A svájci lőfegyverek tervezésének történelmi életgörbéje szoros összefüggésben áll az ország különleges geopolitikai helyzetével. Svájc igen korán vívta ki függetlenségét. A kantonok 1291-ben hozták létre érdekvédelmi szövetségüket, hogy megszabaduljanak a Szent Római Birodalom és a Habsburg család uralma alól. A 13. század elején építettek ki utat a Szent Gotthárd hágón keresztül, ami biztosította a fejlődéshez és függetlenedéshez szükséges javakat. Svájc nehézgyalogosokból álló hadserege 1315-ben Morgartennél tanította móresre I. Lipót herceg lovagseregét, és ezzel biztosította szabadságát, melyet az 1648-as vesztfáliai béke erősített meg.

Az 1851 M Feldstützer

Svájc nem tartozott soha Európa vezető katonai hatalmai közé, hadserege azonban mindig nagy tiszteletnek örvendett. A kantonok 1848-ban hozták létre közös, állandó, védkötelezettségen alapuló hadseregüket, melynek vadászcsapatait szerelték fel a történelem első kiskaliberű (10,4 mm-es űrméretű) csappantyús, huzagolt elöltöltő puskával, az 1851 M Feldstützerrel. Az 1860-as évek végén a kicsi állam ismét komoly lépést tett az első kiskaliberű, fémhüvelyes lőszert tüzelő ismétlőpuska rendszerbe emelésével. Az 1869 M Vetterli puska a forgó-tolózáras Dreyse és a Winchester ismétlőpuska szerelemgyereke volt.

Az 1869 M Vetterli puska (Rock Island Auctions)

A svájci hadsereg sohasem rendelkezett akkora embertömeggel, mint Európa egyéb nemzetei, valamint a hegyvidéki harc is azt diktálta, hogy a katona egyéni fegyvere legyen a lehető leghatékonyabb. A nagy lőtávolságok, hegyről fel és hegyről le lövés olyan puskát és lőszert igényeltek, melyek a lehető leglaposabb röppályát és pontosságot eredményezték. Az 1880-as években Eduard Rubin őrnagy, a thuni lőszergyár igazgatója dolgozott a 10,4 mm-es peremgyújtású Vetterli lőszer korszerűsítésén. 7,5 mm-re csökkentette a lövedék űrméretét, fémköpennyel látta el az ólommagot és préselt feketelőport töltött a hüvelybe. A lövedék kezdősebessége jelentősen megnőtt, az új lőszer köré pedig egy esetlen puskát is konstruált, melyet csapat próbákra is bocsátottak.

Mindeközben Rudolph Schmidt őrnagy, a berni arzenál igazgatója már önálló fegyverkoncepción dolgozott. Megvizsgálta Európa ismétlő rendszereit, a Mannlicher-féle egyenes húzású rendszer által inspirálva megtervezte saját ismétlőpuskáját. A fegyver 12 lőszer befogadására alkalmas középágytárral rendelkezett, melyet két hat lőszeres töltőkerettel kellett betölteni. A hadsereg vezetését meggyőzte Schmidt puskája, melyhez tökéletesen illeszkedett Rubin lőszerkoncepciója, azzal a kis módosítással, hogy feketelőpor helyett immáron egy bázisú gyérfüstű lőpor hajtotta a papírtapaszolt ólom lövedéket. A Schmidt-Rubin 1889 M puska és a GP (Gewehrpatrone) 1890 lőszer nagyszerű párosításnak bizonyult, ugyanakkor az ólomlövedék még mindig korlátozta az elérhető torkolati sebességet. A ballisztikai teljesítmény növelése érdekében 1911-ben áttervezték a fegyvert és lőszert. A töltényt immáron egy kétbázisú füstnélküli lőporral és fémköpenyes, ólommagvas, csónakformájú lövedékkel töltötték. A GP11 lőszer gáznyomása jelentősen emelkedett, így szükségessé vált a zárszerkezet megerősítése is. A fegyver tárát lerövidítették, hogy ne zavarja a katonát fekvő tüzelési pozícióban, az irányzékot lecserélték egy 300-2000 méter közt állítható nézőkére, az ágyazás pedig pisztolyfogást kapott.

A Schmidt-Rubin puska evolúciója (CandRsenal)

Fent Mannlicher M95, lent, Schmidt Rubin G11. Bár mindkettő egyeneshúzású, nem egy osztályban versenyeznek…

Az 1911 M puska (G11) és karabély (K11) valószínűleg a legkiválóbb ismétlőpuska ma is. A fegyverek csöve négy jobbos huzaggal rendelkezik, ami 10,68”-en tesz meg egy teljes fordulatot. A sütése minden Schmidt Rubin puskának egy álom. A cső szabadon leng, kis csődarabok tartják el a fát a csőtől, mint a modern mesterlövész puskák esetében. A zárszerkezet – ellentétben a Mannlicher 1895 M puskák zárjával – megbízhatóan, könnyen jár. A lőszer ballisztikája hasonló a mai 308 Win lőszer ballisztikájához. A 174,4 grain tömegű csónakformájú lövedék ólommagját lágyacél köpeny fedi, felülete réz-nikkel ötvözettel van bevonva, mely egyrészt véd a korróziótól, másrészt keni a csövet. A hüvely száj gyári peremezéssel van a lövedékre szorítva, ami egységesíti, növeli a kihúzóerőt. A lövedék és hüvelyszáj találkozását viasszal vonták be, mely egyrészt hermetizálta a lőszert, másrészt kenőanyagként szolgált. Mind a fegyver, mind a lőszer olyan minőségben készültek, melyek ma csak a legjobb mesterlövészfegyverekre jellemzők.

G11 lőszerek tárban, szabadon, töltőkeretben

A puskát három módon lehet betölteni. A lőszer egyenként adagolható az ürítőnyíláson keresztül a tárba, mely hatot tud befogadni. Az acéllemezből hajlított tár kivehető, így elvben a kilőtt tár telire is cserélhető, gyakorlatban azonban a katonák nem kaptak tárakat a fegyverhez. A lőszerek betöltése kartonból préselt, bádoglemezzel erősített papír töltőkeretekből történt. A keretet úgy alakították ki, hogy a jobb kézzel behelyezett lőszereket, a katona egyből jobb hüvelykujjával a tárba tudja tolni egy mozdulattal.

A fegyver fogása igen kényelmes, a pontos célzást pedig nagymértékben segíti, hogy a nézőke messze van a szemtől. 450 és 600 méteres távolságra lőttem, és érdekes módon alig kellett emelni a nézőkén. 450 méteren a 300 méteres irányzékkal céloztam, a felsőtest méretű fémcél alját célozva, 600 méteren pedig a fémcél tetejére rendeztem az egy lépcsőt emelt, 400 méterre állított nézőkét.

Németh Balázs, 2020.