Szóráskép 25 méteren. A célzási pont a lőlap alja volt.

Érdekes élmény lőni a fegyverrel. Igen nehezen lehet megszokni a nézőke hiányát. El kell fogadjuk, hogy a korszak lovassági pisztolyai nem rendelkeztek modernnek tekinthető irányzékkal, de  a lövés leadásának célja nem is az 5 cm-es tízes eltalálása volt 25 méteren, hanem az ellenséges katona felsőtesten találása 10-15 méteres távon. Az oldal irány egyébként tapasztalatom szerint viszonylag jól tartható, a magasság rendezése már fogósabb kérdés. Az általam lőtt szórások is jellemzően függőlegesen nyúltak meg, oldal irányban kilences szélességben tudtam tartani a lövéseket. A gyár 20-40 grain Swiss 3Fg lőport javasol a fegyverhez 0,575”-es gömblövedékkel és 0,25 mm-es tapasszal. Az első töltet, mellyel kísérleteztem 48 grain 2Fg lőpor és gyári előírás szerinti lövedék-tapasz kombináció volt. A pisztoly visszarúgása még ezzel a töltettel sem vészes, a megszokottnál nagyobb töltet pedig indokoltnak tűnt, mivel a huzagolás emelkedése 1 fordulat 48”-en. A töltésnél mindenképpen figyeljünk arra, hogy a gyúlyuk átmérője katonásan nagy, így a 3 és 2Fg lőpor szemcséi is kihullnak a serpenyőbe. Az első öt lövésnél erre nem figyeltem, így szép nagy függőleges szórást kaptam. Az azonos gáznyomás érdekében tehát mindig torlaszoljuk el a gyúlyukat egy bronz tűvel.

Némi kísérletezés után 30 grain 2Fg lőpor, 0,25 mm-es tapasz és 0,575”-es ólomgolyó lett a tökéletes megoldás. Ezzel a töltettel feltámasztásból sikerült igen szűk szórást lőni. A korlát természetesen itt sem a cső, biztos vagyok benne, hogy lyukat lyuka bő ezzel a töltettel, de a nézőke hiánya miatt igen nehéz a magas réz irányzékot pontosan rendezni. De ezzel ne is foglalkozzunk, hiszen ezt a pisztolyt nem elsősorban céllövészetre találták ki! Igazi birodalma egy kellemes trapper lövészet, ahol egy huzagolt kovás puska kompániájában kongathatja naphosszat a fémcélokat a lövész legnagyobb örömére.

Jó tanácsok pisztolylövészeknek

Ha kovás pisztollyal pontosan szeretnénk lőni, nem elég csak a töltettel foglalkozni. A kovás lakat nagy tanítómester, aki ilyen eszközzel jól lő, mindennel jól lő. Nézzük, milyen összetevői vannak a fegyveren és töltésen kívül a pontos lövésnek! Különösen fontos ez, hiszen a régi tiszti és sportlövész hagyományoknak megfelelően az elöltöltő pisztolyokat egy kézzel tartjuk lövészet közben.

• Először is a fegyver nem rendelkezik ergonomikus markolattal, vagyis sokat kell keresgélni a helyes tartást. Alapszabályként azt mondatjuk, hogy azt a lehető legkényelmesebb fogást keressük, mellyel a cső tengelye lehetőleg legközelebb van a fegyvert tartó kar tengelyéhez, de még szép irányzékképünk van. Ilyen tartással a fegyver visszarúgását a karunk egyenesen vezeti a vállba, kisebb lesz a cső felcsavarodása.
• A markolatot a modern sportfegyvereknél erősebben kell fogni. Bármennyire is jó a lakatunk, a lakatidő – vagyis a ravasz meghúzása és a főtöltet begyulladása közötti idő – hosszabb. Arra kell készüljünk, hogy a fegyvert a megszokottnál hosszabb ideig kell majd a célon tartani stabilan.
• A markolatot úgy fogjuk meg, hogy a mutatóujjunk utolsó ujjpercének közepére illeszkedjen kényelmesen a ravasz. Az utolsó ujjperc legyen pontosan merőleges a billentyűre, ellenkező esetben a sütéskor a fegyvert vagy jobbra, vagy balra mozdítjuk majd.
• Sütéskor ügyeljünk arra, hogy csak a mutatóujj mozduljon, a fegyvert tartó kéz ereje ne változzon, vagyis ne markoljunk rá a fegyverre.
• Az elsütő billentyű meghúzása után stabil tartás nem elegendő. Szokjuk meg, hogy a lövés dörrenése után még 4-5 másodpercig célra tartjuk a fegyvert. Ezt nevezzük utántartásnak, mely abban segít, hogy az izmok idő előtt ne lanyhuljanak, és ne engedjék le a fegyvert, mikor a lövedék még a csőben mozog.
• Minden lövészet előtt keressük meg a semleges tartást. A helyes lőpozíció megtalálása persze mindenkinél egyéni testalkat, igény, stílus kérdése, de bárhogy is álljunk be, három szabályt mindig be kell tartani:
  • Minden lövést ugyan abból a testhelyzetből adjunk le! Ha lövészet közben változtatjuk azt, a becsapódási pontok is vándorolni fognak.
  • A fegyvert tartó kar mindig legyen egyenes!
  • Az első beálláskor keressük meg a semleges tartást. Kezdésnek álljunk úgy, hogy a két kisterpeszbe helyezett lábfejünket összekötő vonal 45 fokot zárjon be a lőiránnyal. Hunyjuk be a szemünket és emeljük a fegyvert tartó kezet a lőlapra. Várjunk, amíg a tartás semlegesnek tűnik, majd nyissuk ki szemünket! Ha a lőlap nem a célra mutat, akkor a tartókéz alatti lábat lehorgonyozva, a lővonaltól távolabb eső lábunkat mozgassuk jobbra vagy balra, amíg a behunyt szemes teszt után a cső pontosan nem mutat a lőlap közepére. Ha ezt nem végezzük el, úgy izmaink a pisztolyt mindig valamely irányba elhúzzák majd.
• Szokjuk meg a fegyver visszarúgását! Ha fegyver hangjától, visszarúgásától tartunk, akkor akaratlanul is összerándulnak majd izmaink, becsukódik majd szemünk a lövés során. Értelem szerűen így nem lehet tízest lőni. A jó lövés szinte magától történik meg, meglepi a lövészt. A szem folyamatosan nyitva marad, az izmok azonos feszültséggel tartják a fegyvert az utántartás végéig. A lövés folyamata során nem mozdul más, mint a sütő ujj utolsó ujjperce.

A fegyver karbantartása

Minden elöltöltő fegyvert lövészet után gondosan meg kell tisztítani, ugyanis a feketelőpor égésterméke magába szívja a levegő páratartalmát és azzal savas elegyet alkotva korróziót indít meg. A Haper’s Ferry pisztoly tisztítása során alapvetően ugyan azokat a fogásokat kell alkalmazzuk, mint bármely más egylövetű elöltöltő fegyver esetében. Ennek elemei:

1. Helyezzük a kakast félállásba és a töltővessző segítségével ellenőrizzük a fegyver töltetlenségét!
2. Tekerjük ki a lakatot rögzítő csavarokat, és vegyük ki a lakatot. A lakatot nem kell minden lövészet után szétszerelni, de a lakat csavarjait ellenőrizzük, hogy nem tekeredtek-e ki. Ha ezt elmulasztjuk, és a diót tartó bölcső csavarjai túlságosan meglazulnak, előbb utóbb a vagy a dió bevágása, vagy az elsütőakasztó éle fog sérülni. Az elsütőakasztó tengelyeként szolgáló csavart azonban soha ne húzzuk meg erősen, mivel ez akadályozná a akasztó szabad működését. Az acél felületét lehetőleg ne olajozzuk!
3. Töröljük le finoman nedves ronggyal a külső és belső oldaláról az égésterméket, szárítsuk meg a felületeket, majd jó minőségű fegyverolajjal – javaslatom szerint Brunox-szal – kenjük át.
4. Tekerjük ki a csőfar csavart, valamint egy megfelelő méretű fa vagy réz kiütő segítségével üssük ki a csövet tartó éket. Vonjuk ki a töltővesszőt és emeljük ki a csövet az ágyazásból.
5. Nedves, majd száraz ruhával töröljük át az ágyazást.
6. A csőfart engedjük egy forró vízzel telt flakonba, majd szőrkefével és tiszítótapaszokkal takarítsuk a csövet addig, amíg a csőből kipréselt víz már áttetsző, tiszta. Minél forróbb a víz, annál jobb. Ha a cső felületére kemény égéstermék réteg kokszosodott valahol, nedves fogkefével távolítsuk azt el.
7. Száraz tapaszokkal húzzuk ki a csövet, majd egy fegyverolajos tapasszal kenjük át a furat falát. Olajozzuk le a cső külső oldalát is.
8. Szereljük össze a fegyvert! Lehetőleg úgy tároljuk, hogy a csőtengely vízszintes irányban legyen. Lövészet előtt húzzuk ki a csőből a felesleges olajat.

Németh Balázs, 2019.

1. rész: A fegyver története