A 8×57 JRS lőszer újratöltése 3. rész: Az első süldő
Sertevadra várva a börzsönyi naplementében
Ha az asszony vadászni küld, akkor nincs mese, menni kell. Az álmoskönyvekben is megírták, hogy aki ilyen lehetőséggel nem él, az elveszti éves szolgálati rinyálási jogát. Márpedig a hűtő üres volt, éppen egy vaddisznó süldő hiányzott belőle, hogy a nyári kerti sütésekre-főzésekre megfelelő háttérrel szolgáljunk, drága feleségem pedig felismerte az összefüggéseket, és nekem szegezte a nem éppen mindennapi kérdést. Én pedig összeszorított fogakkal, de igent mondtam. Mégiscsak embert próbáló dolog ez a vadászat. J
Így esett, hogy még mielőtt az új Nosler-Partition lövedékkel szerelt újratöltött lőszereimet 100 m-en kipróbáltam volna, beelőztem e szép feladatot egy kis vadászattal. Persze annyira nem aggódtam a lőszer miatt, mivel amit addig láttam teljesítményéből igen meggyőző volt, biztos voltam benne, hogy az általam kedvelt 50-80 m-es távolságon oda röpül majd, ahova köll. Már persze csak akkor, ha a cél likiránt lesz.
Irány tehát Királyháza a majd’ 40 fokos melegben. Ahogy Diósjenőt elhagyva kaptatunk fel a szerpentinen, már csökken is a hőmérséklet fokról fokra, és egészen a kellemesnek mondható 33 fokra „zuhan” a királyházi felsőháznál. Dávid már várt, s rövid tanakodás után elfogadva javaslatát a Rend-kövek nevű hegytető felé indultunk, vállamon a 8×57 JRS gavallérral, zsebemben pedig 5 db friss ropogós újratöltött lőszerrel.
Jó száraz minden, ropog a láb alatt a fa, levél. A területen még látszik a téli jégkár, de a természet meglepően gyorsan regenerálódik és tünteti el a sebeket. A les, melyhez lassan cserkelünk épp a hegytetőn van, a vulkáni sziklák közé van beépítve a pad, valamint a tető. Kilátás majdnem 360 fokban, előttünk a szóró és a sózó. A szelünk nem százas, de mivel a szóró alattunk van, a szél pedig jobbról hátulról ér, így azért marad sanszos irány. Dávid szerint a disznók egyébként is a hátunk mögötti kidőlt fák közül szoktak feljönni, és kerülővel jönnek ki a szóróra. A belátható távolság minden irányban 100 m alatti, úgyhogy akár szerencsénk is lehet.
Finom kis konyhára lőtt süldő
Kellemes az idő. A frissítő szellő miatt nem izzadunk, de még böglyök és szúnyogok hada sem rontja a naplemente hangulatát. 7:10 felé érkeztünk a leshez, és suttogva, beszélgetve, távcsövezve múlatjuk az időt. Még fényes nappal, 8:00 körül balról, a hátunk mögül csörtetés töri meg a csendet: két gida szalad futva a les mögött-alatt, a tőlünk 50 méterre lévő váltón. Valami megzavarta őket. Rámarkolok a puskára, és megfordulok, hogy akció esetén azonnal lőhessek. Hamarosan meg is érkezik a gidák riadtságának oka: egy közepes kansüldő szép, világosszürke egyenruhában. Fel sem néz, csak csörtet az őzek nyomán, alattunk, egészen addig, amíg kb. 60 méteres távolságba nem ér. Követem a céltávcső pettyét nyakán, fültövén tartva. A szelünk jó, mégis megáll, talán mozgásom keltette fel a figyelmét. Megdermed és szúrós tekintettel figyel felénk. Srégen áll mozdulatlanul. Felhúzom a nyakáról a pettyet a fültövéhez, Dávid még odasúgja, hogy „Lőhető!”, és már oda is hat a lövedék. A találatjelzés egyértelmű: a vad azonnal összeesik, még rúg párat, aztán örökre elcsendesül. Zúgjon neki az erdő odaát!
A nap sztárja: saját töltésű 8×57 JRS lőszer
Kivárva a kötelező 10 percet elindulunk, hogy birtokba vegyük az elejtett vadat. A bemeneti nyílás épp jó helyen, kimeneti nyílás sehol, vagyis meg lesz a lövedék! Utolsó falat, töretek, gratuláció után kezdjük a zsigerelést. A lövedék áthatolt a koponyán, és mivel fentről srégen lőttem áthatolt a mellüregen is. A kimeneti oldalon még bordát tört, de a rugalmas bőr átszakításához már nem volt ereje, épp a bőr alatt állt meg. Persze így is szép a teljesítmény ennyi csont és belső szerv penetrálása után!
A lövedék szépen egyben maradt, és szépen gombásodott: a fenékrész szépen felvette a huzagolás profilját, az első kamra ólommagja pedig csodásan gombásodott. Eredeti tömegének 84%-át tartotta meg.
Egy lövés nem statisztika az biztos, és még azért ne feledkezzünk meg nagyobb távolságú céllövészetről sem, de azért azt hiszem kijelenthető, hogy a lőszer maximálisan alkalmas lesz vadászatra. Tulajdonképpen, ha szívemre teszem a kezem, akkor azt kell mondjam, hogy a világon semmi különbséget nem láttam a korábbi Norma vagy Hirtenberger lőszer hatásához viszonyítva. Még a 100 m-es lövészet előtt nem bontok pezsgőt, de azért már sejtem, hogy nem lesz itt gond: egyszerűen, olcsóbban, minden extra szerszám nélkül el tudtam készíteni azt a prémium lőszerminőséget, melyet eddig is használtam vadászatra.
A Nosler Partition lövedék szépen gombásodott és eredeti tömegének 84%-át megőrizte.
Németh Balázs
Vigyek hüvelyt? Szedjek?