A Fegyverügyi Egyeztető Fórum anyagát adjuk most közre a módosuló EU fegyver irányelv módosításáról, annak hazai lehetséges következményeiről, valamint a hazai jogalkotó és fegyvertartók lehetőségeiről. Kérjük oszd meg minél szélesebb körben, hogy mindenki képet kapjon a várható jogharmonizációról és annak lehetőségeiről!

Összefoglaló az EU fegyverirányelv módosításáról

Fegyverügyi Egyeztető Fórum

2019. december 8.

Mi történt 2019. december 3-án?

Igazából semmi olyan dolog, amire nem lehetett előzetesen számítani. 2019. december 3-án az Európai Unió Bírósága elutasította a Cseh Köztársaság keresetét, amelyet a 91/477/EGK tanácsi irányelvet módosítani szándékozó 2017/853 európai parlamenti és tanácsi irányelv ellen nyújtott be lengyel és magyar támogatással. A 91/477/EGK irányelv olyan követendő szabályokat fogalmaz meg, amelyek minden EU tagország számára kötelezően figyelembe veendők a fegyvertartás jogszabályainak meghatározásánál. A direktíva elsődleges feladata, hogy a legkisebb közös többszöröst határozza meg, vagyis biztosítsa, hogy az EU határain belül alapvetően azonos típusú eszközök essenek az engedélyköteles, bejelentésköteles és engedélymentes kategóriába. A direktíva igen nagy teret engedett a nemzeti szabályozásoknak, így amennyiben egy tagállam teljesítette az alapfeltételeket – hazánk 2004. május 1-én vezette be az EU-konform szabályozást – igen nagy szabadságot kapott a részletkérdések szabályozására. A 2017/853 irányelv ezt a jogszabályi környezetet igyekszik szigorítani úgy, hogy csökkenti a nemzeti szabályozások lehetőségét, korábban engedélymentes eszközöket tesz engedélykötelessé, új szabályokat fogalmaz meg a lőfegyver fődarabok és lőfegyverek jelölésével kapcsolatosan. Mindezt teszi a terror veszélyre hivatkozva.

Milyen területeket szigoríthat az új irányelv?

Nincs olyan fegyvertartási cél, amelyet az irányelv ne érintene, és restriktív hazai átvezetés esetén ennek fenn is áll komoly veszélye. Így mind a vadász, sport, önvédelmi és munkavégzési célú lőfegyvertartás esetében negatív következményeket hozhat. Ugyanakkor azt is ki kell hangsúlyozni, hogy az irányelv szinte minden pontja beépíthető a magyar szabályozásba úgy is, hogy a hazai fegyvertartók élete ne váljon nehezebbé, korábban engedélyezett, vagy engedélymentes kategóriák ne kerüljenek betiltásra, illetve ne váljanak engedélykötelessé. A következő területeket érinti az irányelv:

– A sportlövészek által használt félautomata hosszú lőfegyverek jelentős része kategóriát vált, átkerül a polgári célra főszabályként tiltott „A” kategóriába. Az EU irányelv ugyanakkor úgy ad lehetőséget kivételek megfogalmazására, hogy akár az összes ilyen fegyvert tartóra kiterjeszthető, így ez nem jelenti szükségszerűen e lőfegyvertípusok betiltását.

– Azok a sport lőfegyverek, amelyek egykori automata fegyverből öntöltővé lettek konvertálva „A” (polgári célra tiltott) kategóriába lesznek átsorolva. Ennek ellenére ezek tovább tartására is a direktíva lehetőséget biztosít.

– Veszélybe kerülnek azok az ismétlő hosszú lőfegyverek, melyek tára 10 lőszernél nagyobb kapacitású. Ide tartozhatnak a különböző hajtástárak, illetve akár a csőtáras ismétlőpuskák is. Ez utóbbi esetben értelmezhetetlen a kapacitás korlátozás, hiszen még azonos kaliber esetében is eltérő lehet a lőszerek hossza.

– „A” kategóriába kerülnének azok a rövid lőfegyverek, melyekbe 20 tölténynél nagyobb kapacitású tárat helyeznek, illetve azok a félautomata hosszú fegyverek, melyekbe 10 db tölténynél nagyobb befogadóképességű tárat helyeznek, vagy 10-nél nagyobb beépített tárkapacitással rendelkeznek. A direktíva azonban szintén ad teret annak engedélyezésére, hogy egy sportlövő, biztonsági cég, ill., más nevesített intézmény ilyen fegyverekhez nagy kapacitású tárat vegyen, vagy használjon. A nagy kapacitású (10, ill. 20 lőszer felett) tárak megszerzését engedélykötelessé tenné az irányelv. Nem rendelkezik ugyanakkor a már megszerzett tárakról. Ugyanakkor a tárkapacitás korlátozás szakmai szempontból értelmezhetetlen, hiszen ugyanaz a tár többféle kaliberű lőszer befogadására is alkalmas lehet, illetve egyaránt használható lehet rövid és hosszú fegyverekhez is.

– Veszélybe kerülnek a hatástalanított fegyverek, mivel ezek jelentős részét – melyeknek nem minden fődarabja lett tönkretéve – a direktíva vissza sorolja az eredeti tűzfegyverkategóriájába. Ez technikailag azt jelentené, hogy hazánkban egy csapásra akár több százezren minősülnének illegális fegyvertartónak. Ez a rendelkezés a múzeumokat is lehetetlen helyzetbe hozza, hiszen vonatkozna a közgyűjteményekben található összes ilyen eszközre is. Ugyanakkor egy nemzeti fegyverkategória bevezetésével – működésképtelen díszfegyver – amely körbe a 2016. április 8-től alkalmazandó (EU) 2015/2403 bizottsági végrehajtási rendelet hatálybalépését megelőzően hatástalanított tűzfegyverek kerülnének, kihúzható a direktíva méregfoga.

– Veszélybe kerülnek a tűzfegyverből készített gáz- és riasztófegyverek is, mivel a direktíva az összes ilyen eszközt visszasorolná eredeti tűzfegyver kategóriájába. Emellett engedélyköteles tűzfegyvernek tekintendő minden olyan riasztófegyver is, amely nem felel meg a vonatkozó EU rendelet műszaki követelményeinek. A direktíva korábban forgalomba hozott fegyverekre való bevezetése esetén az összes gáz- és riasztó fegyver újra vizsgáztatása, és újra kategorizálása lenne kötelezve. Ennek adminisztratív és technikai kivitelezése is lehetetlen. Ismételten több szászezer illegális fegyvertartót teremtene a rendelkezés ez esetben egy csapásra, miközben ellehetetlenítené a hazai gyártókat, kereskedőket.

– Az irányelv alapján kiadott rendelet módosítja a lőfegyverek jelölésére vonatkozó szabályokat. Olyan technikai paramétereket fogalmaz meg, melyek egy része mérhetetlen, ellenőrizhetetlen. Az új jelölési előírások bevezetésére véleményünk szerint legalább 2 év felkészülési időt kellene adni, és azt a már forgalomba került fegyverekre nem kell alkalmazni.

– Az irányelv kötelezővé teszi a tartási engedélyek meghatározott időnként történő felülvizsgálatát, megújítását. Ez restriktív jogharmonizáció esetén – ha a felülvizsgálatot helytelenül megújításként értelmezik – azt is jelentheti, hogy ismételten meg kell újítsuk tartási engedélyünket. Ugyanakkor az irányelv nem fejti ki részletesen a megújítási procedúrát, így az akár történhet hivatalból indított eljárás során, a hatóság rendelkezésére álló előéleti információk, ill. vadászkamarai, v. sportlövő szövetségi tagsági információk alapján is, a fegyvertartó tevőleges részvételének minimálisra csökkentésével is.

Mi az alapvető probléma a 2017/853 irányelvvel?

Az irányelv első és legfontosabb problémája, hogy az engedéllyel rendelkező vadászok, sportlövők, önvédelmi fegyvert tartók, fegyverrel munkát végzők életét nehezíti, miközben a terrorcselekményeket illegális lőfegyverekkel követték és követik el olyan személyek, akik nem rendelkeznek lőfegyver tartására szóló engedéllyel. Így alapvetően olyan területen igyekszik szigorítani a szabályokon, ahol erre szükség nincs. Ezen túl az irányelv számos területen nélkülözi a szakmaiságot, a megfogalmazása műszakilag nem egyértelmű.

A módosító 2017/853 irányelv társadalmi egyeztetése, valamint fordításának véleményezése során a civil szervezetek több alkalommal kaptak lehetőséget arra, hogy javaslataikkal javítsák az irányelv szövegét.  Volt mit javítani bőven. Az EU döntéshozói szervek elé kerülő végleges szövegbe ezek a javaslatok csak korlátozottan kerülhettek be, az EU egyéb országainak erőteljesebb érdekérvényesítése miatt.

Képviseleti és érdekvédelmi társadalmi szervezeteink számára ugyanakkor csalódást jelentett, hogy a Brüsszelbe vezényelt hazai tárgyaló egyszer sem szólt hozzá az irányelv vitájához, a magyar érdekeket nem fejtette ki, holott a magyar jogalkotás az utóbbi évek során egyértelműen a szigorú, de élhető, felesleges bürokráciától mentes lőfegyvertartás és a hazai fegyvertartók pártján állt. Az elmúlt évtized bizonyította, hogy a szakmai szervezetek és a jogalkotó folyamatos párbeszéde elengedhetetlen feltétele az élhető szabályozásnak.

További észrevételünk volt, aminek hangot is adtunk, hogy a fordítás, mely alapján a hazai jogszabálymódosításnak meg kell születnie, szaknyelvi szempontból javításra szorul, félrefordításokat tartalmaz.

Milyen lehetőségei vannak a hazai jogalkotónak?

A fegyvertartónak éppúgy érdeke a megfelelő szigorral ellenőrzött, ugyanakkor felesleges bürokráciától mentes, áttekinthető szabályokon alapuló engedélyezési rendszer, mint a hatóságoknak. Az élhető, egyértelmű szabályozás – valamint a módosító EU direktíva következetlenségéből eredő hibák hatásnak csökkentése – közös érdek.

A módosító direktíva számos területen ad mozgásteret a nemzeti jogalkotónak, és nem teszi egyértelműen kötelezővé a visszamenőleges hatályt, vagyis nem kell, hogy érintse a korábban kiadott engedélyek körét, ahogy nem minden esetben kell, hogy érintse a korábban engedélymentesnek kategorizált fegyverek körét sem. Ezek elkerülése végett fontos, hogy a magyar jogalkotó használja ki az irányelv által biztosított rugalmasságot, lehetőségeket. A hazai lőfegyvertartási jogszabályok ugyanis kellőképpen szigorúak volt eddig is, ezt bizonyítják bűnügyi statisztikáink.

Az EU direktíva (úgy az eredeti, mint a módosított) ugyanakkor számos olyan további lehetőséget is ad a jogalkotónak, melyek ez idáig hiányoztak a hazai jogrendből. Régi igény, hogy legyen lehetőség lőfegyverek gyűjtésére engedélyt kérni és kapni, mely fontos nemzeti értékeink megőrzése érdekében. További lehetőség lenne a hangtompító engedélyezése mind vadászati, mind sportlövészeti felhasználás esetén. Ez egyrészt tompíthatja a lőterek hanghatása miatt kialakult konfliktusokat, másrészt vadászati használata is indokolt a természet kisebb mértékű zavarása, és a hobbi, illetve hivatásos vadászok hallásának védelme okán. Felül lehetne vizsgálni a lőfegyvertartáshoz szükséges orvosi alkalmasság kérdését is. A vadász és sportfegyverek tartásához elegendő lenne a jogosítványhoz szükséges orvosi vizsgálat. Nemzeti szabályozás keretein belül bővíteni lehetne a nem halálos önvédelmi eszközök körét a szerelt lőszeres gumilövedékes fegyverek tartásának és viselésének engedélyezésével, mely növelheti a polgárok biztonságérzetét, miközben hatékony önvédelmi eszközhöz is jutnak. Lehetőség nyílhatna annak engedélyezésére is, hogy a muzeális fegyverekkel sportlövészetet folytató lövészek ne csak egyesületen keresztül, hanem magánemberként is kérhessenek engedélyt feketelőpor és csappantyú tartására. A kis energiájú céllövőfegyverek esetében is lehetne előrelépés: a Flobert tölténnyel működő fegyvereket ismét ki lehetne venni a lőfegyver kategóriából, a légpuskák 7,5 J torkolati energia határát pedig 5,5 mm vagy afeletti kaliber esetében 16 J-ra lehetne növelni. Vadászok számára engedélyezni lehetne a vadászönvédelmi-kegyelemlövő rövid lőfegyverek tartását is, hiszen nincs szakmai indok, mely alátámasztaná ennek jelenlegi tiltását. A direktíva lehetőséget ad az ifjúkori vadászat bevezetésére is, ami megfelelő szabályozás esetén – melyre számos kiváló európai példával rendelkezünk – szintén kívánatos lenne hazánkban is.

Nem tartozik szoros értelemben a polgári fegyvertartáshoz, de az EU direktíva szerint be lehetne vezetni a nemzeti védelmi tartási célt is. Az Önkéntes Területvédelmi, vagy Önkéntes Műveleti, valamint Önkéntes Védelmi Tartalékos rendszer népszerűségét jelentősen növelné, ha a jelentkezők lehetőséget kapnának a MH-nél rendszeresített űrméretű lőfegyverek tartására. Ez kifejezetten kivételeket megengedő tartási cél az új EU fegyverdirektíva módosítás szerint!

Milyen további szigorításokat céloz az EU?

A következő veszélyterület az ólomtartalmú lövedékek betiltása mind sportlövészeti, mind vadászati és mind horgászati célból. Az ECHA nevű EU-s vegyi anyagok feletti szabályozásért felelős ügynökséget használva a jelen bizottság az ólomtartalmú lövedékeket minden szabadtéri felhasználásból ki akarja tiltani, ideértve a vadászaton túl a szabadtéri lőtereket is. Ez pedig számos fegyverkategória (pl. az összes .22-es peremgyújtású lőszert tüzelő, vagy az acélsörétre alkalmatlan sörétes puskák) de facto betiltásával (hiszen csak zárt lőtéren lehetne használni őket) és a lőszerárak megfizethetetlenné válásával járna. Több tagállam is erőteljesen tiltakozik az EU ólomtartalmú lőszerek betiltását célzó legújabb “környezetvédelminek” álcázott tervezete ellen, melyek közül kiemelhető a Cseh Köztársaság környezetvédelmi minisztériuma. Ennek hatására 2020 februárjában egy új, átdolgozott, finomított verzióval próbálkozik majd a brüsszeli bürokrácia, igaz addigra már várhatóan más Bizottsággal az élén.

A tervezett teljes mértékben betiltaná a házilagos lövedéköntést, ezzel ellehetetlenítve a lőszerújratöltést és elöltöltő fegyverek használatát is.

Hogyan kerülhető el az értelmetlen szigorítás?

Az EU Fegyverdirektíva Módosítás pozitív vagy negatív hatása kizárólag a nemzeti implementációtól függ.

A direktíva minimális mennyiségű, egyértelműen negatív elem mellett rendkívül tág teret hagy a nemzeti jogalkotásnak. Több EU-tagállamban (pl. Ausztria, Portugália) kifejezetten a fegyvertartói jogok kiterjesztése irányába sikerült elmozdulni.

A jogalkotás során egyértelműen el kell kerülni minden olyan rendelkezést, mely visszamenőleges hatályú, ami a már legálisan birtokolt fegyverek tartóit legkisebb mértékben is sújtaná.

A direktíva szinte minden területen ad lehetőséget rugalmasságra. A hazai jogalkotónak van lehetősége arra, hogy csökkentse, vagy akár meg is szüntesse a módosítás negatív hatásait. Ehhez az irányelv által ajánlott összes lehetőséget ki kell használni, és bizonyos fegyvertípusok esetében nemzeti kategóriákat kell bevezetni.

A direktíva nem tiltja meg a nemzeti szabályozásban átmeneti időszakok (akár több év) meghatározását életbe léptetés előtt, ami a gyártás- és kereskedelem érdekében is elengedhetetlen.

Mindemellett az is mérlegelendő, hogy hazánk időszakosan vállalja a kötelezettségszegési eljárásból adódó bírság költségeit, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre egy élhető szabályozás kialakítására. A hazai fegyvergyártás-, kereskedelem, vadászat, sportlövészet által évente kitermelt adóbevétel messze meghaladja a kötelezettségszegési eljárásból adódható éves bírság mértékét. A költségek emelkedését ugyanakkor az is erősítheti, hogy a kategóriát váltó, esetleg bevonásra kerülő eszközök tulajdonosai kárpótlási igénnyel léphetnek fel az állammal szemben. Természetesen ennek egyéb politikai következményei is mérlegelendők.