Amikor kijöttünk a Vetterli versenyszám lelövése után a lőállásból, egyből megfogalmazódott a terv, hogy a lőtéren kívül egy nyugis helyen meg is ássuk Tar Misivel saját sírunkat, Józsit meg megkérjük, hogy lőjön bele minket, mint a kutyákat. Merthogy nem sikerült meglőni a legjobbat. Az élet itt 98 felett kezdődik, nekem meg 96 lett, Misinek pedig 93. Azonban ahogy ott csákányozzuk a földet (magunkat) egyre népesebb lett a mi kis kubikus csapatunk ugyanis nem csak a mi kezünk remegett úgy látszik, hanem a legnagyobb ágyúk sem ütöttek egyetlen nagy kaliberű lyukat a lőlapon, hanem inkább amolyan kartácslövésre hajazó tésztaszűrővé változtatták a papírt. Szóval bővült a földmunkás klubunk német, olasz, svájci és egyéb nációk jobbnál jobb lövészeivel. Két 100 körös eredmény született: Walter Massing és Miroslav Malus, aztán 4 db 98. Persze a 96 és a 93 önmagában igencsak kevés lenne ahhoz, hogy bármit nyerjünk csapatban, ha nem lenne egy Nyitrai Józsink. De hát van nekünk egy Vakembörünk, aki megint csak durván likiránt fogta azt a Tryon puskát, és odahúzott egy 98-at a csapatnak, amivel egyéni 5. – pontszerző –helyet biztosított be. A végleges eredményekre hosszú-hosszú órákat kellett várni. Tényleg nem tudom, hogy pezsgőzéssel, nőzéssel, vagy tévézéssel ütik-e el az időt az értékelők, hogy a kifárasztásos technika megtörje más nemzetek lövészeinek akaratát, de durva, amit művelnek. 13:00-ra mindenki lelőtte a Vetterlit, végeredmény meg 17:30-ra lett…

Amíg a végeredményt ki nem írták, ment ezerrel a matek: a csapatok kis cetlikre írva gyűjtötték az eredményeket, és latolgatták az esélyeket. Mert a játék igencsak nyitott volt. Úgy látszik kicsit több matematikai esélyünk lehetett, mint a foci válogatottnak a VB-re jutáshoz, merthogy amikor végre kiaggatták a végső itinert, a mi csapatunk pompázott a 3. helyen, a német és a szlovák csapat mögött. Nem mondom, hogy nem öntött el minket az öröm durván. Az óvási idők betartása végett az érmet csak a következő napi eredményhirdetésen kaphattuk meg, de ez nem vont le semmit az eredmény vonzóságából. A tanulság pedig az, hogy kishitűek vagyunk. Azt hisszük, hogy mindig, mindenki gépként teljesít. Pedig nem. Más is ugyanazt éli át a lőállásban, mint mi. Szóval ahogy azt a művelt szuahéli mondaná: „It ain’t over till the fat lady sings…”

Tóth Misi is remekelt egyébként. Vetterliben 94 kört lőtt szép szórással. Már tervezgetjük a következő felkészülést. Többet fogunk együtt lőni, hogy folyamatosabb legyen a tapasztalatcsere.