A Lefaucheux-féle gyúpeckes fegyverek III. rész: A Lefaucheux rendszer Magyarországon

A Vadászlap egy 1885. évi cikke szerint a magyar vadászok Magyarországon elsőként 1853-ben találkoztak a Lefaucheux rendszerrel. Gróf Zichy Jenő császári és király kamarás, belső titkos tanácsos, nagyszerű közgazdász, egy sóstói vadászaton mutatta be a fegyvereket vadásztársainak.[1] Meg kell álljunk egy pillanatra a névnél, ugyanis Jenő németül nem az Eugen, hanem az Edmund nevet használta. Nem összetévesztendő így testvérével, Zichy Ödön főispánnal, aki, hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, németül az Eugén nevet használta, és akit Görgei 1848. szeptember 30-án végeztetett ki hazaárulásért. Nem összetévesztendő ugyanakkor fiával sem, ifj. Zichy Jenővel, aki apjához hasonlóan szintén kiváló sportsman, és a magyar ipar nagy támogatója volt.

Az első vadászatok, próbák azonban nem bizonyultak sikeresnek, mivel a korai töltények minősége még nem érte el a kellő szintet. A töltények tökéletesítésének köszönhetően az 1850-es évek második felére már Nyugat-Európában elterjedt a rendszer.

Az első hazai hirdetések 1857-körül jelentek meg, ami bizonyítja, hogy megindult a gyúpeckes fegyverek kereskedelmi importja. Az 1857. október 25-i Vasárnapi újság hirdetés rovatában például Brunner József és Társa pesti fegyverkereskedő import Lefaucheux hátultöltőket kínált, „melyek Franciaország legkitűnőbb fegyvergyáraiból kerülvék, és különösen a biztos horderő- és csinos kiállításuknál fogva általánosan ismeretesek.”[2]

A rendszerrel a hazai vadászok legfontosabb lapja, a Vadász- és Versenylap 1859. január 20-i, 2. száma kezdett el foglalkozni.[3] P.I. olvasó tette fel az ekkor már sok vadászt foglalkoztató kérdést: „Választ kérek ama régebben tett kérdésemre, mi előnnyel bír a felülről töltetni szokott fegyverek fölött azon újabb találmányú (Lefaucheux) fegyver, melyet alúlról s rendkívüli gyorsasággal lehet tölteni? (Egyes egyedül e gyorsaság előnyével; minélfogva a hajtó körvadászatoknál, hol a vad csekély távolságra és sűrűn jön lövésre, a Léfaucheux jó szolgálatot tesz, valamint a pusztai tanyának támadók elleni védelmében is; ha azonban van idő tölteni, akkor a felülről töltendő jó mívű cső mérhetlenűl célszerűbb, mert távolabbra, keményebben és biztosabban hord.)”

A kedvező válasz ellenére a lap még két éven keresztül nem foglalkozik a kérdéssel, mutatva, hogy a magyar vadászati gondolkodásba még nem gyűrűzött be a hátultöltés paradigmája. Ne feledjük, hogy a hadseregekben is csak néhány éve rendszeresítették a huzagolt elöltöltő csappantyús puskákat, így a következő nagy lépcső még messzinek tűnhetett. Néhány pikírt utalást ugyan találunk a lap hasábjain, melyek a régi vadászok értékeit állítják szembe a modern hátultöltő fegyveresekkel, vagyis a folyamat akkor is megindult, ha arról a szaksajtó tudósítani nem szándékozott. Valószínűleg éppúgy idegenkedett a széles közönség a modernebb eszköztől, mint ahogy a mai vadászok is sokáig utasítják el a technika újításait.

Unschuld Ede Lefaucheux hirdetése 1868-ból

A lap 1861. évi februári számában végre megemlítik a fegyvertípust, de nem vadász kontextusban, hanem a revolverek hatékonyságát méltatva:[4] „E pisztolynak minden csöve alólról tölthető; a töltény hasonló a Lefaucheux-puska töltényéhez, csakhogy a tokja egészen rézből van. Ez a töltést nagyon megkönnyíti s akár sötétben akár lóháton lehetővé teszi. — A réztokhoz való gépet Ewans (London, Wardour street) készíti s ennek mintájára Párisban már sok ily réz tölténytokot gyártó gép működik. Beszélik, hogy a francia kormány 80,000-nyi könnyű lovasságot szándékozik hatcsövű[5] Lefaucheux-revolverekkel felfegyverezni; sőt a Times január 24-ki számában egy párisi levél az egész francia hadseregnek ily revolverekkel tervezett felszereléséről szól.”

Az 1861. évfolyam cikkeiben már két vadászati beszámolót találunk, amely gyúpeckes fegyverrel történő vadászatot említ, vagyis megindult a típus hazai térhódítása is.

A hátultöltő rendszerek polgári meghonosításában kétségtelenül komoly szerepet játszott a Kirner család. Idősebb Kirner József az 1862. évi londoni világkiállításon már míves gyúpeckes fegyverekkel szerepelt. A kiállításon a fegyverek túlnyomó többsége gyúpeckes rendszerű volt, de számos fegyverkészítő mutatott be Lancaster-féle központi gyújtású fegyvert is. Ezek elterjedését azonban gátolta, hogy a nagy gyártók a Lefaucheux rendszerre szerelték fel üzemeiket, így bár az új, korszerűbb tölténytípus már megjelent, a rendelések kielégítése lekötötte szabad gyökeiket.[6]A Vadász- és Versenylapban a következőképpen jellemezték a fegyvereket: Kirner fegyverei, melyeket a londoni műtárlatra küldött, következők: — egy kétcsövű Lefaucheux rendszerű fegyver, moirée-damas[7] csövekkel 16 öblös, két betehető golyó vontcsövei 20 öbl. E fegyver a legújabb minták szerint van dolgozva, arannyal dúsan kirakva s féldombor alakokkal és vadászjelvényekkel vésve. A csövek ágya szaruból, az agy diófából van,[8] ez is az is faragványokkal ékes; s az egésznek külseje díszes, elegáns. A Congreve-golyókat[9] lövő vontcsövek 150 lépésnyi célpontra vannak készítve s grenatilfából[10] készült minden kellékkel ellátva. A fegyver minden készülékével együtt elefántcsonttal kirakott paliszanderfa szekrényben van. Továbbá egy pár rózsadamas csövű célpisztoly; csövei renaissance Ízlésben, arannyal gazdagon kirakva s féldombor cirádákkal; agyai faragványos ébenfából s minden hozzávaló készülék elefántcsontból. E pisztolyok szekrénye szintén paliszanderfa, elefántcsonttal dúsan kirakva.”[11]
Kirner termékei minden tekintetben a korszak legkorszerűbb, legjobb fegyverei közé tartoztak – mind az angol, francia, belga és osztrák fegyverkészítők is hasonló hátultöltő rendszereket mutattak be hasonló minőségben -, ifjabb Kirner József mégis keserű szájízzel írt több részben a Vadász- és Versenylap hasábjain a magyar ipart ért megaláztatásról, tudniillik az osztrák standon kapott helyt a magyar ipar csekélyszámú terméke, véleménye szerint úgy elhelyezve, hogy a zsűri szeme elé nem is kerülhettek. Élesen kritizálta, hogy az osztrák fegyverkészítők közül Maurer fegyverei nyertek érmet, melyek minősége nem érte el a Kirner és egyéb gyártmányokét.

Okrutszky Aurél

Az 1860-as évek elején a gyúpeckes rendszere hazai elfogadottsága még mindig kétes volt sok vadász ragaszkodott a régi elöltöltő rendszerhez, s hiába karolta fel Kirner a hátultöltőket, a viták nem csitultak. Okrutszky Aurél,[12] egykori 1848-49-es honvédhadnagy, a Vadász- és Versenylap egyik legfontosabb fegyveres szakírója, a Kirner fegyverek és Kirner fegyvergyár feltétlen híve írt átfogó elemzést a lap számára az új rendszerről.[13] A fegyver előnyeit pontokba szedve állította szembe a régi rendszert az új előnyeivel. Az első pont a könnyű, igényeknek, helyzetnek megfelelő töltéscsere lehetőségét elemezte, valamint a töltés egyszerűségét, gyorsaságát: „Avatatlan vadászok ellenségei e fegyvernek, s van elég birtokosa, ki vele bánni nem tudván, félre dobja s a kupacsos fegyvernek ad elsőséget. Pedig alig képzelhető vadászati körülmény, hol ezen fegyver előnyösebb ne volna, mint a kupacsos. Ezen előnyök: a tölthetés és töltény kihúzásának gyorsaságában, ennek folytán különböző göbecsnemek szapora változtatásában, a kezelés tisztaságában, biztosságában s általában a kényelemben rejlenek. Nézzük részletesebben:
1. Mig a kupacsos puska, különösen, ha a sok lövéstől már piszkos lett, egyszer tölthető meg, addig a Lefaucheux-t megtölthetem s lőhetek vele négyszer. Pedig hajtó-, kör-, csolnak- és lesvadászatokon, különösen a két utóbbin, vajmi nagy előny, ha a vadász, anélkül, hogy fekvő, ülő, álló, térdelő helyzetéből kimozdulni kénytelenittessék, a vad által észre nem vehetően tölt. Például hajtóvadászaton vagyunk nyúlra, rókára. Nyúl helyett farkas vagy vaddisznó terem előttünk, oly lőtávolságban, hogy nyúlgöbeccsel halálosan nem sebesíthető. A vadász egyet nyom Lefaucheux fegyverén, kicseréli a kis göbecset naggyal vagy golyóval s ezzel elejti a vadat anélkül, hogy ez a vadászt észrevette vagy a töltéscserét neszelhette volna. Vagy más esetben, a vadász elejté a vadat, de ez ismét föltápászkodik az erdőben, a kupacspuskás előrántja kését, hogy ezzel a kapaszkodó vagy már épen távozó vadra halálos szúrást intézzen, vagy épen puskatusával mérjen rá végcsapást; a vad összeszedi minden erejét, elugrik, bokor mögé vonul, onnan tovább hordja irháját, elsiet s a vadász többé nem látja. Ha ugyan-e vadász látva, hogy a vad összerogyik, meg felkel s tovább vonszolódik, kupacspuskáját tölteni kezdi: mire elkészült, azon veszi magát észre, hogy a vad eltűnt. A Lefaucheux tulajdonosa nem kénytelen ily dilemmába esni, mert három másodperc alatt tölt s az erejét végmegfeszítésre összeszedő menekülő vadra kényelmesen lő és biztosan elejtheti; mert azzal, hogy puskája vesszejét kihúzza, a göbecset, még ha kész töltényeket használ is, zsebéből vagy vadásztáskájából kivegye, aztán a kakast fölhúzza, a kupacsot[14] a csőcsre[15] nyomja, és végül a puskavesszőt is visszahelyezze: nem vesztegetett el 2—3 percet, mint a kupacspuskás.”

Következő pontja immáron nem a praktikum, hanem a kényelem és elegancia oldaláról közelíti a Lefaucheux előnyeit. Nem mindegy volt ugyanis, hogy a társas vadászat végeztével a finom kesztyű tiszta marad-e, hogy az úrihölgyek keveset látott kacsóját tiszta vagy mocskos kéz emelte kézcsókra:

„A gyakori töltések a kupacspuskásnak ok vetetlen bepiszkolják kezeit vagy kesztyűit; a kupacspuskát tölthetés végett a földre kellvén ereszteni, sáros mocsáros vidéken ismét a puskaágy sározódik be. Ellenben a Lefaucheux fegyvert glacé kesztyűben százszor is megtöltheted, anélkül, hogy kezed bemocskold — s mert sáros helyen is csak mindig két kezedben vizirányosan tartva töltöd, fegyvered agya se meg nem ázik, se sár nem tapad rá.”

A harmadik pont a biztonság kérdését vizsgálta, mely a korabeli vadászati módok tekintetében elvitathatatlanul komoly előnyt jelentett:

„Míg egyrészt kupacsfegyvert kocsiban sohasem tanácsos töltve tartani, mert e szokásnak már igen sok emberélet esett mai napig áldozatul, másrészt hányszor sajnálja ismét az óvatos tulajdonos, hogy fegyvere vagy meg nem volt töltve, vagy régi töltés volt benne, vagy kupacs nem volt rajta mikor utazott? mert míg a kupacsot előkereste vagy épen fegyverét töltötte, az útszélén kullogó róka, legelésző vadlúd, túzok, kereket oldott. Ellenben a Lefaucheuxt sohasem kell töltve tartanod, mert föltéve, hogy egy-két pár töltény készen van kezed ügyében, azt a fegyverbe pár pillanat alatt benyomhatod, s lőhetsz a kocsiról leginkább megközelíthető éber vadra, — ha pedig nem lőttél, ismét minden hátrány nélkül ép oly gyorsan kiveheted a töltényt fegyveredből, és igy sem a puskának előhúzásakor, sem a kocsi felborulásánál nem jössz azon veszélybe, hogy a Lefaucheux elsüljön.”

Unschuld Ede vadászpuska hirdetése 1870-ből (Vasárnapi újság)

Fontos előnynem bizonyult az időjárásállóság, bár itt véleményem szerint erősen túloz az író, hiszen a jól megtöltött elöltöltő fegyver éppannyira időjárásálló, mint a Lefacheux töltény.
„Vagy nedves az idő, fegyvered megázott , csőtől vagy izzadástól piszkos a kupacspuska, óvatosságból ki is piszkálod a kupacshegyet, új kupacsot is adsz rá, még sem sül el, — akkor kénytelen vagy belőle a régi töltést kihúzni, addig pedig a nyugtalan vadásztársaság vagy elhagy, vagy türelmetlenkedik, a Lefaucheuxnél ellenben az el nem sülés 100 eset közt akkor történik, ha a töltés alkalmával esetleg nem néztél a tölténybe s olyat töltöttél meg, melyből a kupacs lekopott vagy fülkéjéből kifelé áll (mit az osztrák töltényeknél tapasztaltam). És nedves időben a lőpor Lefaucheux-töltényeidben csak akkor ázik meg, ha szándékosan a vízben tartod, vagy vízbe estél, holott a kupacspuskás lőportülke nedves időben s helyeken nem ment a megázástól, a bedugulástól, s a kupacsos fegyverben levő por a meleg és hideg változásánál megnyirkosodik, összeragad s gyúképességét elveszti, mi a Lefaucheux töltényekkel meg nem eshetik.”

A biztonság tekintetében fontosnak érzi kiemelni még egyszer a vétlen elsülésből adódó veszélyeket:

„Tehát a Lefaucheux fegyvernél főkincs a biztosság arra nézve, hogy elsül, és hogy mindig tudod meg van-e töltve vagy sem, mert első esetben a töltény szege kiáll a csövekből s másik esetben bátran célozhatsz vele s elnyomhatod ravaszát, mert ha szeg nem áll ki a fegyverből, biz az nem sül el, holott kohás[16] puskánál, ha nincs is a medencében[17] por, vagy kupacspuskánál kupacs a csöcsön, mégis az elsőknél a kova szikrája elhathat a gyúlyukba, a másiknál maradhatott a kupacshegyen egy porszem a kupacsban lenni szokott gyúanyagból, a puska elsül s a cső irányában levő lényt agyonlövöd. Hallhattál erre elég példát.”

Kétségtelen előnye volt az új rendszernek, hogy sokkal kevesebb szerszámra, készségre volt szükség működtetéséhez:

„Van még a Lefaucheuxnek egy előnye: az, hogy használata kényelemmel jár, mert egy tölténytáskán kívül, melyet derekadhoz övezel, vagy válladon átvetsz^ se portülköt, se göbecszacskókat, se kupacstartót, se fojtásokat, se kupacshegyszurkálókat nem kell külön hordanod, vagy elvesztened, vagy otthon felejtened, mert a tölténytartóban mindez együtt van, s már a vadászat előtt otthon szükségkép együtt volt. így rendesen egyforma könnyű terhet viselsz válladon, derekadon s elébb szokod meg, mint a kupacspuskához való, rendesen aránytalan mennyiségű készletek hordását.”

Okrutszky persze nem csak az előnyeit, hanem a gyúpeckes rendszerrel kapcsolatos hátrányokat, vagy inkább kritikákat is meg kívánta válaszolni. Az első kritika volt, mely szerint a Lefaucheux a korábbi elöltöltő fegyverekhez képest „nem ö”, vagyis nem elegendő az ereje. E probléma orvosságát a helyes töltényválasztásban és helyes tölténykészítésben találta meg a szerző. Első Lefaucheux puskájának vásárlása után egy tapasztalt vadászismerősét kérte meg, hogy tanítsa meg neki a jó tölténytöltés módját.

Ekkoriban a magyar kereskedőknél francia, illetve osztrák (vagyis inkább cseh, Sellier és Bellot) töltények voltak kaphatók. A vadászpuskákhoz olyan töltényeket használtak, melyek réz hüvelytalppal és papír palásttal rendelkeztek. A szerző szerint a francia Gevelot töltény volt a legjobb választás, mert egy-egy csomagból akár 5-6 darab is olyan állapotban maradt meg, mely lehetővé tette a második, vagy akár harmadik újratöltést is. Ezt erősítendő, célszerú volt még egy vékony papírréteg felragasztásával erősíteni a hüvelyt. A töltést a következőképpen írja le:

„A Lefaucheux töltényekbe annyi port kell adni, a mennyit a fegyver elbír addig, míg érzékenyen nem rúg. Ezt a többszöri próba határozza meg. De a göbecs mindig kevesebb legyen a pornál — kivéve a nagyszemű göbecset a 3-astól kezdve; ez lehet ugyanennyi, sőt kicsit több is, mert minél nagyobb a göbecs, annál nagyobbak a szemek közti hézagok. Ez régi vadász axióma s a Lefaucheux-nél különösen nem tévesztendő. A por után nagy szerep jut a rá eső fojtásnak. A franciák lapos, ruganyos szőrfojtásokat, melyek mindkét oldalukon papírral bevontak, szoktak használni. Ezek mellett több por adható a tölténybe, mint Kirner papírfojtásainál, melyeket azonban, különösen a horderőt tekintve legcélszerübbeknek találtam. Kirner e papírfojtásai körülbelül ½ hüvelyk bosszúk, tehát háromszor oly vastagok, mint a francia szőr (nemez) fojtások; de míg ezek laposak, Kirneréi mind felül, mind alul üregesek, minek célja az, hogy a fojtás azon vége, mely a porra esik, ezt sohase nyomhassa össze s nem zúzhatja meg, (mi nagy előny, mert tudva levő dolog, hogy a nagyon összenyomott, vagy épen összezúzott por gyöngébb erőt fejt ki, mint a zúzatlan és laza), — míg a fojtás másik végének üregébe a göbecs töltés alsó része belé esvén, azt némileg összetartja s arányosabban tolja ki. De nagyobb horderő kifejtése végett szükséges, hogy Kirner papírfojtásai ne menjenek könnyen a tölténybe, hanem erővel nyomassanak belé, ezzel azt érjük el, hogy egyrészt a töltényben levő levegő összenyomatik, s a tölténybe lezáratik, másrészt a por az erővel benyomott fojtásnál több resistentiát találván, az összenyomott levegővel egyesülten nagyobb actiót fejt kifelé.”

Gyúpeckes és központi gyújtású Lancester töltények újratöltéséhez szükséges szerszámok

Még egy fontos eseményt érhetünk itt tetten: az 1860-as években, a gyúpeckes tölténynek köszönhetően megszületett sokunk kedvelt hobbija, a lőszerújratöltés. A kereskedők termékpalettáján megjelentek az ehhez szükséges szerszámok, kiegészítők. Új paradigma kezdődött a vadásztudományok terén is.

Okrutszky utoljára veszi talán az egyik legfontosabb kérdést, a költségek kérdését. Való igaz ugyanis, hogy egy gyúpeckes töltény drágább volt, mint az elöltöltő fegyver töltete. A szerző azonban nem volt túl megértő a kritikusokkal:

„Igen, de kérdem, ha nem is vagy elég gazdag ember s mégis szenvedélyes vadász, kénytelen vagy-e vele, hogy a verébtől kezdve a fürjig mindent lőj? Nem ugye? Tehát csak nagyobb vadra lösz, fogolytól őzig, farkasig, miket göbeccsel lehet lőni (mert golyóval lövésre a Lefaucheux-k nem igen célszerűek, minthogy csöveik vasának mentől puhábbnak kell lennie, minő péld. a Bernard
damas) és bárminő göbecsvadra lőj, évenkint mégse tész 1000 lövést, mely francia töltényeknél 55—60, osztrákoknál 45—50 forintba jön. S ha tennél is 1000 lövést, árukat más nélkülözésekkel könnyen megtakaríthatod. Sőt, mert drága a lövés és mert sohase kényszerülsz a puskát azért, hogy magadat és másokat tőle biztosságban tudd, vadászat előtt vagy után elsütni, soha se fogod a töltést céltalan vagy pajzán[18] lövésekre pazarolni. Tehát ezen utolsó kifogás is elesik.”

A Kirner család – idősebb és fiatalabb Kirner József – mellett több neves fegyverkészítő, fegyverkereskedő is készített gyúpeckes fegyvereket. Közülük a legnevesebbek a legnépszerűbb magazinok folyamatos hirdetőivé váltak. Kiszela Károly üzlete és műhelye a mai Astoriánál, az akkori Zrínyi kávéházzal szemben (ma Danubius Hotel Astoria) volt található. Unschuld Ede műhelye és boltja a belváros szívében, a Váci utcában helyezkedett el. Huzella Mátyás fegyverkészítő műhelye és kereskedése szintén a Váci utcában, a 28-as szám alatt volt található.[19] A négy nagy kereskedő mindegyike készített fegyvereket, valamint importált is Franciaországból. A töltényeket egyikük sem gyártott, azokat Franciaországból, illetve Csehországból, a Sellier és Bellot cégtől vásárolták.

Németh Balázs, 2019.

Folytatjuk!

A Lefaucheux-féle gyúpeckes fegyverek I. rész: A rendszer története

A Lefaucheux-féle gyúpeckes fegyverek II. rész: A gyúpeckes fegyver az amerikai polgárháborúban

 

[1] Vadászlap 1885-08-15 / 23. szám 308. o.

[2] Vasárnapi újság 1857. október 25. 43. szám

[3] Vadász- és Versenylap 1859-01-20 / 2. szám 35. o.

[4] Vadász- és Versenylap 1861-02-10 / 4. szám 63. o.

[5] Hatlövetű

[6] Vadász- és Versenylap 1868-06-20 / 17.szám 263-265. o.

[7] Hönig István Vadászati műszótára szerint a Moiré vagy Bernard damaszt a „habos” mintázatú fonatot jellemezte. Ezen kívül létezett még szalag- vagy Band damaszt, egyforma szalagokból kovácsolva, angol damaszt, mely szintén szalagdamaszt mintát mutatott, de szélesebb sávokkal, köztük pávatoll formájú mintákkal, valamint rózsa vagy török damaszt, melyet a legfinomabb mintának tartottak. Létezett még félrózsa, vagy Laminette damaszt, mely az angol és a rózsadamszt keveréke volt

[8] Hosszú évek vitája, hogy manapság a fegyver csövet és tokot befoglaló alkatrészt fegyverágynak, vagy fegyveragynak kell nevezni. Íme a kifejezések magyarázata. Az ágy a fa részeket torkolat felől lezáró sapka, míg az agy pedig a tényleges fa részek összessége.

[9] Kúpos lövedékek

[10] Ma: grenadilfa. Afrikai fafajta, a paliszander fajtákhoz tartozik, színe az ébenhez hasonlatosan fekete, sötétbarna

[11] Vadász- és Versenylap 1862-04-20 / 11. szám 179-180. o.

[12] Okrutszky Aurél (1824–1902): ügyvéd, 1848. november–decemberben titkár Irányi Dániel felső-magyarországi kormánybiztos mellett, majd honvéd főhadnagy, 1849 áprilisától a kecskeméti ve-gyes rögtönítélő törvényszék, majd a pesti vésztörvényszék katonai ülnöke. 1849. június végén a forradalmi állami vésztörvényszék jegyzője. 1851. október 15-én hozzák meg ellene az ítéletet: kötél általi halál és teljes vagyonelkobzás. 1852-ben április 10-én uralkodói kegyelem folytán négy év várfogságra változtatják az ítéletet a vizsgálati fogság beszámításával. Josefstadtban raboskodik. Később Abafi néven közjegyző Szegeden. (forrás: http://epa.oszk.hu/00800/00861/00056/pdf/EPA00861_aetas_2012_01_177-197.pdf letöltés ideje: 2019.11.03. 21:50)

[13] Vadász- és Versenylap 1863-04-30 / 12. szám 188-194. o.

[14] Lőkupakot, csappantyút, kapszlit

[15] Lőkúpra

[16] Kovás

[17] Serpenyőben

[18] Vajon ez mi lehet? 😊

[19] Lyka-bérház. Huzella Mátyás előtt itt működött 1863-tól a prágai Jan Nowotny fegyverkereskedése.