Egy 19. századi mesterlövész puska tusájának restaurálása
A képen látható puska igen különleges darab. Egy 1860-as évekből származó .451 kaliberű nagy távolságú lövészetre tervezett céllövőpuska, mellyel 600-1200 yardos versenyeken vettek részt. Akkoriban a .45-ös körüli kaliber igen kicsinek minősült, maga volt a technika csodája a fegyver. A huzagolás 1:20”-es, a profil pedig az Alexander Henry-féle rendszer.
Nagy ritkaság egy versenyképes, jó szórásképű „long range” puska e típusokból, korszakból. Őszintén szólva rég vadásztam ilyesmire, de a csillagászati ár mindig elrettentett. Egy antik fegyver vásáron találkoztam egy öreg lövésztárssal, akinél volt azonban végre egy kellemes darab. A puskát a londoni a Wilkinson & Sons cég gyártotta, mely arról volt híres, hogy kitűnő acélt használt. E cég volt a Wilkinson Sword közvetlen elődje, s bizonyítandó az 1772-óta vallott minőséget, a cső huzagolása még mindig tükrös, igen szép. A fegyvergyárat ebben az időben Henry Wilkinson vezette, aki kötődik a mi hadtörténelmünkhöz is, hiszen Joseph Lorenzzel egy idében találták fel a Lorenz-féle hadipuksa kompressziós lövedékét, melyet a szakirodalom azóta is Lorenz-Wilkinson lövedéknek aposztrofál.
A fegyvert igen jó áron tudtam megvenni, mivel volt egy „kis” szépséghibája, ami miatt a gyűjtők kerülték, mint a forró kását: a felülete olyan ocsmány volt mintha egy náthás elefánt prüszkölt volna rá egy forró szavannai napon, s utána hagyta a végterméket megszáradni a felületen… a szép múltú fegyvert valószínűleg az egyik előző tulaj sugárzó hőforrás mellé tette, aminek köszönhetően a politúr szinte a teljes felületen megolvadt, felhólyagosodott, telement szösszel, aztán pedig jól össze is tapizták a biztonság kedvéért. Egy szóval: gusztustalan volt.
A fa szerencsére teljesen ép, vagyis nincs sehol törés, repedés, tehát itt most nem volt más feladat, mint azon gondolkodni, hogy mi legyen a felülettel. A követező alapgondolatokat fogalmaztam meg:
- ez így nem maradhat
- az eredeti patinát, ütődéseket nem szabad eltüntetni esetleges felületkezelés után
- a fa eredeti érett színét nem szabad megváltoztatni
- a fából elvenni (csiszolni, reszelni) tilos
- el kell távolítani a teljes politúrréteget
- az eredetinek megfelelő fényű új bevonatot kell kapjon a puska, és ez nem lehet lakkozás
Ilyen esetekben nem okoskodok, nem kísérletezek, úgyhogy egy bútor restaurátor ismerősömet kértem meg, hogy adjon nekem egy technológiai itinert, ami alapján ismét visszaadhatom a fa régi szépségét. Legyűrve alapvető türelmetlenségemet, el is határoztam, hogy végigcsinálom a 4 napos folyamatot.
Alapvetően persze azt javaslom mindenkinek, hogy ilyesmit ne csináljon otthon, hanem vigye el a tust szakemberhez. Én is csak úgy vágtam bele, hogy tudtam, ha gáz van, a szakit hívhatom tanácsért.
Előkészítés
Alapgondolatomnak megfelelően a csiszolás szóba sem jöhetett, úgyhogy a megcsúnyult politúrt vegyi úton terveztem leszedni, hogy ismét megnyíljanak a fa pórusai. Ehhez festékleszedő szert kell tehát használni, amely kiválasztása igényel némi figyelmet. A régi kromofágok brutális cuccok voltak. Nekem van eltéve ilyen, tudom, hogy mindent leszed a fáról, s a végén fura színű, de nagyon tiszta valamit hagy. Mivel az eredeti színt is meg akartam őrizni, ezért olyan festékleszedő kellett, amely ennél kíméletesebb, de a politúrral elbánni. Ismerősöm javaslatára választottam tehát a Poli Farbe gélt, mely tényleg úgy működött, ahogy azt vártam: fel kell hordani a felületre, hagyni pár percet, majd finom acélgyapottal le kell húzni szigorúan szálirányban a feloldott trutyit. Az acélgyapottal persze nem csiszatolunk, hanem finoman húzunk! Ha valahol ragaszkodó a festék, inkább adjunk még a festékleszedőnek időt! Halkan jegyzem meg, hogy bármilyen vegyszert, felületkezelő anyagot is próbálunk ki, mindig kezdjük azzal, hogy egy nem látható helyen teszteljük!
A Wilkinson-féle puska előágya és az agynyak bordázott, amely rétegeiben is felgyűlt az olvadt, koszos politúr. Ez sem maradhatott így, úgy sziszifuszi munkával, fa fogpiszkálóval toltam ki a mocskot egyenként a vájatokból. A letisztított ágyazás:
A teljes előkészítés viszonylag gyorsan megvolt. Nem kellett hozzá több, mint 1,5-2 óra.
Olajozás
A régi fegyverágyak nem lakkozva voltak – főleg nem szintetikus lakkal -, hanem olajozva vagy politúrozva. Mindkét eljárással lehet matt, félfényes és fényes felületeket is csinálni. A Wilkinson puska politúrja magas fényű lehetett, úgyhogy ennek megfelelően kerestem bevonatot is.
A hadifegyverek ágyazását általában olajozni szoktam. Ez is feltölti a pórusokat, valamint térhálósodva alkot keményebb bevonatot. Az én puskám azonban nem egyszerűen olajozva volt hanem politúrozva, ami egy sokkal kifinomultabb – és igényesebb – eljárás. E folyamat során denaturált szesszel hígított sellakkot dörzsölnek a felületbe, addig ismételve a folyamatot, amíg a felület el nem éri a kellő fényességet. Én ezt szerettem volna rekonstruálni. Ismerősöm javaslatára ehhez egy politúrhoz hasonlóan működő faolajat vásároltam. A természetes, növényi alapú Minwax tungolaját ajánlotta, mely olajként hordható fel, bedörzsölhető a pórusokba, de 5-10 perc után elkezd kikeménydni. Teszi ezt úgy, hogy nem csak egybefüggő, lakk-szerű felületet hoz létre, hanem felkeményíti, ellenállóbbá teszi magát a fát is.
A letisztított, portalanított felületre puha ronggyal érdemes felvenni, körkörös mozdulatokkal beledörzsölni a fába. A szert vékonyan kell felvinni, sőt a felesleget le is kell törölni 5-10 perc után. A száradással 24 órát kell várni, s ha még nem érte el a kellő fényt a fa, finom – 1200-as vászon – végigcsiszolás és tisztítás után, jöhet a hasonló módon felvitt újabb réteg. Addig kell ismételni, amíg a felület el nem éri a szükséges fényességet. Nekem ehhez 3 rétegre, tehát 3 plusz napra volt szükségem.
A végeredmény
A puska felülete nagyon kellemes, kemény, sima tapintású lett, a felület pedig szép, egyenletes. A tungolaj nagyon szép erezetet hozott ki, miközben az eredeti színárnyalat egyáltalán nem változott. Azt hiszem a képek magukért beszélnek. Az itt látható felvételek nem frissen olajozott állapotot mutatják, hanem a már teljesen száraz, kikeményedett felületet:
Németh Balázs
Köszi! Gondoltam Te vagy a “szaki” , azért kérdeztem. Nem találtam sehol leírást, hogy a KIT fegyverek farészeit mivel kell kezelni, hiszen nyersfa. Gondolom az sem mindegy, hogy bükk, dió stb. Esetleg a DP KITekhez van leírás?
Kicsit soká írok, de jobb későn mint soha.
Kis irodalmazással nagy tudásanyagot szedhetsz össze.
Röviden:
Politúr: Szép de macerás. Csiszol csiszol csiszol egyre finomabb papírokkal. a végén vízzel áthúz és száradás után csiszol. Finoman 1200 as papírral. többször. Ismétel, amíg a fa már nem szőrösödik ki a víztől.
Pác: Alkoholos. Lehet vizes is, de akkor megint figyelni kell a felületre, és újra csak csiszol és pácol és ismétel.
A politúr: nem öreg shell lakk alkoholos oldata (Alkonek-ben oldva. A sima denszesz 70%-os – nem jó!) Csak egyszer áthúzni a felületet különben leoldod az előző rétegeket. A rétegek között, finoman csiszolni! Kb. két rétegenként nagyon vékonyan paraffinolajjal átkenni. NAGYON vékonyan.
Ja ás minden réteg között 24 óra szárítás.
Előnye: Ha szép akkor nagyon szép! Ha nem sikerül akkor Alkonekkel simán leszedhető. Aztán try again
Olaj: A csiszolást itt sem lehet kihagyni. Aztán lenolaj, lenolaj kence (terpentinnel, vagy benzinnel hígítva, az első beeresztésnél), kínai faolaj (tung olaj), True oil. Ezeket is lehet hígítani az utasítás szerint(terpenti, v. narancsolaj) Akkor mélyebbre beivódnak.
Bolondbiztos. Felken, 10-30 perc után felesleg letöröl. 24 óra száradási idő. egy-két ismétlés és ronggyal políroz. az eredmény szép. nekem speciel jobban tetszik, mint a politúr.
Röviden ennyi. Hosszabban 30 oldal. :)
Szia! Csatlakozom az előttem dícsérőkhöz!
Ezzel az anyaggal neki lehet menni egy új KIT fegyver farészeinek? (TungOil)
Egyszer régen próbálkoztam egy tusával, –már nem emléxem milyen politurral– de a fa megszívta megát és kiszálkásodott. (azzel én is megszívtam. )
Ez nem duzzasztja meg a fa szálait? Köszi, szép estét!
Szia Angyalszem! Úgy gondolom, hogy igen, de fontos: én nem vagyok fegyvermester, sem bútorasztalos. Azt csinálom végig, amit az adott esetre a szaki javasol. A tungolaj visznot tényleg nagyon jó felületkezeő cucc. A régies politúr reprodukálható vele.
Gratulálok! Nagyon szép lett.
Köszönöm!
OK, de egy TOZ 17-01-ről beszélünk, aminek nulla a gyűjtői értéke, a tus anyaga meg… De hát láttad. Már nincsenek rajta lakkmaradványok, az ütésnyomokat meg nem tudom patinának tekinteni, úgyhogy elsimítom őket.
Jogos tulképp…
Köszönöm Uraim!
Én leginkább a bátorságodat csodálom
(Szinte kedvet kaptam nekiesni a Mantonnak, olyan szép lett a műved)
Magam is tusfelújítás közben vagyok, a segítségeddel megszerzett TOZ 17-01 tusán végzek egy ilyen szépészeti beavatkozást:
http://ponggi.hu/index.php?mod=toz8
Most vagyok a csiszolás közben, úgyhogy még bármi lehet belőle.
Kár, hogy nem egy nappal előbb posztoltam… szvsz a cikkben lévő megoldások nem annyira fegyverbarátok….
Nekem is tetszik! Főleg a puska, de a munkád is. :)
Áruld el honnan szereztél kínai faolajat emberi áron? De ha nagylelkű vagy, akkor kérlek adj annyit, amivel két késmarkolatot le tudjak kenni. 2-3x. Thanks!
Bájdövéj! Téged vagy a Kapszlit hívjam reloading matrica ügyben?
Szia Gabi! Én itt vettem a cuccot: http://canaswiss.hu/ Ha kell adok belőle szívesen.
Akkor holnap felhívlak! :)
Szerintem is nagyon szép. A kitartáshoz, türelemhez gratulálok. Megérte végigcsinálni.
Köszönöm, hogy megosztottad, jó volt olvasni. A képek is jól visszaadják az egész folyamatot.
Üdv.: Attila
Pazar lett a pukka! Gratulálok és közben irigykedek! :) Üdv, Laci