fegyvereknél, hiszen kevésbé voltak érzékenyek az időjárásra, vagy az acél és kovakő által adott szikra kiszámíthatatlanságára.
Minden lovas csapatnem esetében a szabályzatok pontosan meghatározták, hogy milyen típusú tűzfegyverrel és hány tölténnyel kell rendelkezzen a katona. A tűzfegyverrel egyik legjobban felszerelt katona a huszár volt, minden egyes legény felszereléséhez egy pár lovassági pisztoly és egy sima csövű karabély, vagy egy huzagolt kurtály tartozott.
A lovassági pisztoly
A szablya után a huszár második legfontosabb fegyvere a pisztoly volt. Könnyebb, kisebb, mint a karabély, így kényelmesebben volt kezelhető lóháton. A lovas katona pisztolyát elsősorban jelzésre, önvédelemre és csatározásra használta. Leghasznosabb abban az esetben volt, amikor a katonát több ellenség üldözte, vette körbe. Csatározásra ugyanakkor csak korlátozottan volt alkalmas kis lőtávolsága miatt. A fegyver annyira pontatlan volt, hogy lóhátról maximum 15 lépés (11,25 m) távolságra volt érdemes lövést leadni. A huszár békében 8, háborúban 12 pisztolytöltényt kapott pisztolyaihoz, valamint 4 db kovakövet.
A lovasági pisztoly 1852-ig azonos űrméretben készült, mint a gyalogos puska, vagyis a cső űrmérete 17,6 mm, a bele való lövedék átmérője pedig 15,9 mm volt (1 bécsi font ólomból 23 db azonos méretű ólomgolyót lehetett készíteni). Az 1840-es években még mind a kovás, mind a csappantyús (gyutacsos) lakatszerkezettel szerelt változatok szolgálatban álltak. A kovás változat esetében a lőportöltet 1 Quintel (4,38 g), míg a csappantyús változat esetében 7/8 Quintel (3,83 g) muskétalőpor volt. A vaktöltény lőportöltete 1,5 Quintel (6,56 g) volt.
A lovassági karabély
A sima csövű karabéllyal szerelték fel 8 fő kivételével a huszárszázad teljes legénységét. A karabély a csatárharc és a zárt harcrendű védelem fegyvere volt elsősorban. Alkalmas volt arra, hogy a támadó ellenséges lovasság sorait megbontsa, de nagyszerűen megfelelt azokra az esetekre is, amikor a lovas katonának lóról szállva kellett harcolnia. Használták a karabélyt támadásra is, hogy az ellenséges harcrendet a kézitusa előtt meggyengítsék, de ennek csekély hatékonysága miatt az osztrák lovasság tisztjei ennek alkalmazásától ódzkodtak, mivel csak időveszteséget jelentett a hidegfegyverekkel végrehajtott roham előtt. A szabályzat szerint lóhátról engedélyezett legnagyobb lőtávolság 60 lépés (45 m) volt, ugyanakkor célzási instrukciót még 150 lépésre is megfogalmazott a szabályzat. Ezen a távolságon a lövedék még képes volt halálos sebet ejteni, ugyanakkor, ha vastag gyapjút, vagy bőrfelszerelést ért a találat, elveszíthette erejét a golyó. Minden karabéllyal felszerelt lovaskatona békében 12, háborúban 20 töltényt kapott javadalmazásként.
A lovassági karabély űrmérete (17,6 mm) megegyezett a gyalogsági puska űrméretével. Lövedéke ugyan az a 15,9 mm-es, 24 g tömegű ólomgolyó volt, melyet papírtöltény formájában töltöttek a csőbe. A csappantyús karabély tölténye 1 5/8 Quintel (7,11 g), míg a kovás karabély tölténye 2 Quintel (8,75 g) muskétalőport tartalmazott. A vaktöltényeket ½ Quintel (2,19 g) lőporral töltötték. Minden karabéllyal felszerelt lovaskatona békében 12, háborúban 20 töltényt kapott javadalmazásként.
A lovas kurtály
Minden huszárszázad 8 legényét szerelték fel lovas kurtállyal. Ezek a rövid csövű huzagolt tűzfegyverek jóval nagyobb találati pontosságra voltak képesek, mint a sima csövű lovassági pisztolyok és karabélyok. Hatékonyságuk megközelítette a vadászkurtályok pontosságát. Állítható irányzékuknak és pontosan illeszkedő lövedéküknek köszönhetően akár 150 lépés (112,5 m) távolságig lehetett velük hatékony lövést leadni lóhátról. Békében 12, háborúban 20 töltény volt a kurtályos huszárok javadalmazása. Töltése a flastromba csomagolt golyó miatt körülményesebb volt, így a tűzgyorsaság kisebb volt, mint a pisztoly, illetve a karabély esetében.
A 7 pont 3 vonás (15,73) mm űrméretű cső 8 huzaggal rendelkezett, mely spirálja a teljes csőhossz alatt 3/8-ot fordult (1066 mm-en tett meg egy teljes fordulatot). A csőbe illeszkedő golyó űrmérete 15,37 mm (1 bécsi font ólomból 26 egyforma űrméretnek megfelelő golyó készíthető). A lövedék 2 ponttal (0,37 mm) volt kisebb a csőnél. Ez jóval szorosabb illeszkedés, mint a gyalogos fegyverek esetében, ugyanakkor kevésbé szoros, mint a hasonlóan huzagolt vadászkurtályok esetében. A kovás kurtály töltete 5/4 latos (21,88 g, 15,37 mm) flastromba csomagolt golyó volt, melyet 1 ¼ Quintel lövészlőpor töltettel lőttek ki.
A fegyverről itt írtunk részletesebben!
A huszár lőkiképzése gyalog kezdődött, így kiküszöbölhető volt a ló nyugtalansága miatti hiba. Fontos volt ez ugyanakkor azért is, mert a huszárnak lóról szállva is tudnia kellett harcolni szükség esetén. A karabélyokat kezelni kellett tudniuk kétkezes puskatartással, de fél kézzel is, pisztolyfogással. Bármely tűzfegyverét is használta a huszár, a szablya minden esetben jobb csuklóján függött a fegyver betöltése és kilövése során.
A fotón látható 1798 M lovaskurtály és 1798 M lovassági karabély a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Korai Lőfegyver gyűjtemény tulajdona, leltári szám: 2024.2.1.
Németh Balázs, 2023. március 28.
Érdekes lenne egy könyv, ami a magyar katonai-fegyvertechnikai terminológiai változásainak történelmét tárgyalja.
Implicite ez a cikk is utal rá, hogy a karabély és a kurtály nem azonos: a kurtály is rövid csövű vállfegyver/puska, de huzagolt.
Igen ám, de ez az első világháború idejére megváltozott! Akkora már minden vállfegyver huzagolt, hátultöltő, szerelt lőszeres volt, és már az egylövetűek is csak szükségből kerültek alkalmazásra. – Ekkor a karabély és kurtály megjelelölés már a puskaszíj rögzítésének a módját jelentette.
…és így tovább: ez végigvehető a “ravasz” kiutálásával, a “kakas” meghagyásával, a dobtár csigatárra átnevezésével…
Mindig az a kérdés, hogy mit értünk rendszeresítése alatt. A lakatlemezek sajnos azért nem adnak konkrét választ, mert az összes Augustin fegyver kis gépi lakattal készült, ami pisztoly-karabély-puska viszonylatban csereszabatos. Nekem van eredeti Augustin pisztolyom 848-as lakatlemezzel, de akkor sem bizonyíték sajnos. Az űrméret már közelebbi bizonyíték lehet, mivel ha puskaűrméretű a gyutacsos pisztoly csöve, az biztsan 1851 előtti. A Radetzky-féle szabályzat perkussziós tölténye mindenképpen gyutacsos, mivel kapszlis rendszer akkor nem állt szolgálatban. A terminológia tekintetében a “perkussion” a “csappantyús” kifejezésnek lenne megfelelő, mivel arra utal, hogy a kakas lecsap. Ezen belül kellene értelmezni a zünderes és kapszlis lakatokat. 1844-ben ez utóbbi kizárható. A gyutacsos pisztolyra 1848-ban közvetett bizonyítékaim vannak már, de hamarosan megyek a bécsi hadilevéltárba, és azt hiszem tudom hol kell keressem a perdöntő anyagot.
Nagy kérdés a hazai gyűjtők körében, hogy az Augustin-rendszerű lovassági lőfegyverek (karabély, pisztoly) a szabadságharc idején rendszeresítve voltak-e? Én sajnos annak hiszek, amit látok, 1850 előtti dátumozású lakatlemezzel egy példány sem ismert előttem sem képen, sem személyesen. A szabadságharc előtti Radetzky-féle Instruktion……is csak percussiós törltényekről ír a lovasság számára, ebből nem következik, hogy azok gyutacsosak lettek volna. Tudom, hogy ebben a cikkben az 1798 mintájú fegyverekről van szó, de azért írtam, hogy esetleg valaki egy minden kétséget kizáró bizonyítékkal állna elő egy szabadságharc alatt használt lovassági Augusztin fegyverrel kapcsolatban. Attól tartok, hogy bár gyűjtői szempontból rendkívül értékes egy Augustin-karabély, vagy pisztoly, sajnos a “szabadságharcunkban használtuk” dicsfény ezen fegyverek esetében nem érvényesül. Mindemellett, egy 1798-as huszárkarabély vagy lovassági pisztoly gyönyörűségével nem érnek fel….