Toporgás. Egyelőre halk, de azért a hanglejtésből ítélve izgatott beszélgetés. Kávéillat. Termoszok már a pulton. A fal mellett jól megpakolt hátizsákok sorakoznak rájuk dobott kabáttal és kalapokkal. Várunk. Egyre izgatottabban, hiszen sokat készültünk a hajnalra. Csípős hideg van, kint minden fagyott. És akkor megnyílik az ajtó és belép a hivatásos vadász…

Valószínűleg hasonló, ha nem ugyanilyen életképekkel kezdődik minden társas vadászat leírása, és valljuk be, önjelölt vadászírótársaink novelláiban valószínűleg ezerszer olvashattuk már e sorokat. Ugyanolyan, és mégis különbözik ez a reggel, ugyanis a lelkes, izgatott Nimródok hagyományos vadászfelszerelései mellett furcsa attribútumok is csüngedeznek a vadásztáskákon. Itt lőportartó, ott egy szíjra erősített töltővessző, amott egy övre fűzhető töltéstok apró fiolákkal, melyek begyükben előre kimért füstös lőpor töltetet rejtenek. Hazánk első modern kori történelmi fegyveres társas vadászatára készülünk a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetsége szervezésében. Nem véletlenül nem használtam az elöltöltő fegyveres vadász megnevezést, ugyanis az esemény nem titkolt célja, hogy azokat a vadásztársakat is megmozgassa, akik, ha nem is elöltöltő, de a második háború előtt gyártott puskákkal is űzik a vadat, lehetőleg nyílt irányzékkal. Miért jó ez? Hatékonyságban biztosan nem érheti el távmérővel felturbózott céloptikás ismétlő-vadászpuskák világát, de azért van jó pár bizsergető tulajdonságai is. Először is a nyílt irányzékot vadra emelni hihetetlen adrenalin fröccs. A vadat ilyen közelre cserkelni, vagy a jó váltón 50-60 méterre bevárni vadászt-próbáló feladat. Másodsorban itt minden lövésnek súlya van. Egylövetű fegyvereknél nincs gyors dupla! Az első golyóbisnak kell oda hatnia, ahol a legjobban használ, ehhez pedig a lövést ki kell dolgozni, be kell gyakorolni. A technika itt jóval kevesebbet segít. Könnyen hangzik, de azért mégsem ez. Az ilyesfajta vadűzéshez többek kell tanulni, tudni, tapasztalni, hogy sikert érjünk el. Összekötve a kellemest a még kellemesebbel, vadászatunkat az előző napon közös lőtéri kontrollal kezdtük. Nem ördögtől való dolog a lőtérre járás, bár itt jegyzem meg, hogy csapatunk jelentős hányada egyben sportlövész is, vagyis gyakorlott puskaforgató. Galgamácsán 75 méteres távolságon ellenőriztük a fegyvereket, melyek megnyugtatóan jó helyre hordtak. Feketelőporos fegyvereink esetében ez a kontroll már csak azért is fontos, mert olajos csőből az első lövés magassága igencsak eltérhet.

Pedersoli 1886 alsókulcsos puska 45/70 kaliberben

Pedersoli 8x57JRS kaliberű kakasos duplagolyós a lőállásban Pierangelo Pedersoli kezdében

Mindennel felszerelt lőállásom. A legtöbbször persze a teás termosz volt a kezemben a csikorgó hidegben.

“Vintage” elöltöltő és szerelt lőszeres puskáink egy része

Térjünk azonban most vissza Szuhafőre, kalandunk helyszínére, ahol az Őrhegy Földtualjdonosi Vadásztársaság bátor vezetése, Hercsik István elnök, és Újlaki Csaba hivatásos vadászmester fogadta rendezvényünket. Tizenhét vadász, harmincnégy puskával toporgott az eligazítás után a terepjáróknál, hogy majdan elfoglalhassa a terelés idejére neki kijelölt lőállást. Miért a sok puska? A válasz igen egyszerű. A történelmi fegyveres terelés ötlete még ősszel, a bőgés végén vetődött fel, mikor is egy egészen kitűnő trófeaszemlén és szakmai napon vehettem részt a faluban. A Kirner fegyverkészítő család történetéről adtam elő, ami talán egyik legszeretettebb kutatási területem. A nagyszerű vacsora, majd a finom borok kóstolása közben vetődött fel a lehetőség, mi szerint a történelmi fegyveres vadászok bekapcsolódhatnának a gímtarvad apasztásába. Igen megbecsülendő vadgazdálkodás folyik a régióban. Hazánkban igen szokatlan módon az egymással szomszédos nyolc társaság itt egy asztalnál ül, és ahelyett, hogy egymást ekéznék, megállapodtak a gímállomány fejlesztésének legfontosabb szakmai minimumkövetelményeiben, melyhez minden gazdálkodó, vadásztató és vadász igazodik. Olyan példa ez, mely megéri az országos ismertséget. Nagyvad terelésünk így nem egyszerűen szórakozás, hanem feladatot is teljesít. Ennek érdekében minden vadászunk hozott magával egy történelmi elöltöltő vagy hátultöltő puskát, valamint egy céloptikával szerelt modern vadászpuskát is, hogy ha a vad a nyílt irányzékos lőtávolságon túl vált ki, akkor is tudjunk lövést tenni.

Várakozó állásponton.

Bátor vezetés, írtam volt a vadásztársaság vezetéséről, és hiszem, hogy ez a szó legnemesebb értelmében igaz is, hiszen a nyílt irányzékos, sokszor egylövetű fegyverek nem éppen biztosítékai a nagy terítéknek. Egy 700 hektáros erdőrészben alakították ki a lőállásokat, melyben a vadat a riglizés módja szerint lassan mozgatták a terelők. Szépen csendben haladva, időnként a fákat kopogtatva irányították a vadat a lőállások irányába úgy, hogy az lehetőleg ne váltson vágtába, meg-meg álljon a hajlókban, hogy vadászaink egy-egy lövést tehessenek a rudli leggyengébb tagjaira. Igen változatos fegyvergyűjtemény állt össze. Az elöltöltő fegyverek elsősorban Pedersoli csappantyús és kovás puskák voltak: európai Jäger, és amerikai Hawken, Tryon, Kentucky puskák lapultak szóra várva a lőállásokban, .54 .50 és .45 kaliberekben. A hátultöltő puskák között domináltak a különböző alsókulcsosok – az eredeti és Pedersoli 1886 és 1886/71 modellek 45/70 Govt., 45/90, 444 Marlin valamint egyéb kaliberekben, no meg egy két első és második világháborús hadipuska is előkerült a szekrények mélyéről. Ezek persze már engedélyköteles eszközök, és tulajdonképpen modern puskaként értelmezendőek. Érdemes kipróbálni mindenkinek a nyílt irányzékos vadászatot, izgalma nehezen hasonlítható nagy távolságú lövésekhez.

10 gímtarvad, 4 vaddisznó és 3 őzsuta a terítéken

A vadászat napkeltétől napnyugtáig tartott kellemesen remegős hidegben, de csodaszép időben. A vad folyamatosan mozgott, és szervezőink igen kitűnő lőhelyzeteket teremtettek, és a medve, esetleg farkas látványának nem túl nagy, mégis reális esélye plusz izgalmat adott hozzá az egész napos várakozáshoz, így még az üresjáratok sem voltak unalmasak.Nagyszerűen szervezett vadászat volt, melyet a kitűnő teríték is bizonyított. Az Őrhegyi Vt. őrtüzei mellett tizenhét vad feküdt este az ízléses terítéken: tíz gím tarvad, négy vaddisznó és három őzsuta, melyből hét vad esett történelmi elöltöltő, illetve hátultöltő fegyverrel. Nem jutott minden vadász lövéshez, de minden vadász látott vadat bőven. Szép, sikeres nap volt, azt hiszem egy szép hagyomány kezdete. A rengeteg fotó mellett a vadászaton a Fishing & Hunting csatorna stábja is forgatott, reméljük az idei Fehovára szép filmbemutatóval jelentkezhetünk majd.

Németh Balázs, 2020. január