Gondolom olvasóinknak feltűnt, hogy a tavasszal a .223 Remington kaliber töltéséről elindított cikksorozat valahogy nem akar befejeződni, pedig már „csak” a lőtéri próbákról szóló rész volt hátra.

Egyrészről most elmondom miért is e késedelem, másrészről egyben a befejező részt is olvashatják.

A cikksorozat „szerelés” részében eljutottam odáig, hogy egy sor lövedékkel, háromféle lőporral elkészültek a teszttöltények. Mi kell még a lövészethez? Puska. Jelen esetben távcsöves. Na itt kezdődtek a nehézségek. Először is adott volt egy 1-9” huzagolású varmint puska, amire távcsövet kellett biggyeszteni. Elsősegélyként kaptam egy egyszerű acél szereléket, amire sürgősségi megoldásként felkerült egy 6×42-es jénai Zeiss. Nem az igazi versenykészség, de a Zeiss korábban egy másik puskámon jól bevált. Kivittem a lőtérre, belőni nem lehetett, mert a távcső végállásában is akárhova lőtt, csak nem középre. Ez volt a kisebb baj, szóráskép vizsgálat szempontjából tökmindegy, hova lő a vas, csak a papíron legyen. Semelyik lőszerrel sem tudtam olyan szórásképet lőni, amit vártam. Ez nálam távcsöves puskával 100 m-en kevesebb, mint 3-3,5 cm 5 lövésből, megismételhetően. Ezt helyből nem minden vadászpuska tudja, ki lehet fogni pontosabbat és gyengébbet is. Az gyorsan látszott, hogy a nehezebb 69 graines lövedékekkel – bár a lövedékek heggyel előre mentek át a papíron, tehát nem keresztben utaztak a célig – bánatosan szór. Kb. 10 centis tésztaszűrő…remek. Sebaj, jöjjenek a többiek. Az 55 grainesek nem nagyon mentek 3,5 cm-es szórás alá. A nehezek sem. A Nosler 62 graines Varmageddon és a 62 graines Norma soft point kivételével mind 3,5 centi fölötti csoportokat kaptam, de néha 50-60 mm-eseket. Pedig a lőszerek a legnagyobb gondossággal, igen jó alapanyagokból lettek elkészítve. Kezdett tele lenni a hócipőm, de bíztam benne, hogy a puska átnézését követően egy nagyobb nagyítású távcsővel, tisztességesebb szerelékkel és a töltetek/lövedékek variálásával előbbre leszek.

Varmageddon, 5 lövés, 116 m, 31 mm

A puskát rendesebben megnéztem. A vas szilárdan ült az agyazásban, a cső nem ért hozzá a fához. A sütés tökéletes. A cső endoszkópos vizsgálata során látszott, hogy az átmeneti kúp ép, szép, de az oromzatok nem olyan tökéletesen élesek, mint amit már számtalan gyári új puskában láttam. Úgy tűnik kifogtam, a cső kovácsoló tüske élettartamának nem az elején, hanem inkább a vége felé készülhetett a csövem. Ilyennek is lennie kell, de ettől még lőhetne jól. A torkolatban az egyik oromzat kifutása nem nézett ki tökéletesnek, kiigazíttattam a csőkoronát. A huzagemelkedést sehogy sem sikerült a gyári jelölés szerinti 1-9”-re mérni, akárhányszor fogtam neki, 9,3-9,5 inch alatt fordult egyet. Nem véletlen, hogy a 69 graines, műanyag hegyű TMK-t nem lőtte jól.

A csövön egy .22-es ólomlövedéket áttolva lehetett érezni, hogy a csőközép tájékán két helyen is van kis szűkület, ami talán csak századmilliméteres eltérés lehet, de nem annyira jó jel. Mindenesetre a puskán csőcsere nélkül nem sokat lehetett volna javítani, gondoltam dobjuk fel rá az időközben beszerzett kommersz, de korábban az Anschütz kispuskámon lőtérre tökéletesen bevált „örökgaranciás” távcsövet, a szintén ehhez vásárolt fix, kisipari acélszerelékkel. Ezt sem lehetett belőni, a céltávcső szélső beállítása mellett is magasat lőtt. Megoldás? Le kell szedni a hátsó szereléklábból pár tizedet. Itt jött az újabb meglepetés: a szerelékláb szereléktalppal érintkező felülete minden volt, csak nem sík.  Kiórázva volt benne 0,3 mm eltérés a „sík” legmagasabb és legalacsonyabb pontja között. Na ez is el lett hárítva szakemberrel és köszörűvel. Távcső fel, a puska végre belőhető lett! De továbbra sem sikerült olyan jól lőni vele, ahogy szerettem volna. Az időközben beszerzett 62 graines Sierra Game King lövedéket azért jellemzően 3-3,5 cm-es körbe berakja 116 m-en, ezzel kiegyeztem vadászatra.

Sierra 62 gr. Game King- ez 32 mm lett

Folytattam a próbálkozást mindenféle lövedékkel, amire rá tudtam tenni a kezem. Mindeközben a nehéz, majd’ kilós távcső elkezdett vándorolni a szerelékben. Lövéskor a puska megy hátra, a távcső meg szeretne helyben maradni. Az enyém nem csak szeretett volna, hanem helyben is maradt, csúszott az egyik szerelékgyűrűben, a másikat meg vitte magával. Erre megoldást a csatlakozó felületek teljes zsírtalanítását követően végül a gyűrűk és a távcső közé érdes felületével kifelé berakott polírpapír adott. (Köszi a tippet Árpi!). A hideg idős lövészet varázsából is tapasztaltam rendesen, 10 lövés után olyan mirázs, levegőhullámzás keletkezik a cső felett, hogy le kellett vennem a nagyítást 12-re, hogy ne csak egy homályban úszkáló szürke foltot lássak a cél feketéje helyett. És láss csodát, úgy tízféle kombináció kipróbálása után végül az 52 graines Sierra Match King HPBT lövedékkel, Lovex S060 lőporral, CCI400 csappantyúval, Fiocchi hüvelybe szerelve azt tapasztaltam, hogy a puska nem csak véletlenül, a nagy számok törvénye alapján, hanem következetesen jól lő. Ha nem húzok bele, jellemzően 2,5 centi alattit. A fotóhoz lőtt 116 m-es, 10 lövéses szóráskép átmérője 27 mm lett. A fotón lévő papíron van még plusz két lövés, amit kihagytam. Az alsó, különálló lyuk hideg csővel az első lövés volt, a balra lévő különállónak pedig már a sütésekor tudtam, hogy balos lesz, ez egyértelműen lövőhiba volt.

52 gr Sierra Match King, 116 m, 27 mm

Gondoltam, megnézem, mit művel 200 m-en. Ez az ötlövéses csoport 43 mm átmérőjű lett.

52 gr Sierra Match King, 200 m, 43 mm

Ezek után nem bírtam ki, hogy ne tegyek egy próbát 300 m-re! Az idő hűvös, párás, ködszitálós volt. Lusta voltam kimenni a golyófogóhoz, hogy feltegyek egy rendes lőlapot, gondoltam majd megcélzom egy korábbi lövő által otthagyott lőlapra rajzolt kereszt homályos középtájékát. Olyan rosszul lehetett látni, hogy semmiféle várakozást nem fűztem a lődözéshez. Elment az öt lövés, szkeptikusan felnézek a monitorra, leesik a szájam. Az öt lövés nagyon egyben van. Ezért már csak kimentem a 300 m-es pálya végébe, megérte:

A szóráskép lyukközépen mért átmérője 44 mm! Ez ~0,5 MOA 300 m-en, egy könnyű lövedékkel! Ha a lyukak külső szélétől nézzük, 50 mm-es körön belül suhant át mindegyik golyó. Biztosan nem stresszelt a célzás, mert a célt csak sejtettem, nem jól láttam.

A puska marad. A ritka vadászalkalmakkor, amikor velem lesz, a 62 graines Sierra Game King fog a tárba kerülni, lőtéren pedig az 52 graines Sierra Match King fogja a lyukakat vágni. A két lőszerem ráadásul 100 m-en gyakorlatilag ugyanoda lő. Öröm és  boldogság…

Mi a tanulság? Hogy önmagában a legjobban elkészített lőszer sem ér semmit. Kell hozzá jó fegyver is.  Az, hogy egy fegyver-szerelék-távcső kombináció mennyire lehet jó, sok tényező függvénye, olvashatták, mi minden lett ellenőrizve, alakítva. És az is kiderült, hogy még egy átlagosnak tűnő puskához is van esély kiválóan lövő lőszert találni, tölteni. Még, ha jelen esetben nem olyan tömegű lövedékkel jött is ez össze, amelyhez a puskát eredetileg szántam.

Hamza Emil