Az elöltöltő fegyveres lövészet alapjai 5.1: A tapló lakat
Tapló lakatos szakállas puska 1520-30. Teljes hossz: 153 cm, csőhossz: 117 cm, űrméret: 19 cm, tömeg: 8 kg. Forrás: http://www.vikingsword.com
Nem, nem egy rendkívül műveletlen lakattípusról lesz most szó. Az első lakatszerkezetek a 15. század közepén jelentek meg, és bízvást állíthatjuk, hogy a puskalakat volt az egyik fontos fejlesztés, mely egyértelműen leválasztotta a tüzérségi eszközöket a kézi lőfegyverektől. Éles cezúra ez: kézi lőfegyver minden olyan eszköz, melyet egy katona képes önállóan hordozni, tűzkésszé tenni, irányozni és működtetni, tüzérségi eszköz az, amelynek mindehhez több fős kezelőszemélyzet kell. A két fegyvertípus elválása a 15. századra tehető. Ez volt az időszak, mikor megjelentek az első kanócos lakatok, valamint a fegyverek nyele kezdett hasonlítani a mai ágyazásokra. E fejlesztések hajtóereje nem volt más, mint a pontosság növelése iránti igény: az ágyazás segítségével a fegyver tartása, irányzása kényelmesebbé vált, közelebb került az irányzóvonal a szemhez, valamint a puska visszarúgása a megzabolázhatóvá vált. A korai ágyazások ugyanakkor nem a vállhoz, hanem a mellkashoz támaszkodtak. A lakatszerkezet megjelenése szintén fontos fejlesztésnek bizonyult: egyrészt biztosabbá tette a fegyver tartását, hiszen mindkét kéz a puskát foghatta, másrészt rövidítette a töltet begyújtásához szükséges időt, hiszen az elsütőbillentyű vagy elsőtőkar meghúzása, vagy az elsütőgomb megnyomása jóval kisebb kézmozdulatot igényelt, mint az izzó kanóc gyúlyukhoz érintése.
A főtöltet begyújtásának legősibb módja volt a serpenyőben valamilyen módon fellobbantott felporzólőpor, mely a gyúlyukon keresztül érte el a főtöltetet. Ezt a gyújtási módot használták a kéziágyúnál, kanócos fegyvereknél, keréklakatos fegyvereknél és kovás fegyvereknél is, vagyis azt mondhatjuk, hogy közel fél évezreden át csak az változott, hogy milyen eszközzel juttatjuk a parazsat vagy szikrát a serpenyőbe.A tapló lakat tulajdonképpen nem tekinthető önálló paradigmának, hiszen működési elve nagymértékben hasonlít a kanócos lakatra. A kakas kialakítása természetesen más formájú: a kanócos lakatok pofáját csavarra lehetett megszorítani, hogy biztosan tartsák a salétromba áztatott kanócot, a tapló lakat kakasának pofája ellenben rövid csődarabban végződött, melybe a kiszárított és megfelelően előkészített, parázsló taplót kellett szorítani.
Forrás: http://www.vikingsword.com
Forrás: http://www.vikingsword.com
A tapló előkészítése ugyanúgy történhetett, ahogy ma a taplóból készült élesztéket készítjük tűzgyújtáshoz: A fakéregről leszedett taplógombáról el kell távolítani a kemény kérget, a belső, puhább részét pedig szeletekre vágva ki kell főzni hamuval kevert vízben. Addig kell főzni, míg a víz el nem fő. Ezután a szeletekből kikloffoljuk a vizet. Az ütlegelés közben a tapló anyaga jellemzően két részre válik: a szivacsos részre nincs szükségünk, a bőrszerű részek lesznek használhatóak. Az így kapott anyag könnyen begyújtható szikravetővel, élénken és magas hőmérsékleten parázslik, így biztos gyújtást adhat fegyverünknek is.
I. Miksa császár inventáriumában nagyszerű ábrázolásokat láthatunk elsütőgombos, tapló lakatos arkebűzükről. A kifejezés a német Hakenbüchse szóból származik, jelentése szakállaspuska. A szakállaspuska eredetileg nagy űrméretű, nehéz fegyverekre vonatkozott, melyek csövének alsó oldalára szakállat, vagyis egy kampót hegesztettek, melyet a várfalba kellett akasztani, hogy a fegyver jelentős visszarúgását megfogja. A Haken és Hakenbüchse kifejezések szép lassan gyűjtőnévvé alakultak. A régi típusú, nagy kaliberű, nehéz, falra vagy állványra támasztandó fegyvereket Dopplehacken, vagyis dupla szakállaspuska néven említették, a könnyebb, kis űrméretű változatokra pedig a Haken, Halbhaken, Hakenbüchse elnevezéseket használták. De térjünk most vissza kicsit I. (Habsburg) Miksa fegyvereihez és lövészeihez.
Tapló lakatos és kanócos arkebűzök I. Miksa fegyvertárából
Dupla szakállaspuskák I. Miksa fegyvertárából
Miksa német király 1490-es évek elején hozta létre német és svájci Landsknecht zsoldosokból álló haderejét, hogy a császári korona iránti igényét nyomatékos érvekkel támaszthassa alá. Ez jóval hatékonyabb haderőnek bizonyult, mint az ad-hoc módon összehívott rendi hadseregek. A később császárrá választott uralkodó fegyvertárainak leírását a császári fegyvertárak főfelügyelője, Bartholomaeus Freysleben készítette el, majd a kéziratot Jörg Kölderer illusztrálta gyönyörű ábrákkal. Az inventárium igen sok kézilőfegyver típust mutat be, ahogy a tüzérségi eszközökről és hidegfegyverekről is szinte teljes képet ad. Megtaláljuk itt a tapló lakatos, elsütőgombos arkebűz ábrázolását is. Érdekes elsütőszerkezet ez, hiszen az egyik első olyan esettel találkozhatunk, amikor a kakas kioldása egy főrugó ellenében történik.
A fent látható fegyver lakatja kiszerelt állapotban. Forrás: www.wikingsword.com
A lakat belső oldala. Forrás: www.wikingsword.com
A szerkezet lelke egy fordított „L” formájú kakas, mely tetejébe a tapló van fogatva, a karok törésénél helyezkedik el a tengely, a hátrafelé nyúló rövidebb karon támaszkodik fel a főrugó, valamint ennek nyúlványa kapaszkodik az elsütőakasztóba. Az akasztó és az elsűtőgomb egy alkatrész. A gomb benyomásával az akasztó besüllyedt a lakatlemez síkjába, így elengedve a kakas hátsó nyúlványát, lehetővé téve a főrugó által hajtott kakas előrecsapását. E szerkezet érdekessége, hogy ismerünk olyan fegyvereket is, melyek esetében az elsütőgomb nem a jobb kéz közelében, az agynyakon, hanem a bal kéznél, az előágyon helyezkedett el.
Tapló lakakos arkebűz elsütőgombbal az előágyon. Forrás: www.feuerwaffen.hu
Kérdéses persze, hogy a taplólakat valóban külön típus a kanócos lakathoz képes. Én vitatom ezt, hiszen a tapló helyére éppúgy lehetett rögzíteni kanócot is. Mindenesetre a fegyvertörténeti érdekességként mindenképpen érdemes megemlékezni arról, hogy a kanócnak volt másik alternatívája a 15-16. században.
Németh Balázs, 2019.
https://kapszli.hu/product/rocroi-infantry-kanocos-musketa-replika/
Szia Poresz!
Öngyújtó ugyan nem létezett, de tűzszerszám igen. Az kovás, vagy pirites gyújtású volt.
Ha amúgy kanóccal gyújtották meg a taplót, akkor szerintem a helyes sorrend:
Tapló beszorítása, majd meggyújtása.
Üdv.: Wasicuya
Ez a lakat primitívsége ellenére számomra meglepően elegáns. Négy alkatrész: lakatlemez, kakas, kakasrugó, és egy laprugóval szegecseléssel egyetlen alkatrésszé egyesített elsütőemelő, elsütőgomb, és visszatérítő rugó.
Észrevettem, hogy a keréklakatok azon változatánál, ahol gombnyomásra csukható a lőporserpenyő fedele, ugyanez a működési elv: a szerkezet csak annyiban változik, hogy kakas helyett a lőporserpenyő fedeléhez csuklósan kapcsolódó kar van.
Apropó: ez a lakat pusztán a kakas eltérő kialakításával alkalmazható nagyon egyszerű csappantyús lakatként. Kétlem, hogy ez nekem jutott először eszembe: ismert erre példa?
Apróság, de Google alapján úgy tűnik, a taplós lakat (volt?) ennek a lakatnak a bevett elnevezése.
Egyetértek, hogy a kanócos és taplós lakatok között nincs nagy különbség. Olyannyira egyetértek ezzel a gondolattal, hogy feltétlenül meg kell kérdeznem: mi alapján jelenthető ki, hogy a képen látható lakatokat elsősorban nem kanóccal használták? Mi alapján jelenthető ki, hogy a képen látható lakatok taplós lakatok, nem pedig nagyon egyszerű és olcsó kanócos lakatok (azaz: nincs csavarral szorítható kakaspofa)?
Azért kérdezem ezt, mert a tapló használata – ahogy elképzelem – körülményesebb, mint a kanóc használata. A taplót minden lövés előtt meg kell gyújtani, és az izzó forgácsszerű anyagot a kakas pofáiba helyezni. Szemlélet alapján belátható, ez kényelmetlenebb, mint a – jellemzően mindkét végén – izzó kanóc kezelése. Feltételezem – de nem tudom –, hogy a lakatszerkezetek megjelenésekor az ágyúkat már pálcára rögzített, folyamatosan izzó kanóccal sütötték el, és ezt a megoldást vették át már a szerpentin lakatnál is.
* A dörzsgyufa 19. század eleji, majd egy évszázad múlva az öngyújtó feltalálásáig a tűzgyújtás nem volt olyan egyszerű és kényelmes, ahogy napjainkban tapasztaljuk.
Igen, bármilyen meglepő a tény, és bármilyen egyszerű szerkezet is az öngyújtó, legjobb tudomásom szerint a szabadalmak alapján csak az első világháború kitörése előtt pár évvel találták fel: annak ellenére, hogy minden adott volt, hogy erre évszázadokkal előbb sor kerüljön.
Még azért is kérdezem ezt, mert ennek a cikknek a megjelenéséig olvasmányaim alapján úgy tudtam, a taplós lakatok – nem a képeken látható formában, habár szintén rugó által mozgatott kakassal – a 16. század második felében terjedtek el elsősorban céllövő, vadász, és mesterlövész puskákon.
„A kanócos lakat mellett, annak hibáit kiküszöbölendő, a XVI. század második felében rendkívül elterjedtté vált az ún. taplós puska. A gyújtás feladata ezeknél a fegyvereknél a kakas hüvelyszerű pofái közé szorított, néhány centiméter hosszú taplódarabkára hárult. Ez a módszer szinte száz százalékos biztonsággal garantálta az elsütést. Nagy hátránya volt azonban, hogy lövéskor a szúróláng, illetve a gázkifúvás széttörhette, vagy kitéphette a helyéről a taplót. Így a lövésznek gyakorlatilag minden lövés után új darabot kellett a magával hordott izzó kanócról meggyújtania, és a kakasba szorítani.” [Kelenik József: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Hodoltsag-a-hodoltsag-kora-magyarorszag-torokkori-tortenete-1/hadseregszervezet-es-haditechnika-3874/a-kezi-lofegyverek-jelentosege-a-hadugyi-forradalom-kibontakozasaban-3AE4/a-csaszari-kiralyi-hadsereg-fegyverzetenek-jellege-magyarorszagon-a-tizenoteves-haboru-eveiben-3AE6/a-kezi-lofegyverek-muszaki-jellemzoi-hatasfoka-a-xvi-szazadban-3B0A/)]
„A kanócos lakatszerkezetek alapelve ugyanaz volt, mégis különféle változatok keletkeztek, melyek az elsütőbillentyű típusában, a kakas elhelyezésében, illetve további részletekben különböztek. Egy jelentős változata volt az 1500 körül megjelenő ún. taplós lakatszerkezet. Ennél a kakas nem pofákban végződik, mely a kanócot szorosan tartja, hanem egy csövecskében, melybe egy darab gyújtótaplót tettek. Ezt minden lövés előtt újra meg kellett gyújtani. [10. oldal]
[…]
A kanócos lakattal ellátott fegyverek is szinte kizárólag katonai fegyverek voltak, akkor is, ha kevés számban civil példányok is készültek vadászathoz vagy célba lövéshez. A céllövő puskák elsősorban taplós lakattal készültek, mert a lőállásban nem volt zavaró, hogy minden lövés után a taplót újra meg kellett gyújtani. Ezek a fegyverek azonban csak a XV. században jelentek meg, és csak az ezt követő évszázadban terjedtek el nagyobb mennyiségben. [17. oldal]” [Vladimír Dolínek: Kézi lőfegyverek (https://issuu.com/lajosyossarian/docs/vladimir_dol__nek_-_k__zi_l__fegyve)]
Afrikai nagyvad vadászatra javasolt.