A Pedersoli 1886 Sporting puska szórásképe 100 m-en feltámasztásból

Alsókulcsos puskával cserkelni… kövezzetek meg, nevezzetek amerikománnak, de nekem a kengyelkulcsos ismétlők érzésvilága mindig megelőzte a kultúrkörünkben hagyományosabbnak mondható forgó-tolózáras fegyvereket. Persze ez megint csak nézőpont kérdése, hiszen a 19. század végén, 20. század elején a közép-európai fegyverkereskedők is jócskán ajánlottak tengerentúli alsókulcsos és előágyszános ismétlőpuskákat.

Az 1886 Winchester puska John Moses Browning műhelyéből származik, és máig a legjobb, legerősebb alsókulcsos szerkezetként tartják számán. A szöcskelábas reteszelésű 1876 modellt váltotta, mely zárszerkezete a füstnélküli lőporok megnövekedett gáznyomását már nem volt képes elviselni. Az 1886. évi típus azonban változtatott ezen. Az ismétlő és reteszelő szerkezet teljes áttervezésével Browning új életet adott a koncepciónak.

A fegyver története

John Moses Browning

John Moses Browning neve egyetlen fegyvereket kedvelő ember számára sem ismeretlen. A termékeny fegyverkonstruktőr 128 önálló szabadalmat nyújtott be összesen 80 különféle fegyver tekintetében. Csak a Winchester cégnek eladott 40 fegyver koncepciót, de más modelljeit a Browning, Colt, Remington, Savage, Fabrique Nationale de Guerre is gyártotta.

John Moses és a Winchester cég együttműködése 1879-ben kezdődött egy egylövetű bukóblokkzáras puskával. A kezdeti sikert követte azon fegyverek sorozata, melyek máig meghatározzák az alsókulcsos vadász és sportfegyverek piacát: az 1886, 1892, 1894 és 1895 modellek.

Thomas Gray Bennet, a Winchester cég alelnöke – és Oliver F. Winchester veje – 1883-ban látogatta meg a Browning testvérek – Moses és Matthew – műhelyét a Utah állambeli Ogdenben. A célja az volt, hogy egy olyan nagykaliberű, egylövetű puskakonstrukciót vásároljon Browningtől, mely be tudja tölteni a Sharps Rifle Company csődbemenetele után kialakult piaci rést, és fel tudja venni a versenyt a Remington cég forgóblokkzáras puskáival.

John Moses már ekkoriban egy olyan ismétlőszerkezeten dolgozott, mely az 1866-os és 1873-as Winchester puskákkal ellentétben elbírta a nagy kaliberek – pl.: 45-70 Govt, 45-90 lőszerek – gáznyomását is. A Browning fivérek a találkozón Bennet kezébe nyomtak egy korai, durván megmunkált ismétlő puska prototípust, mely elvetette a későbbi együttműködés kiteljesedésének magjait. Az első üzlet azonban még csak az egylövetű fegyverekről szólt 8000 dollár értékben. Az együttműködés igazi gyümölcse azonban már egy 50.000 dolláros üzlet volt, mely tárgya egy olyan puska volt, melyet Browning 1884-ben szabadalmaztatott. Az új fegyverrel a Browning testvérek azonnal New Havenbe utaztak, hogy bemutassák azt Bennetnek. Útközben megálltak New Yorkban, hogy megmutassák a prototípust a Schoverling, Daly & Gales fegyverszakértőjének (korabeli piacvezető fegyverkereskedő cég). A szakértő röviden csak annyit mondott, hogy a testvérek a Winchester cég jövőjét tartják kezükben.

A Browning-féle szabadalom

Az üzlet megköttetett 1884-ben: a későbbi 1885 egylövetű puska, 1886 alsókulcsos puska és az 1887 alsókulcsos sörétes puska gyártásba került a Winchesternél. Az eredeti Browning terveket a Winchester cég főmérnöke, William Mason – szintén nem ismeretlen név a történelmi fegyvert kedvelő lövésznek – kissé módosította, hogy az adogatási rendszert biztosabbá tegye. Az első 1886 modell szériát 1886. augusztus 30-án vette át a raktár a gyártól, a nagyközönségnek pedig 1886 Októberében mutatták be.

Az első modell 45-70 Govt űrméretben készült, s a gyár 405 és 500 graines lövedékkel szerelt lőszert ajánlott hozzá.

A fegyver a következő kaliberekben volt elérhető története során:

• 45-70 U. S. Government (mindenféle lövedéktömeggel tölthető volt a lőszer)

• 45-90 WCF (a 45-85 és 45-82 lőszereket is tüzelhette)

• 40-82 (a 40-75 lőszert is tüzelhette)

• 40-65 WCF

• 38-56 WCF

• 40-70 WCF

• 38-70 WCF

• 50-100-450

• 50-110 Express

• 33 WCF

Browning elkötelezett hívő mormon volt, és az üzlet megkötése után szinte azonnal két éves misszionárius útra indult. Fejlesztéseit így csak 1887-ben folytatta. Eközben az 1886 modell hatalmas siker lett: több mint 160.000 db készült a puskából, melyhez még hozzáadódik 40.000 db a az 1886/71 modellekből is. A fegyver .33 WCF és a hatalmas .50-110 űrméret között szinte minden korabeli amerikai puska kaliberben elkészült, de kétségkívül a .45-70 Govt változat vált a legsikeresebbé.

1873, 1876 vs. 1886 modell

Browning műhelye

Az 1886-os modell előtt a Winchester cég tulajdonképpen egy helyben topogott. Az 1860, 66, 73 és 76 modellek szöcskelábas reteszelése megbízható, egyszerű volt, de nem igazán bírt többet, mint a korabeli feketelőporral töltött pisztolylőszerek. Az 1876 modell ugyan puska lőszerekhez készült, de ez sem volt igazából más, mint egy növekedési hormonnal kezelt 1873-as Winchester.

Browning valami egészen mást keresett. Az 1880-as évek egyértelműen jelezték, hogy a jövő a gyérfüstű lőporoké, a 73-as szerkezete pedig a nagy gáznyomású új lőszerek esetében már nem rúghat labdába. John Moses ezért tisztalappal indította a fejlesztést: semmit nem használt fel az előd alsókulcsosok megoldásai közül.

John Moses praktikus ember volt, nem amolyan asztalon tervezgetős típus. Nem volt mérnök képesítése sem. Műhelyében arcpirítóan kevés szerszám volt megtalálható, semmivel sem több, mint ami ma egy közepes háztartási szerszámos ládában elfér. A Browningok szenvedélyes vadászok voltak, így minden találmányukat azonnal a terepen tesztelték. John Moses egyébként kitűnő lövész hírében állt.

A korábbi modellhez képest a legfontosabb újítás a reteszelés megoldása volt. Az 1873-as modell megfeszülő szöcskelába helyett az 1886 modell esetében a zárat két acélblokk tartotta helyén lövéskor, megakadályozva, hogy az hátramozdulhasson a lőporgázok hatására. A zár jobb és bal oldalán elhelyezett fém tömbök az emelőkar lenyomásával leereszkednek, felnyomásával pedig fölfelé mozdulva reteszelnek, hasonlóan, mint ahogy az a bukó blokkzáras Sharps puskák esetében látható. Nem véletlen a hasonlat, hiszen még a Winchester cég gyári katalógusa is utalt erre a hasonlóságra, éreztetve, hogy olyan ismétlő puska készült, mely éppen olyan erős, mint a kor legerősebb puskalőszereit tüzelő Sharps puskák.

19. századi hirdetés az 1886 puska típusairól

A fegyver készült szétszerelhető – „take down” – változatban is. A kereskedelmi forgalomban kapható modellek közül a legáltalánosabb a 26”-es csőhosszal szerelt változat volt, de a szép számmal készültek 22”-es változatok is. A legritkább csőhossz a 30”-es változat volt, melyből mindössze 350 db készült. Ezek a fegyverek muskéta-szerű teljes ágyazással készültek.

Meg kell említenünk az „Extra Light Weight”, vagyis extra könnyű változatát a fegyvernek, mely közvetlen elődnek tekinthető a Pedersoli replika esetében. Ez a modell 22”-es kerek keresztmetszetű csővel, a csőnél rövidebb csőtárral és gumi agytalppal készült. Mindössze .33 WCF és 45-70 Govt kaliberben készült.

A Pedersoli 1886 Sporting Model 45/70

A Pedersoli cég közel öt éve gyártja és forgalmazza az 1886/71 Winchester model replikáit, de mindez idáig elsősorban a praktikus vadászra gondoltak, vagyis az eredeti 1886 modell legkorszerűbb változatai kerültek csak a szortimentbe. Idei újdonságként mutatták be a nagy klasszikus replikáját, a puskát, amely az 1886-os legenda forrásává vált.

A Sporting változata csöve a megszokott üregelő tüskés huzagolású 45/70-es cső, melyet a cég a hosszú táv lövészetre szánt Sharps és Rolling Block puskákhoz fejlesztett ki. A huzagolás emelkedése 1:18”, vagyis szép széles lesz a lövedékpaletta, mely használható e puskához. A cső 26” hosszú, vagyis 2”-kel hosszabb, mint a korábbi 1886/71 alsókulcsosok esetében. Az irányzék klasszikus buckhorn, míg a célgömb vadászatra termett gyöngy. Mindkét irányzék állítható oldalirányban, a nézőke pedig magasságban is. Az ágyazás válogatott amerikai dió, igényes, olajozott felülettel.

A szerkezet szépen, finoman, megbízhatóan adogat. A teszt lövészet során egyszer sem akadt el a tár. A sütési erő valahol az optimális környékén van, mely mind vadászatra, mind céllövészetre elfogadható. A kb. 3 kg-os erőkifejtés környékén a billentyű finoman törik, nem csúszik, nem nyúlik, karakteresen enged.

A lőszer

A lövészethez használt lőszert magam töltöttem. A lövedék Sierra 300 grain tömegű félköpenyes, fúrt hegyű vadász lövedék. A lőszert vadászatra – ezen belül is vérebezésre – használom egyébiránt, vagyis nem éppen egy gyönge töltetű céllövő lőszer, hanem amolyan vaddisznó megállító és helyben marasztaló eszköz, s ebben a szerepkörében már bizonyította is néhányszor életképességét. A lőszer lőportöltetét és lőszerhosszát a Vihtavouri on-line adatbázisából határoztam meg. 53 grain N130 lőport töltöttem a hüvelyekbe, a teljes hosszt pedig 64,7 mm-re állítottam be.

Lövészet

A lövészetet 50 m-en kezdtem, s örömmel tapasztaltam, hogy az irányzékok gyári állapotban középre hordanak ezzel a lőszerrel. Gyakorlatilag a puska már az 50 m-es szóráskép alapján is azonnal alkalmas lett volna vadászatra. A 100 m-es szóráskép még ennél is kellemesebb lett. Ahogy a gyári zsír maradékai eltűntek a csőből, úgy szűkült tovább az egyébként is kitűnő szóráskép. Nyílt irányzékkal, feltámasztva 100 m-en is 10-es szórásra volt képes a fegyver már elsőre, pedig a gyöngy célgömb nem éppen a lőlapra lövészetre született. A töltött lőszer rugdosós, de a fegyver tömege ezt szépen ellensúlyozza. Az ágyazás nem rendelkezik modern gumi agytalppal, de nem is hiányzik ez egy ilyen klasszikus vonalú fegyverről. Ha az irányzékon fejleszteni szeretnénk, több lehetőségünk is van. Egyrészt tok rendelkezik furatokkal, melyekkel „ghost ring” irányzékot illeszthetünk a fegyverre.

Németh Balázs