Alul: 11 mm Mauser lőszer eredeti kaliberű, saját töltényűrből már kilőtt hüvelybe töltve. Felül: 45/90 hüvelyből átformázott, saját töltényűrből már egyszer kilőtt hüvelybe töltött 11 mm Mauser lőszer

A Természet c. magazin 1901. évi VI. számában ifj. Bartal Aurél a következőképpen dícséri a J. P. Sauer puskákat: „golyós csövei — mint általában minden fegyvere — kitűnő pontossággal vannak belőve és szabályozva, most is keresettek.” No, ezt majd látjuk!

11,15x60R, 11x60R, 11 mm Mauser, .43 Mauser. Ne tévesszen meg minket a megnevezések változatossága, mind ugyan arra a lőszer utalnak: az első fémhüvelyes lőszert tüzelő, forgó-tolózáras 1871 M Mauser gyalogsági puska fémhüvelyes, központi gyújtású töltényérére. A 11 mm Mauser lőszer tehát együtt született a korszerű hadipuskával. A lőszer töltete eredetileg 4,9 g feketelőpor volt, mely egy papírba csomagolt 25 g tömegű, ólomból préselt, kerek hegyű lövedéket hajtott meg. A lövedék átmérője 11 mm volt, a papírpalást, mely arra volt hívatott, hogy megakadályozza a cső ólmozódását, 0,15 mm vastagságot adott ehhez hozzá. Az eredeti hadilőszer lövedéke 440 m/s kezdősebességgel indult.

A lőszer újratöltése

Egy ilyen régi kaliber újratöltésekor számos kihívással néz szembe a vadászember. Egyrészt felmerül a kérdés, hogy milyen lőport használjon? Az internetet böngészve számos füstnélküli lőporra vonatkoztatott töltési adatot találunk, de én óvva intek mindenkit ezek használatától! Az internet nem lőszertöltő adatforrás, csak olyan szakirodalomra hagyatkozzunk, mely mögött komoly lőszertöltő tapasztalattal rendelkező komponenseket, vagy szerszámokat gyártó vállalat áll! A másik lehetőségünk újratöltő szoftvert használni, mely egyrészt több rugalmasságra ad lehetőséget, ugyanakkor segít a biztonságos nyomásokon belül maradni. Bármely irányt is válsztjuk, mindig ügyeljünk arra, hogy töltetünk ne lépje át a lőszer CIP táblázata által megadott maximális megengedett gáznyomást, mely e lőszer esetében 2800 bar. Ez a mai golyós fegyverek világában egyáltalán nem magas érték. A 11 mm Mauser lőszer nagymúltú katonai töltény utódja, a 8×57 JS lőszer maximális gáznyomása ennél 1100 barral magasabb. Mindez azt sugalja, hogy nagyon észnél kell lennünk a töltet választásakor. A legbiztonsáosabb döntés, ha maradunk a feketelőpornál. A régi puskaporral egyrészt biztosan nem léphetjük át a maximálisa megengedett gáznyomást, másrészt emeli a vadászat élvezeti értékét a gyönyörű torkolattűz és a fehér füstfelhő.

A lőszer újratöltése kitűnő időtöltés, és egyáltalán nem nehéz feladat. Az első és legfontosabb feladatunk, hogy kiválasszuk a megfelelő komponenseket. Az első a töltényhüvely kérdése. A 11,15x60R Mauser töltényhüvely ritka, mint a fehér holló, a legtöbb lőszergyártó cég portfóliójából hiányzik. Vannak persze kisebb gyártók, akik még készítik ezeket az öreg hüvelyeket is – Bertram Brass, Hornebel – de az áruk igen borsos, elérheti az 900-1000 Ft / hüvelyt is. Nagyszerű hír azonban, hogy a feketelőporos töltés sokkal kevésbé veszi igénybe a hüvelyt, mint a modern lőporok, így ha nem tervezzük a hüvely lövésenkénti teljes visszaformázását – miért is tennénk, ha ugyan abból a töltényűrből lőjük majd ki a lőszert mindig – a réz akár örökéletű is lesz, amennyiben rendesen megtisztítjuk azt minden lövészet után.

Az egylövetű fegyverek lőszerének újratöltése sokszor még szerszámok nélkül is megoldható, amennyiben feketelőpor töltetet használunk. Füstnélküli töltött lőporra a következőekben leírt töltési mód azonban szigorúan tilos, hiszen modern lőporok esetében a töltési sűrűség – a lőpor és légrés arány a hüvelyben – kulcsfontosságú a kialakuló gáznyomás szempontjából! Szerszám nélkül töltöm feketelőporral az 1867/77 M Werndl puskám lőszerét, és immáron a J. P. Sauer und Sohn gavallér lőszerét is. Matricaszett híján nem formázom vissza a hüvelyt és nem is peremezem a lőszert. A kilőtt hüvelyből egy kicsappantyúzó rúd segítségével kinyomom az elhasznált gyutacsot, majd alaposan kimosom a feketelőpor égéstermékét forró, szappanos vízzel. Ezután jöhet a szárítás, majd igénynek megfelelően a polírozás és a csappantyúfészek megtisztítása. Becsappantyúzom a hüvelyt, majd betöltöm a feketelőpor töltetet. Ez esetemben 72 grain (4,66 g) Swiss 2Fg feketelőpor, mely éppen annyira tölti ki a hüvelyt, hogy a lövedék zsírzóhornyait éppen fedi a hüvelynyak. Tapasztalatom, hogy a régi központi gyújtású egybeszerelt puskalőszerek alapvetően jobban működnek lassabb égésű lőporokkal, így ha az eredmény nem jó, akár 1,5 Fg vagy 1 Fg szemcsemérettel is érdemes kísérletezni. A lőpor betöltését érdemes egy hosszú réztölcséren keresztül végezni, mert így a lőporszemcsék egyenletesebben rendeződnek egymáson. Megfigyelhetjük, hogy így a lőportöltet kisebb térfogatba is belefér. Ha így töltjük be a lőport, a kezdősebességünk is egyenletesebb lesz, tehát lőszerünk pontosabb lesz. A lőporra helyezett kartonfojtás megvédi a lövedék fenekét a lőporgázoktól, így az kevésbé lesz hajlamos megbillenni, mikor kilép a torkolaton. Ha a lövedék a hüvelyben túl mélyre ülne – a 19. századi lőporok térfogatsűrűsége eltérhet a mai feketelőporoktól – akkor a lőportöltetre térfogatkitöltőt is kell adagolni. Erre a célra a legjobb megoldás a búzadara. Figyeljünk azonban arra, hogy ezt is pontosan mérjük ki, hiszen ez is tömeget képez a lőportöltet előtt, vagyis befolyásolja a belballisztikát.

A lövedékválasztás is lényeges tényező. A 11 mm Mauser lőszer újratöltésénél két lehetőségünk van: az eredeti papírtapaszolt lövedéket másolni, vagy papírtapaszolatlan, zsírzóhornyos lövedéket töltünk be. Ez utóbbi kevesebb macera, és a vadászati célnak is talán jobban megfelel. A papírtapaszolt lövedékek azért terjedtek el a 19. század hadilőszerei esetében, hogy az ólom lövedék elválasztható legyen a csőfaltól, és a gyakorlatokon kilőtt nagy lőszermennyiség ellenére se veszítsen a fegyver a pontosságából a cső ólmozódása miatt. Nekünk ilyen gondunk nincs – ha jó kenőanyagot használunk a lövedéken – mivel jóval kevesebbet lövünk, és gyakrabban is tisztítjuk a fegyvert. Sőt, akár minden lövés után is kihúzhatjuk a csövet, ha nagyon akarjuk. Az eredeti 11 mm Mauser lőszert kétféle lövedékkel töltötték. 1871-ben, amikor rendszerbe állították a forgó-tolózáras Mauser hadipuskát, egy lekerekített csúccsal rendelkező 25 grammos lövedéket töltöttek a hüvelybe. 1884-ben, mikor rendszeresítették a fegyver csőtáras, ismétlő rendszerű változatát módosítani kellett a lövedékformát. Az eredeti tömeget megtartották, de a lövedékcsúcs lapos lett, hogy a csőtárban egymás után elhelyezkedő lőszerek nehogy elsüssék egymást. Ma mindkét lövedéktípushoz készítenek öntőformát a legnagyobb gyártók. Én egy Lyman formát választottam, mely lapos fejjel rendelkezik, és három igen mély zsírzóhornya van, vagyis sok kenőanyagot vihet magával. Tömege 23 g, tehát az eredeti lövedékhez igen közel áll. A lövedék anyaga enyhén keményített ólom, 14 rész ólom és 1 rész ón. A Lyman forma nem papírtapaszhoz készült. Az ilyen jellegű lövedékek kisebb átmérőjűek (a lövedék és a papírpalást étmérőjének összegének kell ugyanis megegyeznie a cső barázdák között mért átmérőjével), és nem rendelkeznek zsírzóhornyokkal, hogy segítség a papír leválását a lövedékről, mikor az elhagyta a csőtorkolatot.

A kenőanyag minősége nagyon fontos feketelőporos töltetek esetében. A feketelőpor rosszabb hatásfokkal ég, mint a füstnélküli lőporok. Kisebb maximális nyomása, és jóval több égéstermék lerakódást okoz, amit nekünk kezelnünk kell lövészet közben. Olyan kenőanyagra van szükségünk, mely ezt a kemény réteget felpuhítja, így minden lövedék képessé válik arra, hogy az előző által hagyott égéstermék jelentős részét kitakarítsa. A kenőanyagok természetesen megvásárolhatóak a szakkereskedésekben (Pl.: Lyman Black Powder Gold), de házilag is elkészíthetjük. 80 g marhafaggyú, 20 g méhviasz, és egy mokkás kanál szintetikus motorolaj összeolvasztott, jól elkevert elegye tökéletesen működik majd. A felolvasztott kenőanyagba kell belemártani lövedékünket, hogy az olvadék ellepje a hornyokat, majd hagyjuk azt megdermedni a lövedék felületén. A lövedék kenése után következhet a kaliberezés.

Az első sorozat szórásképe 50 méteren

A lövedéket éppen arra a méretre kell kalibereznünk, ami a cső barázdái között mért – vagyis legnagyobb – átmérője, így lesz teljesen tömített a cső, miközben a lövedék halad benne. A Sauer gavallér esetében ez 11,33 mm. A kilőtt hüvely száját egy kúpos fémrúddal kissé meg kell nyitni, ilyenkor a visszaformázatlan hüvelybe a lövedék akár kézzel is betolható. Peremeznünk nem kell, hiszen a lövedék a lőportölteten felül, tehát a teljes hossz biztosított. Persze az így elkészített lövedék sérülékenyebb: ha nem szorul a hüvelyszájban eléggé a lövedék, kieshet, úgyhogy a kezelésre azért figyeljünk.

Lövészet

Nem is volt rossz start az első töltet! A nézőke nagyobb távolságra beállított lemezkéjét felhajtva a lövések 5 méteren a célzási pont felett 5 cm-rel csapódtak be. A fegyver célképe igen szépnek mondható, szürkületben is jó képet ad, helyt kell adjak ifj. Bartal Aurél 1901-es cikkének: „Még egy speczialitásról kell megemlékeznem: a Sauer-féle „Birsch-Korn”-ről. Ez a vadászkürökben igen kedves „légy”, melyet a gyár főleg hármascsövű fegyvereire alkalmaz, a csősín e czélra szolgáló bemetszésébe oldalról, tolható be. Körülbelül egy czentiméter hosszú, a cső szája felé vékonyodó és a praktikus újítás rajta az, hogy az alsó vége íelgömbölyüre van reszelve és ezüsttel bevonva. Ez a félgömbölyű felület oly előnyösen veri vissza a sugarakat, hogy vele még szürkületkor is egészen biztos czólzás lehetséges. Sokkal tisztábban látni, mint azt a legyet, melynek a szem felé fordított -vége egyenesen van lemetszve, még ha ezüst bevonattal bír is.” Immáron közel 7-8 éve szinte kizárólag nyílt irnyzékkal vadászom, így van már kis sejtésem arról, hogy milyen a jó vadász nyílt irányzék. Meg kell mondjam, hogy a gyártók ezt a tudományt már igencsak elfeledték. A modern vadászpuskákra szerelt nyílt irányzkok sokkal kevesebbet adnak, mint a „Sauer-féle Birsch-Korn”.

A szóráskép még nem volt ideális, de rossznak sem nevezném: feketényi szóráson belül csapódtak be a lövések. Jó, de ezzel még persze messze nem elégedtem meg. Nyílt irányzékkal 100 méterig vadászom, ahhoz ez a szórás viszont nem elegendő. Célom az volt, hogy ennek minimum a felére csökkenjen. A fegyverrel nem versenyezni, hanem vadászni fogok, tehát egy ilyen puskánál tolerálható, ha nem lóherét lő 100 méteren, de a ’48-ból azért nem engedünk: tízes szóráson belül tudnia kell 50 méteren.

Első változtatásként módosítottam a lőportöltetet. Hasonló Henry huzagolással már bizonyított a 60 grain 2Fg feketelőpor töltet, így a következő hat lőszert a következő kombinációval töltöttem: 60 grain 2Fg Swiss lőpor, 10 grain búzadara, hogy a kisebb lőportötet miatt hüvelyben maradó térfogatot kitöltsem, egy 11 mm átmérőjű és 2 mm vastagságú karton korong, hogy a lövedék talpát védjem a lőporgázoktól, valamint a már említett 23 g tömegű pontosan kaliberezett lövedék. Az eredmény igencsak kecsegtető volt: a szóráskép 9-esen belülre zsugorodott jelezve, hogy olyan torkolati sebesség tartományba értünk, mely passzol a huzagolsához, lövedékhez. Tapasztalatom szerint az öreg, eredetileg feketelőporhoz tervezett lőszerek szeretik a nagyobb szemcseméretű lőporokat, így mielőtt tovább finomítottam volna a töltet tömegét, kísérletet tettem 60 grain 1,5 Fg Swiss lőporral is. Már az első két lövés bizonyított: 50 méteren feltámasztásból ugyan abba a lyukba csapódtak, de a többi 3 lövés is a tízes szórás határain belül maradt. Megmértem a lőszer torkolati sebességet, ami bizonyította, hogy a primitív töltési mód ellenére is kitűnő az eredmény: a három lőszerrel mért adatok 380,7 – 384,6 m/s között maradtak, vagyis a torkolati sebesség szórása 1% körül alakult, ami jobb, mint a legtöbb gyári gyérfüstű lőpor esetében.

Finomított töltet, kézi töltés 50 méteren

Érdekes élmény egyébként ez a nagyon kézi lőszertöltés. Mivel egyelőre csak 6 db hüvelyem volt a fegyvehez, vittem magammal a kis, akár zsebben is elférő töltőkészletet és a lőállásban töltöttem újra pár perc alatt a kilőtt hüvelyeket. És már be is villant a kép az agyamba, ahogy a régi öregek a vadászat utáni napon megöntötték a lövedéket, majd hasonló módon összeszerelték a lőszert. Mikrométer, ezredgraines mérleg és végtelen adathalmazt adó töltőtáblák nélkül…

A torkolati energia 1700 J körül alakult, vagyis az őzbak idényre már készen is vagyunk. Aztán majd ősszel keresünk erősebb töltetet is szarvasra, muflonra, disznóra. A 2500 J eléréséhez értelemszerűen növelni kell majd a lőportöltetet, ehhez viszont módosítanom kell majd a lövedék keménységét annak érdekében, hogy nagyobb sebesség esetén is szépen kapaszkodjon a huzagolásba. Több ónt kell majd az ötvözethez adjak. Ez lesz a következő felvonás.

Az első lőtesztek után végre megérkezett a matricakészlet is, mivel azért persze sokkal pontosabb munka végezhető. A Lee cég igen gazdaságos éron készít ilyesmit mindenféle furcsa kaliberekhez, és nem csalódtam még sohasem minőségében. A hüvelyhiány – de jó szó ez – megoldására van szerencsére megoldásunk: át is formázhatunk más kaliberű lőszerhüvelyt, hogy illeszkedjen a 11 mm Mauser töltényűrbe. Kiindulhatunk például a .348 Winchesterből, vagy .45-90 hüvelyből, bár nálunk sajnos ezek szintén elég ritkák. Nekem ez utóbbi állt rendelkezésemre, köszönhetően hűséges 1886 Winchtester puskámnak, melyhez már jó ideje töltöm a lőszert. A .45-90 hüvely mérete igen közel álla a 11 mm Mauserhez, de ez sajnos nem jelent azt, hogy nem kell azt átalakítani. A két hüvely közti különbségek közül számunkra különösen fontos lesz a perem mérete, mivel az egylövetű puskák jellemzően a peremen reteszelnek. A 45/90 hüvely peremének átmérője némiképp nagyobb (15,44 mm, míg a 1 mm Mauser esetében 15,00 mm), így ez könnyen orvosolható egy eszterga segítségével. Nagyobb gond azonban a perem vastagsága, mely a 11 mm Mauser esetében 2,4 mm, a 45/90 esetében viszont csak 1,78 mm. Mivel a fegyver a peremen reteszel ez azt jelenti, hogy a lőszer előremozdulhat lövés közben a töltényűrben, ami nem szerencsés, hiszem ami előre megy, a lőporgázok hatására vissza is jön, vagyis ütéssel terheli a zárszerkezetet. Ennek elkerülése érdekében egy Emil barátomtól tanult ügyes trükköt kell bevessünk: a párhuzamos falú 45/90 hüvelyt úgy kell átformázzuk, hogy a kialakítandó hüvelyváll pontosan illeszkedjen a töltényűrbe, vagyis a puska ne a lőszerperemen, hanem az ismétlő puskák hornyolt lőszereihez hasonlóan a hüvelytalpont és a hüvelyvállon reteszeljen.

Hornyolt lőszer reteszelése a hüvelytalpon és hüvelyvállon

Peremes lőszer reteszelése a peremen

Ezzel semmiben nem vétünk a biztonság ellen. A 45/90-es hüvelyek újraformázását tehát nagyon kis lépésekben végeztem. A hüvelynyak és váll környékét felmelegítettem egy gázégővel úgy, hogy közben a peremet a kezemben tartottam. Ez az eljárás könnyebben alakíthatóvá teszi a rezet, ami a sorozatos újratöltések és formázások során felkeményedik. Fontos, hogy kézben tartsuk a melegítés közben a töltényhüvely, mert így biztosíthatjuk, hogy nem melegítjük azt túl. Amíg a kezet nem égeti, nincs gond. A formázást kellő mennyiségű kenőanyag használatával kezdtem meg. Ez legyen több mint, amit egyszerű visszaformázásnál használunk, de legyen egyenletes, vékony réteg ugyanakkor, nincs szükség arra, hogy cseppekben áljon. Folyamatosan ellenőriztem, hogy a váll már jóhelyen van-e úgy, hogy a csövet leszedtem a tokról, a hüvelyt a pedig minden fogás után a töltényűrbe helyeztem és ellenőriztem, hogy síkban van-e a csőfarral a hüvelytalp. Az átformázás közben a hüvely hossza növekedik, úgyhogy utána vissza kellett trimmeljem azokat 60 mm-re. Persze ilyenkor még a hüvelyünk nem tökéletes. A töltényűrbe betölthető már, de végleges formáját az első kilövéskor kapja majd meg, és újabb trimmelés után már nem is lesz vele dolgunk, visszaformázásra nem lesz már szükségünk, csak a hüveyszáj megnyitására.

A 45/90 hüvely átformázásának lépései balról jobbra: 1. eredeti 11 mm Mauser hüvely, mint referencia 2. 45/90 új hüvely 3. 45/90 hüvely kilágyított nyakkal 4. A váll kialakításának egyik lépése, hüvely méretre trimmelve 5. töltényűrből egyszer kilőtt 45/90-ből átformázott hüvely 6. átformázott, töltényűrből kilőtt hüvelybe töltött lőszer

Az első sorozattól persze ne várjunk csodát! A frissen átformázott hüvelyek értelemszerűen nem illeszkednek még pontosan a töltényűrbe, így a pontosság nem lesz tökéletes. A manuális töltési móddal beállított lőportöltetet alkalmazva 10-12 cm-esre nőtt a szóráskép, a hüvelyek viszont agyszerűen felvették a pontos formát. A következő újratölés már bizonyított: a lövések szépen 5 cm-es szóráson belül csapódtak be. Leellenőriztem a találati pontot méteren is: nem volt magassági eltérés 50 méterhez képest, vagyis 100 méterig vadászhatok a lőszerrel nagy biztonsággal. Kész vagyunk.

No ez már jó lesz! Még egy kis irányzékállítás, és minden rendben lesz! Mehetünk vadászni

A puska és lőszer tehát összeállt. Szép vadász kalandokat ígér, melyekről természtesen beszámolok majd a Kapszli.hu-n.

Németh Balázs, 2019. március

I. rész: A fegyver és a gyár története

III. rész: Cserkelés a cserkészkurtállyal