Őzbakra cserkelve a J. P. Sauer und Sohn puskával

Mondhatnám, hogy cseppet sem izgalmas pontos fegyverrel elejteni egy vadat harminc méterről. Mondhatnám, de nem mondom, mert rendkívül izgatottan vártam, hogy végre vadászhassak is az öreg Sauer billenőcsövűvel. Ez a szép az ilyen projektekben: nincs instant élmény, ahhoz, hogy egy öreg puska vadászatképes legyen, hónapokat kell eltölteni felkészítésével, ami egyben a saját lelki felkészülésünk is. Persze ez nem baj, ugyanis az élmény éppen ettől lesz értékes és maradandó. Milyen fennkölt, ugye? Helyén is van ez a gondolat, de ne higgyük azt, hogy ez amolyan „no pain, no gain” filozófia! Ennek a „kínlódásnak” minden perce élvezetes. A töltényhüvelyek elkészítése, a lőszertöltés fogásainak, összetevőinek megtalálása igazán jó kaland volt már önmagában is.

Szóval elérkezett április 15. Nem esik még ilyenkor jól őzbakot elejteni, de nem is terveztem ezt. Jó május elejéig várni. Januártól már nézegettem a mi hegyi-erdei bakjainkat, ahogy lassan rakják fel az idei agancsot. Itt nincsenek alföldi óriások, és talán az elbírálás is trükkösebb. Nehezebb itt az őz korát az agancs alapján megítélni, és őszintén szólva, az én őzagancs bírálási tudásom is igen sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig egy ilyen nemes billenőcsövű puska felavatása nem történhet külső segítséggel, úgyhogy lelkesen újraolvastam a régebbi és frissebb írásokat a témában, csak hogy tovább növeljék bizonytalanságomat.

Lepihenni, várni, nem gondolkodni.

Szép hajnali cserkelések, és esti lesvadászatok – vagyis inkább leselkedések – után május 3-án érkezett el a pillanat. Igazi vibráló májusi délután, annak minden frissességével, túltöltött zöldjeivel. A megszokott cserkelőutat jártam végig. Nem több mint 5-6 kilométer, de van benne minden, amit a hegyi vadász szerethet. A túra legtávolabbi pontja egy cserjés rétecske csodaszép kilátással, földöntúli nyugalommal. Nagyszerű hely egy rövid pihenőre, korty vízre. Az időjárás jelentés ellenére verőfényes napsütésben pompázott a dombtető. Alig múlt délután 4 óra. Mondanám, hogy fennkölt gondolatok itatták át elmémet, de nem. Igazából őszinte élvezettel bambultam bele az édes semmittevésbe. Egészen addig, amíg a jobb szemem sarkában, tőlem 130-140 méterre a bokrok közt vöröses hát emelkedett ki a zöldből. Jó húsz percen keresztül engedte magát távcsövezni a bak. Már majdnem befejeződött a vedlés, és az agancs is szép színes már. A szárai hosszúak, erősek voltak, az ágak már rövidültek. Megtámasztottam a távcsövet, úgy próbáltam kifigyelni a koszorúk állását. Döntést hoztam: rácserkelek. Kihasználva minden kis bokor takarását, lépésről lépésre loptam a távolságot. Jó széllel még nyílt terepen is igen közel lehet jutni az őzhöz. Ha lehajtja fejét, mozgunk, ha felemeli, megdermedünk. Egyszerű, mint az egyszeregy. Harminc méter lehetett már csak a távolság, amikor észrevett. Félig takarásban volt egy bokor mögött, feje kiemelkedett, és mereven engem nézett. Csigalassúsággal emeltem a puskát. Nem volt esély a fegyver megtámasztására, szabadkézből kellett lőni. A kakas halk kattanását a gyorsító még halkabb hangja követte. Nem láttam a teljes testet a bokortól, de a fényes célgömböt igyekeztem jól elhelyezni. Nyílt irányzékkal fényes nappal nyílt területen vadra tenni lövést: nem is lehetne tökéletesebb. Roppant a lövés. A fehér füstöt a szél gyorsan elfújta, így a találatjelzés még látszott, és az is, ahogy a vad halálvágtába kezdett. Követtem tekintetemmel, ahogy a közeli erdőszélbe futott, majd ágak recsegése hallatszott.

Pár perc után indultam a rálövés helyéhez. A bokrokon bőven volt habos, élénkpiros vér. Tüdőlövés. Hátrébb van, mint szeretem, de azért jó lövés. A bak 40-50 méter halálvágta után lehelte ki lelkét. A lövedék természetesen átütötte testét, bő kivérzést okozva. A bemeneti nyílás űrméretes lyuk, a kimeneti 2-3 cm átmérőjű. A több, mint 100 éves fegyver és tölténye tette a dolgát. A fogak kopása alapján a bak 7-8 éves lehetett.

Szép, 7-8 éves bak a fellelés helyén, töretekkel

A 11 mm Mauser tette a dolgát: gyorsan, a lehető legkisebb szenvedéssel ölt.

Nagyszerű élmény volt ez így. Közel négy hónapig tartott ez a bakvadászat. A fegyver és lőszer kalandja szorosan összefonódott a tavaszi őzbakvadászatra való készülődés tanulmányútjával. A klasszikus, billenőcsövű – J. P. Sauer und Sohn– cserkészpuska pedig tényleg sokat adott hozzá az élményhez. Ez egy jól megélt élményként szerepel majd vadásznaplómban.

Németh Balázs

2019. május

I. rész: A gyár és a fegyver története

II. rész: Lőszertöltés és lövészet