A 18-19. század AK47-ese: a francia 1777M muskéta

A francia 1777 M muskéta minden tekintetben új korszakot nyitott a kézi tűzfegyverek gyártása terén. Joggal jelenthetjük ki, hogy olyan fegyvermintát, és gyártási gyakorlatot honosított meg, melyet a világ minden fejlett korabeli hatalma szinte szolgai módon másolt le. Az új fegyver, kiegészüve a forradalmi hadsereg új harcszati eljárásaival – a laza rendű csatárharccal és a gyalogsági oszlop alkalmazásával – végigverte Európát a francia katonák kezében. De a győzelemhez vezető út nem volt éppen sima. Ismerjük meg hát a 18-19. század Kalasnyikovájának történetét több felvonásban.

A felvilágosodás eszmevilága a 18. század második felében átalakította a képzett tisztekről alkotott képet. A hét éves háború szégyenletes vereségei felgyorsították a folyamatot, mely a francia hadsereg teljes átalakulásához vezetett. Ez a folyamat teljesedett ki Bonaparte Napóleon idején, megteremtve Európa legütőképesebb hadseregét. Az új vágású tudós-mérnök tisztek formálták át a francia hadsereget az 1763-1789 közötti időszakban, folyamatosan megküzdve a hagyományokra hagyatkozni kívánó konzervatívokkal. A tiszt immáron sokkal inkbb szakember, mint rangot, beosztást vásárló nemesember kellett legyen. A háborúzása tudománnyá vált, így a háborút hatékonyan csak tudós emberek vívhatták meg.

A váltás azonban nem volt egyszerű. Jól példázza a konfliktusokat a tüzérség átalakításának kérdése, ahol két jól értelmezhető párt csapott össze Franciaorszgban: a modernisták Jean-Baptiste Vaquette de Gribeauval vezetésével, valamint a régi – Jean-Florent de Vallière-féle – rendszer hívei. A hadseregek átalakítását zászlójukra tűző főtisztek elsősorban matematikában jártas mérnökemberek voltak, nem véletlen, hogy számos fiatal tüzértisztet találunk soraik közt, kis túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy a tüzérség modernizálásának folyamata hatott ki az egész francia hadsereg átalakítására.

Gribeauval

Gribeauval rendszerének fontos elemei voltak a csereszabatosság, egységesítés, egyszerűsítés, könnyítés, mind olyan tényezők, melyek a lassú, metodista hadviselés helyett a gyors, támadásra összpontosító, pusztító háború megvívását helyezték fókuszba. Gribeauval alap lövegei azonos kaliberrel, azonos lafettával bírtak, s a hozzájuk használatos töltényeket is szabványosította. A lövegek egyik legfontosabb jellemzőjének a maglövés[1] lőtávolságát tartotta, melyen keresztül a hadsereg összes lövege összehasonlíthatóvá vált, azokra azonos, központi kezelési szabályzatot, azonos központi irányzási szabályokat lehetett írni.[2] A rendszer csodálatosan működött a tüzérség esetében. Ezt az elvet kívánták meghonosítani a kézi tűzfegyvertervezés terén is.

A gyalogsági puskák modernizálása

Philippe Charles Tronson du Coudray, a gribeauvalisták egyik meghatározó alakja, aki mellesleg maga is mérnök-tüzér ember volt, hívta fel a figyelmet arra, hogy a löveganyag egységesítése után elérkezett az idő a kézi tűzfegyverek modernizálására is. A lőfegyverből kilőtt puskagolyó hatékonyságát persze messze kisebbre értékelték, mint a tüzérség hatását. Az általánosan elfogadott nézet szerint egy sebesítéshez 150 lövés volt szükséges, míg ugyan ez az arány a tüzérség tizenegyszer nagyobb pusztításra volt képes.[3]

A francia gyalogsági puskák már az 1777 M puska előtt is jelentősen különböztek Európa más fegyvereitől. Kalibere kisebb volt, a csövet pántok fogták az ágyazáshoz nem ékek vagy csapok. Az ékeket rugók tartották helyükön. A fegyvergyártás manufakturális jelleggel történt, és a kész puskákat a hadsereg egészben vette át, vagyis ha a puska működött, fő paraméterei nagyjából pontosak voltak, és ki tudta lőni a rendszeresített hadi töltényt, megfelelt a szolgálatra. Az alkatrészek önálló vizsgálatára sem igény, sem lehetőség nem volt, így a csereszabatosság egyáltalán nem valósulhatott meg.

Felismerve a fegyvergyártás teljes reformjának szükségességét, XVI. Lajos 1776-ban Griebauval tüzértisztjeiből bizottságot hozott létre, hogy meghatározzák az új, egységes gyalogsági tűzfegyver paramétereit. A bizottság a következő pontokban foglalta össze az új fegyverrel szemben támasztott követelményeket:[4]

1. A csövet és előágyat két vasgyűrű tartsa össze.
2. Az utolsó csőpánt tölcséres kialakítást kapjon a töltővessző számára.
3. A tusa rendelkezzen félkörös kivágással.
4. A serpenyő készüljön rézből és srégan helyezkedjen el a lakatlemezen.
5. A kakas legyen vastag és erős, kivágással a kakaspofák alatt.

Az új fegyver azonban nem a nyílt rendű harc vagy az oszlopharcászat számára készült, hanem a hagyományos három fő mélységű vonalra alapozó vonalharcászat elveinek kellett elsősorban megfelelnie az új puskának.

Lakat alkatrészek vizsgálatára szolgáló idomszerek (Bianchini)

1776. január-februárban a bizottság öt prototípussal végzett lőkísérleteket. Az új típus kiválasztása egy háromfős zsűri feladata volt, melynek tagjai voltak Montbarrey hercege, a hadügyminiszter, Marie Louis Florent, Châtele grófja, a királyi testőrség parancsnoka, és maga Gribeauval. A győztes modellt – nem túl nagy meglepetésre – Gribeauval pártfogoltja, Honoré Blanc, a saint-etienne-i arzenál lakatokkal foglalkozó főellenőre készítette. Érdekes módon a puskák pontossága nem tartozott a vizsgált paraméterek közé, a döntéshozatal elsődleges szempontja az volt, hogy mennyire könnyen tölthető a fegyver a három fő mélységű vonalban. E téren Blanc fegyvere mindenképpen előnnyel bírt, mivel a serpenyőt néhány fokban megdöntötte, így a puskát a katonának nem kellett teljesen vízszintesen tartania a felporzáshoz, jóval kényelmesebben volt tölthető a puska.[5]

Blanc lakatja: mindössze 20 csereszabatos alkatrész

A fegyvertípus pontos ballisztikáját ismét csak egy mérnök-tüzér szakember írta le. 1796-ban jelent meg Jean-Louis Lombard professzor, az auxonne-i tüzérsikola tanárának Traité du mouvement des projectiles, appliqué au tir des bouches à feu[6] c. értékezése, aki matematikai módszerekkel írta le, hogyan is kell az új fegyverekkel célozni, hogy a katonák találjanak is. Olyan ökölszabályok megfogalmazása volt a cél, melyek a legegyszerűbb katona számára is egyértelműek voltak, ezek létrehozására azonban a kor legmagasabb színvonalú matematikáját alkalmazták. Lombard a lövedék kezdősebességéből indult ki. Az M 1777 17,5 mm űrméretű puskák 15,9 mm-es golyólövedékének sebességét a következőképpen adta meg:[7]

Lombard professzor a kezdősebességből kiindulva kiszámolta a lövedék röppályáját, és meghatározta, hogy milyen szögben kell emelni a puska csövét, hogy a lövések a megadott távolságokon megfelelő magasságban csapódjanak be. A felvilágosult gondolkodás ékes példája a probléma ilyenfajta megközelítése.

A központi előírásoknak megfelelő gyártási paraméterek nem jelentettek újdonságot a francia fegyveriparnak. Az első királyi rendeletben meghatározott paraméterekkel bíró fegyvereket már 1717-ben rendszeresítette a hadsereg. A fegyverek űrmérete általánosan 17,5 mm volt, ami a korabeli Európa hadipuskáihoz képest kisebb árméretet jelentett. E korszak gyalogsági tűzfegyverei jellemzően 18-20 mm közötti csőátmérővel készültek. A francia puska lövedéke így könnyebb volt, nagyobb torkolati sebességet érhetett el, s nagyobb pásztázó lőtávolsággal is bírt.

Idmszerek és alkatrészek a brüsszeli hadimúzeumban (fotó: Hamza)

Az M 1777 fegyvercsalád lelke a lakat volt, mely ékes példája a felvilágosult hadviselés eszmevilágának. A lakat mindössze 20 alkatrészt tartalmazott, s minden alkatrésze csereszabatos volt. A kopó fém alkatrészek nem kéregedzettek voltak, mely könnyen használódik el, hanem teljes anyagukban edzve voltak. A lakat serpenyője sárgarézből készült mely nem korrodált, nem használódott el, nem kötötte meg nedvességet, így biztosabb sütést biztosított.

Az új típusú fegyverek nem egyszerűen új tárgyak voltak a katonák kezében. Az új fegyver azt a gyártási rendszert hozta magával, mely a tüzérség modernizálása esetében sikeresnek bizonyult. A puskagyártásban is megjelentek a pontos tervrajzok, központi előírások, központilag szervezett gyártás és csereszabatosság igénye, az állami minőség-ellenőrzés és természetesen az idomszerek széles tárházával felszerelt állami felügyelők.

A rendszer tehát adott volt, hogy a francia hadsereg új korszakba lépjen. De az elvek néha félelmetesen távol állnak a valóságtól, így ami a tüzérség esetében működött, sokkal nagyobb falatnak bizonyult a gyalogsági puskák esetében.

Németh Balázs

(folytatjuk)

A cikksorozat I. részének megtekintéséhez kattintson ide!

A cikksorozat II. részének megtekintéséhez kattintson ide!

A cikksorozat III. részének megtekintéshez kattintson ide!

A cikksorozat IV. részének megtekintéshez kattintson ide!

[1] Az a távolság, ahol az alapirányzékkal kilőtt lövedék másodszor metszi az irányzóvonalat.

[2] Adler Part 1. Chapter 3. Ready, aim, design Loc: 2228 (Kindle by Amazon)

[3] Alder, Ken (2010-04-15). Engineering the Revolution: Arms and Enlightenment in France, 1763-1815 (Kindle Locations 3772-3773). University of Chicago Press. Kindle Edition.

[4] Götz 14. o.

[5] Alder, Ken (2010-04-15). Engineering the Revolution: Arms and Enlightenment in France, 1763-1815 (Kindle Locations 4347-4348). University of Chicago Press. Kindle Edition.

[6] Jean-Louis Lombard: Tanulmány a lövedékek mozgásáról, a tűzfegyverekre vonatkoztatva (Dijon, 1796)

[7] Lombard 191-193. o.

[8] 1 livre (francia font) = 489 g

[9] 1 pied (francia királyi láb) = 0,3248 m