Vadkacsavadászat kovás sörétes puskával
Hamarosan kezdődik
Reggel van. Az előző napi nagyszerű fácánhajtás vibrálóan élénk emlékével baktatunk az apró tó felé, mely partjáról a reggeli vadkacsahúzást kívánjuk megvadászni. Végre hűvös van. Az idei ősz szokatlanul kegyes volt, a közeledő télnek nyomát sem láttuk, de most végre már érzem a borzongást, ahogy az alacsony hőmérséklet, szemerkélő eső és enyhe szél triumvirátusa áthűti ruhámat. Sokat vártam erre az alkalomra, pedig Isten a tanúm rá, nem vagyok sem gyakorlott, sem elhívatott sörétlövész. De az apróvad vadászata kitűnő társaságban mindig megdobogtatja a szívemet. Nagyszerű baráti társaság ez, melyhez először csatlakozhattam. Olyan fajta emberek, akik elsősorban a másik sikerének örülnek, s ha a legjobb stand leendő tulajdonosát kell kiválasztani, nincs tolakodás, nincs önzőség, mindenki annak adná, aki még nem lőtt eleget. Külön megtiszteltetés, hogy olyan barát meghívásának tehettem eleget, aki tevőlegesen járult hozzá fiatal felnőtt koromtól, hogy lövész, s majdan vadász legyek.
Különleges nap ez. Furcsa puskám – mely hírnevét az előző esti borozásnál már megalapoztam – magára vonja vadásztársaim figyelmét. Elegáns kis 20-as duplapuska, ami ebben a csapatban nem lenne meglepő, ellenben a fegyver igen furcsa szisztémával rendelkezik: jobb és bal oldalán két kovás lakat látszik, hiszen a fegyver egy 18. század eleji elöltöltő vadászpuska hű reprodukciója. A húzó vadkacsát eltalálni sokszor kihívás, hát még ezzel a fegyverrel. A kovás puska lakatideje –a billentyű elhúzásától addig a pillanatig tartó idő, mikor a sörétraj elhagyja a torkolatot – jóval hosszabb, mint a modern vadászpuskák vagy akár a csappantyús puskák esetében. Persze a sörétraj sebessége, ölő hatása között nincs sok különbség, alig kell jobban eléfogni. A szem előtt lobbanó felporzólőpor látványát azonban szokni kell. Hajlamos megállítani a mozgást, ami sem modern, sem elöltöltő sörétlövésnél nem megengedhető.
Amikor egy vadász reggel a tökéleteshez közelít
A puska jobb csöve cilinder, vagyis szűkítetlen, a bal cső pedig háromnegyedes, ezzel szinte golyós puskaként kell lőni. A töltés 85 grain FFg Swiss feketelőpor, egy fél centiméter vastag kalapfilc fojtás, 32 g 2,4 mm-es sörét és egy karton zárólapka. Lőtéren már bizonyított, a korongot törte úgy, ahogy azt kell, és most végre itt volt az első alkalom, hogy vadászaton is helyt álljon.
Sajnos jogszabályaink egyelőre tiltják az elöltöltő fegyver társas vadászaton való használatát, de a vadkacsa vadászat szerencsére egyéni vadászatnak minősül, így semmi sem akadályozhatta, hogy vadászterületen is megszólaljon a Pedersoli dupla kovás puska.
Csendben foglaljuk el a lőállásokat. A tavon már pihen jó pár réce. Vadásztársaim előzékenyek, a legjobb állásba terelnek, és mi tagadás, most kivételesen örülök is ennek. Hiába, minden jelentős első alkalom előtt izgul az ember. Nagyszerű hely ez. Értő kezek gondozzák a területet és a vízivadat. A szervezés minden momentuma szakértelemről mesél.
Pedersoli dupla kovás sörétes jó társaságban
Aztán egyszer csak megindul a tánc. Öt-tízes csapatokban érkezik vissza a vadréce a tóra a közeli tarlóról. Nagyszerűen érkezik be szinte mind, mégis néhány hibázással kezdek. Hiába lőttem már sokezret kovás puskával, most mégis kapkodóak a mozdulataim. Pedig a sikeres sörétlövés alapja a jók kontrollált, folyamatos swing, melyről tanulmányok ezreit írták már, mióta az ember repülő vadra először lövést tett. A siker alapkövei a jó puska, jó töltet és jó swing lesznek. A puskára panaszom nem lehet. A 3,5 kg-os fegyver szépen ugrik vállamba, és nem kell igazgatni az arcomat a tuson, hogy a célkép tökéletes legyen. Ha a felvétel után ezen még dolgoznom kellene, megette a fene. De a Pedersoli puskával nem ez a helyzet. Úgy ugrik vállamba, mintha oda teremtették volna. Külön szeretem, hogy a csőfart díszítő ornamentika hasonlít egy széles nézőkére, melyért a papírcélok lyuggatására nevelt szemem igen hálás. Nincs gondom az egyensúllyal sem. A 700 mm-es csövek alatt a tömegközéppont is számomra kényelmes helyen van. Fontos ez, hiszen a puskának szinte magától kell lendülnie, ugyanakkor kontrol alatt is kell tartania azt a vadásznak.
A jó sörétlövők azt vallják, hogy már a vállba emelésnél fel kell venni a vad sebességét, és mögötte haladva követni röptének útján egyenletesen. Az ideális ponton, az ideális pillanatban kell a swinget felgyorsítani, hogy a kellő mértékben a madár elé fogva leadjuk a lövést. Az eléfogás mértéke persze függ a vad sebességétől, távolságától, valamint lőszerünk torkolati sebességétől is, így nem kerülhető el, hogy gyakoroljunk, gyakoroljunk és ismét csak gyakoroljunk. Ha a lövés eldörrent, azonban még nem fejeződött be a feladatunk. Nem állhat meg ugyanis a mozgás, tovább kell, kövessük a vadat. Ha megállnánk, az agynak hibás parancsot adnánk, mely egy idő után azt eredményezné, hogy a sütésnél leállítanánk a fegyvert. Igaz ez minden típusú sörétes fegyverre, és különöse fontos betartása egy kovás sörétes puska esetében, ahol a billentyű elhúzása és a lövés között még hosszabb is az idő.
Az első kettő
Az elmélet, és lőtéri gyakorlás persze fontos, de nem elégséges. Vadászat nélkül nem válik sikeres vadásszá senki. Az első hibák kellőképpen lehűtötték izgalmamat ahhoz, hogy kissé átgondoltabban tegyem a következő lövéseket. Újrarendezve magamat végre a tó vízén landolt az első vadkacsa, melyet hamarosan további négy követett. Vadásztársaim közben parádésan lőttek, nagyszerű, sportos, elegáns sörétlövéssel járultak hozzá a csodálatos terítékhez. Másfél óra múlva csendesednek csak el a fegyverek. Terítékkel, kürtszóval és maradandó emlékekkel búcsúzunk. Csak remélni tudom, hogy lesz még ilyen vadászélményben részem.
Németh Balázs, 2018.
