A duplagolyós puska az elöltöltő fegyveres korszak szülötte. Amíg a puskákat, pisztolyokat még feketelőporral, a csőtorkolat felől töltötték, nem léteztek igazán megbízható ismétlőszerkezetek. Még a revolverező rendszerek sem voltak maradéktalanul alkalmasak arra, hogy vadászpuskák esetében is olyan praktikus megoldást nyújtsanak, mint a rövid lőfegyverek esetében.

A gyors második lövés leadásának egyetlen valós alternatíváját a csövek és elsütőszerkezetek számának növelése jelentette. A vadász életét a fegyverkészítők leggyakrabban két cső egymás mellé, vagy egymás fölé rögzítésével óvták meg, hiszen ez lehetőséget adott egy villámgyors második lövésre. Azt gondolhatjuk, hogy a klasszikus duplapuskák terjedtek csak el, de valójában már igen korán találkozhatunk bock csőelrendezésű fegyverekkel is, lásd például a császári-királyi 1769 M duplakurtályt (Doppelstutzen), melyet a határőr mesterlövészek kaptak.

A duplagolyós ma is valós és elegáns vadászpuska alternatíva, legyen szó akár modern szerelt lőszeres, akár elöltöltő fegyverről. Persze ha e fegyverek mellett tesszük le a voksunkat, nehezebb puskát és hosszabb, komplikáltabb töltetbeállítási folyamatot választunk, ezt sose feledjük! De ez a megismerési folyamat, ez a kihívás, a játék része.

Különösen az egymás melletti csőelrendezésű duplagolyós fegyverek válogatósak töltet/lőszer tekintetében. Egy bizonyos töltetre/töltényre hangolják őket készítéskor. A régi fegyverek csőösszetartása még nem volt állítható, így komoly művészet volt a csőpár egymáshoz rögzítése úgy, hogy azok megfelelően összelőjenek. Ennek folyamata a legnevesebb gyártóknál ma is éppen ugyan az, mint a 19. században.

A két cső tengelyéről azt gondolhatnánk, hogy párhuzamosak egymással, a lövedékek pedig a végtelenségig – vagy amíg a közegellenállás és a gravitáció le nem szólítják a Földre – egymással párhuzamos röppályán repülnek. Nos ez nem így van.

Szinte minden ilyen fegyver esetében van egy meghatározott távolság, jellemzően valahol 30-60 méter közt, ahol a lövések összetartanak, ahol a csövek összelőnek. Feltehetjük a kérdést, hogy miért ilyen kicsi ez a távolság. Nos azért, mert a duplagolyós puskákat a mozgásban lévő nagyvad nyílt irányzékos, kis távolságú vadászatára tervezték és nem többszáz méteres lövésre. Ennek megfelelően nem ildomos egy szép kétcsővűre céltávcsövet, hőkamerát, éjjellátót tennünk. Ez szinte minden esetben rontja a fegyver értékét, és különösen nagy kulturális bűn ez egy antik fegyver esetében. Soha ne feledjük, hogy egy régi fegyver életében mi csak egy szakasz vagyunk! Használták előttünk, és használják majd utánunk is. Kötelességünk ezeket megőrizni a lehető legjobb minőségben! Saját kényelmünk érdekében nem ronthatjuk muzeális értéküket!

A duplagolyós fegyver csöveit forrasztással illesztették és illesztik nagy többségben ma is egymáshoz. Ma már a modern duplagolyósok esetében azonban olyan megoldásokat alkalmaznak, melyekkel akár a felhasználó is finomhangolhatja a lőképet. Régen ez nem így volt. A forrasztást örökre tervezték, így már a gyártás idején ki választották azt a lőszert, töltetet, mellyel a puska majd működni fog, és a csőpár forrasztása után ahhoz finomították a csövek összetartását.

A fegyvert általában még felületkezelés előtt, de szerkezetkészen vitték ki a lőtérre, hogy próbalövéseket adjanak le vele. A „London best” minőségű fegyverek esetében, ha ilyenkor a két cső szórásainak középpontjai közötti távolság nagyobb, mint volt 5” (12,7 cm) 70 yard távolságon (67,5 m), úgy a csövet selejtezték, mivel túl sok feszítést igényelt. Ezt a jobb gyártók ma is így teszik. Ha az összetartás ezen belül volt, de még nem volt megfelelő, úgy a torkolatot olyan szerszámba fogták, mellyel az egyes csövek állása precízen állítható volt, majd felemelegítették azokat, hogy a forrasz engedjen, és módosítottak a lőeredmények alapján. Lőtér, módosítás, lőtér, módosítás… Ez addig tartott, amíg a kívánt eredményt el nem érték. Nem véletlen, hogy a duplagolyós puska az egyik leg munkaidő- és szakértelemigényes fegyver manapság is.

Komoly türelmet igénylő folyamat volt, melybe sokszor a fegyver leendő gazdáját is bevonták. Szükséges volt ez azért is, mert a csövek keresztezési pontjára hatással van a vadász/lövész fizikuma, fegyvertartási módja, lövészeti stílusa is. Hogy miért, azt könnyen megérthetjük.

Az egymás melletti csőelrendezésű puska csövei nem a fegyver tengelyében, hanem attól jobbra és balra helyezkednek el. Ne feledjük, hogy a vadász nem befogóállvány, a fegyver mozog lövés közben. Amikor a jobb csövet lőjük ki, jobb felé alakul ki csavaró erő, amikor balra, akkor balra. Minél erősebb ez a hatás, minél több időt tölt a lövedék a csőben, annál nagyobb lesz a torkolat – és a lövedék – kitérése. Vagyis a csőtengelyek összetartásánál ezt is figyelembe kellett venni. Nem biztos tehát, hogy a belövést végző fegyvermester és a vadász kezében is éppen ugyanott kereszteznek majd a csövek.

A duplagolyós fegyverek esetében a belövés során számolnunk kell a melegedés okozta eltérésekkel is. Mindig úgy ellenőrizzük a szórásképet, hogy egymás után a jobb és bal csövet is elsütjük. Így mindkét cső közel azonos mértékben melegszik majd, vagyis a hőtágulás kevésbé befolyásolja majd a csőtengelyek egymáshoz képesti pozícióját.

Persze ne gondoljuk, hogy ez a szép méretes bimetal nem okoz majd e téren gondot! Felesleges 4-6 (2-3 pár) lövésen túl is fárasztanunk magunkat vagy a puskát! Álljunk meg, várjuk meg amíg a csövek lehűlnek, és utána kezdjük újra a munkát, ha korrekt eredményt várunk!

Fegyverünk tehát egy távolságra, egy töltetre vagy lőszerre van beállítva. Ha ettől el szeretnénk térni, nagy valószínűséggel hozzá kell nyúlni a csövekhez. Ez abban az esetben, ha a puska csövei forrasztással vannak rögzítve, a forrasztás megbontását igényli, és ugyan azt az eljárást kell kövesse a puskaműves, mint amit a fegyver készítésekor csináltak. A csőtengelyek összetartása jellemzően egy ékkel állítható. Ha ezt beljebb mozgatják, a torkolatok közti távolság nő, vagyis az összetartás pontja távolabbra kerül. Ha kihúzzák, a torkolatok közelebb kerülnek egymáshoz, vagyis a keresztezési pont közeledik.

Az eljárás értelemszerűen azzal jár, hogy a csövet újra kell felületkezelni. Nem olcsó, és komoly felkészültséget igénylő folyamat. Van azonban még egy – kevésbé elegáns, de néha igen hasznos – lehetőség. A találati pontok a csőkoronák módosításával is közelebb hozhatóak egymáshoz. Ezt volt szerencsém személyesen látni. Első vadászfegyverem egy 8×57 JRS űrméretű Pedersoli Kodiak puska volt, melyet a gyárban Hirtenberger lőszerhez állítottak be.

Ezzel a lőszerrel a puska egészen kitűnően lőtt, 100 méteren is szépen egy helyre mentek a lövések. Ez messze több, mint ami egy duplagolyós puskától elvárható, hiszen, ha 50 méteren 5-6 cm-t tud egy fegyver nyílt irányzékkal, az a legnevesebb gyártók esetében is kitűnő minősítést jelent. A Hirtenberger lőszergyár ellenben megszűnt, és akkoriban még nem lehetett tölteni a lőszert, így át kellett állnom más gyártóra. Az új lőszerrel viszont a szóráskép kinyílt 10-12 cm-re már 50 méteren is.

Egy látogatás alkalmával magammal vittem hát a puskát. A gyár lőterén vártuk a tulajdonos unokatestvérét: igazi kék köpenyes, jókedélyű olasz szaki volt, aki számos gyártó részére forrasztotta, állította be a duplagolyós csőpárokat Gardonéban. Ő volt “A” szaktekintély. Meglepetésemre más nem volt köpenye zsebében, mint egy tűreszelő, és egészen finom polírpapír. Lőtt kettőt az általam választott lőszerrel 50 méterre. “Ottima cartuccia!” konstatálta az eredményt, majd megnyugtatott egy mosolygós “Niente problema!”-val és húzott néhányat mindkét torkolat csőkoronáján. Nagyon is tudta mit csinál, mert a következő két lövés esetében a becsapódások már csak 6-7 cm távolságban voltak, némi ismételt csőkorona módosítás után pedig a harmadik páros tökéletesen egy helyre ment.

A megoldás magyarázata egyszerű: azon a ponton, ahol egy-két század millimétert polírozott az oromzaton, a polírozás irányába nyomja el a huzagolás a torkolatot elhagyó lövedéket. A két cső együttes kismértékű módosítása így egészen szépen megoldotta a kérdést. Persze ehhez kell az a 40-50 év, amit a szakmában eltöltött. Klasszikusan olyan dolog, amit képzettség és tapasztalat nélkül véletlenül sem szabad megpróbálni.

Hogyan lőjük be a duplagolyós puskát?

Az állítható csővel rendelkező duplagolyós fegyverek esetében a mai gyártók jellemzően a vásárlóra hagyják a csövek összelövését. Ez ritkán sikerül, megfelelő duplagolyós tapasztalat nélkül nehéz feladat.

A nem állítható csőpárra rendelkező duplagolyós puskánk belövésénél máshogy kell eljárjunk. Nincs állítási lehetőségünk, ezért a töltettel kell játszanunk. Kezdjük azzal, hogy megismerjük a gyártó milyen lőszert használt a csövek beállítása során. Ha ez nem kapható, úgy érdemes olyan lőszerrel helyettesíteni, mely hasonló lövedéktömeggel, lövedékformával, kezdősebességgel rendelkezik. A győzelemre ez sem biztos recept, hiszen attól, hogy egy lőszer torkolati sebessége megegyezik egy másikkal, a visszarúgása lehet erősebb vagy gyengébb, ami módosíthatja a csövek összetartási pontját. 2012-óta azonban újra is tölthetjük lőszereinket, ami arra is ad lehetőséget, hogy a lőpor típusának és a lövedék megválasztásával reprodukáljuk az eredeti lőszert.

A feketelőporos – korditos időszak duplagolyósait némi segítséggel is ellátták: a csőfar alján jellemzően feltüntették a fegyver eredeti töltetét is: a lőpor típusát, mennyiségét, a lövedék anyagát és tömegét is. Ez mindig a lehető legjobb kiindulópont, de nem mindig igazán hasznos. Főleg nem hasznos, ha régi puskánkat eredendően kordit töltethez tervezték.

Ha ilyen információnk nincs, hosszasabb a munka, de nem kiáltástalan. Akkor vágjunk bele, ha van lőszertöltő engedélyünk. Kellő türelemmel megtalálható szinte minden fegyver esetében a megoldás. Első lépésben a lövedéket érdemes kiválasztani, mivel ennek nagyobb hatása van a találati pontra, mint a lőportöltetnek. Az optimumra kell törekedni. Nyílt irányzékos puska esetében 50 méteren hangoljuk a fegyvert. Ha egy lövedékkel a csövek egyenként szórása szűk, és a csoportok közti távolság nem nagyobb, mint 6-7 cm megállhatunk. A szórások összehúzása már lehetséges lesz a lőpor mennyiségének, típusának módosításával. Elöltöltő és feketelőporral töltött duplagolyósok esetében úgy tapasztaltam, hogy ha az összetartási pontot távolítani akarjuk, növelnünk kell a töltet, ha közelebb hozni tervezzük, csökkentenünk kell azt. Az esetek nagy többségében a csövek újraforrasztása és a csőkorona módosítása nélkül is behangolható lesz a fegyver.

Elöltöltő puskák esetében induljunk mindig a gyártó által ajánlott lövedékkel, és a lövedék tömegének egyharmadával megegyező, és a gyártó által ajánlott típusú feketelőpor töltettel. Esetünkben kicsit könnyebb is a helyzet, mint a szerelt lőszeres puskák esetében, hiszen a lőportöltet egyszerűbben változtatható.

Ha hátultöltő duplagolyós puskához dolgozunk ki lőszert, úgy nagy segítség egy tábori lőszertöltő készlet, mellyel akár a lőtéren is elkészíthetjük azt a 2-4 lőszert, ami egy adott töltet próbájához szükséges. Ezek a szettek persze nem arra valóak, hogy a létező legprecízebb lőszert töltsük velük, de arra nagyszerűen megfelelnek, hogy megmutassák a megfelelő irányt.

A duplagolyós puska nem hosszútávlövész fegyver. Ha 100 méter felett szeretnénk vadászni elsősorban, úgy ne ezt válasszuk! Nagyszerű társ ugyanakkor egy hajtáson, terelésen, cserkelésen, ahol a szépen vállba ugró puska kiválóan megfelel a gyors, ösztönös lövés leadásához. Nézzük meg a régi duplagolyósok irányzékait! Hatalmas V kivágású nézőkével egy gyöngy célgömbbel rendelkeznek. Nincs az irányzéktüskének bevágása a nézőkelapkákon, nem arra készültek, hogy sokáig rendezgessük azokat. Az expressz irányzékok jellemzően 3-4 lapkával rendelkeztek, és 100 yardonként változtatták a találati pont magasságát.

A Joseph Lang & Son duplagolyós puska

Joseph Lang 1821-ben nyitott fegyverműhelyt Londonban a Haymarket 7. szám alatt. Nagyszerű kapcsolatot ápolt neves kollégáival, James Purdey-vel igen sokáig műkdött együtt. Családi kapcsolat is összefűzte őket, hiszen Purddey 17 éves lányát, Elisa-t vette nőül 1828-ban. Lang az egyik első olyan londoni puskaműves volt, aki meglátta a lehetőséget a hátultöltő koncepciókban. Lefaucheux-féle gyúpeckes puskáival sikeresen szerepelt a 19. század derekának világkiállításain.

Feleségétől két gyermeke született. 1853-ban Elisa meghalt rákban, 1862-ben szolgálóját, Hanna Stevenst vette feleségül. Joseph 1868-ban halt meg, fia James vette át az üzletet, akik 1871-ben átkeresztelte a családi céget Joseph Lang & Son-ra. A Pall Mall 10. és a Cockspur 33. szám alatt működtetett műhelyeket ez időben.

1886-ban adta el apja cégét, mely továbbra is ugyan azon a néven működött tovább, ő pedig James Lang név alatt kezdett puskagyártásba. Az eredeti cég a New Bond Street 102 alatt, az új pedig eleinte a New Bond 33., majd később a Brook Street 18. alatt működött.  James 1893-ban adta el cégét és hagyott fel a puskaműves szakmával. A vállalat azonban továbbra is a James Lang & Company név alatt működött tovább.

A puska

A fegyver a csőfelirat szerint az 1880-as években készült, mikor a cég még a Pall Mall 10. szám alatt működött, vagyis James Lang azon időszakából származik, mikor még apja cégét vitte. A puska eredeti űrmérete .45 Black Powder Express volt. Bár a lőszer neve tartalmazza a szent fekete lőpor utalást, valójában ezek a puskák már kordit töltetű, vagyis füstnélküli lőporhoz készült. Sem a feketelőpor töltet, sem a kordit nem túl barátságos a csőhöz, ha a karbantartás hiányos, valószínűleg ezért lett a fegyver Angliában betétcsövezve. Űrmérete ma 45/70 Govt., ami valóban nem tiszta vérű brit kaliber, ugyanakkor igen praktikus, hiszen kereskedelmi forgalomban számos típusa, és komponensei is könnyen elérhetőek.

Az első három lőszer tesztje. A Nyerő az alul látható, a lőlap alját, közepét érő 500 graines lövedékkel szerelt lőszer.

A fegyver alsókaros-oldallakatos zárszerkezettel rendelkezik, vagyis hiába keressük a Scott-kulcsot a csőszakáll felett, a szerkezetet megnyitni a sátorvas alatt elhelyezett kar kifordításával tudjuk. A mechanika ma is olyan, mint a Doxa: nem lötyög, nem kotyog, szépen cuppan századmilliméteres pontossággal a retesz a helyére.

A fegyver tömege 3880 g, vagyis nem a legkönnyebb puska a világon, ugyanakkor nehéznek sem nevezném. Szép filigrán ágyazással rendelkezik, nincs rajta felesleges hús sehol. A cső hosszúsága 70,5 cm, a nézőke klasszikus angol expressz irányzék szép nagy V bevágással, gyöngy célgömbbel. Az alapirányzék 100 yardra, míg a felhajtható lapkák 200, 300 és 400 yard távolságra szolgálnak.

54 grain 2Fg Swiss lőpor és 500 graines 1:16 ón-ólom ötvözetű 500 graines hosszlövedék szórása 50 méteren. 200 yardos irányzékállással éppen tökéletes.

A töltet hangolását igen távolról kezdtem. 300, 350, 405 és 500 graines lövedékeket próbáltam ki a fegyverhez, mely sorversenyből egyértelműen az utóbbi jött ki győztesen. A fegyver nagyszerűen egy helyre lőtt 54-70 gr feketelőpor töltettel és 500 graines hosszlövedékkel. Ez pedig minden hazai nagyvad vadászatra tökéletesen megfelel. További öröm volt, hogy a 200 yardos irányzék használatával e távon a puska pontosan oda lőtt, ahová céloztam. A fegyver füstnélküli próbával rendelkezik, így nem szükségszerű, hogy füstös lőport használjunk hozzá. De azért én mégiscsak ezt szeretem… 😊

Kösönöm Szollár András és Hamza Emil kitűnő segítségét!

Németh Balázs, 2024. március