Új országos csúcs 100 méteren 94 körrel

Keveset lövünk fekve. Bár azt is meg kell, valljuk, hogy az elmúlt években azért egyre többször fekszünk be a lőállásba, és a hadipuskás Minié versenyszám tekintetében komoly fejlődés is megfigyelhető. Pedig fekve lőni elöltöltős puskával jó. Számomra különösen kedves versenyszám a például a szabadpuskás Whitworth, mert első értékelhető nemzetközi szereplésem is ehhez köthető. 2005-öt írtunk, és a kilencvenes pontok felsőházába még épp csak bel-bele kóstoltunk egy-két versenyszámban, de 90 felett lőni 100 méteren még komoly eredménynek számított. Nem tudom, hogy akkor mi történt velem, de Euroarms Volunteer puskámmal sikerült 97 kört elérnem, pedig addig a legjobbam sem volt több 93-nál. Ez sokmindenre nem volt elég, de a 11. hely messze elvárásaim fölött volt, és hihetetlen büszkeséggel olvastam a félreírt nevet az eredménykijelzőn: “Nemeth, Bala’ze 11.”

Őszinte leszek. Azóta sem lőttem 97-et 100 méteren. Pár esetben – még EB-n is – sikerült 96-ot lőni, de azóta – immáron 12 éve – ez az országos csúcs. Az álló lövészetre koncentrálva nem maradt sok energia e számokra, de azt hiszem változom. Egyre jobban vonzanak a nagyobb távolságok, sőt az igazi, 1200 yardos „long range” is. Tavaly ősszel botlottam bele egy németországi fegyverbörzén a képeken látató szépségbe. Az angol kereskedő egy gyönyörű eredeti Gibbs, egy szép eredeti Whitworth, és egy csúnyácska Wilkinson kiskaliberű hosszútávlövés puskát árult. Az első kettő messze a költségvetés határán túl volt árazva, a harmadiknak pedig benőtte a csövét a kosz. Olyan ronda volt szegény, hogy angoloktól meglehetősen szokatlan módon még az alkuba is belemet az eladó. Gyorsan elugrottunk rézkeféért és olajért, majd némi suvickolás után megállapítottam, hogy a huzagolás tökéletes. Eredeti Alexander Henry féle gyors huzagolás volt, vagyis épp az a fajta, mint ami az én replika Volunteer puskámban is volt. Ezt Isteni jelnek vettem, úgyhogy már nyílt is a pénztárca, s már született is meg agyamban a mese a 150 eurós puskáról a feleségem részére.

Volt vele munka gazdagon, amíg kulturált állapotba került szegény, de úgy tűnik megérte az időt és pénzt. A több lépcsős rendbetétel után egészen takaros kis puskává lett. Sajnos eredeti irányzékai nem voltak meg, így egy Pedersoli szettel szereltem fel.

A Wilkinson gyár története

Wilkinson trade lable 1850-es évek

Ne lepődjünk meg, ha a név ismerősen hangzik. Igen, ez az a Wilkinson márkanév, melyet Wilkinson Sword felirattal a borotvapengéken, kardokon, késeken láthatunk. A 19. század derekán ugyanis ez a jóravaló vállalkozás fegyvereket lőgyártott, és nem is akármilyeneket! A történet olyan nagy névvel kezdődik, mint Henry Nock, akit leginkább a hét csövű kovás puskájáról szoktunk ismerni, de ugyanakkor számos korszakalkotó fegyvertechnikai újítás is köthető a kitűnő kovás fegyvereket gyártó londoni fegyvermesterhez. Ő szabadalmaztatta például a patent csőfart, mely lehetővé tette, hogy a cső könnyen, egyszerűen kivehető legyen tisztításhoz az ágyazásból. Nock 1804-ben halt meg, végrendeletében vállalkozását műhelyvezetőjére, vejére, James Wilkinsonra hagyta. James ragaszkodott a „Nock” névhez, ezért hogy maximálisan kihasználja annak reklámértékét úgy hirdette magát, mint „James Wilkinson, az elhunyt Henry Nock úr utóda és veje.”. Jamesnek 1794-ben fia született, akin apósáról Henrynek neveztek el. A fiatal Henry, a kor szokásainak megfelelően 1824-ben csatlakozott apja cégéhez. Innentől a vállalkozás „James Wilkinson & Son” néven működött tovább. 1827-ben a vállalkozás átköltött London egy frekventált negyedébe a Pall Mall street 27. címre. James és fia Henry sikerre vitték a vállalkozást. Nem volt véletlen az új telephely választása sem, ugyanis a Pall Mall street 26-ban ekkor a hadsereg fegyverügyi hivatala működött…

1844-ben új taggal bővült a vezetés. John Latham, a vívás és kardok elismert szakértője csatlakozott Wilkinsonhoz, és megindult ezzel a kard és késkészítés is a gyárban. Mind az állami, mind a civil piacra szánt fegyverek gyártása felgyorsult. Henry 1861-ben hagyta itt a földi világot, a vállalkozást pedig Latham vitte tovább, egyre kevesebb energiát szentelve a lőfegyvereknek, ugyanakkor egyre nagyobb mennyiségben és választékban gyártva a vágóeszközöket.

A Wilkinson puska

A képeken látható puska az Alexander Henry féle huzagolással rendelkezik: a spirál 7 oldalú poligonból áll, mely lapjainak találkozásában ék-szerű kitüremkedés fut végig. A huzagemelkedés 1:20” vagyis hosszú lövedékek tüzelésére találták ki. A kaliber 0,451”, és úgy mint más hasonló brit puskák esetében. A fegyver az 1850-es évek második felében készülhetett. A cső 33” hosszú, és kampós-ékes rögzítésű, vagyis könnyen kiszerelhető szállításhoz, tisztításhoz.

A töltet

Őszinte leszek. Semmit nem kellett végül is változtassak azon a töltettel, mellyel a replika Volunteer puska jól lőtt. A töltet finomítgatása helyett sokkal többet számított a folyamat, ahogy elkezdtem összeszokni a puskával. A feltámasztott lövészetek ígéretesek voltak 60 grain Swiss 3Fg töltéssel és 450 graines 0,451”-re kaliberezett Lyman Volunteer lövedékkel, de ismét bebizonyosodott az, amit már többször tapasztaltam: jobban lövök kézből, mint feltámasztásból. Az első szabály szerint végiglőtt sorozat eredmény 92 kör lett, az első versenyeredmény pedig 94 körös új országos csúcs lett Tabon. Sokat nyomott a latba az áprilisi németországi edzőtábor, mely után kikukáztam a puskaszíjaimat, és lecseréltem őket 4 cm széles, 4 mm vastag szíjakra. Ezek nem nyúlnak lövészet közben, vagyis a szíj miatt biztosan nem vándorolnak majd a lapon a találatok.

Nos, nem lesz itt gond. Irány a kismartoni Európa Kupa május végén!

Németh Balázs