Nincs olyan elöltöltő fegyveres lövész, akit nem foglalkoztatna, hogy milyen pontosságra volt képes egy fegyver valódi, korhű lövedékekkel. Nem kivételek az elöltöltő revolverek sem. Különösen érdekes itt a kérdés, hiszen alapvetően gömblövedékkel használjuk őket, miközben a 19. században szinte kizárólag kúpos lövedékekkel töltötték e vasakat mind hadi, mind civil használatban.

Egyszer mindannyiunk pályáján elérkezik a pont, amikor igazi papírtöltények készítésére adjuk fejünket. Én sem voltam kivétel, mindig foglalkoztatott, hogy a polgárháborús időszak ember-revolver-lőszer mátrixában melyik volt a gyönge láncszem.

Mindig is érdekelt a harcászattörténet, és ezzel foglalatoskodni csak abban az esetben van értelme, ha tisztában vagyunk a korabeli tűzfegyverek hatásfokával. Ez az érdeklődés vezet a kísérleti régészet felé, mely talán nem szerencsés elnevezés, de jobban sem találtak még ki történelmi lőkísérleteinkre. Fel is tehetjük a kérdést, hogy mitől lesz egy lövészet történelmi szempontból is hiteles tevékenység. A válasz erre egyszerű: csak akkor, ha a mátrix mindhárom elemét megfelelően reprodukálni tudjuk.

Az emberi tényező persze örök kérdőjel. Biztosan nem voltak olyan jó lövészek, mint mi, akik hetente gyakorlunk. Ne is igyekezzünk az átlag katonát kutatni, keressük inkább a korabeli lőkísérletek mikéntjeit, és igyekezzük azokat reprodukálni.

Szükségünk van fegyverre természetesen. A kereskedelmi forgalomban kapható replikák azonban számos kis részletben eltérnek az eredetiktől, így – bár a pénztárcánk ennek biztosan nem örül – kénytelenek vagyunk tökéletes állapotú eredeti fegyvereket választani a tesztekhez.

És ott a töltény.  Könnyű a dolgunk, ha pontosan ismerjük a korabeli torkolati sebességet. Ilyenkor nincs más feladat, mint az eredeti lövedék pontos reprodukcióját bekenni az eredeti kenőanyag pontos reprodukciójával, és addig hangoljuk a lőportöltetet, amíg el nem érjük a meghatározott lövedéksebességet. Meg vagyunk lőve ellenben, ha ez az adat nem áll rendelkezésre. Ilyenkor nincs – nem lenne – más lehetőség, mint az eredeti töltény minden elemét a kínai visszafejtő tervezés módszerével reprodukálni. Vagyis vegyészként újraalkotni a lőport, a töltényhez használt borítóanyagot, a kenőanyagot, és persze az eredeti lövedék pontos mását.

Ez sajnos lehetetlen feladat a polgárháborús revolverek esetében. Egyrészt azért, mert egyszerűen a lőporgyártás, és papírgyártásban millió a dokumentálatlan változó, másrészt azért is, mert nem létezik egyszerűen olyan, hogy standard polgárháborús revolver töltény. A hosszúra nyúlt konfliktust kiszolgáló gyárak ugyanis változó paraméterekkel, szerkezettel és minőségben ontották magukból a töltényeket. Olyannyira változatos a kép, hogy még egy-egy gyártó termékein belül is komoly eltéréseket tapasztalhatunk a fő paraméterek terén.

Mindennek köszönhetően a revolveres lövészeteinket a legjobb szándék ellenére sem lehet igazán kísérleti régészetnek tekinteni. Azonban elkeseredni sem szabad, hiszen egyrészt előkerülhet majd a szükséges információ, ami könnyíti életünket, másrészt pedig addig is elindulhatunk a jó úton, feltéve, hogy rendelkezünk a korabeli lövedék pontos reprodukciójával.

johnstondowb001-1.jpg Nos ez utóbbi tényező terén történt hatalmas előrelépés. Mark Hubbs amerikai lövésztársunk mikrovállalkozása zászlajára tűzte, hogy elkészíti a polgárháborús lövedékek pontos replikáit. Első választása a Johnston & Dow-féle .36-os és .44-es revolverlövedékre esett, mely a háború első éveiből hasította ki a maga részesedését.

A Johnston & Dow lőszergyár története

Algernon K. Johnston és Lazarus Dow 1861-62-ben három lépcsőben szabadalmaztatta éghető papírhüvelyű vízálló töltényeiket, melyeket a kezdeti időszakban Elam O. Potter gyárában készíttettek. A cég nagy dobása az .58-as kaliberű puskatöltény lett volna, azonban erre a piacra nem igazán tudtak betörni. 1861 márciusában, megérezve a közeledő háború szelét önálló gyártó kapacitást hoztak létre New Yorkban, Manhattanben, az East River közelében a 78. utcában. A puskatöltények nem hozták meg az áttörést, a revolver töltény rendelések azonban elkezdtek beérkezni.

A hadi beszállításokat eben az időben Colt uralta. Revolvereihez saját tölténygyárából biztosította a készleteket, így a friss vállalkozásnak nem volt más lehetősége, mint Colt konkurenciáit megkörnyékezni. A Remingtonnal folytatott tárgyalások sikerre vezettek, hamarosan minden az Amerikai Egyesült Államok kormányának eladott Remington revolver mellé 100-120 db Johnston & Dow töltényt csomagoltak.

A szerencse azonban elkerült a gyárat. Az 1863 Remington New Model Army már éppen kiváltotta a beszállításokban az 1860 Colt Army revolvereket, amikor 1863. május 13-án a tölténygyár lőporraktárában robbanás történt. Nem volt más lehetőség, mint visszatérni Elam O. Potterhez, hogy az üzlet a víz felett maradjon. A bérgyártás minősége azonban elmaradt a kívánttól, így 1864. január 1-én a hadsereg beszerzői úgy döntöttek, hogy nem kérnek többet a koszoló, megbízhatatlan töltényekből. A tulajdonosok még pár hónapig próbálkoztak, de 1864. december 21-én belátták, hogy nincs értelme az erőfeszítéseknek, és a cég felszámolás alá került.

A töltényreprodukció

Nehéz ügy, mivel nincs megfelelő forrás, mely alapján pontosan el lehetne készíteni a reprót, így nincs más lehetőség, mint némiképp sötétben tapogatózni. A lövedék azonban pontos másolat. Fenékrésze 0,430”, vagyis szépen beül a lőporkamrába, legnagyobb átmérője pedig 0,460”, vagyis biztosan jól kitölti majd a huzagokat. Tömege 223 grain, ami szintén megfelel az eredetinek. A töltényhosszt is igyekeztem az eredetinek megfelelőre tekerni: 1,5-1,65” méretekről írnak a források, enyém pedig, 24 grain 2Fg Swiss lőporral töltve 1,58”, vagyis valahol középtájon helyezkedik el. Az eredeti tölténytömeg 200-260 grain között mozgott, enyém 248 tehát ez is a bűvös határokon belül van. A kenőanyag is autentikus, marhafaggyú és méhviasz megfelelő elegye.

Lövészet  az eredeti 1863 New Model Army Remington revolverrel 25 méterre

A töltények betöltése igen könnyű volt. Korábban csak a Lee-féle kúpos lövedékekkel kísérleteztem, melyekkel nehéz volt boldogulni. Nehezen illeszkedett fenekük a szűk lőporkamrába. A Johnston & Dow betöltése ehhez képes „bébikönnyű”, ahogy kislányom mondaná. A töltőkar pedig úgy van kialakítva, hogy pontosan illeszkedik a tolórúd a kúphoz, vagyis nem nyomja szét a lövedék csúcsát.

Elcsettenés egyszer sem történt. Az öreg, 1863-ban készült polgárháborús csataló vígan köpködte az ólmokat, és nem is akármilyen pontossággal! Négy lövés egészen jó szórást adott, és a maradék kettő is 9-es távolságon belül volt. Látszik, hogy a két vállalat között volt némi együttműködés a tölténytervezés terén…

Lövészet  az eredeti 1860 Colt Army revolverrel 25 méterrel

A Colttal viszont meggyűlt a bajom. Bizonyítva, hogy nem csak a replikák voltak megbízhatatlanok, hat lövésből két esetben kellett megállnom a szerkezetbe hulló csappantyúmaradványok miatt. Mindehhez persze hozzátartozik, hogy a korabeli szabályzat szerint a lövés leadása után a csövet felfelé fordítva kellett felhúzni a fegyvert, hogy a gonosz kis kapszlirepeszek kihulljanak, de lőtéren ezt a biztonsági szabályok jelentős megsértése nélkül nem reprodukálhatjuk.

Szóráskép tekintetében azért így sem volt katasztrofális a helyzet. Minden lövés a feketébe csapódott.

Lövészet az eredeti 1863 New Model Army revolverrel 50 méterre

Éreztem, hogy a Remingtonban van még tartalék, ezért kipróbáltam 50 méteren is. Ugyan oda céloztam, és a szóráskép sem lett katasztrofális. Vízszintesen egészen jól egyben volt, csak függőlegesen laktam be a céllapot. Talán ez annak köszönhető, hogy a vékony célgömbbel igencsak kell figyelni, hogy jó legyen a csapott rendezés.

Hogyan tovább?

Az új lövedék első tesztje csak a pontosságról szólt. A célballisztika vizsgálata még hiányzik a történetből. Ez vizsgálható lesz 19. századi módszerekkel (fenyődeszkák átlövöldözésével), és vizsgálható lesz ballisztikai zselével is. Érdekes lesz hasonlítani hatását modern szolgálati lőfegyverek lövedékéhez.

És persze ott van a .36-os öntőforma is, és az eredeti 1861 Navy revolverem, kitűnő csővel. Ez is lövészetért kiált, úgyhogy maradjatok vonalban, hamarosan folyatjuk.

Németh Balázs