Pedersoli Slug Gun – nézőkével is rendelkezik, a csövek szűkítetlenek

Kedves Olvasóink!

Egy régi lövésztársunk kérésére közöljük az alábbi cikket, mely két ellopott elöltöltő fegyver sikeres előkerülésének történetét írja le. A történet szerencsés vége nagymértékben köszönhető volt annak, hogy a PKLV Kft-nél is jelezte lövésztársunk a fegyverek eltűnését, s a piros lámpa fel is gyulladt, mikor újra műszaki kártyát akartak csináltatni az egyik fegyverhez.

A történethez én annyit fűznék hozzá, ezért kell a műszaki kártyákat máshol tartani, mint a fegyvert, és többek közt ez az egyik indok, amiért csak műszaki kártyával is rendelkező használt fegyvert veszünk át az üzletben.

Üdv

Németh Balázs

“Kedves Lövész- és Vadásztársak!

Mint arra bizonyára többen emlékeztek, 2009-ben betörtek az akkori, XI. kerületi albérleti lakásomba és egyebek mellett elvittek egy Pedersoli elöltöltő sörétes- és egy Parker-Hale csöves Euroarms Enfield hadipuskát, valamint egy Uberti Remington New Model Army 1858 5.5”-os revolvert.

Feljelentést tettem, helyszíneltek, a fegyverek bekerültek a tárgykőrözésbe, emellett e-mail-ben megkértem a Polgári Kézilőfegyver és Lőszervizsgáló Kft.-t is, hogy figyeljék, nem jelenik-e meg valamelyik fegyver náluk.

Most, 2015. december 17-én kora délután kaptam egy telefonhívást, hogy a Polgári Kézilőfegyver és Lőszervizsgáló Kft.–nél felbukkant az egyik fegyver. Felhívtam a PKLV Kft. –t és megtudtam, hogy a Pedersoli sörétes az. A lövésztárs, aki jóhiszeműen megvásárolta egy másik fegyverboltban, bevitte a PKLV Kft. –hez, hogy kérjen hozzá műszaki kártyát. Mikor kiderült, hogy a fegyver lopott, a PKLV Kft. kihívta a rendőrséget, akik a vásárlót a fegyverrel együtt előállították a III. kerületi rendőrkapitányságra. Nem lehetek elég hálás a PKLV Kft.–nek, hogy hat év után is őrizték ezt az információt és cselekedtek. E nélkül továbbra is sirathatnám a fegyvereimet, mint alább látni fogjuk. Egy fél órával később kaptam egy újabb hívást, hogy ugyanennek a boltnak a honlapján található egy hirdetés, melyben eladásra kínálnak egy másik elöltöltő fegyvert, amely ugyan olyan típusú, mint amilyet szintén tőlem tulajdonítottak el. Ekkor már a sörétest megvásárló lövésztársunk megpróbálta felvenni velem a kapcsolatot, de mivel nem ismertem őt, nem reagáltam a megkeresésre, hanem e-mail-en keresztül jelentkeztem a III. kerületi kapitányságon és tájékoztattam őket a tudomásomra jutott történtekről, valamint arról, hogy abban a boltban van még egy fegyver, ami nagy valószínűséggel szintén az enyém, majd kértem szíves intézkedésüket. Telefonon sikerült elérni az e-mailt fogadó hölgyet, aki tájékoztatott, hogy a „bejelentésemet” átadta az ügyeletes tisztnek. Ekkor teljesen megnyugodtam, és biztos voltam benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, majd büszkén kinyitottam egy sört, amit azért érdemeltem meg, mert igazi jogkövető állampolgár vagyok. Másnap reggel és a délelőtti órákban vártam a telefonhívást vagy az e-mailt a III. kerületi kapitányságról gondolván, hogy tájékoztatnak az ügy állásáról, megnézték és lefoglalták a másik fegyvert is, és hasonlók. Délután már nem bírtam tovább cérnával és elkezdtem telefonálgatni. Próbáltam elérni az ügyeletes tisztet, de ez sehogy sem sikerült. Próbáltam kapcsolatba lépni azokkal, akik az e-maileket fogadják, ez sem sikerült. Végül egy vizsgáló hölggyel beszéltem, aki megnyugtatott, hogy azért az egy pár nap, amíg a nyomozók feltárják a részleteket és a fegyverszakértő is állást foglal, majd azt a tanácsot adta, hogy tájékoztassam a XI. kerületi kapitányságot is és a két vonal majd biztosan összeér. A XI. kerületi kapitányságnak címzett e-mailben direkt kiemeltem, hogy azért nem megyek be ebbe a fegyverboltba és „foglalom le” a jogos tulajdonomat, mert nem akarok beleavatkozni az ő dolgukba. Teljesen meg voltam győződve arról, hogy ettől jobban nem lehet csinálni, hiszen minden információt átadok a rendőrségnek, ugyanakkor nem kezdek saját akcióba, amivel biztos csak hátráltatnám az ő munkájukat. Ezzel a lelki nyugalommal indultam neki a karácsonynak, és mivel az ünnepek alatt is legfőképp a szakdolgozatommal voltam elfoglalva, arra gondoltam, hogy fontosabb dolguk is van annál, mint hogy engem dédelgessenek az állandó telefonálgatásukkal. Mígnem december. 30 –án jött egy sms: „Szia. Ha te vagy a Jeney Zoltan hivj fel nagyon fontos!!!” Gondoltam, ez nem lehet más csak a Jézuska, és most szól, hogy elfelejtette betenni a fa alá azt a Merkel oldallakatos sörétes puskát, amelyikre már oly régóta vágyom. Így felhívtam, de nem ő volt, hanem a lövésztársunk, akit előállítottak a III. kerületi rendőrkapitányságon. Elmondta, hogy őt azonnal elengedték miután tisztázódott, hogy jóhiszeműen jutott a lopott fegyverhez. Ami viszont döbbenetes és számomra teljesen érthetetlen volt, hogy a puskámat – mivel a betöréses lopás bűntette elévült – visszaadták neki, mehet Isten hírével. Ő a puskát visszavitte a boltba, ahol visszakapta a pénzét, és én a fegyvert ott megtalálom. Ezt a lépését ezúton is nagyon köszönöm neki, mivel ha ez nem történik, akkor még most is arra várnék, hogy a rendőrség majd intézkedik.

A fegyverbolt január. 4–én hétfőn nyitott ki, felhívtam őket és kerek perec leszögeztem, hogy náluk van a KÉT ellopott fegyverem. Közölték, hogy a sörétes valóban itt van, de a másikat már eladták. „Akkor azt vissza kell szerezni.” – válaszoltam. Megbeszéltük, hogy még azon a héten ott lesz a boltban a másik is, és majd akkor a kettőt együtt átveszem, hogy ne kelljen kétszer menni. Teltek-múltak a napok. Végül, szinte az utolsó pillanatban, mielőtt végleg elszakadt volna a cérnám jött a boltból a telefon, itt a másik puska is, mehetek érte.

Ha a PKLV Kft. kérésemre nem figyelt volna a lopott fegyverek adataira, ha jóhiszemű lövésztársunk nem viselkedik ilyen korrekt módon, illetve ha a fegyverbolt elzárkózott volna a tőlem ellopott fegyverek átadásától, valószínűleg továbbra is a fegyvereim nélkül várhatnám a csodát. Mert, hogy végre visszakaptam őket, az nem az elszánt nyomozati munkán múlott…

Üdvözlettel,

Jeney Zoli

as Yenky”