Az M 1777 fegyvercsalád

A fegyvercsalád többféle rendeltetésű fegyvert foglat magában, melyek közös ismertetőjegye volt, hogy azonos kaliberrel – 17,5 mm – és a lehető legtöbb csereszabatos alkatrésszel bírtak.¹

Gyalogsági és dragonyos puska korabeli ábrázoláson

A fegyverek fém részei jó minőségű szénnel keményített vasból – acélból – készültek, ami jelentős előrelépés volt a korábbi alapanyagokhoz képest, hiszen a megelőző modellek esetében alapvetően vasat használtak a fém alkatrészekhez, s a kopásnak kitett alkatrészeket csak cementálták, vagyis vékony kéregedzett réteget hoztak létre a dión, elsütő akasztón, acélon.³

A francia muskéták töltényei

Az M 1777 gyalogsági puska töltényeinek pontos leírását, elkészítési módját megtaláljuk Thédore Durtubie tüzérek számára írt kézikönyvében. A könyvecske Gribeauval jóváhagyásával készült a köztársaság második évében, s minden tekintetben megfelel a központi előírásoknak. A töltény készítés legfontosabb eszköze egy 7 pouce hosszú és 6 ligne 9 point⁴ átmérőjű, egyik végén lekerekített, másik végén homorú bemélyedéssel rendelkező keményfa rúd. A homorú bemélyedésbe illeszkedett a lövedék, e köré tekerték fel a papírhüvelyt, melyet 1793-ban Durtubie szerint 1/40 vagy 1/45 livre⁵ muskétalőporral töltöttek meg. A töltényeket 15-ösével csomagolták össze szorosan, hogy pontosan illeszkedjenek a tölténytáska erre szolgáló fa rekeszeibe. E rekeszekből kettő volt a tokmányban, vagyis összesen 30 lőszert vitt harcba a katona.⁶ A töltény szerkezete hasonlított a császári-királyi hadsereg töltényeihez, de nem tartalmazott fojtást, ami a lövedék tömítettségét minden bizonnyal csökkentette.

Francia tölténytáska beltartalma Forrás: http://armesfrancaises.free.fr

A lőportöltet tömegét az 1806-ben megjelent Hermann Cotty-féle⁷ Mémoire sur le fabrication des armes portatives de Guerre c. könyv már pontosabban fogalmazza meg: 1 livre 1/40 része, vagyis 12,25 g muskétalőpor.⁸ A gyakorláshoz készített, golyót nem tartalmazó vaktöltény kevesebb, 1/60 livre, azaz 8,15 g lőport tartalmazott.⁹ Az általános használatú muskétalőpor a következő összetétellel bírt:¹⁰

Az M 1777 fegyvercsalád gyalogsági puskáinak űrmérete 17,5 mm volt, vagyis a cső és lövedék közötti hézag 1 mm, vagyis oldalanként 0,5 mm volt, vagyis a lövedék átmérője 7 ligne 4 point, azaz 16,54 mm volt. A golyó tömege 1 livre¹¹ 1/18-ada, vagyis 27,1 g volt. Ez a korszak egyéb fegyvereihez képest szoros lövedékilleszkedést jelentett, amely nagyobb pontosságot eredményezhetett. 1792-ben azonban lecsökkentették a lövedék átmérőjét 7 ligne 1 pointra, azaz 15,9 mm-re, mely gyorsította, könnyítette a töltést, és persze rontotta a fegyver szórásképét. Az új golyó tömege 1 livre 1/20-ada, vagyis 24,45 g volt. A döntéshozók tudták, hogy az új lövedék bevezetése előnytelenül hat a fegyver képességeire. A régebbi lövedék pontosabb volt, és nagyobb pásztázott lőtávolságot biztosított, mint a kisebb új, a töltés gyorsítása érdekében mégis előnyösnek értékelték a szoros lövedék leváltását. Ilyen szoros illeszkedésnél ugyanis fokozottan hátráltatja a töltés folyamatát a csőfalon lerakódó koszréteg.¹²

A golyó öntéséhez a legtisztább ólmot használták. Az előírásoknak megfelelőn akkor tekinthették megfelelőnek az alapanyagot, ha az olvadék felületén kékesfehér szivárvány képződött. Ha a golyóöntőformával kiöntött lövedék felületén szennyeződés látszott, vagy a golyó zárványos volt, vagy az öntőforma pofáinak nem megfelelő zárásából adódóan nagyobb lett az átmérő, vissza kellett olvasztani.¹³

A gyártás gondjai

Lazare Carnot

A gyártás azonban nem indult egyszerűen. A legnagyobb királyi gyártóhely Saint Etienne volt ebben az időszakban, mely izgalmas gyártási rendszert működtetett. A királyi hadseregnek gyártó műhelyek kereskedőkön keresztül szállították be a kész fegyvereket, melyek átvétele egészben történt, vagyis ha képes volt elsütni a hadi töltényt, követte nagyjából a királyi előírásokat, alkalmas volt a szolgálatra. Csereszabatosságról értelem szerűen szó sem lehetett. Gribeauval azonban új szintet illesztett a kereskedő és a hadsereg közé: az idomszerekkel felvértezett állami felügyelőt, aki minden alkatrész mérethelyességét, minőségét vizsgálta, és csak a tökéleteseket vette át. Az új rendszer eredménye soha nem látott visszaesés lett. A kereskedők és gyártók vesztesége lett a selejt, így inkább elfordultak a hadsereg ellátásától és más piacot kerestek fegyvereiknek.

A király a termelés felfuttatása érdekében Maubege és Charleville városokban is létrehozott arzenált. E helyeken ugyan egyszerűbb volt a rendszer, mivel mindössze egyetlen kereskedő tartotta a kapcsolatot a hadsereggel, a helyszín választása azonban rossznak bizonyult, mivel a forradalmat követő honvédő háborúban mindkét várost az ellenség foglalta el, így a forradalmi hadsereg a kapacitásra nem számíthatott.

A maubege-i Vauban által tervezett citadella, a fegyvergyártás egyik új központja

Lándzsákkal az ellenség ellen

A jemappe-i csata 1792-ben. A zászlóalj rohamoszlopok első sikeres alkalmazása. A harcászat forradalmi volt, a fegyverellátás katasztrofális.

Az új puska diadalútja így nem volt zökkenőmentes. 1792-93-ban komoly problémát jelentett a hatalmas mennyiségű újonc felszerelése. Puska nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségben. Alternatív megoldásokra volt szükség. Maga Lazare Carnot, a hadsereg konvent biztosa is amellett érvelt, hogy a nagy tömegeket részben lándzsával, részben puskával kell felszerelni. Javaslata azonban nem csak gazdasági természetű volt – a lándzsa jóval olcsóbb a puskánál –, hanem harcászati megfontolások is vezérelték. Véleménye szerint a kevert harcrend megfelelt annak, hogy vegyesen alkalmazhassák a hideg- és tűzfegyvereket, hiszen az oszlop és a vonal együttes alkalmazása erre nagyszerű lehetőséget kínál.¹⁴

Az elmélet természetesen téves volt, melyet táplált a forradalom tüze is. A lándzsa ugyanis – ahogy nekünk, magyaroknak a kiegyenesített kasza – a szabadság jelképe volt, annak a polgárnak a fegyvere, aki bármilyen eszközzel, élete árán is védeni kívánja szabadságát. A Konvent 1792 augusztusában félmillió lándzsa gyártására adott megrendelést, de 1793-ban Carnot leállította a beszerzéseket, s mégis a tűzfegyver javára döntött, értve a modern hadviselés szükségleteit.

Németh Balázs

(folytatjuk!)

A cikksorozat I. részének megtekintéséhez kattintson ide!

A cikksorozat II. részének megtekintéséhez kattintson ide!

A cikksorozat III. részének megtekintéshez kattintson ide!

A cikksorozat IV. részének megtekintéshez kattintson ide!

Jegyzetek: