Bármekkora innovációt is jelentett a kéziágyúk után a kanócos lakatok megjelenése, az ilyen fegyverek működőképességét nagyban befolyásolta a felporzólőpor begyújtására szolgáló kanóc minősége. Ennek hagyományos módon történő elkészítéséhez akkor kaptam kedvet, amikor a kölcsön kapott kanócos replika puskával csak keservesen ment a lövés leadása. Az ok: az egyébként szépen parázsló (pamut) kanóc a felporzólőporhoz érve minduntalan kialudt…

A kanóc hagyományos úton történő elkészítése egyszerűnek tűnő, de vesződséges munka. Kezdjük azzal, hogy megvárjuk, amíg egyedül maradunk otthon, mert lehet, hogy lesz egy kis disznóól. Elkerülhetetlenül büdös is lesz a ténykedésünk nyomán, és nem biztos, hogy párunk jelenlétében kölcsönkapnánk a szükségünk konyhai edényeket.

A hamu, még szárazon

Vegyünk egy kellően nagy, ép zománcú vagy saválló, esetleg krómozott fazekat, és béleljük ki valamilyen természetes anyagból készült textíliával. Én a fűnyírós pólómat használtam, amit a Menyasszonyom kimosott ugyan legutóbb, de már nem engedte, hogy még egyszer felvegyem. Borítsunk a textíliába 2 liter (nem kg!) fahamut, arra pedig 1.2 liter lobogva forró vizet.Hagyjuk állni pár percig, majd a textília segítségével emeljük ki a hamut a vízből, és nyomkodjunk-facsarjunk ki belőle annyi lúgos vizet, amennyit csak tudunk. A hamura a továbbiakban nem lesz szükségünk, szabaduljunk meg tőle. Figyeljünk arra, hogy a hamu, mégoly kitartó nyomkodásunk ellenére is viszonylag sok nedvességet tart vissza. Ha szükséges, használjunk arányosan több hamut és forró vizet.

Adjunk hozzá forró vizet

A rostokban található lignin eltávolítása érdekében a hamu-oldatba helyezzük bele a szorosan összetekert kanócnak valót, a lábost tegyük a tűzhelyre, és tartsuk a hőmérsékletet forráspont alatt egy órán át. Leírni egyszerű, megtenni nehéz. Nálam pár perc után a gáztűzhely legkisebb gázrózsájának legkisebb fokozatán is lobogva forrt a finom lúgos oldat, szépen elúsztatva a szürkés oldattal a tűzhely makulátlan tetejét. Végül azt a megoldást választottam, hogy tíz percenként két percre gyújtottam csak be a lángot. Az egy óra elteltével, amíg hűl a lábos tartalma, van időnk eltűntetni a nyomainkat a konyhában, és alaposan kiszellőztetni.

Mossuk át a kanócainkat bő folyóvízzel, amíg az öblítővizet már nem látjuk elszíneződöttnek. Amikor ezzel megvagyunk, töltsük fel az edényzetet tiszta vízzel és egy-két deci ecettel. Ez a lépés állítólag kihagyhatatlan… Várjunk pár percet, ismét öblítsünk, és jöhet a szárítás vízszintes helyzetben.

Lassú tűzön

Szárítás után következik az ólmozás, vagyis pontosabban az ólomacetátos kezelés. Sajnos Magyarországon nagyon nehéz egy lelkes amatőrnek ólomacetáthoz jutni, pedig állítólag sokat javít a kanóc minőségén. A mindent tudó interneten ugyan van egy útmutató arról, hogy hogyan kell régi akkumulátorral, ecettel, hővel, pénteken, éjfélkor, telihold idején ólomacetátot csinálni, de nem támadt kedvem az eljáráshoz, és ezt másnak sem ajánlom. Mindenesetre, ha valakinek van otthon készen, szóljon.

A kanócnak való

A legrégebbi leírások szorosan sodrott len vagy kenderzsinórról szólnak, de kedvem támadt háromféle anyagot tesztelni. Lenkötelet nem találtam, de pamutot, kendert és jutát igen. Mindegyikből 10 mm-es vastagságút főztem ugyanabban az oldatban, hogy a tesztelés során a lehető legegyformább előkészítésben legyen részük.

Fentről: kender, pamut, juta

Cikkünk következő részében e kanócok égési sebességét és erélyét, és a visszamaradó hamu mennyiségét vizsgálom majd.

A kanócos fegyverek használatáról bővebben Az elöltöltő fegyveres lövészet alapjai című cikksorozatunk 5. részében, ide kattintva olvashatnak.