Werndl puska szórása 200 méteren újratöltött lőszerrel

wernd 200 m group measured

Szeretem az öreg, egyszerű hadipuskákat, melyek olyan kort fémjeleznek, mikor az időzített avulás nem szerepelt a gyártók fogalomtárában. Ilyen puska az 1867/77 Werndl is, mely egyben a szerelt lőszeres fegyverek hajnalát is jelezte. Lelkes olvasóink már többször olvashattak hasábjainkon e fegyver jelentőségéről, történetéről, célballisztikájáról, a lőszer újratöltétéséről, most pedig egy kis céllövészettel szeretnénk a tisztelt érdeklődőket szórakoztatni. A múlt heti csikorgó hideg nagyszerű alkalmat kínált arra, hogy egy szokásosnál kicsit nagyobb távolságon is kipróbáljam a magam által feketelőporral megtöltött lőszereket. A verőcei lőtér festői környezete csillogó fehér lepelbe öltözött a kedvünkért, és a -15 fokos hideg ellenére is kellemes napot töltöttünk el a lőállásban.

Az MLAIC-féle muskéta lőlapot 200 m-re helyeztem el, mindjárt kettőt, hogy a felsőre célozva biztosan a lőlapban legyenek a találataim. Nem lőttem még ilyen távolságra, az irányzék osztása pedig az eredeti, rendszeresített lőszerhez készült, mely paraméterei eltértek az általam készített lőszertől, úgyhogy a kísérletezésen kívül más támpontom nem volt ahhoz, hogy a lőlapra találjak. Az biztosnak látszott persze, hogy 100 m-en centrumot lövő irányzékállás mellet 200-on a találatok alacsonyabban lesznek.

A lövészet sokkal jobb eredményt produkált, mint amire elsőre számítottam, íme az eredmény:

Németh Balázs