Két részes minisorozatunkban a Colt Lightning előágyszános ismétlőpuskát mutatjuk be. Az első rész a fegyverrel és lőszerrel foglalkozik, míg a második rész a magyarországi történetére koncentrál majd.

1883-at írunk. Az Amerikai Egyesült Államok fegyveriparát olyan óriások dominálták, mint a Winchester, Remington vagy a Colt. A polgárháború utáni szűkös évek már elmúltak, a technika gyors fejlődése és a nyugati terjeszkedés pedig hatalmas fegyveréhséget generált, melynek kielégítéséért versenyeztek a kisebb és nagyobb vállalkozások. Rendkívül izgalmas időszak volt ez, mert a hátultöltő rendszerek és az egybeszerelt fémhüvelyes lőszer elterjedése újabb és újabb fegyverkonstrukciókat inspirált.

A vihar szele

Samuel Colt 1862-ben, Oliver Winchester pedig 1880-ban halt meg. Winchester haláláig tiszteletben tartották azt az alapelvet, hogy a Colt nem gyárt puskát, a Winchester pedig nem készít revolvert. 1883-ban azonban a Colt úgy döntött, hogy belép az ismétlőpuskák piacára, és gyártani kezdi a frissen szerződtetett fegyvertervező, Andrew Burgess alsókulcsos puskáját, szakítva a gentlemen’s agreement hagyományaival.

Ejnye, ejnye, mondhatnánk most, mily erkölcstelen ez a Colt! Valójában azonban a Winchester cég sem csinált mást: mindeközben szerződtette a Remington, majd a Colt fegyvertervezőjét, William Masont, aki magával hozta új revolver szabadalmait is, melyeket a Winchester nyomós érvként kívánt használni Colttal szemben.

A két cég vezetése 1884-ben találkozott, hogy megállapodásra jussanak. A Winchester cég képviselőinél a legenda szerint már ott voltak a Mason revolverek prototípusai, ami jobb belátásra bírta a Coltot: 16 hónap után leállították a Burgess-féle puskák gyártását, a Winchester pedig nem kezdte el a revolverek sorozatgyártását. És ez azóta is nagyjából így van a polgári piac viszonylatában. Colt persze könnyen elengedte az alsókulcsos puskát, mivel az jóval többe került, mint a Winchester hasonló fegyverei.

A villám becsap

Elliot szabadalma 1883-ból

Colt ugyanakkor mégsem engedte el a puskakérdést. Megtartva a fogadalmat, alsókulcsos puskát valóban nem gyártott, más koncepció ugyanakkor értelmezésük szerint nem esett korlátozás alá. Egy izgalmasnak ígérkező új szabadalmat vásároltak meg. Dr. William H. Elliot, New York-i fogász és termékeny fegyvertervező 1883-as 278,324 számú előágyszános ismétlőpuska szabadalmát szerezték meg és finomították, hogy az jobban bírja a tábori körülményeket és megbízhatóbb legyen.

A Colt-féle előágyszános ismétlőpuskák nagy tokméretű változatának szerkezete

A gyártásra szinte azonnal felszerszámoztak, és 1884-ben az első közepes tokméretű „Colt New Lightning Magazine Rifle”, vagyis „Colt-féle új villám táras puska” el is hagyhatta a gyárat. Az új fegyver gyorsabb és megbízhatóbb tervezett lenni a közepes lőszerek piacán, mint az akkoriban szinte egyeduralkodó 1866 és 1873 M Winchester alsókulcsosok.

A fegyvertípus három tokméretben készült: a kis tokméretű változat peremgyújtású 22 Long Rifle és 22 Short űrméretben 89912 darabos mennyiségben, a közepes tokméretű változat 89777 darabos mennyiségben .32-20, .38-40 és .44-40 űrméretben, míg a nagy tokméretű változatból mindössze 6498 darab készült 1904-ig .38-56 Winchester Center Fire, .40-60 WCF, .45-60 WCF, .45-85 WCF, és .50-95 Express űrméretekben.

A szerkezet felkeltette számos hadsereg érdeklődését. Az angol The Illustrated naval and military magazine 1886. évi márciusi számában arról számoltak be, hogy a fegyverből a Colt napi 300 darabot gyárt, és számos ország kért belőle mintákat hivatalos tesztekhez. A cikk szerzője azt is megjegyzi, hogy amennyiben az elsütőbillentyűt a lövész elhúzva tartja, és a szerkezetet csak a szán mozgatásával működteti, olyan tűzgyorsaság érhető el, mint a kategória legjobb fegyverei esetében. A puskatípus valóban komoly ígéret lehetett.

Érdekes módon igen kevés olyan esetet találunk ugyanakkor, amikor a rendvédelem vagy a hadsereg alkalmazta is a fegyvert.  San Francisco város rendőrsége vásárolt a fegyverből 401 darabot, de ezen kívül nem nagyon találunk hivatalos, nagy mennyiségű beszerzést. Itt-ott a fegyver feltűnik egyenruhás testületeknél, melyre példát még találunk majd a cikk következő részében, a nagy hadi megrendelések azonban elmaradtak.

Nem sok cikket találtam, mely a puskával kapcsolatos tapasztalatokat megosztja. Lehet ennek oka, hogy annyira mégsem volt megbízható a koncepció, de egyszerűen az is, hogy a Colt vég sokkal kevesebb erőforrást szentelt a puska marketingjére, mint revolverjei esetében. Talán a legőszintébb szerkesztői észrevétel ezzel kapcsolatosan a Recreation c. amerikai magazin 1899. januári számában olvasható. A jegyzeteknek szolgáló rovatban a főszerkesztő válaszolta meg egy olvasó azon kérdését, hogy ajánlja-e egy .22-es Colt ismétlő beszerzését, jó minőségű a fegyver? A szerkesztő frappáns választ adott: „A Colt lehet, hogy jó puska, de gyártót a jelek szerint nem érdekli, hogy a Recreation olvasói megvegyék és használják termékeit. Ha érdekelné, biztosan hirdetne a Recreationben. Ha ismétlő puskát akar venni, vegyen egy Winchestert. Ez pontos és messzemenően megbízható fegyver minden tekintetben, és azok, akik gyártják gondolnak a Recreation olvasóira és hirdetnek a magazinban.”

A Colt Lightning puskák gyártása 1904-ben állt le, vagyis mindössze 20 év jutott a modellnek. A pisztolykaliberű, alapvetően feketelőporhoz tervezett lőszerek felett eljárt az idő, a .30-as űrméretű füstnélküli lőporral töltött lőszerek szinte minden katonai, rendvédelmi és polgári felhasználást lefedték puskák esetében.

A Colt Lightning nem volt tökéletes fegyver. 1910-ben az Outdoor Life c. magazin 1910 júniusi számában így írtak a fegyver korlátairól és előnyeiről: „mindegyik hajlamos volt az elakadásra, és semmilyen más fegyver esetében nem tört el annyiszor a hüvelyvonó”. A szerző azonban azt is megjegyzi, hogy ugyanazok az emberek, akik panaszkodtak megbízhatatlanságára, egy alsókulcsos puska árának ötszörösét fizetnék ki egy működőképes előágyszános ismétlőpuskáért. A koncepció tehát valóban jó volt, ahogy azt tudjuk ma is, hiszen az előágyszános sörétes fegyverek komoly piaci részesedéssel rendelkeznek napjainkban is, de a koncepció huzagolt puskáknál is előkerül időről-időre.

A Colt Lightning ma az amerikomán fegyvergyűjtők nagy kedvence. Egy jó állapotú, működőképes Lightning pedig minden gyűjtemény éke. Replikái is léteznek persze, melyek közül a Pedersoli modellek a legjobb minőségűek, legmegbízhatóbbak. Készít még replikát az Uberti is. Létezett Taurus és US Firearms másolat is, de ezek a cégek ma már leálltak gyártásával.

A szerkezet

A Colt Lightning puska előágyszános rendszerű, vagyis a sütő kéz helyben marad, az előágyat fogó kéz pedig a szám előre-hátra mozgatásával működteti a szerkezetet, vagyis tölti be a lőszert a cső alatt elhelyezett tárból, majd a lövés után üríti a hüvelyt. Tárrendszer tekintetében tehát az előágytársas, csőtáras rendszerbe sorolható a fegyver.

A közepes tokméretű választék

Az elsütőszerkezet külső kakassal működik, amely a zár hátrafelé történő mozgása során teljes állásba kerül. A ravasz elhúzásakor a kakas előre lendül és megüti az ütőszeget, de ez csak teljesen zárt állapotban történhet meg. Az ütőszeg a véletlen elsülés ellen is biztosítva van, ezen kívül a biztonsági félállással is rendelkezik a puska.

A szerkezet előnye, hogy az ismétléshez nem kell a puskát vállból kiemelni, az irányzék a célon maradhat folyamatosan. Mivel a sütő kéz az agynyakon marad, így a tartás is stabilabb lehet. A csőtáras puskák általános előnye a nagyobb tárkapacitás lehetősége, azonban ezekhez csak olyan lőszereket lehet használni, melyek lövedéke lapos fejű, hogy a tárban egymás mögött elhelyezkedő lőszerek ne robbanhassanak fel a csappantyúk elműködése miatt.

A Colt Lightning egy további hirdetett előnnyel is rendelkezett: amennyiben a lövész az elsütőbillentyűt folyamatosan elhúzva tartotta, csak az előagy mozgatásával is működtethette az elsütőszerkezetet, mivel a zár reteszelésekor a kakas automatikusan is előre tudott csapni. Erre semelyik megfelelően működő alsókulcsos puska nem volt képes.

A lőszerek és az UMC

UMV hirdetés 1888-ból, Outdoor Sports and American Angler, egy képen a .44-40 és .44 CLMR lőszer

A lőszerek gyártására a Colt cég szerződést kötött az 1868-ban alapított Union Metallic Cartridge Company-val. A Lightning puskák ugyan közkedvelt űrméretekben készült, a Colt mégis azt javasolta, hogy csak a kifejezetten a fegyvertípushoz készített lőszerekkel használják a megfelelő eredmény reményében az előágyszános ismétlőket. Ennek megfelelően a UMC önálló lőszercsaládot dobott a piacra C.L.M.R (Colt Lightning Magazin Rifle) néven. A .32 WCF (.32-40), .38 WCF (.38-40) és .44 WCF (.44-40) lőszereket így .32 C.L.M.R, .38 C.L.M.R és .44 C.L.M.R néven is forgalmazták.

A Colt teljes lőszerpalettája az 1888-as katalógusban

Persze ebben lehetett némi kivagyiság is, hiszen nem várhattuk a Colttól, hogy a Winchester céget reklámozzák a lőszer megnevezéseken keresztül. A CLRM és WCF lövedéktömege, feketelőportöltete azonos volt, vagyis függetlenül a névtől a UMC két azonos lőszert gyártott tulajdonképpen. A Colt 1888. évi katalógusa szerint a különböző lőszertípusok készültek az ismétlőkhöz:

A Lyman cég Ideal No. 4. kombinált lőszertöltő szerszáma

A gyári lőszerek mellett a Colt cég gondoskodott azokról is, akik a lőszerüket maguk készítették el. Az 1888. évi Colt katalógusban a Ligtning puskákhoz kifejezetten ajánlották a Lyman Gun Sight Corporation által gyártott Ideal No. 4. kombinált újratöltő szerszámot, mely a lőszeröltés minden fázisára alkalmas volt a lövedék öntésétől annak beültetéséig. Nem létezett ugyanakkor külön .38 WCF és .38 CLMR űrmérethez Ideal szerszám, ami megerősíti, hogy két lőszer külső paraméterek tekintetében is valószínűleg megegyezett. Az első ilyen űrméretű Winchesterek 1880-ban hagyták el a gyárat, tehát de facto ezt tekinthetjük a lőszer születésnapjának.

A .38 C.L.M.R űrméretű Lightning puska

1897-ben készült közepes tokméretű .38-40 űrméretű Colt Lightning

Régóta vágytam egy igazi, eredeti Colt Lightning puskára. Ízig-vérig alsókulcsos puskás gyerek vagyok, de amióta sikerült fiamnak vásárolni egy 1890 M winchester .22 LR űrméretű pumpálós kispuskát, igencsak megkívántam a Colt-féle eredeti dizájnt. Már csak azért is, mert kutatásaim során többször botlottam bele hazai használatába is, amiről még a későbbiekben írni fogok.

A fegyver hibás állapotára való tekintettel igen kedvező áron került hozzám. 1897-ben készült gyári száma alapján, és a karabély, 20”-es csőhosszú alapmodellek közé tartozik. Űrmérete .38-40, vagyis .38 CLMR. Csöve nem tűnt tökéletesnek, de alapos tisztítás felfedte, hogy csodálatos állapotban van. Nagyobb volt a gond ugyanakkor a szerkezettel: a lőszerek becsúsztak a lift alá, a kakas pedig hátsó állásban megakadt, ha nem a zár hátramozgatásával, hanem hüvelykujjal feszítettem meg.

Nem kis rizikó belecsapni egy ilyen vásárlásba, hiszen eredeti pótalkatrészt gyakorlatilag lehetetlen hozzájuk találni, a replikák (Uberti, Pedersoli) alkatrészei pedig nem passzolnak a puskához sajnos. A probléma forrása már szétszedés előtt látszott: a kakas mozgatja azt a reteszt, ami megakadályozza, hogy idő előtt a lőszerek hátramozduljanak a csőtárból. Ennek a retesznek a foga tört le, melynek meg kellett volna akasztani a következő lőszert, amíg a lift alsó pozícióba nem kerül. A letört darab persze nem volt meg.

A javítás nem volt egyszerű: eredeti ábrázolás alapján sikerült formáját és magasságát újraépíteni, majd lézerhegesztéssel rögzíteni. Az eredmény pedig csodás lett: a puska szépen adogat, annyira hibátlanul, amennyire az egy Colt Lightningtól elvárható.

A .38-40-es lőszer újratöltéséhez ma minden kapható: Starline hüvelyek, Lee matricakészlet és öntőforma lett a választásom. A lövedék tekintetében három fontos dologra kell figyelni: egyrészt a csőtáras fegyverekbe csak lapos, vagy erősen lekerekített csúcsú lövedékkel szerelt lőszert szabad tölteni, megelőzendő a tárrobbanást. Másodsorban a lövedék csúcs legyen szépen kerekített, mert bármilyen éles perem akadályossá teszi az adogatást. Harmadsorban pedig olyan lövedéket válasszunk, amely mély zsírzóhoronnyal rendelkezik, hogy feketelőpor töltés esetén kellő mennyiségű kenőanyagot hordhassunk fel.

Érdemes egy picit filozofálni azon is, hogy tulajdonképpen miért is nevezik .38 CLRM-nek ezt a lőszert, miközben a lövedéke valójában .401 űrméretű. Sokkal inkább kellene .40-40-nek nevezni ezt a töltényt…

A lőszert nem a Colt nevezte el .38-asnak. A kalibert eredendően az 1873 M Winchester puskákhoz tervezték, hogy legyen a .44-40-es lőszernek egy olyan kistestvére, melynek laposabb röppályája, nagyobb pásztázóképessége volt könnyebb lövedékének köszönhetően. A méretugrás azonban nem akkora, hogy ez indokolt lenne, a két lőszer közötti ballisztikai különbség elenyésző a nyíltirányzékos lőtávolságok viszonylatában. A .38-40-es hüvely gyakorlatilag a .44-40-es hüvely nyakának leszűkítésével készült, így méretre is minimális a különbség.

A palackos forma egyébként igen hasznos ismétlőpuskák esetében, mivel segíti a lőszer könnyű betöltését. A .38-as ezért is kedvezőbb forma, mint a .44-es, mivel mindkét lőszernek azonos a hüvelytalpátmérője, vagyis a .38-40-es kisebb, .401 átmérőjű lövedéke könnyebben találhat be a töltényűrbe, mint a .44-40-es .427-es lövedéke.

Teljes feketelőpor töltettel a .38 CLMR lőszer egyébként 420-430 m/s körüli torkolati sebességre képes, vagyis a 184 graines lövedékkel éppen meghaladható az 1000 J.

Németh Balázs

2026. február

A második rész a puska magyarországi történetét dolgozza fel

A harmadik rész egy magyar nyelvű film