Egy csodálatosan illeszkedő tus

„A cső lő az ágyazás talál.” – Idézhetnénk Herr Ludwig Krieghoff szavait, aki igaz, hogy nem élt az elöltöltő fegyverek korában, de örök érvényű mondata a mi fegyvereinkre is igaz. Az ágyazás – és a hozzá tartozó fém alkatrészek – összességének köszönhetően tudjuk a fegyvert precízen célra tartani, elsütni. A fegyver ágyazása lehet teljes, amikor a cső szinte teljes hosszában végigér, valamint félágyazat, amikor – ki hitte volna – nagyjából a cső feléig ér az előágy.

Az ágyazás két legfőbb feladata, hogy kényelmesen tartható legyen, vagyis saját testünknek megfeleljen, valamint hogy a csövet megfelelő módon rögzítse. Az elöltöltő fegyverek

A fekvő lövészet más tusformát igényel

ágyazása nem rendelkezik modern állítható pofadékkal, vagy tus magasítással, ezért igyekezzünk olyan fegyvert választani, mely illeszkedik a saját testünkhöz. Ebben fontos szerepe van a tus hosszának és az agynyak letörésének is. Minimális módosításra van természetesen azért lehetőség: a tusa hosszát rövidíthetjük – ha nem hadi fegyverről van szó, de meg is hosszabbíthatjuk – kizárólag természetes anyagokból (bőrből, filcből) készült tusatalppal. Bőrből, filcből magasítót és pofadékot is tehetünk a tusára, de csak akkor, ha ezek a kiegészítők is eredeti daraboknak megfelelő másolatok.

A tusa kialakítása illeszkedik a fegyver felhasználási módjához: az álló céllövészetre tervezett fegyverek tusájának letörése erősebb, az agytalp pedig íveltebb. A nagyobb letörés segíti, hogy a

A kampós – patent – csőfar befogadására alkalmas csőszakáll külön alkatrész a csőtől

nyaknak ne kelljen természetellenes módon az ágyazásra görnyednie célzáskor, az ívelt agytalp pedig jól pozicionálja a vállba húzott fegyvert. A fekvő lövészetre tervezett puskák tusája magasabb, letörésük kisebb, mivel egészen más a fekvő test fejpozíciója. A koronglövészetre tervezett fegyverek formája is különleges: az agytalp egyenes, hogy a fegyver gyorsan felkapható legyen, de az agynyak letörése nagyobb, hogy segítse az álló lövészetet. Számos fegyvertípus esetében a tusa függőleges síkja szöget zár be a cső függőleges síkjával, vagyis a tusa a hosszanti tengely mentén „csavarodik” a csőhöz képest. Ez a finom kis módosítás segíti, hogy a cső egyenesen legyen tartható kényelmesen.

és az ellendarabja: a patent csőfar

Az agynyak kialakítása lehet egyenes – angol – vagy pisztolyfogásos. A pisztolymarkolatos fegyverek esetében maga a kézbe illeszkedő darab lehet a fa része, vagy akár a sátorvas nyúlványa is.

A cső ágyazáshoz rögzítése többféleképpen történhet. A kampóval, ékkel rögzülő csövek – pl. a Hawken puskák – a legkényelmesebbek tisztítás és szállítás szempontjából. Ezek esetében a csőfart rögzítő csőszakáll külön alkatrész, és a cső az ék(ek) kiütésével egy fogással kiszedhető. Időigényesebb a munka, ha a csövet – mint az elöltöltő hadipuskáknál – pántok fogják az ágyazáshoz. Ez esetben ki kell tekerni a csőszakáll csavarját, valamint meg kell lazítani és le kell húzni a rögzítő pántokat. Legmacerásabb szétszedni a csapokkal rögzített cső-ágyazás kombókat. E fegyverek – például a klasszikus amerikai hosszúpuskák – csövét vas szegek, csapok – fogják az ágyazáshoz. A szegek kiütéséhez használjunk pontosan illeszkedő csapkiütőt, ha nem akarunk kárt okozni a fegyver ágyazásában.

A csőfar és a csőszkáll illeszkedése kulcsfontosságú

A cső és ágyazás illeszkedése fontos kulcskérdés a pontosság szempontjából. A cső hullámmozgást végez ugyanis, miközben a lövedék halad benne. A kilőtt lövedék akkor lesz pontos, ha ezt a hullámmozgást minél szabadabban és mindig ugyanúgy tudja a cső kimozogni. A modern mesterlövész puskák ezért rendelkeznek szabadon lengő csővel, mely a tokba rögzítés pontjától a torkolat felé haladva már sehol sem ér az ágyazáshoz. Elöltöltő puskák esetében ezt természetesen nehéz elérni, kompromisszumokat kell kötnünk, de a mi hullámmozgásaink amúgy is jóval csekélyebbek a kisebb energiák és lassabb huzagolások miatt. Az biztos, hogy a csőfarnál pontosan kell illeszkedjen az ágyazásba. Előnyös, ha az első rögzítési pontig (ék, csőpánt, csap) teljes a felfekvés az ágyazáson. E pont után viszont előnyös, ha a pántok lazábbak. Jó példa erre a hazai Pedersoli 1857 Mauser puskákat használó lövészek tábora. Ez a fegyvertípus már rengeteg nemzetközi érmet hozott hazánknak, Nyitrai József ezzel a puskával nyert VB bronzérmet. A fegyver egyetlen gondja, hogy a nehéz utolsó csőpánt, melyen az irányzék is van, szinte minden lövésnél leakad, elmozdul, vissza kell tenni a helyére. A hazai lövészek sokat kísérleteztek azzal, hogy ezt az alkatrészt mozdulás mentesen rögzítsék. Sikert azonban nem értek el, ugyanis, ha ez a pánt nem lazán illeszkedett az ágyazáshoz és csőhöz, hanem szorosan, a fegyver veszített pontosságából.

Csapos csőrögzítés Pedersoli Jäger puskán

Az illeszkedés másik fontos felülete a csőfar körüli terület. A cső a lövés pillanatában nagy erővel mozdul hátra az ágyazásban. Ha az illeszkedés nem pontos a találkozó felületeknél, a csőfar ütni fogja a fát, és idővel repedéseket okoz. A cél tehát az, hogy a cső a lehető legnagyobb felületen támaszkodjon fel e részeken. Az agynyaknál, lakat környékén nagyon fontos a megfelelő szálirány, a jó fa kiválasztása. A fa részek sokkal ellenállóbbak a repedésekkel szemben, ha a szálak együtt kanyarodnak az agynyakkal a tusa irányában. A szálirányt sajnos lehetetlen javítani, az illesztés azonban fejleszthető, de ehhez komoly szakértelemmel bíró fegyvermester szükséges. Találomra, sufni tuning jelleggel óvva intek mindenkit attól, hogy belekezdjen, mert csak kárt fog okozni. Van ugyanis olyan rész is, ahol kifejezetten szükséges, hogy az illesztés ne legyen pontos. Ilyen rész például a csőszakáll hátsó illeszkedése, ahol ha nincs pár tized űr hagyva, könnyen repedhet az ágyazás felső része.

A felületek illeszkedését modern fegyvereknél úgy szokták javítani, hogy a csőfarhoz közeli részeken kitöltik az esetleges részeket műgyantával. Elöltöltő fegyverek esetében ez a szabályok szerint nem megengedhető! Ilyen jellegű kitöltésre csak természetes, korhű ragasztóanyag használható. Ez is egy olyan munkafolyamat, melyet érdemes fegyvermesterre bízni!

Pántos csőrögzítés 1861 M Springfield puskán

E részek kapcsán fontos szót ejteni az eredeti fegyverekről. A fa él: nedvességet vesz magába, vagy éppen szárad attól függően, hogy milyen környezetben pihent évszázados nyugalmában. Az öreg, száradó fa veszít térfogatából, összehúzódik, így a teherviselő felületek mérete is csökkenhet, az illesztések elmehetnek. Tehát mielőtt – természetesen műszaki vizsga után – lőni szeretnénk egy ilyen fegyverrel, vizsgáltassuk meg azt fegyvermesterrel, nehogy kárt okozzunk benne.

Külön figyelmet igényel a teljes ágyazatú fegyverek farésze. A gyárak az ágyazáshoz használt anyagot éveken át szárítják, mielőtt a famegmunkáló részlegre kerülne. A hosszú, sokszor 1 méter feletti vékony ágyazások még így is ki vannak téve a vetemedésnek. E fegyverek esetében figyeljünk arra, hogy a tárolás mindig azonos páratartalmú, hőmérsékletű helységben történjen. A vetemedő, hajló tus ugyanis el tudja húzni a csövet. Hiába. A fa örökkévaló, de él is egyben, törődnünk kell vele.

Így készül a fegyverágyazás a Pedersoli gyárban:

A videó szövege magyar nyelven:

https://kapszli.hu/fegyveragyazat-gyartas-a-pedersoli-cegnel/

Németh Balázs

Folytatjuk!