A cikksorozat előző részeiben (1., 2.) a töltényhüvelyek előkészítésével, a lövedékek huzagolás csavarzathosszához igazodó kiválasztásával foglalkoztam, mindezt egy kis fegyver-és lőszertörténeti kitekintéssel megspékelve.

Most jöjjön végre, ami a hosszadalmas előkészítést követi, a töltés, szerelés. De most sem vághatunk rögtön a közepébe, mert először el kell dönteni, hogy milyen lövedéket, milyen csappantyúval és lőporral fogunk útnak indítani.

1- in 9″ csavarzathossz

Gondoljuk át kezdetnek, hogy a fegyverünk és a tervezett használati cél milyen lövedéket követel. Az én esetemben a puska egy vastagcsővű, “varmint” kivitelű fegyver, 1 in 9″ huzagolással. Elsősorban lőtéren fogom használni 300 m lőtávolságig, de eseti jelleggel el fog kísérni a vadászterületre is, ahol rókával, esetleg őzzel hozhatja össze a vadászszerencsém, vagy a vad-balsors,- nézőpont kérdése.

A lőtéren a 300 m lőtávolságon már lehet jelentősége a lövedék állékonyságának, annak, hogy lehetőleg kevésbé legyen szélérzékeny. Ez azt jelenti, figyelembe véve a huzagolásom emelkedési szögét, hogy 62 grain, vagy nagyobb tömegű lövedéket választok a puskához. Lehet üreges hegyű, műanyag-, vagy ólomhegyű, vadász vagy céllövő lövedék is a kiválasztott, a golyófogónak mindegy. A fontos, hogy pontos legyen. Az sem baj, ha nem a legdrágább, mert évi 500-1000 lövést simán el fogok engedni belőle.

Vadászat során nem lövök 200 m fölé, jellemzően inkább 100 m lőtávolságon belül maradok. Rókára a .223 Remington kaliber esetében gyakorlatilag mindegy, milyen lövedéket használunk ezen a távon, jól lőve a lomposfarkú nem fog menni sehová. Viszont őzre már illik a rendes vadászlövedék használata. A 200 m-en belüli lőtávolság nem feltétlenül indokolja a nehéz lövedéket, így itt 55 gr-es soft pointnál húztam meg az alsó határt, míg a felső határt a huzagemelkedés 69 gr körül állítja be. Titokban azt remélem, hogy találok egy olyan soft point lövedéket, amely egyszerre alkalmas 300 m-ig céllövészetre és a vadászatra is. Vagy másik megoldásként lesz egy nagyon pontos lőtéri céllövő lövedékem és emellett egy olyan – akár kisebb tömegű, jól lövő vadászlövedék, amivel a puska 200 m-ig átállítás nélkül használható őzre.

Alapvetően az egylőszeres vadászatnak és egylőszeres céllövészetnek vagyok híve (ami nem zárja ki, hogy lőtéren nagyjából mindent kilőjek a puskából, szórakozásból). Ha némi kísérletezést követően megtaláltam azt a célnak megfelelő konstrukciójú, gyártmányú lövedéket, lőszert, amit a puskám a felhasználási cél által meghatározott maximális lőtávolságig jól hord, általában ragaszkodom hozzá. Egy fegyverhez ugyanazzal a lőszerrel lőve előbb-utóbb megtanulja, vagy kikísérletezi az ember, hogy milyen távolságra milyen fölétartás, vagy állítás kell (ha kell). Nincs meglepetés. Többféle lőszer használata esetén azonban a lőszerváltáskor többnyire kell pár lövés, amíg átáll a puskánk csöve a másikra, másrészt szinte biztos, hogy eljön az a pillanat, amikor véletlenül nem a megfelelő lőszert használjuk és emiatt megy félre egy lövés (vagy erre fogjuk). Tehát azt javaslom, hogy mindenki bátran próbáljon ki többféle lőszert a fegyveréhez, de az “éles” használathoz ragadjon le egy jól lövő lövedék-csappantyú-lőpor kombinációnál.

A kiválasztott lövedékek:

1. 69 gr. Sierra TMK céllövő lövedék,
2. 65 gr Sierra SBT Game King vadászlövedék,
3.  55 gr Speer FMJ-BT (egy próbát megér alapon) – ennek az ekvivalense az 55 gr. Sierra FMJ-BT GameKing,
4. 62 gr Nosler Varmageddon – magyarországi vadászati viszonyok között (pocokra nem lövünk) inkább céllövő, mint vadászlövedék
5. 55 gr Hornady SP #2265 vadászlövedék,
6. 55 gr. Hornady SP #2266 vadászlövedék – az utóbbi kettő ekvivalense a Sierra 55 gr. SPT Blitz King, de helyettesíthető simán az 55 gr. Sierra SBT Game King lövedékkel is.

Lőporokból elképesztő a hozzáférhető választék. Lövedéktömegtől és fegyverszerkezettől függően a puskalőporok közül az élénkebb és közepesen élénk gyártmányok valók hozzá.

Így a Vihtavuori-ból az N120 (csak nagyon könnyű lövedékekhez!), N130, N530, N133, N135, N140, N540 ami szóba jöhet. A gyártó honlapján a töltési adatok ITT. A százassal kezdődő típusok egybázisú nitrocellulóz lőporok, az ötszázasok pedig nagyenergiájú, nitroglicerinnel impregnált NC lőporok, melyekkel azonos maximális gáznyomás mellett magasabb átlagnyomás, így nagyobb lövedéksebesség érhető el.

A gazdaságos, de kiváló Lovex lőporokból pedig az S060, a kifejezetten a .223 Remington és 5.56×45 NATO lőszerekhez fejlesztett D073.4, illetve a D073.5 és a D073.6 lőporok javasolhatók. A gyártó honlapján a töltési adatok ITT. Az S-sel kezdődő típusok egybázisú nitrocellulóz lőporok, a D-vel kezdődők pedig kétbázisú gömblőporok.

A fenti lőporok mindegyikéből érkezik a következő szállítmánnyal, úgyhogy ami jelenleg nincs készleten, abból is lesz rövidesen. A Kapszli.hu által forgalmazott többi füstnélküli lőpormárka, a Norma, Rottweil, Alliant, Reload Swiss , IMR, Hodgdon, a Winchester és a Vectan is készít olyan terméket, amely megfelel, vagy éppen optimális a .223 Remingtonba. Ezek rendelésre kaphatók, a beszállítónál készleten lévő fajtáik az ÁRLISTÁK menüpont alatt találhatók.

Bár a Lovex a .223 Rem kaliberhez D063 lőporhoz (amit eredetileg a 7,62×39 lőszerhez fejlesztettek ki) is ad töltetadatokat, egy sportlövő kollégánk azzal a problémával szembesült, hogy  AR-15 alapú fegyvere nem akart megbízhatóan működni ilyen lőporral, pedig a gyárilag ajánlott töltettömeggel próbálkozott. Az eset átgondolása során arra jutottam, hogy a fegyvere jó eséllyel azért nem működött rendesen, mert nem volt elég nyomás a gázelvételi helyen. A D063 egy elég élénk lőpor, a maximális nyomás helye .223 Rem-ben használva hátratolódik. Ez abból is látszik, hogy 0,3-0,4 grammal kisebb tölteteket ír elő rá a töltőtáblázat, mint a többi Lovex lőporra a .223 Rem kaliberhez. Véleményem szerint ugyanez a helyzet a Vihtavuori N120 lőporral is. A lőszer a gyári adatokkal töltve jó lehet ismétlőfegyverekhez, de nem jó a gázelvételesek jelentős részéhez. Ebből a történetből annyi a tanulság, hogy egy új kaliber töltésekor érdemes megnézni, hogy az adott lőporgyártó (vagy akár másik gyártó) milyen töltettömegeket javasol egyes lőporfajtáihoz, és elsőre érdemes olyant választani, ami töltettömege nem lóg ki az átlagból, se nem élénkebb, se nem lustább, progresszívebb. Javasoltam a lövésztársnak a D063 helyett D073.4 lőport, bízom benne, hogy a probléma megoldódott.

Én a lőszereimet “abból főzünk ami van” alapon Vihtavuori N140, Lovex S060 és Lovex D073.5 lőporokkal szereltem. A Vihtavuoriból egy kis maradékom volt, így azt csak az egyik lövedékfajtához használtam. A D073.5 lőpor ehhez a kaliberhez nagyon flexibilisen használható, nehéz vele elsokallni és nagy lövedéksebességeket ad. Az S060-nal kicsit óvatosabban kell bánni, az a maximális töltet körüli tömegeknél egész kicsi lövedékbeültetési mélység csökkenésre, vagy eltérő hüvelytérfogatra is érzékenyen reagál. Viszont nem törekedtem a maximális sebességekre, számomra fontosabb a békés működés, tartós fegyver és pontosság így ez nem okozott gondot.

Ram prime die

Iniciálóként a CCI 400 kisméretű puskacsappantyút és a CCI450 kisméretű “Magnum” puskacsappantyút használtam. Alapvetően ebben a kaliberben nem szükséges a magnum csappantyú (rövidebb csőnél este látható csőtorkolati szikrázást eredményezhet), de gondot sem okoz. Az erősen flegmatizált gömblőporok egyenletes gyújtásához még előnyös is lehet. Mivel a CCI 450-ből több volt, csappantyúztam vele egybázisú lőporos (S060) töltényhez is. A csappantyúzást a Lyman Ram Prime Die csappantyúzó matricával végeztem, hasonlóan az elmúlt pár év során készült puskatöltényeimhez. E csappantyúzó matrica nagy előnye, hogy vele pontosan beállítható a csappantyúzás mélysége, az nem a csappantyúzó erőn múlik. Így például alkalmas olyan sekély csappantyúfészkű hüvelyek csappantyúzására is, amelyekből a csappantyúk többsége kézi csappantyúzóval besajtolva kiáll. Másrészt az egyenletes gyújtás záloga az állandó mélységű csappantyú beültetés. Ismert, hogy az ütőszeg által közölt energia befolyásolhatja a gyúelegy indulásának lefolyását, ez pedig a töltény gyújtását. Itt is igaz, hogy minél egyenletesebb, annál jobb. (Erről később lesz cikk is). Persze, ha tömegesen töltenék puskatöltényt dinamikus lövészethez, vagy valamelyik szaporán lövő pisztolyszámhoz, biztosan valamelyik adogatóval ellátott csappantyúzót vetném be, mert a Ram prime die-t egyesével kell etetni a csapikkal, ami elég időigényes.

A töltéshez a Lee Classic Cast Press-t használtam, az általam szerelt volumenhez nem szükséges tornyos, vagy progresszív prés. A lőportölteteket térfogatos mérőn nagyoltam ki, majd az egybázisú lőporok (N140, S060) esetén minden egyes lőszer töltetét pár szem lőpor hozzáadásával pontosan a kívánt töltettömegre állítottam be. Ez nem túl termelékeny, de a csőlőporokat a térfogatos mérő kb. ±0.015 g szórással mérte, most viszont arra vagyok kíváncsi, hogy milyen pontosság hozható ki a lőszerekből, ezért molyoltam annyit. A D073.5 lőport viszont századgrammra pontosan mérte a volumetrikus mérő, így itt csak 5-6 töltényenként ellenőriztem vissza a kimért tölteteket, de egyenkénti mérlegelésre, állítgatásra nem volt szükség!

A lövedékek egy részén nincs peremező horony, a Varmageddonon, és az egyik Hornady-n és a Speer-en viszont van. Azonban nem hagytam, hogy ez megzavarjon. A peremezésre négy esetben van szükség:

1. ha a fegyver adogatását akadályozza a hüvelyszáj bedöntésének hiánya, sarkossága (elég gáz, ha így van),

2. ha a fegyver hátrarúgás eredményeképpen (ez nehéz lövedékes kalibereknél játszik) mozdulhat ki a lövedék a tehetetlenségétől (revolverek), vagy a tárköpenybe ütközve (puskák),

3. ha az adogatás során olyan igénybevétel érné a töltényt, ami a lövedék kimozdulásához vezethet (.223-mas ismétlőpuskánál ez szóba sem jöhet, de egy öntöltő karabélynál már nem teljesen kizárt),

4. valamint, ha a töltény egyenletessége, vagy a kívánt teljesítmény elérése szükségessé teszi a nagyobb lövedék kihúzóerőt.

Mivel jelenleg nem sok fogalmam van arról, hogy hogyan fognak a lőtéren teljesíteni a lőszereim, a peremezést – mint változót – úgy döntöttem nem viszem be a rendszerbe. Majd ha a lőpróbák és sebességmérések alapján indokolt lesz, a későbbiekben még alkalmazhatom. A lőszerhosszak beállításánál a rlszben a töltő táblázatokban megadott értékeket, részben a lövedéken lévő horony elhelyezkedését vettem figyelembe. A puskám táras kivitelű, így az már korlátozza a lőszerhosszt, és szinte új fegyver lévén az átmeneti kúp sem kopott, tehát nem sok teret ad a lövedék beültetési mélységgel való játszadozásnak.

Ebbe nem megy bele hosszabb

Egy lövedék volt, ahol pidurkát át kellett szabni a lőszerhosszt, méghozzá a Hornady #2265 lövedék, amelynek csúcsrésze a hengeres részből szinte átmenet nélkül kezdődik. Ezt a szokásos lőszerhosszra szerelve a lövedékpalást beleért a huzagolásba, emiatt azt rövidebbre kellett nyomni.

Az alábbi  kombinációkat raktam össze:

Balról jobbra: Hornady 55 gr. SP, Speer 55 gr. FMJ, Nosler 62 gr. Varmageddon, Sierra 65 gr. SBT, Speer 55 gr. Sierra 69 gr TMK

Alig várják a lőtérnyitást

Így végül elkészült egy nagy rakás töltény, melyek csak arra várnak, hogy végre kijussak velük egy lőtérre, ahol megmérem a kezdősebességeket és legalább 100 m-ig, de lehetőleg nagyobb távra is ellenőrizni tudom a lövedékek szórásképét. Minderről majd a folytatásban írok.

2020.06.09.HE