Képen: 1858 M francia haditengerészeti Lefaucheux revolver (kép forrása: wikipedia)

Az amerikai polgárháború északi és déli hadereje hosszú éveken keresztül kötötte le Európa fegyvergyártókapacitásának jelentős részét. Bár a polgárháború hadművészeti kérdések tekintetében egyáltalán nem nevezhető korszerű háborúnak, a haditechnikai újítások tekintetében ez már nem igaz. Hihetetlen mennyiségű új fegyverkoncepció állt szolgálatba mindkét oldalon, és a Lefaucheux-féle rendszer sem volt kivétel. Csak a konfliktus első évében 12.649 db gyúpeckes revolvert vásárolt az északi hadsereg, melyhez 800.000 db lőszert is beszerzett.[1] A fegyver diadalútja nem volt ugyanakkor zökkenőmentes. Az első hivatalos lőkísérleteket 1857-ben folytatták egy 9 mm-es és 7 mm-es Lepage Freres által készített revolverrel. Egyik fegyver sem működött megfelelően, mivel a töltényhüvelyek olyannyira deformálódtak a lövés során, hogy fenékrészük hozzányomódott a tűzfalhoz és nehézzé tette a revolverek újra felhúzását. Egy évvel később William H. Bell őrnagy ismételte meg a lőkísérleteket egy 12 mm-es revolverrel, melyről részletes beszámolót írt Henry K. Craig ezredesnek, a Fegyverzeti Osztály (Ordnance Department) vezetőjének. Elismerte a fegyver előnyös tulajdonságait, de hibáit is kiemelte, ugyanis a kísérletekhez kapott 12 mm-es revolver sem működött megfelelően. A következő problémákat fogalmazta meg: először is a tok nem kapcsolódik a csőhöz felül – a fegyver nyitott keretes –, ami a hosszas szolgálat esetén meghibásodáshoz fog vezetni. Másodszor: a réz hüvelyek lövés közben kitágulnak, és megszorulnak a töltényűrben, így jelentős erő kell ahhoz, hogy az ejektorrúddal kiüsse a katona azokat ürítéskor. Ez annyi időt vesz igénybe, mintha a töltényűröket a torkolat felől kellene tölteni. Itt azt is kiemelte, hogy a töltényhüvelyek jelentős többletköltséget jelentenének. Harmadszor: a hüvelyek lövés közben hátravágódnak és nekifeszülnek a tűzfalnak, minek következtében a továbbító mechanizmus működtetése nehézzé válik. További kritikai észrevétel volt, miszerint a töltények lőportöltete csekély, de 25 graines töltettel már elfogadható lenne.[2]

Északi katona Lefaucheux revolverrel. Kép forrása: picryl.com

A lőkísérletek nem folytatódtak tovább, a háború 1861. évi kitörése azonban új helyzetet teremtett. Hirtelen szükség volt minden fellelhető fegyverre, így az északi és délikormányok ügynökei, miután kimerítették a amerikai beszerzési lehetőségeket, kirajzottak Európába, hogysokszor egymás ellen licitálva vásárolják fel az öreg kontinens fegyvereit. Simon Cameron, az északi kormány hadügyminisztere George L. Schuyler ezredest bízta meg a beszerzésekkel. Schuyler 1861 októberében már be is szerzett 10.000 db revolvert közvetlenül Eugéne Lefaucheux párizsi cégétől, darabonként 12,5 dolláros áron. Ez olcsóbb volt, mint amennyit a kormány Colt revolvereiért fizetett ekkoriban. A revolverekhez vásárolt 200.000 db lőszert is, 17,45 USD / 1000 db áron.[3]

Robert Henry Kirkwood Whiteley őrnagy kapta a feladatot, hogy megvizsgálja a frissen beszerzett fegyvereket 1861 novemberében. A fegyvert a következőképpen írta le: „a cső hossza hat hüvelyk, a huzagok száma hat, a huzagok fordulata körülbelül negyed fordulat a csőhossz alatt, a cső űrmérete 0,450” hüvelyk, a dob hossza 1 és 3/8 hüvelyk, a töltényűrök száma hat, átfúrt dob, nincs lőkúp és lőkúp fészek, a fegyver tömege két font.”

A fegyver tüzetes vizsgálata után 75 lövést adott le egy revolverrel, mely „egyszer sem csettent el, megfelelően és könnyen működött, kevéssé koszolódott és nem akadt el.” Kritikaként csak annyit fogalmazott meg, hogy a lövedékek oldalukkal csapódtak a célba 25 yard távolságon, és az átütés sem tűnt elegendőnek. Mindezek orvoslatára javasolta, hogy hosszabb töltényhüvelyeket és gömblövedéke rendszeresítsenek a fegyverhez, és akkor a fegyver egy „kitűnő és szolgálatra kész” fegyverré válik.

Az emelet töltetű lőszerek gyártására Christian Sharps – a Sharps hátultöltő puskák tervezője – vállalkozott. 1000 db dupla töltetű lőszert 22,50 USD áron ajánlott a kormánynak, a gyártás viszont technikai gondok miatt nehezen indult. Bár Sharps módosította is a siker érdekében a töltény szerkezetét, a kormány más beszerzési források után is kutatott. A konfliktus során három cég fedezte az északi szükségletet: Sharps, C. D. Leet, a massachusettsi Allen & Wheelock. Mind közül az utolsó szállította le a legnagyobb mennyiséget.

A Lefaucheux revolverek száma a háború alatt nem növekedett jelentősen, kevés utalást találunk használhatóságára, minőségére. Az amerikai kormány inkább preferálta a hazai gyártású revolvereket, mint a tengerentúlról importált termékeket. Lőszergyártásra

A konföderáció is kivette a részét az európai beszerzésekből. A rendelkezésre álló adatok szerint 2-5000 közötti az importált fegyvermennyiség. A legtöbb típus dél esetében is 12 mm-es űrméretű volt. Lőszert nem gyártottak hozzá, a szükségletet importból fedezték, ami nem volt egyszerű feladat köszönhetően az északi tengeri blokádnak.[4] Az átmeneti hiányokat kreativitással igyekeztek betölteni. Így születtek meg olyan öszvér megoldások, mint például a vas töltőadapter, mely esetében a gyúpecek helyére egyszerű lőkúpot illesztettek, amire csappantyú illeszkedett. Így a fegyver bármennyiszer újratölthető volt.[5] További szükségmegoldásként apró zsákocskákat adtak a katonáknak, hogy a kilőtt hüvelyeket összegyűjtsék, majd azokat a Selma Arzenálban újratöltsék.[6]

Németh Balázs, 2019.

Folytatjuk!

A Lefaucheux-féle gyúpeckes fegyverek I. rész: A rendszer története

[1] Dean S. Thomas: Roundball to rimfire Vol. 3. 150. o.

[2] Dean S. Thomas: Roundball to rimfire Vol. 3. 151. o.

[3] Dean S. Thomas: Roundball to rimfire Vol. 3. 152. o.

[4] Dean S. Thomas: Roundball to rimfire Vol. 4. p179

[5] https://freemycollection.com/?page=articles/pinfireauxiliaryadapter Access: 2019-11-10 23:06

[6] https://freemycollection.com/?page=articles/Excavated-Civil-War-Pinfire-Cartridges Access: 2019-11-10 23:06