Nincs is annál izgalmasabb dolog, mint amikor egy korabeli fegyver, vagy annak pontos másolatának megtöltéséhez olyan eszközöket használunk, melyek megfelelnek a fegyver korának. Ez persze nem csak amolyan történelmi sovinizmus. Ha a kísérleti régészetre valóban a hadtudományt szolgáló tevékenységként tekintünk, úgy érdemes a rendszer minden elemét pontosan reprodukálnunk a lehető legnagyobb történelmi hűség érdekében.

Érdemes ezért megvizsgálnunk késő 15., kora 16. századi forrásaink alapján, hogyan készültek azok a puskagolyók, melyek a mohácsi síkon, és megannyi hazai konfliktusrégészeti lelőhelyen előkerülnek.

A mohácsi öntőformákról már írtunk egy rövid cikket, melyet most további részletekkel szeretnénk gazdagítani.

https://kapszli.hu/mirol-meselnek-a-mohacsi-sik-golyoontoformai/

Szappankő öntőformák nagy mennyiség öntéséhez

2025 telén Brnóban töltöttem egy hétvégét, amikor is adományunkat, az austerlitzi csata múzeumának készített székely határőr egyenruhát átadtuk. Épp arra a hétvégére esett egy militária/antik fegyver börze, mely nem maradhatott ki a programból. Az egyik pulton félredobva feküdt egy furcsa, barna, szappan méretű eszköz, melyen nem nagyon foglalkoztak a vevők, pedig sokkal több történetet rejt, mint amit elsőre gondolnánk.

Próbaöntés: 9 db golyót készít az öntőforma 13-14 mm-es űrméretben.

A 81x57x37 mm-es, két darabból álló eszköz ugyanis nem volt más, mint egy egyszerű öntőforma, mely 9 db 13-14 mm-es puskagolyó egyszerre történő öntésére volt alkalmas. A két fél illeszkedését két furat biztosította, melyekbe fa- vagy fémpálca illeszkedett. Anyaga szappankő, mely több előnyös tulajdonsággal is rendelkezik: egyrészt könnyen faragható, alakítható, másrészt kitűnő hőálló és hőtartó képességgel rendelkezik. Ezek a típusú öntőformák nem feltétlenül a legprecízebb eszközök voltak, ugyanakkor egyszerre leönthettek vele annyi lövedéket, mely a korszakban egy összecsapásra közel elegendő lehetett.

Próbaöntésünk ezt bizonyította: az öntőforma bevágásai igen szabálytalan lövedékeket eredményeznek, ami biztosan nem javította a lövés pontosságát. Érdekes, hogy a bevágások aljába a készítő kereszteket karcolt. Talán így tette még hatékonyabbá a kilőtt golyót nem keresztény ellenségekkel szemben? Ki tudja… A szappankő öntőformák korát nehéz meghatározni, mivel párhuzamosan a többi típussal használatban voltak a 15. századtól a 19. századig.

Keresztek a kész lövedékeken

Ilyen, több lövedék egyszerre történő öntésére alkalmas öntőformákat találunk I. Miksa inventáriumában is.[1] A beömlőnyílások száma bizonyítja, hogy nem egyes öntőformákról van szó.

Réz kokillák a pontos találathoz

A mohácsi síkon talált 9 db öntőforma, melyek a Janus Pannonius Múzeum Mohács 500 kutatóprogramja keretében a közösségi fémkeresős kutatások során kerültek elő érdekes szóródást mutatnak. Hét darab került elő a keresztény táborok vélt helyének környezetéből, egy darab a majsi falunyomnál, egy darab pedig Majs és Nagynyárád között félúton. Űrméret tekintetében megfelelnek a teljes mohácsi sík lövedékanyaga szempontjából egyik leggyakoribb 9-11 mm űrméretnek. Kivitelük azonos: a rézből készített pofákat vas fogóba kellett rögzíteni, illesztésüket csapok és furatok biztosították.

Öntőformák lelőhelyei a mohácsi síkon.

Öntőforma pofák a mohácsi síkról

Ilyen öntőforma ábrázolását találjuk a Ludwig von Eyb Kriesbuchjában,[2] a Weimari mérnöki művészet és csodakönyvben,[3] I. Miksa inventáriumában.[4]

Vasnyelű, rézkokillás öntőforma Von Eyb Kriegsbuch c., művéből

Ezek az öntőformák egy-egy lövedék öntésére voltak alkalmasak, kidolgozásuk precízebb, igényesebb, mint a szappankő formák esetében, az általuk készített golyó – a mohácsi öntőformák és az azokkal készült lövedékek tükrében – mérethelyesebb, szabályosabb volt, tehát pontos lövésre biztosan alkalmasabb is volt.

Fémbetétes fa és kő öntőformák

Mai ismereteink szerint még egy típus megjelent a 15. század végén. I. Miksa inventáriumában és Martin Löffelholz kódextöredékében[5] is találunk egy különleges típust. Ezek közös jellemzője, hogy kompozit anyagból készültek: a kokilla, vagyis öntőforma lehet fém, vagy kő, ugyanakkor be van foglalva valamilyen más anyagba, mely szigetelte a hőt és megfoghatóvá tette az öntőformát. Löffelholz ábrázolásán egy fém betétes, fa borítású formát láthatunk, Miksa császár inventáriumában azonban változatosabb a kép: találunk réz betétes, kő borítású formákat fogóval és anélkül, de látunk fa borítású kő formákat és fa borítású fém betétes formát is.

Öntőformák I. Miksa hadszertárából

Betétes öntőforma a Löffelholz-kódexből

A mohácsi síkról eddig csak fém formák kerültek elő, ami köszönhető annak, hogy a fémkereső ne látja a kőből készült eszközöket. Reméljük, hogy a további ásatások – elsősorban olyan esélyes helyszíneken, mint a keresztény táborok vélt terület hoz majd eredményt, hogy még pontosabb képünk legyen a csatában használt tűzfegyverek használatáról.

Németh Balázs

JPM Mohács 500 kutatócsoport

MATE VTI

[1] ÖNB Cod 10824, Bartholomaeus Freyssleben: Altes und neues Kriegszeug, Inventare der Zeughäuser Kaiser Maximilians I., https://viewer.onb.ac.at/109223B5

[2] UER MS.B 26, Ludwig von Eyb: Kriegsbuch, https://www.bavarikon.de/object/bav:UBE-HSS-00000BAV80000043?lang=en

[3] Weimarer Ingenieurkunst- und Wunderbuch, https://haab-digital.klassik-stiftung.de/viewer/thumbs/899614795/1/

[4] ÖNB Cod 10824, Bartholomaeus Freyssleben: Altes und neues Kriegszeug, Inventare der Zeughäuser Kaiser Maximilians I., https://viewer.onb.ac.at/109223B5

[5] Büchsenmeisterbuch (Fragment) – Cod.milit.qt.31, https://digital.wlb-stuttgart.de/index.php?id=6&tx_dlf%5Bid%5D=9515&tx_dlf%5Bpage%5D=1