Folytatjuk a elöltöltő fegyveres hosszútávlövészetről szóló cikksorozatunkat! Ez alkalommal a töltet összetevőivel, a lövedékkel, lőportöltettel és fojtással foglalkozunk, melyek alapjaiban határozzák meg, hogy ilyen valószínűtlenül nagy távolságon egyáltalán rátalálunk-e a célra. Mindent úgy kell összeállítsuk, hogy a feltámasztott fegyver 100 m távolságon képes legyen 5 cm alatti szórásra, ellenkező esetben nem sok keresnivalónk lesz a messziségben. Ehhez adunk tanácsot most.

A lövedék

A lövedék legyen hosszú lövedék, mely pontosan illeszkedik fegyverünk csövébe. Akkorára kell kaliberezzük, mint csövünk oromzatok közötti átmérője. Akkor jó a lövedék, ha az betöltéskor a töltővessző súlyával megy le. Lövedéktípusok tekintetében két további választásunk adódik: zsírzóhornyos, avagy papírtapaszolt lövedéke. Mindkettőnek van előnye és hátránya.

A zsírzóhornyos lövedékek (angolul grease groove, GG) elkészítése könnyebb, gyorsabb. Tapasztalt lövészek szerint 600 méterig igen kitűnő, ugyanakkor ismerünk olyan lövészt is, aki világcsúcsot lőtt ilyen lövedéktípussal hosszútávon. Hátrányaként felhozandó, hogy a hornyok miatt instabilabb, mint a papírtapaszolt lövedék. Öntéséről itt olvashat részletesen.

A papírtapaszolt lövedék (angolul paper patch, PP) erősen alulméretes, és nem rendelkezik zsírzóhornyokkal. .45-ös cső esetében a lövedék .442-443 átmérőjű. Öntés után érdemes már ebben az állapotában is kaliberezni. Ez után következik a papírtapaszolás, melyről itt olvashat bővebben. Tapaszolás után ismét kaliberezés következik a pontos csőűrméretre. A papírt kenőanyaggal sosem itatjuk át! A papírtapaszos lövedéktípus akkor működik megfelelően, ha konfetti a torkolat előtt 2-3 méteren belül összeszedhető a lőállás előtt.

A lőállás elől összegyűjtött papírfecnik. Ez jól működik.

A papírtapaszolt lövedékek jellemzően laposabb röppályát írnak le, jobban tartják sebességüket, mivel oldaluk teljesen sima, ugyanakkor nagyobb lőportöltetet igényelnek a teljes pontossághoz. További hátránya lehet, hogy nedves időben a papírtapasz problémaforrássá válik: az átnedvesedett papír nem lesz alkalmas pontos lövésre.

Öntés után minden lövedéket át kell mérjünk. Válasszuk ki az azonos tömegűeket, 500-540 graines tartományban ne legyen nagyobb az eltérés, mint +/- 1 grain.

Bármely lövedéktípust is válasszuk, lövedékünket érdemes lesz ötvözni, mert komoly töltetekkel fogjuk használni fegyvereinket. A legjobb lövészek 1:14 – 1:19 ón-ólom ötvözetet használnak. Ennek két pozitív hatása van: csökkenti a cső ólmozódását, nagyobb sebességre gyorsítható a lövedék csőben, anélkül, hogy az átugraná a huzagolást, valamint a nagy lőportöltet kevésbé deformálja majd a lövedéket.

A szabályok szerint a lövedék nem lehet könnyebb, mint 400 grain, de nem lehet nehezebb sem, mint 600 grain.

A lőportöltet

A legjobb lövészek jellemzően lassabb égésű feketelőporokat használnak. Szinte kizárólagosan a Swiss márka jelenik meg a versenyeken. Leggyakoribb a 1,5 Fg szemcseméret, de sokan lőnek 2 Fg illetve néhányan 1 Fg lőporral. A töltetet nem feltétlenül kell tömegre kimérni, a térfogatos mérés maximálisan működőképes. A töltet legyen nagy, a lövedéknek hangsebesség felett kell elhagynia a torkolatot, hogy épésszel felfogható irányzékállással ellőhessünk 1 kilométerre. Ez jellemzően 80 – 120 grain közötti töltetet jelent. A tölteteket épp, mint a rövidtávú versenyeken, fiolába mérjük ki, lőporflaskát természetesen nem viszünk a lőállásba.

A fojtás

A legtöbb lövész a lövedék és lőpor közé fojtást tesz. Ez védi a lövedék fenékrészét a lőporgázok hatásától, valamint fojtja a lőport és egységesíti a gáznyomást. Az esetek legnagyobb százalékában a fojtás .45-ös űrméret esetében 12 mm átmérőjű karton. A karton fojtás készülhet tejes dobozból, paszpartuból, de még vékony hullámkartonból is, ehhze nem kell más, mint egy kalapács, egy 12 mm-es kiütő és egy keményfa felület. Néhány lövész használ vékony, 3-4 mm-es filcfojtást, még kevesebben grízt. Néhány lövész a fojtás és lövedék közé még helyez „zsírsütit” (angolul grease cookie), mely egy ridegebb kenőnayagból „kiütött” korong.

A kenőanyag

Zsírzóhornyos lövedékhez jól működnek a már ismert feketelőporhoz tervezett kenőanyagok. Papírtapaszolt lövedékek esetében más a helyzet. Ezeket vagy puha zsírral lehelet vékonyan kenjük be közvetlenül betöltés előtt, de az sem eretnek gondolat, ha egyáltalán nem kenjük a papírt semmivel. Ahhoz azonban, hogy ez a módszer működjön, érdemes megtanulni lövések között megfelelő módon tisztítani a csövet. Jó puha kenőanyag keverhető méhviasz és faggyú 3:7 arányú keverékéből, melyhez a szükséges puhaság elérése végett óvatosan szintetikus motorolajat adagolunk. Jó megoldás jelenthetnek a revolverkencék is. Kis motorolajos puhítás után nagyszerűen felhordható a papírra. A kenőanyag mennyisége mindig legyen azonos, ne tocsogjon a papír a lében, csak éppen, hogy vigyük fel a felületre.

A töltés mikéntje

Minden összetevő precizitása, a töltés minden mozzanata hat a lövedék kezdősebességére. Ha ez változó, akkor lövedékünk különböző magasságokban fog becsapódni, egy kilométeren pedig a lőlapot is elvétjük. Úgy kell megtanulni betölteni fegyverünket, hogy minden lövedék közel azonos torkolati sebességgel hagyja el a fegyvercső torkolatát. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy +/- 2-3 m/s-nál nem lehet több a sebességkülönbség. Mindez azt is mondja, hogy mérnünk kell időről időre lövéseink sebességét. Ha kész a töltet és a töltési mód, érdemes doppler radarral (Labradar) is megmérni a sebességet különböző távokon. Tapasztalatom szerint a Labradar gyöngébb, Európai változata is követi a lövedéket 125-150 méterig, vagyis két távolságon mért sebességből kalkulálhatóvá válik a lövedék pontos alaki tényezője. Ha ez megvan, nagy segítség lehet egy ballisztikai szoftver (QuickTarget), mely segítségével egyrészt felrajzolhatjuk a lövedék röppályáját a kívánt távolságokra, másrészt meghatározhatjuk, hogy az irányzékot hány MOA (minute of angle, szögperc) egységgel kell emelni. A lövedéksebességet sok tényező befolyásolhatja: a lövedék, fojtás, lőportöltet egyformasága, a cső tisztításának módja, a töltés lenyomásának ereje, a gyúcsatorna tisztasága, a csappantyú típusa. Német lövészek a nagy csappantyú helyett a kis csappantyú használatát javasolják, abból is az erősebb változatokat látják egységesebbnek.

A jellemző lövedéksebesség 360 – 420 m/s között mozog (tapasztaltabb versenyzők szerint a becélzandó alsó határ 380, a felső 400 m/s legyen), függően a lövedék és töltet tömegétől. Értelemszerűen minél magasabb a kezdősebesség, annál laposabb a röppálya. Ügyeljünk ugyanakkor arra, hogy a gyártó által megadott maximális töltetet ne lépjük át. A tapasztalatok azt mutatják, hogy megfelelő csőtisztítás mellett a gyors huzagolású csövek széles töltetspektrumban hordják jól a keményített, kaliberezett hosszúlövedékeket.

Az előző lövés után a kakas maradjon az ellőtt csappantyún, így kezdjük meg a töltést. Betöltjük a lőportöltetet hosszú tölcséren keresztül, majd rányomjuk a fojtást mindig azonos erővel, nem ütlegelve azt. Ezután következik a cső tisztítása: egy nedves tapasz egyik, majd másik oldalával, majd egy száraz tapasz egyik majd másik oldalával húzzuk ki a csövet. A nedves tapaszt átitathatjuk nyállal, de fúróolaj és víz feles keverékével (emulzió, Országh család receptje: 25% fúróolaj, 25% mosogatószer, 50% desztillált víz), de akár tapasztejjel is. Számít, hogy milyen vastag a tapasz! Mindig egyformát – lehetőleg vastagabb – anyagot használjunk e célra. A legjobb a vastag konyhai törlőkendő, ebből érdemes 4×4 cm-es négyzeteket kivágni. Ezután következik a lövedék, melyet szintén mindig azonos erővel kell a fojtásra (zsírsütire) nyomni. A lövedéknek a töltővessző súlyával kell lemenjen, jó, ha a töltővesszővég a lövedék csúcsához illeszkedő bevágással rendelkezik. Soha nem ütlegeljük a lövedéket. Amikor leért a cső aljára, mindig azonos erővel, finoman nehezkedjünk rá. A töltővessző legyen rézből, mindig használjunk csőkoronavédőt. Érdemes műanyagból hamis csőtorkolatot is esztergálni, hogy a tisztítótapasz könnyen megindítható legyen a csőben, és ne koptassa azt érzékeny csőkoronát.

Dél-afrikai lövésztársak más betöltési módot alkalmaznak: ők a lövés után nedves majd száraz tapasszal kihúzzák a csövet, majd egy csappantyút elsütve tiszítják meg a gyúcsatornát, és ezután kezdődik a lőpor betöltése. Bármelyik megoldást is válasszuk, mindig csináljunk mindent ugyanúgy lövésről, lövésre, ellenkező esetben sohasem lesz állandó fegyverünk teljesítménye.

Mindenkinek ki kell tapasztalja a saját útját, nincs ultima ratio!

Folytatjuk! A következő részben a szükséges felszereléseket vizsgáljuk meg.

Németh Balázs, 2021. november