Régen terveztük ezt is, de persze amúgy sem nélkülöztük egymás társaságát. Évek óta egymás felé gravitál az elöltöltő fegyveres vadászok csapata, és számos közösségi élmény gazdagította kapcsolatunkat. Nem vagyunk egyformák, sőt, talán nem is különbözhetnénk jobban, mégis összeköt minket a feketelőpor füstje. Olyan emberek, akikkel jól esik együtt nevetni, együtt poharazni, de nem kínos hallgatni sem. Mert a csendben is ott van a barátság, sőt.

Idén első elöltöltő fegyveres (na jó, vintage puskás) fácánhajtásunkra készültünk. Persze nem volt olyan komoly ez az előkészület, hiszen egyetlen szó elegendő volt, hogy a társaság ismét összehúzzon, és szombat reggel már Lepsény közepén lapogassuk egymás hátát, élcelődve a karácsonykor felszedett kilókon.

11 vadászt köszöntött Kitzberger Gyula a Lepsény-Mezőszentgyörgy Környéki Vadásztársaság elnöke, köztük öt elöltöltő puskás nimródot. Egyszerű természetességgel húztuk elő a tokból a dupla és egycsövű elöltöltő puskákat, pedig ilyen esemény valószínűleg az elmúlt 140-150 évben nem volt hazánkban. Természetesen ilyenkor nem hiányozhatnak a megszokott viccek: „Tessék megtörni azt a fegyvert!” illetve „Rendes puskát nem is hoztál?” – sorjázik menetrendszerűen közöttünk. Nevetünk, de tudjuk, hogy ezek a kérdések bizony komolyan is elhangzottak már.

Nevelt fácánt vadászunk, ami természetesen nem érhet fel egy vadfácán-hajtással, mégis őszintén szeretjük a sétálós, nagyszerű napot. A helyiek tökéletes érzékkel alkalmazkodnak furcsaságunkhoz, s a kitűnő kutyáknak köszönhetően akkor keltik a fácánt, amikor az elöltöltő fegyverek már töltve vannak. Kitűnő vadászebek kellenek ehhez, melyek tökéletesen fegyelmezettek, és akár perceken keresztül is állják a kushadó fácánt. Kényelmes, kellemes a tempó, pedig szinte mindannyian vadásztunk már táras vadászatokon elöltöltővel, és nem igénylünk külön elbírálást, nem is feltétlenül kellene miattunk megállni.

Árokpartokat, bokros, fás csoportosulásokat hajtunk, mindig három-négy leállóval a végen. Nagyokat dübbennek az elöltöltő puskák, melytől jól megkülönböztethető a „rendes” puskák éles csattanása. A reggel igazi téli, zúzmarás hangulattal indul, de gondolatnyi délelőtti napsütés után ránk ereszkedik a köd. A füstöt a talajhoz nyomja a felhő, s csak lassan, oszlik. Mintha régi vadászok szellemei lebegnének mellettünk, eltűnésük előtt elégedetten biccentve: nem felejtettük őket.

A töltéskor először a feketelőpor kerül a csőbe fiolából vagy mércéből, erre egy vastag filc, vagy parafa fojtást nyomunk légmentesen. Most jön a sörét. Ez betölthető szintén fiolából, de szép sörétadagolóból is. A végére nyomunk egy kartonlapkát, és a csappantyú felhelyezése után már tűzkész is a fegyver. A kakas töltéskor és viseléskor természetesen biztosított félállásban van, csak lövés előtt feszítjük meg. Ha terepakadályok kelünk át, vagy hajtások között vagyunk, leszedjük a csappantyút a lőkúpról a biztonság érdekében. 30-34 g 2,9-3,5 mm-es sörét (közte a biztonság kedvéért egy olyan sörétszem is, amit korábban lőtt vadból nyertünk vissza) és 4-6 g feketelőpor éppen azt a hatást hozza, mint bármely korszerű vadászpuska tölténye. Sem célzásban, sem ölőképességben nincs különbség.

Elöltöltő fegyverhez 10-20 töltés elegendő egy ilyen napra. Nem a lődühöncök sportja ez. Minden füstös puska jóval 50% feletti eredménnyel zárja a napot, és tényleg nincs különbség teljesítményben a szerelt lőszeres puskákhoz képest. Persze ezt nem azért emelem ki, mintha a csapatban bárkit is érdekelt volna, hogy ki hány fácánt lőtt. Minden szép saját találatnál jobban örültünk annak, mikor friss vizsgás vadásztársunk tette első sikeres lövését. Egyszerűen azért tartottam fontosnak ezt kiemelni, hogy az elöltöltő fegyver lassabb töltése kitűnően ellensúlyozható felkészültséggel, megfontoltsággal, s „a kevesebb lövés néha több” alapon éppoly eredmény érhető el.

A terítéken 59 fácán feküdt a nap végére. Angol vadásztársainktól kölcsönözve az ötletet, az utolsó csőben maradt töltést nem kihúztuk, hanem sortűzként az égbe lőttük, ezzel tisztelve meg a terítéken fekvő vadat. A kihúzás sem lenne persze gond, hiszen a töltővessző végére erősíthető fojtáshúzó csavarral könnyen és biztonságosan eltávolítható a töltés.

Aztán hosszan búcsúzkodunk. Hiányoljuk az ilyenkor szokásos közös vacsorát, beszélgetést. De ez most más helyzet. Más, de rosszabb semmiképp, mert végre elöltöltő fegyveres fácánhajtást szerveztünk.

Németh Balázs

elnök

Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek és Vadászok Szövetsége

Fotó: Uram János