Legyen szó akár csappantyús, akár kovás, akár gyutacsos lakatról, a szerkezet fő belső alkatrészei minden esetben megegyeznek. Ha fegyverünk lelke a cső, teste az ágyazás, akkor a megbízhatóan, gyorsan működő lakat fegyverünk dobogó szíve, melyet ismernünk, óvnunk kell.

Jelen cikkünkben segítünk megérteni a lakat működésének alapjait. A ma használatos elnevezések mellett, dőlt betűvel szedve megtaláljátok a régies alkatrész elnevezéseket is. Nem baj, ha nem felejtjük el őket, hisz sokszor szebbek, szabatosabbak, mint a ma használt olyan „kényszerszavak”, mint például az elsütőbillentyűs. S hiába süketelték a seregben, hogy a „ravasz az a róka”, attól még az elsütőbillentyű mindig is ravasz volt a magyar nyelvben…

A lakat működése

A hagyományos elrendezésű lakat részei

Függetlenül attól, hogy kovás vagy csappantyús lakatot tartunk a kezünkben, a lakat és elsütőszerkezet belső alkatrészei szinte teljesen megegyeznek. A lakat (szerszám) lelke a főrugó, mely a kakas (sárkány) előrecsapásáért felelős. A főrugó (ütőrugó) alsó nyúlványa a dióra támaszkodik, vagy egy láncszemmel akaszkodik a dió fogába. A dió tengelye áthalad a lakatlemezen (szerszámlemezen), ahol a kakas illeszkedik rá. A főrugó így a kakast folyamatosan előrefelé feszíti. A dió (roppantó) két bevágással bír, melyek a kakas félállásban és teljes állásban történő megfeszítéséért felelősek. Az első bevágás mélyebb, biztosan fogja az elsütőakasztót. Ez a félállás, melyet a fegyver tisztításakor, töltésekor, ürítésekor, biztosításakor használunk. Ebből az állásból az elsütőbillentyű nem tudja kivetni az elsütőakasztót. A második állás a teljes állás bevágása. Ez kisebb, kevésbé mély bevágás. Ha az akasztó (diófog) ebbe illeszkedik, az elsütőbillentyű nyomására elsüthető a fegyver. Az elsütőakasztó biztos bevágásokba illeszkedését az elsütőakasztó rugó (diófog rugó) biztosítja, mely folyamatosan lefelé feszíti a tengely mögött az akasztót, így annak éle mindig szorosan a dió felületéhez ér. Az elsütőbillentyű (ravasz) is külön tengellyel bír. Hátsó nyúlványa nyomja meg az elsütőakasztó karját a lövés leadásakor.

A lakat működésének fázisai

Nyugalmi / lecsapás utáni állás: a főrugó kinyílt, a kakas elöl van

Biztonsági félállásban: az akasztó nem emelhető ki a dió mély félállás bevágásából

Megfeszített állás: az akasztó kiugrasztható a helyéről. Figyeljük meg, hogy az ugrasztó olyan pozícióban van, mely átsegíti majd az akasztót a félállás bevágása felett

Az elsütőszerkezet

Kétbillentyűs “német” rögtönző (gyorsító)

Az elsütőszerkezetek legegyszerűbb változata a direkt elsütőrendszer. Ez esetben az elsütőbillentyű hátsó nyúlványa közvetlenül támaszkodik az elsütőakasztóra. E lakatok sütési ereje általában nem állítható, ha könnyítésre van szükség, akkor bizony fegyvermesterhez kell forduljunk. Néhány e csoportba tartozó lakat diója azonban rendelkezhet egy csavarral, mely furata a dió teljes állásának bevágása mellett helyezkedik el. A kis hernyócsavar ki és betekerésével állíthatjuk, hogy az elsütőakasztó milyen mélységben illeszkedik a bevágásba. Minél kisebb a mélység, annál kisebb a szükséges elsütőerő. E diókon jelenik meg az úgynevezett ugrasztó, ami egy kis előre-hátra billenő lemezke. Feladata, hogy a félállás bevágása felett átsegítse az elsütőakasztót.

Egybillentyűs “francia” rögtönző

Az elsütőszerkezetek másik nagy csoportja a gyorsítós, vagy régies magyar nevén rögtönzős szerkezetek. Rengeteg technikai megoldást ismerünk a rögtönzők megkonstruálására, de mindegyik szerkezet sajátja, hogy az elsütőakasztóra nyomást kifejtő alkatrészt, az ütőt – mely a gyorsító nélküli szerkezeteken maga az elsütőbillentyű nyúlványa – egy rugó ellenében előfeszítjük, ami csökkenti a kioldáshoz szükséges erőt, és gyorsítja is a sütés folyamatát. A rögtönzők két nagy csoportja a francia egybillentyűs és a német kétbillentyűs szerkezetekre osztható. A francia szerkezetek megfeszítése az elsütőbillentyű előrenyomásával történik, míg a német rendszerben a hátsó billentyű meghúzásával tudjuk előfeszíteni a szerkezetet. Mindkét esetben a sütés kioldásának ereje hernyócsavarral állítható, és a szerkezet gyorsító nélkül is használható.

A lakatok beállítása, finomítása

Az, hogy egy lövésbe milyen mértékben képes belerántani a lövész nagymértékben függ attól, hogy a lövedék mennyi időt tölt a fegyver csövében az elsütőbillentyű elhúzása után. Ez az idő több részből tevődik össze. Értelemszerűen függ attól, hogy milyen gyorsan közlekedik a csőben a lövedék, és mennyiire hosszú fegyverünk csöve (minél lassabb a lövedék és minél hosszabb a cső, annál több időnk van a sütésbe belerántani). Függ attól is, hogy mennyire intenzív a lőpor begyulladásának folyamata (a kovás fegyverek értelemszerűen hosszabb gyújtási idővel bírnak, mint a csappantyúsok). És függ attól is, hogy mennyi a lakatidő, vagyis az idő, amennyire a kakasnak szüksége van, hogy a kakas előrecsapjon. Ez utóbbi idő rövidíthető ha csökkentjük a lakat mozgó alkatrészei (dió, elsütőakasztó) és a lakatlemez valamint a bölcső (roppantófedő) közötti súrlódásokat. Ehhez szükséges az egymáson forduló felületek felpolírozása, valamint a megfelelő kenés biztosítása. Ez a módosítás előnyösen hat az elsütőerőre is, de ha fegyverünk nem gyorsítós akkor a verseny sütés beállításához más eszközökre van szükségünk.

Minél nehezebb az elsütőbillentyűt elhúzni, annál nehezebb lesz pontos lövést leadni fegyverünkkel, hiszen annál bonyolultabb feladat, hogy csak a mutatóujj utolsó két perce mozduljon. A sütési erő csökkenthető minden lakat esetében, de ehhez mindenképpen gyakorlott fegyvermester szakértelme szükséges, hiszen olyan alkatrészen dolgozunk, mely a fegyver biztonságos működéséért elsősorban felelős.

A sütéserő kismértékben csökkenthető az akasztó rugó (diófog rugó) erejének csökkentésével. Ez a rugó felelős azért, hogy a dió bevágásaiba feszítse az akasztót. Ha erejét csökkentjük, könnyebb lesz kiemelni a fogat. Csökkenthető a sütési erő a dió teljes állásának módosításával is. Minél mélyebben ül az akasztó a teljes állásban, annál nehezebb azt kiemelni onnan, vagyis annál keményebb a fegyver sütése. Az akasztó kiemelhető úgy is ha a bevágásba vékony lemezt ragasztunk, de úgy is ha a lereszelünk magasságából. Ha a kiemelésnél döntünk, praktikus, jó megoldás, ha a teljes állásba lyukat fúrunk, és abba fémragasztóval egy pontosan illeszkedő vasszeget ragasztunk, majd szükséges mértékben lereszeljük azt. Ez tartósabb, mint a fémlemez, s a szeg a későbbiekben cserélhető is igény szerint. Figyelem: mindkét esetben szükséges lesz a félállás módosítása is, mert sütéskor nagy valószínűséggel már nem ugrik majd át az akasztó a biztonsági bevágás felett. Arra is ügyeljünk, hogy az olcsóbb replikák dióalkatrészei általában kéregedzettek, így bármilyen módosítással eltüntetjük a vékony, rideg, cementált réteget. Ezt a fegyvermesternek a módosítások után vissza kell raknia. De ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy a polírozáson kívül ne álljunk neki otthon

Németh Balázs

Folytatjuk!