.223 Remington előkészületek – a töltényhüvely

Régóta tervezem, hogy belevágom a fejszémet a .223 Remington kaliberbe. Dolgoztam már vele, de saját örömömre, szórakozásomra még nem nyúltam hozzá.

Viszont mivel tudtam, hogy egyszer úgyis eljön ez a pillanat, régebbóta félreraktam, ha értelmesebb mennyiségben ilyen töltényhüvely jött szembe valahol. Többek között szert tettem egy zacskó gyári új Winchester hüvelyre, amely végül oda vezetett, hogy megírjam ezt a cikket.

Ütött-vágott

Szerintem nagyjából mindegyik újratöltő könyv leírja, hogy a zacskózva, nagyobb tételben vásárolt hüvelyeket érdemes újra nyakformázni a felhasználás előtt, mert a hüvelyszájak deformáltak lehetnek. Ez logikus, hiszen az ömlesztve szállításkor egymáshoz ütődnek, és a szállítmányozóknál csomagmozgatással foglalkozó “átvitel-technikusok” egy része sem a finomkodásáról híres. Szóval én is megnéztem a zacskó új .223-mast, hogy kell-e vele behatóbban foglalkozni.

A 100 db-ból 6 db jelentősebben deformálódottat találtam. Ezek a hüvelyméret visszaállító matricán (vagy a hüvelyszáj formázón) átfuttatva simán rendbejönnek. Előfordul azonban különösen félautomata puskákban lőtt hüvelyek esetében, hogy  a töltényhüvely szája kifejezetten sarkosan benyomódik, akár majdnem a hüvely hossztengelyéig. Ezek többsége is menthető, csak egy alkalmas tárggyal – csavarhúzóval, csapkiütővel – amennyire lehet ki kell egyengetni, mielőtt újraformáznánk.

Ezt érdemes egyengetni (7,62×39)

Púp és sorja, jó barátok

Szóval eldöntöttem, hogy mind a 100 db-ot újraformázom, de egy kicsit mélyebben is beléjük kukucskáltam és betyár dolgokat láttam. Először is két töltényhüvely belső fenékrészén oda nem illő púpot találtam, ami hústűvel is tapintható volt, nem csak elszíneződés csalta meg a szemem. Plusz anyag a hüvely belső térfogatában, nem való oda, mentek ezek a MÉH-dobozba. Csak valószínűsítem, hogy a hüvelygyártás készre-fejelési fázisánál a hüvely belsejét formázó tüske volt sérült.

Ami szintén szemet szúrt, hogy a gyúfurat körül maradt bőven sorja. A hüvelygyártók többsége a gyúfuratot lyukasztja, nem fúrja (nem is kellene gyúfuratnak neveznem), így némi sorja a szakadási felületeken előfordul, de ez több volt, mint korábban megszoktam.

Pogácsa, nem hamuban sült

Emellett az egyik hüvelyben szintén gyártói malőrt fedeztem fel: A gyúfurat lyukasztásánál a kisajtolt pogácsa nem esett ki szabadon, hanem oldalra kihajolva a gyúlyuk mellett a hüvelyben maradt. Ez persze nem túl jó, mert lövéskor ez a rézdarabka elszabadul, kirepül a csövön, és, ha fenékbeveri mindeközben a lövedéket, az csak véletlenül megy majd a megcélzott pont közelébe. Az ilyen gyártási hiba egyébként  a gáz- és riasztótöltényeknél igazán kritikus, ott ugyanis a réz-pogácsa válik lövedékké és simán kiverheti a szemét annak, aki felé önvédekezésből lövést adnak le. Nem véletlen, hogy a risztó és gáztöltények C.I.P. átvételénél papírlap-átütési teszt is elő van írva, ahol 1 m távolságból egy meghatározott minőségű papírlapon nem megengedett áthatoló sérülés.

Az inspekciót követően úgy döntöttem, hogy nem csak a hüvelyszájakat formázom újra, hanem a gyúfuratokat is lesorjázom. A sorjázáshoz a Lyman gyúlyuk egységesítő szerszámot használtam, amely a termékleírásban szereplőnél többet tud. Ez a szerszám gyakorlatilag egy nyéllel ellátott központfúró, amely áll egy 2 mm átmérőjű fúrócsúcsból – ez a gyúfurat átmérőjét egységesíti – és egy második lépcsőből, amely megfelelő beállítás esetén a gyúfurat hüvelybelső felőli szélét ki tudja sorjázni, oda egy kis letörést készít. A szerszámon található még egy imbuszcsavarral állítható kúp, amely a hüvelyszájba illeszkedik és megfelelő beállításával biztosítható, hogy a szerszám minden egyes töltényhüvelybe csak ugyanolyan mélyen tudjon bemenni, ezzel megakadályozva, hogy túlzásba vigyük a műveletet, és biztosítja az egyenletességet is. Ez az állítási lehetőség egyben azt is eredményezi, hogy a szerszám gyakorlatilag minden általánosan használt kaliberhez jó.

Minden kaliberhez beállítható

Kint a rézpogácsa

A gyúfuratok egységesítésére, sorjázására akkor van általában szükség, ha a maximális precízióra törekszünk (igényét a legmenőbb versenylőszert gyártók hüvelyeinél még sosem éreztem), vagy gyengébb minőségű hüvelyt akarunk rendbetenni,  esetleg több gyártó hüvelyeit használjuk vegyesen pl. dinamikus lövészetre és a gyártók közötti eltéréseket szeretnénk egy kicsit csökkenteni. Ugyanis a lőszergyártók – leginkább speciális lőszerek gyártásánál – a kívánt ballisztikai eredmény elérése érdekében esetenként a szokásostól pár tizedmiliméterrel eltérő gyúfuratátmérőket is használhatnak, illetve a gyártási tűréseik is eltérhetnek egymástól. Mindenesetre a hüvelyek gyúlyukait kisorjáztam, keletkezett egy kis kupac rézforgács és a rosszul lyukasztott hüvelyből is előkerült a rézpogácsa. Lehet őket tölteni.

Ez körbe van peremezve

A többi töltényhüvelyemet is átbogarásztam, nagyobb mennyiségben Remington, Fiocchi és Federal van itthon. A Federal és a Remington nem okoz meglepetést, viszont a Fiocchi újratöltés szempontjából egy további feladatot jelent. Az automata fegyverekhez, katonai használatra készült lőszerek hüvelyének a csappantyúját az esetek zömében kimozdulás ellen külön rögzítik. Ezt általában a hüvelyfenék csappantyúcsésze fölé való zömítésével – körbe peremezéssel, vagy részlegesen, 3-4 szegmens benyomásával végzik. A Fiocchi hüvelyek (egyébként tömegük alapján is) úgy tűnik, hogy a katonai gyártás “melléktermékeként” polgári piacra került lőszerekből származnak, a csappantyú három szegmensben rögzített. A kicsappantyúzás sima ügy, a prést nem akasztja meg ez a plusz rögzítés, viszont az újra-csappantyúzással gondok lesznek, ha a peremezést valahogy nem távolítjuk el.

Peremezés még van

Ez már Berdanhoz is jó

Ennek a legegyszerűbb módja a hüvelyszáj sorjázó szerszám használata. Ez lehet bármilyen gyártmány, a fontos, hogy a kúpszöge és a végének átmérője passzoljon a csappantyúfészek végébe. Én a Lee szerszámát használtam most, de a Lyman eszközei (1, 2) talán jobb megfogást biztosítanak. Mindegyik kapható általában hüvely-előkészítő készlet részeként is (Lee, Lyman). A Lee szerszáma egy extra lehetőséget is hordoz magában, méghozzá, hogy a vége viszonylag egyszerűen (azért elég kemény) átfúrható, és így Berdan-csappantyúhoz készült hüvely csappantyú-peremezésének eltávolítására is használható (a furatba illeszkedik a csappantyúfészek üllője), ezzel remek segítség pl. a 7,5×55 Swiss, vagy a 7,9 mm Mauser (8x57JS) katonai hüvelyeket újratöltőknek. Én az utóbbit töltöttem, amíg volt ilyen kaliberű puskám és jól elhobbiztam az ex-katonai hüvelyekkel is.

A csappantyúrögzítés eltávolítása a Lee sorjázóval

Persze a peremezés eltávolítása nem azt jelenti, hogy nem marad látható nyoma, hanem azt, hogy a hüvelyanyag csappantyúfészek főlé nyomott részét távolítjuk el, egy letörést létrehozva, így a csappantyúzáskor a csappantyú akadálytalanul megy a helyére.

Ez már csappantyúzható

Az imént leírt előkészítések után a csappantyúzás és a töltés jönne, de még időt fogok előtte szakítani a különféle rendelkezésre álló gyártmányok közül 20-20 db hüvely tömegmérésére – meglátjuk, hogy vonható-e le belőle következtetés -, valamint írni fogok arról, hogy mi a különbség a katonai 5.56×45 és a .223 Remington között, illetve, hogy melyik fegyverhez, milyen tömegű lövedék használható ebben a kaliberben. És esetleg kicsit belemászunk abba is, hogy milyen lőporokat érdemes választani hozzá.

2020.05.23. HE