Több kérés is érkezett hozzám az elmúlt időszakban, hogy mutassam azt a puskát és lőszert, amivel a hosszútávlövész világkupán versenyeztem. A Pedersoli Rolling Block Silhouette puska a legöregebb 45/70-esem, és őszintén szólva igencsak hűtlen voltam hozzá az elmúlt évtizedben. Versenyeztem vele 50-100 méteren szép eredményekkel, de nagyobb távolságokra sosem nyújtózkodtunk. Amióta azonban az elöltöltő fegyveres hosszútávlövészetet elkezdtük, egyértelművé vált, hogy az ilyesmire született vas nem maradhat csak úgy a szekrényben. Tavaly ősztől egyre gyakrabban vittem ki magammal a lőtérre, hogy 300 yardon állítgassam a lőszeremet. Az első meglepetés ekkor ért: az a lőszer, ami 50-100 méteren kitűnő szórást produkált, semmirevaló volt 300 yardon. Meg is fogadtam magamnak, hogy semmi értelme kisebb távolságon ellenőrizni a töltést, ha a cél igazi hosszútávlövészet.

A hosszútávlövészet mindig is nagy álmom volt. Őszinte csodálattal tekintettem mindenkire, aki 500 méter felett képes bármit eltalálni. A cowboyregények legszebb romantikáját láttam mindig is az egylövetű, hátultöltő feketelőporos fegyverekben. Tudtam, hogy én ezt egyszer csinálni fog, és most elérkezett a várva várt időszak.

Megkezdődött hát a végtelennek tűnő folyamat, mikor is hétvégéről, hétvégére lépésenként fejlesztgetni kezdtem a lőszertöltés fogásait, elérendő a kívánatos célt: 1 MOA (300 yardon kb. 9 cm) alá csökkenteni a puska szórását.

Gyakorlás 300 yardon

Néha idegőrlő, de igencsak kellemes feladat ez mégis, főleg, ha a gondolatot aláhúzza a gyakorlat is, és az események jó irányban haladnak. Alig egy hónappal a világkupa előtt éreztem azt, hogy megvan. A heuréka élményhez mindent változtatni kellett: lőportípust, töltetet, betöltési módot, tömörítést, kenőanyagot, hüvely-visszaformázás módját, lövedékformát, lövedékméretet és lövedék alapanyagot. Nem kevés, és mindezt hétről hétre, egyszerre csak egy összetevőhöz nyúlva. És persze változtatnom kellett a cső lövésenkénti tisztításának is módját. Néha kellenek az ilyesmihez idegek. A 300 yard (270 m) azonban igazmondó távolság, itt már tényleg minden kiderül, nem úgy, mint 50-100 méteren.

Az első észrevétel az volt, hogy az általam használt zsírzóhornyos lövedék, mely szép kerek lyukat üt 100 méteren, már kissé ovális találatot okot 300 yardon, vagyis imbolyogni kezd. Ennek számos oka lehet. Okozhatja az is, hogy a 373-376 m/s torkolati sebességgel induló lövedék veszít stabilitásából, amikor visszalép a hangsebesség alá. Ez a hatás zsírzóhornyos lövedékek esetében erősebb, mint sima falú, papírtapaszolt lövedékek esetében. Nem véletlen, hogy olyan sok hosszútávlövész inkább papírtapaszolt projektilt használt. Ha a lövedékformával nincs gond, azért a zsírzóhornyos is kiegyenesedik, nálam viszont a probléma jelentkezett 500 és 600 yardon is, úgyhogy a lövedék váltás mellett kellett, hogy döntsek.

A Pedersoli Rolling Block puska

Ne szaladjunk még azért annyira előre! Először is hadd indokoljam meg, hogy miért van nekem Rolling Block puskám, és miért nem Sharpsom, mint a hosszútávlövészek nagytöbbségének. A válaszom igen egyszerű: csak. Igazából semmilyen észérvet nem tudok felsorakoztatni. Csöve ugyanaz, mint a Sharps 45/70-esek esetében, úgyhogy pontosság és töltet tekintetében nagy különbség nem lehet a két típus között. Amikor a puskát vettem, Vida Gábor barátommal folyamatosan húztuk egymást: neki Coltja volt, nekem Remingtonom, ő Sharpsot vett, úgyhogy ez már determinálta, hogy nekem Rolling Block kell. És azt hiszem nem bántam meg. A Silhouette verzió igen kényelmes fegyver, mivel ágyazását úgy alakították ki, hogy álló és fekvő lövészetre is alkalmas legyen (bár azért a fekvőhöz jóval közelebb áll). A fegyver tömege 4.6 kg, ami nem könnyű, de céllövőfegyvernek ideális. A 30”-es nyolcszögletű cső hat oromzattal és barázdával rendelkezik, a huzagspirál 18”-en (460 mm-en) fordul egyet. Az elszütőszerkezet gyorsítós, az ágyazás olajozott amerikai dió, bordázott pisztolyfogással. A puska természetesen füstnélküli lőporra van próbázva, tehát bármely kereskedelmi forgalomban kapható 45/70 Government lőszer kilőhető belőle. Az csak a mi úri huncutságunk, hogy feketelőporral szeretjük etetni.

Gyári állapotban a puska nyílt irányzékokkal érkezik, ami vadászatra nagyszerű, de nagy távú céllövészetre igen sovány segítség. A versenyképesség érdekében egy Pedersoli Soule type létrás irányzékkal, és zárt, cserélhető betétes célgömbbel szereltem fel. Hódolva western szenvedélyemnek, egy második szettet is kapott a fegyver. egy ügyes vásárlás útján sikerült egy eredeti 1908-ból származó Winchester A5 céltávcsőhöz is hozzájutnom, ami csodajól illeszkedik a puska korához is.

Rider szabadalma

A Remington Rolling Block rendszer története az amerikai polgárháború időszakára nyúlik vissza. Leonard M. Geiger 1862-ben adta el az akkor exponenciális növekedésen áteső Remington gyárnak a osztott-záras rendszerének koncepcióját.  A szerkezet egyszerű volt, ugyanakkor volt számos gyermekbetegsége, az északi hadsereg mégis leadott belőle pár ezres megrendelést. Az elöltöltő fegyverek korának végét élte ekkoriban a cég, az északi lovasság felszerelésére pedig számos típusú hátultöltő karabélyt rendelt az állam, itt tesztelték a rendelkezésre álló modelleket. 1865-ben azonban véget ért a háború, a cég piaca pedig alaposan összeszűkült. Szükség volt egy olyan hadifegyver modellre, mely kellőképpen egyszerű, könnyen gyártható, ugyanakkor elég erős az új fémhüvelyes, egyesített katonai töltények tüzelésére. Még tartott a háború, mikor a vállalat megbízta nagyszerű tervezőmérnökét, Joseph Ridert, hogy tökéletesítse a szerkezetet. A szabadalmi hivatal 1864. november 15-én jegyezte be a védelmet Joseph Rider nevére, és ezzel megszületett minden idők egyik legtöbb helyen rendszeresített hadipuska zárszerkezete. A szerkezet 1866-ra készen állt, a Rolling Block puska pedig megkezdhette világhódító útját, ugyanis egy évtizeden belül ez lett az egyik – sőt, talán a – legsikeresebb hadipuska koncepció világszerte. Az első ország, mely rendszeresítette a szerkezetet az Egyesült Svéd-Norvég királyság volt 1867-ben, de a Monarchia is komolyan megfontolta a puska általános rendszeresítését, bár az 1866-67 során végrehajtott próbákon már a Werndl-féle gerendelyzáras rendszer győzedelmeskedett. Hosszú életútja során a fegyver számos kisebb módosításon esett át, de az egyszerű, megbízható, erős zárolási szerkezeten csak kisebb módosításokat hajtottak végre, bizonyítva ezzel a tervezők tehetségét.

Minamellett, hogy a puskát több tucat ország rendszeresítette, számos polgári változata is készült, melyek közül talán a hosszútávlövészetre tervezett darabok lettek a leghíresebbek. Ilyen puskával rendelkezett George Custer is, a 7. lovasezred szerencsétlen sorsú parancsnoka, de ilyen fegyvert használt John Bodine amerikai lövész – a kor igazi sport celebritása – az 1874. évi nemzetközi hosszútávlövész versenyen Creedmoorban, mikor utolsó, tökéletes 1000 yardos lövésének köszönhetően az amerikai csapat végre megverhette az íreket.

A Rolling Block – ha kisebb számban is, mint a Sharps és a High Wall – ma is ott van a világversenyeken. 2022-ben a creedmoor-i versenyen Tony Martello Pedersoli Rolling Block puskájával utasította a maga mögé a teljes mezőnyt, ahogy a magyarországi Long Range világkupán is igen jól teljesített a fegyver.

A Rolling Block szerkezet rém egyszerű

A szerkezet csodája egyszerűségében rejlik. A szerkezet mindössze hat fő alkatrészből áll: a zártestből, a kakasból, az akasztóból, a dióból, a főrugóból, valamint a ravaszból. A betöltéshez a kakast teljes állásba húzzuk, majd megnyitjuk a zártömböt. A lőszer betöltése után a kakast kellő figyelemmel visszaengedjük félállásba, ez a biztosított állapota a fegyvernek. A zár reteszelése pofon egyszerű: amíg a zár nincs teljesen csukott állapotban, a fegyver nem süthető el, a kakas fennakad és nem éri el az ütőszeget. Ha a zárás megfelelő, úgy a kakas előrecsaphat, ráüt az ütőszegre, miközben ütőfelülete összereteszel a zártömbbel. Egyszerű és erős megoldás. Ürítéshez ismét teljes állásba feszítjük a kakast, majd megnyitjuk a zárat, hogy az ejektor kiemelhesse a töltényhüvelyt a töltényűrből.

A versenyre töltött lőszereim

A győztes töltet és töltési mód a következő lett:

Hüvely, tisztítása és előkészítése:

Starline töltényhüvelyeket használok, igen változatos szolgálati idővel. Van olyan darab, ami megvan azóta, hogy a puskát megvásároltam, vagyis biztosan több újratöltés van bennük, mint 25-30 alkalom. A hüvelyeken nem trimmelem. A kilőtt hüvelyt először kicsappantyúzom, visszaformázom. Erre egy Lyman nyakformázó matricát használok. A palástot nem érdemes visszaformázni, ha csak egy töltényűrbe szeretném tölteni a kész lőszert. Az így visszaformázott hüvely jobban illeszkedik a töltényűrbe, központosabb, vagyis a lőszer pontosságára is pozitív hatással lesz. A hüvely száját a Lee Pacesetter 45/70 szett középső matricájával nyitom meg, éppen csak annyira, hogy a kaliberezetlen keményített ólomlövedék talprésze beleüljön. Ez után következik a hüvelyek mosása. Egy flakonba forró vizet engedek, hogy teljesen ellepje a lüvelyeket, majd folttisztító port szórok bele az asszony készletéből. Ez lehet Oxy-action, de ennek no-name változatai is éppen olyan jól működnek. Az elegy habozni kezd vadul, és szedi ki a koszt még a hüvely belsejéből is. Németh lövészeknél láttam, hogy a kilőtt hüvelyt egyből szappanos vízzel teli flakonba dobják, így mire hazaérnek, a mosás már meg is van. Ez sem rossz. Szárítás után következik a polírozás. Erre a Lyman-féle tumblert használom egyszerű kukoricaőrleménnyel, melyet félévente kezelek a reaktiváló vegyszerrel. Az eredmény 1-2 óra után gyári új hüvely. A csappantyúfészekből is érdemes eltüntetni ezt után a mocskot. Első alkalommal a Lyman uniformizáló marószerszámával egységesítem a csappantyúfészket, majd utána már csak a Lee-féle tisztítóval kell takarítani kilövés után. A gyúlyuk egységesítését is egyszer kell elvégezni, erre is készít a Lyman célszerszámot.

Csappantyú és becsappantyúzás:

A feketelőpor szereti a gyöngébb gyújtást, nem kell neki magnum csappantyú. Hasonlóan jó eredményeket értem el nagy puska és nagy pisztoly csappantyúkkal is, talán ez utóbbival kicsit jobb a szórás. Jelenleg CCI Large Rifle csappantyút használok, melyet a Lee Classic Turret Press becsappantyúzó szerszámával ültetek be.

Lőpor és betöltésének sajátosságai:

A lőportöltettel sokat kísérleteztem. 50-100 méter távolságokon csodás szórásokat lőttem 3Fg Swiss lőporral, de nagyobb távolságokra már inkább a lassabb égésű, nagyobb szemcseméretű lőporok működtek megfelelően. A Swiss 2Fg lőporra szükségből találtam rá, mivel az 1,5Fg Swiss lőport igyekeztem tartalékolni az elöltöltő fegyvereimhez. 55 – 75 grain között tömörített és tömörítetlen lőportöltetekkel kísérleteztem, 1-2 graines lépcsőkben keresve az optimális töltést. A 45/70 töltényhüvely megnevezése azt sugallja, hogy a hosszlövedék mögé befér a 70 grain töltet. Nos ez nincs így. Ha lőportartóból egyszerűen beleöntjük a hüvelybe a port, azt tapasztalhatjuk, hogy már csak 2 mm marad a hüvelyszájig, ami nem elég arra, hogy még a lövedéket is beültessük.

Sokat kísérleteztem azzal, hogy mennyire kell a lőporoszlopot tömöríteni a hüvelyben. Ennek két hatékony módja van. Az első, ha a lőport hosszú tölcséren keresztül töltjük a hüvelybe. Ilyenkor a szemcsék jobban rendeződnek, és kisebb térfogatot adnak. Ezen kívül a lőporoszlopot a fojtás és lövedék betöltése előtt erre készíett matricával is összenyomni érdemes, hogy a lövedék a megfelelő mélységbe legyen ültethető a hüvelybe. Különösen fontos ez esetemben is, mivel zsírzóhornyos és nem papírtapaszolt lövedéket használok. A kérdéses matricát egy Lee .45-ös hüvelyszáj megnyitó matricából készítettem. Kiszedtem a tágító betétet, és helyére egy .458” átmérőjű dugattyút készítettem. A tömörítés mértékét a matrica betekerésével lehet állítani. A megfelelő mélység az, ha a lövedék feneke a fojtáson ül, betöltéskor a lövedék nem nyomja tovább össze a lőporoszlopot, a teljes hossz pedig akkora, hogy a lövedék kúpja érintkezzen az átmeneti kúppal, vagyis a szabadon repülés minimális, konkrétan nincs.

Figyeljünk arra, hogy a lövedék valóban ne nyomja össze a lőporoszlopot, hanem csak finoman ráüljön. Ha ezt elrontjuk, azt tapasztaljuk majd, hogy a lövedék kúpja megzömül, a lőszert pedig nem lehet betölteni. Nekem a 5 mm tömörítés hozta a legjobb szórást.

A lőportöltetre pedig szükségünk van. Ahhoz, hogy elnyúljunk 1000 yardig, szükséges, hogy legalább 380 m/s körüli torkolati sebességet produkáljunk, ezt pedig 50-60 graines töltettel megközelíteni sem tudjuk.

Fojtás:

A fojtás feladata esetünkben nem a lőpor fojtása, hanem a lövedék fenékrészének a védelme. Amikor a lőporoszlop begyullad, a kialakuló lőporgázok a lőporoszlopot is előrefelé mozgatják, amíg az teljes tömegében be nem gyullad. A kemény lőporszemcsék ilyenkor belenyomódnak a lövedékbe, és deformálhatják annak fenékrészét. Ez ronthatja a szórást, mivel a torkolatnál aszimmetrikusan kifújó lőporgázok instabillá tehetik a lövedéket. Ezt elkerülendő tejesdoboz kartonjából kiütött 12 mm-es korongokat helyezek a lőporra a lövedékbetöltés előtt.

Lövedék és készítésének sajátosságai:

45/70-es öntőformából van egy jó pár itthon. 300-530 grain között van itt minden a papírtapaszos lövedéken kívül. A puskához évek óta a Lyman 457125 kerek csúcsú lövedéket használta. Ez névleg 500 grain tömegű lövedéket ad tiszta ólomból. 50-100 méteren jó volt, de 300 yardon már imbolygott. A megoldás egy nehezebb lövedék lett, a Lyman 457132 Postell lövedék 535 grain tömeggel. Az ólomötvözeten is keményítettem kissé. 1:40 arányban elegyítettem az ónt ólommal. Ebből az ötvözetből .459-460 átmérővel esnek ki a lövedékek a formából. Ezt korábban kalibereztem .458-ra, de a lőporóbák azt bizonyították, hogy .459-460 átmérővel még pontosabb lesz a lőszer. Öntés után a lövedékeket megmérem, és azokat tartom meg, melyek tömegszórása +/- 1 grainen belül marad.

Ha megnézzük a BPCR (black powder cartridge – feketelőporral töltött lőszeres) hosszútávlövész versenyeket, azt láthatjuk, hogy a lövészek többsége papírtapaszolt lövedékkel lő. Nem véletlen ez, hiszen vannak előnyei: a papír megakadályozza a cső ólmozódását, a sima falú lövedék pedig stabilabb, amikor a lövedék átlépi a hanghatárt. A világkupán minden reggel kétórás gyakorlási periódus alatt hangolódhattunk az aznapi távolságra. Az izbégi lőtér szélviszonyai igen trükkösek, de ilyenkor szép szélcsendek vannak, úgyhogy lehet látni, hogy mire képes a puska és lőszer. A két igazán hosszú napon – 900 és 1000 yardon – nagyon pontosnak bizonyult a fegyver a kedvező környezeti viszonyok között. Mindkét esetben 30-40 cm-es szórást sikerült lőni. Mindez nekem azt bizonyította, hogy csak a pontosság miatt nem lesz értelme papírtapaszolt lövedékre váltani, bár mozgatja a fantáziámat a dolog mindenképpen.

A kenőanyag és sajátosságai:

A zsírzóhornyos lövedék igen fontos attribútuma a kenőanyag, mely nem győzöm hangsúlyozni, a tisztítással szinkronban elsődlegesen felelős azért, hogy a puska szórása megmaradjon. Ez két dologra kell, hogy képes legyen: tartsa puhán a cső szennyeződését, hogy a cső könnyen takarítható legyen lövések közt, valamint minél jobban akadályozza meg az ólomlerakódást. Az általam használt kenőanyag saját készítmény: marhafaggyú, méhviasz és szintetikus motorolaj keveréke, ami bizonyított már más fegyvereim esetében is, és itt sem vallott kudarcot. Minden lövés után egy nedves és egy száraz szorosan illeszkedő, konyhai törlőkendőből vágott tapasszal húztam ki a csövet. A tisztítás – kosz menedzsment – különösen fontos számunkra, mivel a torkolati sebesség ingadozását nem engedhetjük meg. Ha jól töltöttük a lőszert és a tisztítás is rendben van, 2-3 m/s eltérést kapunk, ami igen kitűnő, még a modern, gyári lőszerek esetében is.

A lövedékbeültetés mélysége, a teljes lőszerhossz:

A lőszer összeszerelése az utolsó lépés. A lövedék beültetésére is Lee matricát használok, mely tökéletesen látja el feladatát. A lőszer teljes hosszát úgy állítottam be, hogy a lövedék beleül az átmeneti kúpba. Ahogy a zárt becsukom, az utolsó pár tized mm-en érzem, ahogy a huzag megvágja a lövedék első gyűrűjét. Legyünk óvatosak, mert ha a lőszer túl hosszú, nem tudjuk majd becsukni a zárt. A lőszert egyáltalán nem peremezem. Egylövetű fegyverek esetében erre semmi szükség nincs, csak újabb változót iktatna a rendszerbe. A lőszerem teljes hossza: 77,2 mm. Az így összeszerelt lőszer utolsó zsírzóhornyát már fedi a lőszerhüvely, így igyekezzünk a töltényeket úgy tárolni, hogy szennyeződés ne ragadhasson a kenőanyagba!

Irányzékállítás 300 yardon. Amilyennek lennie kell.

Hogy megtaláltam a Szent Grált? Kötve hiszem! Magamat ismerve hegesztgetem még én ezt a töltést, hogy az a 2-3 m/s eltérés is eltűnjön, a szórás meg még kisebb legyen. De hogy a töltet jó, nem vitathatom: az arany- és ezüstérmek csillogása bizonyítja ezt.

Németh Balázs, 2022. szeptember