Az elötlöltő fegyveres lövészet alapjai 30.: A csappantyús revolverek kezelése

remi frontpageAz elöltöltő revolver olyan fegyvertípus, amely szinte minden történelmi lövész fegyvertárában megtalálható. Nem véletlen ez, hiszen nagy többségünk ilyen ólomköpködővel kezdte a füstös karrierjét, még akkor is, ha kezdő lövésznek egyáltalán nem ezt a típust szokták ajánlani. A következő cikkben abban kívánunk segítséget nyújtani, hogy hogyan kereshető meg a legpontosabb töltet fegyverünkhöz, mit vizsgáljunk meg használt fegyver vásárlás esetében, és hogyan tartsuk karban revolverünket.

Az elöltöltő revolver töltetlenségének ellenőrzése

Ha bármilyen fegyvert kézbe veszünk, kezdjük mindig a töltetlenség ellenőrzésével. Elöltöltő revolver esetében ez a következőképpen történik: a fegyvert úgy vesszük fel, hogy a cső mindig biztonságos irányba mutasson, majd félállásba húzzuk a kakast úgy, hogy az elsütőbillentyűt nem érintjük. Körbeforgatjuk a dobot, és ellenőrizzük, hogy van e csappantyú a lőkúpokon. Ha nincs, akkor a csövet kissé megemeljük, és a fegyvert úgy tartjuk, hogy oldalról-elölről kissé beleláthassunk a kamra torkolatokba. Ilyenkor is ügyeljünk arra, hogy a cső biztonságos irányba mutasson: se saját testrészünk, se más személy vagy élőlény ne legyen a cső előtt. Forgassuk körbe a dobot, és ellenőrizzük az összes kamrát.

A töltés menete

Az elöltöltő revolver megtöltése a következőképpen történik: helyezzük félállásba a kakast, s ha még az adott napon nem lőttünk fegyverünkkel, helyezzünk csappantyút az üres kamrák lőkúpjára, majd süssük el azokat úgy, hogy fegyverünk biztonságosan a lőirányba mutat. Ezzel kifújjuk a kamrákból a felesleges olajt, és biztosítjuk a gyúfuratok átjárhatóságát.

Ha ezzel megvagyunk, helyezzük a kakast ismét félállásba. Ilyenkor a dob szabadon körbefordítható, és be tudjuk töltetni a fiolákba előre kimért feketelőpor tölteteket a kamrákba. Itt egyetlen dologra kell figyeljünk: egy kamrába egy töltet kerüljön.

Az elöltöltő fegyverek általában nem akkor a legpontosabbak, ha a kamrákat csurig töltjük lőporral. A .44-esek jellemzően 12-21 grain, a .36-osok 12-18 grain közötti töltetekkel lőnek lyukat lyukba. Ez azt jelenti, hogy ha a lövedéket közvetlenül a lőporra töltenénk, azok mélyen ülnének a kamrákban. Ha a lövedék mélyen helyezkedik el, úgy sima csőrészben kezd gyorsulni, s jelentősen deformálódik, amikor a huzagolt csőbe átvezető átmeneti kúpba csapódik. Sokkal pontosabb lesz fegyverünk, ha a lövedéket kiemeljük a kamrák torkolatához, hogy egyből az átmeneti kúppal találkozhasson. Mivel légrés nem maradhat a golyó és a lőpor között, ezért ennek érdekében térfogatnövelőre van szükségünk. Ez lehet egy filc korong is, de lehet akár búzadara is, melyet a megfelelő mennyiségben töltünk a lőporra. Egy dologra ügyeljünk: a térfogatnövelő mennyiségét úgy állítsuk be, hogy a lövedék majd legalább 1 mm-rel a kamratorkolat alatt üljön. Erre azért van szükség, mert ha túl passzentosan számoljuk ki a por és térfogatnövelő arányát, megtörténhet, hogy a lövedék túllóg a kamratorkolatok síkján, s nem engedi a dobot fordulni. Ilyenkor nincs más megoldás, mint kiszedni a dobot, és késsel lenyesegetni a kilógó részeket.

A töltés utolsó előtti mozzanata a zsírozás: a megfelelő minőségű kenőanyaggal kitelítjük a kamrák lövedék feletti részét. Figyelem! A gépzsírok erre a célra nem alkalmasak! A szilikonos vagy teflonos zsírok nem erre a célra valóak! Ha nem akarjuk tönkretenni fegyverünket, csak erre szolgáló kenőanyagot használjunk. Magyarországon azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy két lövésztársunk is kikísérletezett verseny minőségű kenőanyagot. Szekeres Tibi kenőanyaga kicsit sűrűbb, időjárás állóbb, Lőkös Pistáé puhább, de mindkettő szépen teszi a dolgát. Mindkettő csodásan akadályozza meg az ólomlerakódások kialakulását is.

A revolver töltés biztonságtechnikájának alapja a helyes fegyvertartás. A fegyver csöve mindig kifelé, felfelé mutasson. A töltés alatt álló fegyverrel ne forogjunk, az elsütőbillentyűt töltés közben ne érintsük.

Az utolsó fázis a csappantyúzás. Ilyenkor a revolver csöve már szigorúan lőirányba mutat. Hazánkban jelenleg egyféle méretű kis csappantyú kapható elöltöltő fegyverekhez. Ezek a 4 mm-es kapszlik kicsit lötyögősek a revolver lőkúpokon, így ne lepődjünk meg azon, ha az első lövés leadása után azok lehullanak a többi lőkúpról. Ezt elkerülendő kissé nyomjuk össze a kapszlikat lőkúpra illesztés előtt. Ha így járunk el, a fegyver biztosan fog működni.

Kivehetjük-e a dobot töltéshez?

Rövid cső, kényelmes markolat = jó egyensúly

Rövid cső, kényelmes markolat = jó egyensúly

Igen is és nem is. Vannak olyan revolvertípusok, melyek megtöltése lehetetlen, ha a dobot nem vesszük ki a fegyverből. Ilyenek az 1873 Peacemaker revolverek elöltöltő változatai, a Cattleman revolverek. Ezek amolyan „soha nem volt” fegyverek, s bár látványosak, működésük, pontosságuk nagyszerű, történelmi hűségük nem teljes. E fegyverek esetében a dobot egy prés segítségével lehet megtölteni. Nagyon fontos biztonsági szabály azonban, hogy a dobot csak akkor szabad csappantyúzni, ha azt már visszahelyeztük a tokba. Képzeljük el, mi történhetne, ha egy csappantyúzott dobot leejtenénk…

Ezek a prések használhatóak hagyományos revolverek dobjainak töltéséhez is, de mivel a pontlövész versenyszabályok nem engedik meg a dob kivételét töltéshez, ezért ezekhez felesleges kiegészítőnek tekinthetőek.

A lövedék mérete

A pontos töltés alapvető összetevője a megfelelő méretű lövedék. Régebben egyszerű ökölszabályt javasoltak: .44-es Colthoz 0,451”-es golyót, .44-es Remingtonhoz 0,454”-es, a .36-os revolverekhez pedig 0,375”-ös gömblövedéket válasszunk. Ez a lista csak részben használható, ugyanis alapvetően nem a fegyver típusa, hanem cső és dobkamra méretei, valamint a használni kívánt töltet határozzák meg a szükséges lövedékátmérőt. Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen méretet használjunk, akkor zsírozzunk be egy 0,457”-es lövedéket, és egy farúd segítségével üssük át azt a csövön. Éppen akkora, vagy egy ezreddel nagyobb lövedéket érdemes használnunk, mint amilyen az átnyomott lövedéken mérhető legnagyobb átmérő. A lövedék a lőporkamrához képest túlméretes, vagyis amikor a kamrába préseljük, akkor egy vékony ólomgyűrűt farag le a golyóból a kamra torkolat.

Az eredeti revolverek ezt nem csinálták, ugyanis a régi Coltok és Remingtonok kamrái kúposak voltak, befelé szűkültek. A kamrába nyomott lövedék egyszer csak megszorult ennek megfelelően. A replikák máshogy működnek. A lövedék a lőporkamrához képest túlméretes, a kamrák belső átmérője állandó, vagyis amikor a kamrába préseljük, akkor egy vékony ólomgyűrűt farag le a golyóból a kamratorkolat. Ez hasznos, mivel a túlméretes lövedék így szigeteli a kamrát az elölről becsapni akaró szikráktól, s így a kenőanyaggal karöltve akadályozza meg a láncgyújtás (amikor egyszerre több kamra töltete sül el) létrejöttét. Láncgyújtás azonban létrejöhet még egy esetben is. Ha a lőkúpokról a már említett okokból leesik a csappantyú, és a gyúlyuk kellőképpen nagy, megtörténhet, hogy hátulról csap be a szomszédos kamra lángja. Ezért is fontos, hogy a csappantyúk passzentosan üljenek a pisztonokon.

A kamra tehát kaliberezi a golyót. Ideális esetben a kaliberezett golyó akkora, mint a cső barázdák közt mért átmérője, de akkor se keseredjünk el, ha a kaliberezett golyó kisebb néhány ezreddel, mint a lövedéken mért legnagyobb átmérő, ugyanis amikor a kilőtt golyó az átmeneti kúpba csapódik, akkor bizony zömül kicsit, tehát a kitöltés megfelelő lesz. Ha ez a különbség nagyobb, mint 5-6 ezred, akkor viszont már érdemes a kamrákat fegyvermesterre feldörzsáraztatni.

A lövedék ideális mérete ezen kívül függ a használt lőportöltettől is. A kamra mikor kaliberezi a golyót, megváltoztatja formáját is: ovális lesz a lövedék, miközben kialakul egy hengeres felület, mely a kamrafallal érintkezik. Minél nagyobb a lövedékünk, annál többet kaliberez a kamra. Minél többet kaliberez a kamra, annál nagyobb lesz ez a bizonyos érintkező felület. Kérdezhetnénk, hogy hol vehetjük ennek hasznát? Nos, a válasz egyszerű: minél lassabb a fegyverünk huzagolása annál nagyobb töltettel lő majd pontosan a revolver. Minél nagyobb a csőben mozgó lövedék sebessége, annál nagyobb kapaszkodási felületre van szüksége a lövedéknek, hogy ne ugorja át a huzagolást. Tehát ha Remington revolverünk a cső megmérése után 0,451”-es golyót kívánna, de a huzagolás nem 1:19”, hanem lassabb, akkor érdemes egy lövedék méretet feljebb lépni, és 0,454”-es golyót használni.

A golyó anyaga mindig tiszta ólom legyen. Soha ne keményítsük a revolverhez használt lövedéket ónnal, mert vért fogunk izzadni, amíg betöltjük azokat a kamrába, s az igazán vehemens lövészek a töltőkart is könnyen megrongálhatják.

Ha a pontos lövés a célunk, a legjobb választás a golyóforma, de ha kis távolságon fémcélt szeretnénk borogatni, érdemes kúpos lövedéket használni. Ezek jóval gyorsabban, nagyobb biztonsággal fektetik majd le a fémeket western lövész versenyeken, bár betöltésük körülményesebb.

A lőportöltet

colt teaser2Minden elöltöltő revolver maximális feketelőpor töltetét a kamrák lövedék mögötti kapacitása limitálja. Vagyis minden csappantyús revolvernek annyi a maximális töltete, amennyi feketelőpor a lövedék mögé fér. A dobok kötelező nyomáspróbáját egyébként a lehető legnagyobb igénybevétellel végzik: egy szerkezet egyszerre indítja el mind a hat, teljes töltetre töltött kamrát.

Persze egyetlen elöltöltő fegyver sem lesz pontos a maximális töltettel. Alapvetően e fegyverek esetében is a huzagolás emelkedési szöge határozza meg, hogy hol fog szűkülni a szóráskép és hol nyílik: ha a fegyver gyors (kb. 1:19”) huzagolással bír, úgy kisebb tölteteket, ha lassú, akkor nagyobb tölteteket használhatunk eredményesen.

A revolverek alapvetően a 3Fg szemcseméret szeretik, és nem annyira háklisak a gyöngébb minőségű porokra, amennyiben megfelelő minőségű kenőanyagot használunk.

Zárt keret – nyitott keret

Mint bármely más feketelőporos fegyver esetében, a revolvereknél is külön szót kell ejtenünk a különböző részek koszolódásáról. Gondolom, nem árulok el azzal titkot, hogy ha nem használunk megfelelő kenőanyagot, akkor a csőben lerakódó koszréteg vastagodni fog, ami egyrészt pontatlanná teszi fegyverünket, másrészt pedig nehézzé a takarítást. A lövedék fölé, kamrába kent kenőanyag így több szerepet is betölt: szigetel a láncgyújtással szemben, puhán tartja a koszréteget (s így a következő lövés tisztítja az előző által hagyott mocskot), valamint szigeteli a huzagolás és lövedék közt esetlegesen meglévő réseket.

A koszra azonban nem csak a cső érzékeny. A dobhézagnál, vagy más néven a kamratorkolat és a csőfar találkozásánál jelentős mennyiségű lőporgáz fúj ki, ami erősen szennyezi a dobtengelyt, s egy idő tán elakasztja a dobforgató szerkezetet. Ha ilyenkor a lövész tovább erőlteti a rendszert a kakas felhúzásával, szépen tönkre is teszi majd a dobléptetőt. Ha a dob kissé megszorul, akkor a helyes eljárás az, ha nem a kakast feszítjük csak, hanem a másik kézzel finoman segítjük a dob forgását is, persze úgy, hogy kezünk soha ne kerülhessen a dob elé. E jelenség ellen a különböző konstruktőrök különbözőképpen védekeztek. A Colt revolverek esetében a vastag tengelyre egy spirált martak, mely képes volt a szennyeződést elnyelni. A Rogers and Spencer revolverek dobjának tengely furata egy hengeres vállal túlnyúlik a kamratorkolatok síkján. E szempontból a Remingtonok a legérzékenyebbek: a tengely vékony, a tengelyfurat kicsi, és nincs semmilyen védelem a felrakódó kosz ellen. A megszorulás ellen érdemes minden revolver tengelyét vékonyan bekenni hőálló zsírral. Ez ideig-óráig kezeli a problémát. A Coltok további előnye e téren, hogy az ék beljebb ütésével szabályozni lehet a dobhézag méretét is. Minél kisebb a dobhézag, értelemszerűen annál kisebb lesz a kifújó gázok mennyisége, ahogy a tengely szennyezése is.

További elakadási forrást jelentenek a lőkúpról leeső csappantyú maradványok. A szétszakadó csappantyú jó esetben – ha elég erős a kakasrugó – helyén marad, rossz esetben – ha gyenge a kakasrugó, és/vagy a lőkúp már kiégett – szépen hátrafelé indulnak. Nyitott keretes Coltok esetében a kakas tengelyénél a tokon hatalmas alagút tátong, a visszamozduló kakas pedig csúszdaként vezeti ide az eldurrant csappantyú maradványait, melyek idővel elakasztják a szerkezetet. Ez ellen többféleképpen lehet védekezni. A katonák anno függőleges irányba emelték a revolvert és úgy feszítették újra meg a kakast, hogy a csappantyúk ne eshessenek a szerkezetbe. Ez lőtéren nem biztonságos, de 90 fokban mi is megbillenthetjük a csőtengely mentén a revolvert, s ugyan ezt a hatást fogjuk elérni. A legbiztosabb mégis az, ha fegyvermester segítségével kis csapot építtetünk a tokba a lőkúp mögött, mely egyszerűen nem engedi hátrafelé mozdulni a csappantyúk maradványait. A teljes keretes revolverek (Remington, Rogers & Spencer, Spiller & Burr, Ruger Old Army, Starr, elöltöltő Cattleman) esetben szerencsésebb a helyzet. Itt a keret teljesen körbe veszi a dobot, a kakas pedig egy kis ablakon keresztül üt be a lőkúpokhoz, vagyis sokkal kisebb az esély arra, hogy a csappantyúdarabkák a szerkezetbe jussanak. E tekintetben a Coltok mindenképpen hátrányban vannak.

A fegyver pontosságát befolyásolja, hogy a dobkamrák mennyire állnak együtt a csővel. Ezt úgy tudjuk megvizsgálni, hogy teljes állásba feszítjük a kakast, és a torkolat felől a csőbe világítunk. Ha a dobkamra pereménél világosan fénylő félholdat látunk, akkor nem pontosan áll össze a dob a csővel. Ha ilyenkor a dobot kicsit megmozgatjuk, és a kotyogáson belül eltűnik a félhold, ne aggódjunk, az átmeneti kúp teszi majd a dolgát, a fegyver nem veszt pontosságából. Ha a félhold nem tűnik el, akkor viszont fegyvermesterhez érdemes vinni a fegyvert, ha verseny minőséget várunk el a revolvertől. A dob kotyogását a kakas teljesen felhúzott állapotában kell ellenőrizni. Ne aggódjunk, ha a dob nem teljesen mozdulatlan, egy kis kotyogás nem vészes.

Ha használt fegyvert vásárolunk, érdemes a revolver szerkezetét is megvizsgálni. Nézzük meg a dobot. Ha látunk rajta körbefutó karcolást ott, ahol a dobrekesztő bevágásai vannak, gyanakodhatunk arra, hogy nem teljesen jó a fegyver időzítése – vagy nem teljesen értett a fegyverhez az előző gazda. A dobrekesztőnek a bevágások előtt 2-4 mm-rel kell felugrania a kakas megfeszítésekor, majd a kakasút végén kell bepattannia a bevágásba. Ha pontosan a bevágásnál jönne fel, akkor gyors ismétlésnél a dob túlfordulhatna a lendülettől. Ezért a 2-4 mm nem hogy nem káros, de szükséges is. Ennél több azonban ne nagyon legyen. Ha nagyobb, akkor vagy a kakast, vagy a dobrekesztőt, vagy mindkettőt ki kell cserélni, hogy az időzítés helyreálljon.

A nyitott keretes revolverek szépek, impozánsak, de van néhány hátrányuk a zárt keretesekhez képest. A közhiedelemmel ellentétben éppen annyira pontosak, de a szóráskép helyzete változhat attól függően, hogy mennyire szoros, vagy laza az ék. Mivel a nézőke a mozgó kakason helyezkedik el, a célgömb pedig az ékkel rögzített csövön, így könnyen megtörténhet, hogy takarítás után a revolver máshová hord majd, mint előtte. Ez ellen részben tudunk védekezni, ha minden lövés után az éket kicsit visszakocogtatjuk eredeti helyére. Az ék helyzete hatással van a dobhézag nagyságára is. Minél nagyobb a dobhézag, annál több gáz fú itt le, vagyis változhat a lövedék becsapódási magassága is. Nyitott kereteseknél már csak ezért is figyelni kell arra, hogy az ék mindig ugyan annyira legyen beütve. Zárt kereteseknél csak annyit ellenőrizzünk, hogy a hézag minden kamránál azonos-e. A nagysága – ha az nem extrém nagy – tulajdonképpen mindegy. A lényeg, hogy egyforma legyen.

Vannak olyan kotyogások is, amelyek a pontosságot alapvetően befolyásolják. Régi Colt replikák esetében gyakori, hogy hiába van az ék szorosan beütve a helyére, a cső ennek ellenére is kotyog a tokon. E hibának két forrása lehet. Okozhatja az, hogy a dobtengely kotyog a tokban, és okozhatja az is, hogy a cső nem illeszkedik a tokra megfelelően. Ez utóbbi esetben a nem kívánt mozgást okozhatja az, hogy a cső nem illeszkedik a dobtengelyre, valamint a tok aljában elhelyezett rögzítő csapok kilazultak, vagy méretük nem megfelelő. Akárhogy is legyen, a probléma orvoslásához fegyvermesterre lesz szükség.

Karbantartás

Minden lövészet után ki kell takarítsuk fegyverünket, de nem kell minden lövészet után ízeire szedni a szerkezetet. Szedjük ki a fegyver dobját, tekerjük ki a lőkúpokat, majd tegyük őket a dobbal együtt forró vízbe. Hagyjuk pár percet ázni, majd vegyük ki, réz vagy műanyag kefével sikáljuk meg a furatokat, öblítsük, majd töröljük le. A kamrákból száraz tapasszal távolítsuk el a nedvességet. Minél jobban felmelegedett a dob, ez annál könnyebb feladat lesz. Szárítás után húzzuk ki a kamrákat és a tengely furatát olajos tapasszal. A lőkúpokat is szárítsuk meg, majd tekerjük be a menetüket teflonszalaggal, és tekerjük vissza helyükre. Nem kell nagyon erősen meghúzni őket, akkor is tartani fog, ha nem csavarunk vizet belőle.

A cső tisztítása sem bonyolult dolog. Ha nyitott keretes a revolver, szedjük ki a töltőkart és merítsük forró vízbe. Ha zárt keretes a revolver, akkor lógassuk a csövet a forróvízbe úgy, hogy a szerkezet szárazon marad. Az égéstermék nagyját áztatás után réz, vagy műanyag kefével távolítsuk el. Ezután száraz tapasszal száríthatjuk, olajos tapasszal konzerválhatjuk a csőbelsőt.

Nagymértékben gyorsítja a tisztítást, ha szert teszünk egy gőzpingvinre, vagyis gőztisztítóra. Ezek a párezer forintos kis vackok nagyon sok időt spórolhatnak meg nekünk. Nagy előnyük, hogy használatuk közben a fémet felmelegítik, így a nedvesség nagyszerűen elpárolog a felületekről. A gőzölő kiváltja a vízben áztatás munkafázisát, de minden egyéb folyamatot el kell végezni.

A szerkezetet nem kell minden lövészet után szétszedni, de érdemes minden oldalról olajat juttatni az alkatrészek közé. Ezt a legegyszerűbb olaj spray-vel megoldani a dobrekesztő résén, a dobléptető résén, és a kakas melletti résen keresztül.

Németh Balázs

(folytatjuk)

5 hozzászólás érkezett

  1. Szia Balázs! Elírás, hogy ez a 30. rész, vagy csak én nem találom a 28. 29. számot?
    Szép estét!

    • Kapszli

      Nem, nem elírás! A közbülső részek még több revolver típus történetét veszik majd át. Meg kell írjam még azokat, de ezt mindenképpen szerettem volna már leközölni.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.