1777 M corrigé An IX lakat (dixiegunworks.com)

Visszalépés a totális háborútól

A vészterhes időket követő lélegzetvételnyi szünet lehetőséget teremtett, hogy még jobban előtérbe helyezzék a gribeauvalista nézeteket, de a gyártás megszervezése régi/új elvek alapján történt. A terror teljes állami kontrollját lazítani lehetett a sikeres honvédő háború folyományaként. A Thermidori Konvent Közbiztonsági Bizottsága 12 tüzértisztből hozott létre ismét egy testületet, hogy emelkedhessen a puska gyártás minősége. A 145600 párizsi puska minősége ugyanis meg sem közelítette azt a szintet, melyet a gribeauvalisták megálmodtak. A testület nyíltan a vállalkozók érdekében lépett fel, újraépítette az ancient regime utolsó éveinek rendszerét a vidéki gyártóhelyeken: hangsúlyt kapott a magánszektor a hadiiparban, ismét kereskedőkön keresztül történtek a beszerzések, a gyártók pedig ismét elsősorban magánvállalkozások voltak. A területek visszafoglalásának köszönhetően Charleville és Maubeuge ismét az államnak termelt, a területi expanzió pedig lehetővé tette, hogy Torino, Culembourg és Liége is a francia hadsereget lássa el.¹

A saint-etienne-i gyártás is új lendületet vett. Az időszakosan „Armeville”-re keresztelt város régi fényében tündökölve 170858 puskát készített a hadseregnek mindössze 18 hónap alatt.² A gyártás felfuttatásának titka a vállalkozói rendszer ismételt bevezetése volt. Az állam ismét haszonért dolgozó, pénz által motivált nagyvállalkozókkal állt kapcsolatban, de erre az időszakra már az állami fegyverátvétel, minőség-ellenőrzés rendszere olyannyira megszilárdult, a gyártás egységesítése pedig olyan szintet ért el, mely lehetővé tette, hogy a gribeauvalista elveknek megfelelően készüljenek a fegyverek, miközben nem sérül a termelékenység. A napóleoni restauráció olyannyira egyértelmű volt, hogy egyenesen a még élő ancient regime-ben is működő vállalkozókat kívánták helyzetbe hozni ismét. Erre végül nem került sor, mivel Napóleon döntésének megfelelően a teljes saint-etienne-i szerződésállomány Jean-Baptiste Jovin kezére került. Az állam akkor is szerette hű szolgáinak biztosítani a legjobb üzleti lehetőségeket. Jovin fegyverenkénti 20%-os hasznát természetesen jogszabályban szavatolták.³

Fusil a silex d’Infanterie 1777 Corrigé An IX (www.bertrand-malvaux.fr)

1794-ben Honoré Blanc is önálló vállalkozásba kezdett. Saint-Etienne-től 50 km-re északra, Roaenne-ben vásárolt gyártó egységeket, vízimalmokat, hogy a kor legkorszerűbb lakatkészítő üzemét hozza létre. A kormánynak azt ígérte, hogy évi 1800 db csereszabatos lakat legyártására lesz képes. Hőkezeléssel, edzéssel nem foglalkoztak, azt az összeszereléssel foglalkozó célállomáson csinálták. Blanc halála előtt, 1801-ben eladta a vállalkozást, de a gyártás nem állt meg. Az új tulajdonos is az államnak dolgozott, évi 12000 db teljesen csereszabatos alkatrészekből álló puska gyártását vállalták. A gyár több tekintetben egyedülálló volt. A munkaszervezés alapja az volt, hogy minden munkafázist külön marógép csinált. Azzal, hogy nem kellett újabb munkafázishoz átállni a gépekkel, gyorsítani lehetett a gyártás, a célszárszámok pontosabbak lehetettek, a kézi finiselés igényét pedig minimumra lehetett csökkenteni. A lakat elkészítése így önállóan 156 fázisból állt, melyből önmagában a lakatlemez elkészítése 32-t képviselt, a dió formálása pedig 22-t.⁴ A roaenne-i gyár megközelítőleg évi 10000 csereszabatos lakatot készített 1800-1804 között, s tette ezt 20 %-kal olcsóbban, mint ahogy Saint-Etienne termelt.⁵

Az 1800. évi javított változatok

Az M 1777 fegyverek csak az alapelvek mentén tekinthetek modern gyártású fegyvereknek. Egészen 1794-ig nem tekinthetjük csereszabatosnak a gyártást, sőt, mivel a hadsereg kezébe több százezer nem csereszabatos alkatrészekből készült puska került korábbi gyártásokból, így kijelenthető, hogy a fegyvertípus nem teljesítette a hozzáfűzött reményeket. Bár kétségtelenül fontos szerepet játszott a gyártási folyamatos modernizálásban, e típus alatt a Gribeauval által megkívánt precízió nem volt elérhető.

Mosqueton de Cavalerie 1777 M (tircollection.com)

20 év szolgálat után Napóleon első konzulként felállított egy bizottságot, hogy vizsgálják meg milyen pontokon fejleszthető az általánosan rendszeresített fegyvercsalád. A bizottság a fegyvert hozzáigazította a megváltozott harcászat és elhúzódó háborúk igényeihez. A fegyvercsalád tagjai egységesebbek, olcsóbbak és könnyebbek lettek, s a gyártott változatok mennyisége is visszaesett. A javított – Modéle 1777, corrigé en l’an IX – típusokat 1800-ban rendszeresítették:

Külön hangsúlyt érdemel a voltigeur-ök, dragonyosok és egyéb könnyű gyalogosok tűzfegyvere, mely 10,3 cm-rel rövidebb csővel bírt, mint az M 1777 dragonyos puska és 11 cm-rel volt rövidebb, mint az M 1777 corrigé gyalogsági puska. E típust egyértelműen a könnyű harcmodor elveinek megfelelő módon tervezték át. A puska megerősített középső csőbilinccsel rendelkezett, ehhez a bilincshez csatlakozott a fegyverszíj. Megerősíteni azért volt szükséges, mert lovaglás közben a puska súlya kikoptatta volna a fa részeket a bilincs alatt. A voltiegur-ök nagy része azonban hagyományos gyalogsági puskával harcolt.⁷ A könnyű gyalogság egyetlen katonája, mely huzagolt fegyverrel rendelkezett a voltigeur őrmester volt. A német mintához hasonlatosan fegyverét lőportartóból is tölthette, s puskájába szorosan illeszkedő flastromba csomagolt golyót töltött.⁸

Pistolet An IX

A fegyvercsalád új bajonettet is kapott, mely 40,6 cm hosszú volt, 2,6 cm-rel hosszabb, mint a korábbi változatok.⁹

A gyártás átszervezése kétségtelenül soha nem látott eredményeket hozott. Saint-Etienne 1802-3 között 34000, 1806-ban már 66000, 1810-ben pedig már 99000 puska gyártására volt képes egy év alatt.¹⁰

Julien Le Roy

A javított változat a katonáktól egyetlen kritikát kapott: a francia lakatok esetében jóval gyakoribbnak bizonyult az elcsettenés, vagyis amikor a lakat nem képes begyújtani a főtöltetet. Ilyenkor a katonának újra tűzkésszé kellett tennie a lakatot, ami nyilvánvalóan a tűzgyorsaság rovására ment. Hermann Cotty 1811. évi beszámolója¹¹ alapján a francia lakat esetében minden 22 lövésre jutott egy elcsettenés, míg a svájci hadipuska esetében 44, az orosz hadipuska esetében 28, az osztrák hadipuska esetében 62,5, az angol puska esetében pedig 44 volt ugyan ez az érték. Ez igen jelentős különbség. A hiba forrása érdekes módon éppen az a lakat volt, melynek tökéletes gyártására fordította a legnagyobb hangsúlyt a mindenkori francia kormány.

Az elcsettenések problémájának végleges megoldása azonban egy új gyújtási metódus segítségével lett volna lehetséges. 1814-ben Julien Le Roy egy merőben új megoldással, a kémiai gyújtással kísérletezett. Lakatja mindössze 9 alkatrészből állt szemben a kovás lakat 26 alkatrészéből, a durranó elegyeken – fulminátokon – alapuló gyújtási mód pedig szinte nullára csökkentette a csütörtök arányát. 1814 márciusában a Tüzérség Központi Bizottsága tesztelte, és hadi használatra alkalmasnak találta az új lakatot, s azonnal gyártó kapacitást és pénzt ajánlott Le Roynak. Lakatja ugyan gyorsan, olcsón volt gyártható, de olyan könnyen kopó anyagokat használt, mint például a réz. A bizottság ezért a lakat áttervezését kérte. A termelés megindult, de a 100 napos periódus alatt eredményt elérni már nem lehetett.¹²