A lovasság tűzfegyvereinek nagy többsége a szabadságharc idején még kovás rendszerű volt, mivel a gyalogság átfegyverzését fontosabbnak látta a hadvezetés. A dragonyos, svalizsér, huszár és dzsidás századok 8-8 katonája egy igen különleges fegyvert is kapott pisztolypárja mellé, a huzagolt csövű lovaskurtályt (Kavalleriestutzen). A szabadságharc folyamán ez a típus megjelenhetett kovás, kapszlis és gyutacsos lakatszerkezettel is.

A fegyver 15,73 mm űrméretű csöve 8 huzaggal rendelkezett, mely spirálja a teljes csőhossz alatt 3/8-ot fordult (1066 mm-en tett meg egy teljes fordulatot). A csőbe illeszkedő golyó űrmérete 15,37 mm volt, a csőfal és golyó közötti hézagot kenőanyaggal átitatott szövetdarab – a háromszögletű flastrom – tömítette. A töltény lőportöltete, mely 12 darabos csomagolását piros kereszttel jelölték meg, 1 ¼ Quintel (5,47g) lövészlőpor töltetet tartalmazott. Ez finomabb szemcseméretű, jobb minőségű lőpor volt, mint amit a sima csövű fegyverek töltényébe töltöttek. A csappantyús lakattal szerelt kurtály tölténye ellenben csak 1 Quintel (4,38 g) puskaport tartalmazott, mivel e típusok esetében már nem volt szükség a fegyver felporzására. Békében 12, háborúban 20 db töltényt kapott minden huszár.

A fegyver magasságban állítható nézőkével rendelkezett, mely lehetővé tette, hogy a sima csövű karabély lőtávolságának külső határán túl is eredményes legyen a huszár. A nézőke alapirányzékkal (Standvisir) és felhajtható lapkával (Klappvisir) rendelkezett, 300 lépés (225m) távolságig adott a szabályzat célzási segédletet a fegyverhez. A szabályzat ugyanakkor rögzítette azt is, hogy lóhátról a maglövés (150 lépés, 112,5 m) távolságán túl lövést leadni nem szabadott.

A lovas kurtály pontossága közelített a vadászság huzagolt lőfegyvereihez így változatos feladatokra volt alkalmas. A nyitott rendű csatárharc megvívására ez volt a huszár legjobb eszköze. A fegyver előállítása ugyanakkor költséges volt, míg egy sima csövű karabély csak 8 ezüst forint 55 krajcárba került, addig a lovas kurtály ára 12 ezüst forint és 38 krajcár volt. A fegyver tűzgyorsasága alacsonyabb volt a szorosan illeszkedő flastromba csomagolt golyó miatt.

A lovas katonák tűzfegyveres kiképzése mindig lóról szállva kezdődött, mely során elsajátították a töltés, célzás és lövés alapfogásait. Ez leginkább egyéni gyakorlatok során volt hatékony. Ha a mozdulatokat már megfelelő biztossággal hajtotta végre a katona, azokat gyakorolni kellett úgy is, hogy a szablya a jobb csuklón függött, hiszen harcban jellemzően így kellett kezelni a tűzfegyvereket.

Különösen fontos volt, hogy a céllövészetet lovon is gyakorolják, mivel a folyamatosan mozgó ló igen megnehezítette a pontos lövés leadását. Ugyanakkor a korabeli vélekedés szerint a tűzfegyverekben rejlő lehetőségeket a lovasság nem tudta megfelelően kihasználni, mivel a hadi lovakat nem szoktatják eléggé hozzá a tűzfegyverek hang- és fényhatásaihoz, másrészt pedig a lovas katonák is idegenkednek a lövöldözéstől.

A hatékonyabb tűzfegyverhasználat érdekében lónak és lovasnak együtt kellett gyakorolni lehetőleg egyéni alkalmakkor. Ezek során szigorúan tilos volt az állatot büntetni. Különös összhangot kellett a pontos lövéshez találni. A katonának nem csak lélegzetét kellett célzás közben visszatartani, hanem figyelemmel kellett lenni a ló mozgására, meg kellett találni azt a pillanatot, amikor a ló nyugodt, és akkor sütni el a fegyvert.

Haladás közben nem javasolta a szabályzat lövés leadását, kizárólag akkor, ha a lovas az előtte haladó célt üldözi és egy vonalon mozog azzal. De a találat esélye ekkor is csekély volt. Minden más esetben a szabályzat szerinti eljárás az volt, hogy a lovas előrevágtat és álló helyzetből adja le a lövést.

A kurtállyal történő céllövészet során nem csak a hagyományos puskatartással, hanem egykezes tartással is kellett lövést leadni. E fegyvereket úgy alakították ki, hogy szükség esetén pisztolyként is kezelhetőek legyenek. Ezt segítette, hogy a fegyver tömegközéppontja közel volt az agynyakhoz. Félkezes tartásra két lehetőség adódott: a tusa befogható volt a jobb hónalj alá, de a fegyver pisztolyként is célozható volt, ebben az esetben a jobb kart előre kellett nyújtani enyhén hajlított könyökkel.

A fotón látható 1798 M lovaskurtály a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Korai Lőfegyver gyűjtemény tulajdona, leltári száma: 2024.2.1.

Németh Balázs, 2024. március