Tényleg Magyarországról származik a keréklakat?

2016. március 3.
Keréklakatos "puffer" - ez a lakattípus jelentette a rövid tűzfegyverek hajnalát

Keréklakatos “puffer” – ez a lakattípus jelentette a rövid tűzfegyverek hajnalát

A „Mindent mi magyarok találtunk fel!” mozgalom ma fénykorát éli. Sokszor nehéz ezzel mit kezdeni, hiszen a kétségbeesett keresés, kutatás a legendákból féligazságot, féligazságokból pedig alternatív történelmet ír, ami nem egyszerűen csak káros, de még el is tereli az érdeklődők figyelmét arról, hogy a magyar történelem önmagában csodálatos, izgalmas, szükségtelen fantazmagóriákkal meghamisítani, hogy büszkék lehessünk rá.

A keréklakat történetének kutatása is alapot adhat arra, hogy meglóduljon képzeletünk. A keréklakat megjelenése valamikor a 15. század második felére tehető, de a szakirodalmak változatos eredettörténetei nem adnak arról pontos képet, hogy honnan is származhat az első valóban tűzkészen viselhető fegyvertípus.

Számos magyar fegyvertörténettel foglalkozó műben találkoztam már azzal a gondolattal, mely szerint a keréklakatos fegyverek Magyarországról származnak. Érdekes módon ezt a toposzt egyetlen idegen nyelvű szakirodalom sem támasztotta alá, sőt nem is említette ezidáig, így éltem a gyanúperrel, hogy esetünkben is a „magyar elsők” panteonját akarta valamely kutató gazdagítani ilyetén módon.

Az acél és a hozzá ütött vagy dörzsölt kova, pirit által létrehozott szikrát már évszázadok óta használta tűzgyújtásra az emberiség és arról is van tudomásunk, hogy a szikravetés megkönnyítése érdekében elmés szerkezeteket már a 15. század derekán is konstruáltak. A kérdés tehát valószínűleg az, hogy ezeket a szerkezeteket ki és mikor kezdte fegyverre szerelni.

A szakirodalom általában Leonardo Da Vinci nevéhez köti a találmányt, mivel a keréklakat egyik első ábrázolása Leonardo Codice Atlantico c. művében található. A rajzon jól kivehető az acélkerék, mely tengelyére a lánc tekeredik fel megfeszítéskor. A kerék forgatásához szükséges erőt a felhúzáskor összenyomódó spirálrugó biztosította, ami már önmagban szokatlan alkatrészként jelenik meg az 1500-as évek első éveire datált műben.

Schloss-Da-Vinci

Da Vinci keréklakat ábrázolása a Codice Atlantico-ban

1504-1505-ből származik a követező ismert ábrázolás. Martin Löffelholz nürnbergi polgár tollrajzai között található laprugóval készített keréklakat ábrája, mely alapján sokáig német eredetűnek tartották az új típusú szerkezetet. A rajzok előidejűsége Da Vinci ábrájához képest nem bizonyítható, így csak ezen információk alapján nem dönthető el az eredet kérdése, de a verseny mindenképpen kiélezett.

Honnan származik akkor a magyar eredet legendája? Ezekből az évekből rendelkezünk magyar vonatkozású forrásokkal is, melyeket Nyáry Albert dolgozott fel a 19. század második felében. Modenában őrzik a Hippolit Kódexet1, mely az egri püspökség és az esztergomi érsekség gazdasági számadásait tartalmazza, így az a magyar gazdaságtörténet egy igen fontos forrásanyaga. Dr. Kalmár János, a miskolci Herman Ottó múzeum munkatársa 1963-ban a múzeum évkönyvében írt cikkében, Nyáry Századokban közölt tanulmányaira alapozva közölt adalékokat a lakatszerkezet magyarországi megjelenésével kapcsolatosan. Tanulmányában, alátámasztandó, hogy e lakatszerkezet hazánkban a két már említett forrásnál korábbi időben jelent meg, a követező információkat adja meg a keréklakat kontextusában:

Estei Hippolit bíboros (forrás wikipedia)

Estei Hippolit bíboros (forrás wikipedia)

Egy 1501-ből származó adat szerint az egri püspökség főkormányzója 12 dénárt fizetett egy küldöncnek, hogy egy Miskolcon készült fegyvert elhozzon. A puska ára négy forint volt, a hozzá való golyóöntőformát pedig 20 dénárért vásárolták.2 A miskolci hámor tehát ebben az időben már valóban kereskedelmi forgalomra gyártott puskákat, de hogy azok milyen lakatszerkezettel készültek, arról nincs információnk.

1501-ből egy másik puskáról is említést tesz a forrás. Király Tamásnak fizettek ki 4 forintot egy fegyverért, melyről Kalmár János feltételezi, hogy nem kanócos, hanem kerekes puska volt. Ezt arra alapozza, hogy a Nyáry által megadott adatok szerint „Ezen puska 4 dukátba került (87 frk. 48 cent.)”, míg „Közönségesebb puskáknak ára 43 frk. 74 centim volt.” Ezt a fegyvert Ferrarába küldték az érsek számára Rusina jegyző segítségével, így feltételezi, hogy Itáliába magyar forrásból kerültek az első kerekes lőfegyverek.3

A keréklakat magyarországi gyártásának további feltételezhető nyomait találjuk az 1503-as évből. A főkormányzó két forintért tíz darab kereket készíttetett várpuskákhoz, és bár nem egyértelmű, hogy a kódexben megnevezett kerék a lakat alkatrészét, vagy esetleg hagyományos kereket jelzi-e, az ár nagyságából következtethetünk arra is, hogy puskához tartozó acél tűzkerékről lehet szó.4

Ferrarába egy másik puskát is küldtek. 1507-ben a kódex megemlékezik arról, hogy egy Gáspár nevű cseh várszolgát utasítottak arra, hogy vásároljon egy „tűzköves” puskát Németországban, melyet Lardus Péter egri várnagy vitt Ferrarába.5

A tanulmány szerzője által használt négy információ közül az első és második egyáltalán nem utal a fegyver típusára, a harmadik esetében a „rota” szó értelmezésétől függ, hogy elfogadjuk e az információt bizonyítékként, a negyedik forrás viszont egyértelműen elárulja, hogy a „tűzköves puskát” külföldről szerezte be az egri püspökség, tehát ez sem bizonyíthatja, hogy hazánkban előbb jelent meg, mint német nyelvterületen.

Kalmár feltételezései közül ezért csak az áll meg, hogy Miskolc környékén működött értékelhető fegyvergyártó kapacitás, valamint hogy Magyarországról valóban szállítottak keréklakatos puskát Ferrarába, azt azonban nem bizonyítja forrás egyelőre, hogy keréklakatos fegyverek hamarabb készültek volna hazánkban mint Európa bármely más országában, vagy hogy ez a fegyver lett volna az első, mely Itália városaiban megjelenik.

Magyarországról azonban valóban származnak igen korai keréklakat leletek is. Az első pontosan datálható keréklakat leletek 1873-ban kerültek elő Budapest déli részén, az egykori Kopasz-zátonynál. Egy, az 1540–41 ostrom idején elsüllyedt, hajó maradványai között lelték fel a 14 lövészkatona felszerelési tárgyait: 14 kardot, 14 páncélszerűséget, 14 puskacsövet s a hozzájuk tartozó lakatok közül 7 db-ot.

Ennél korábbra datálta Moritz Thierbach 1886-ban Drezdában megjelent Die Geschichtliche Entwickelung Der Handfeuerwaffen c. könyvében a Komárom környéki mocsarakban talált keréklakatokat. Készítésük idejét 1500-1520 között adta meg, ami tekintve, hogy a könyv jóval a korszerű kormeghatározó vizsgálatok megjelenése előtt jelent meg, megkérdőjelezhető.

Hogy hol készült az első keréklakatos fegyver? Nos arra nem kapunk választ egyelőre, de az biztos, hogy nem a 16. század első évtizede a születésének ideje. Bár Dr. Kalmár János tanulmánya nem igyekszik azt bizonyítani, hogy megelőztük Európát e téren, a félreértelmezett információ azonban szárnyra kélt az elmúlt évtizedekben.

Németh Balázs

Irodalom:

  • Kalmár János: A keréklakatos puskáról (in: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve III. Miskolc, 1963)
  • Jan Durdik, Miroslav Mudra, Miroslav Sada: Alte Handfeuerwaffen (Praha, 1977)
  • Moritz Thierbach: Die Geschichtliche Entwickelung Der Handfeuerwaffen (Dresden, 1886)
  • B. Nyáry Albert: A Hippolit kódexek (in: Századok, 1870, 661-687. o.) http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/arcanum/Szazadok_1870/adatok.html#page/682

1Estei Hippolit (1479-1520) Beatrix királyné unokaöccse, akit Mátyás király hét éves korában esztergomi érsekké (1487-1497) nevezett ki. Magyarországon a legkorszerűbb nevelésben részesült, már tizenegy éves korában gazdag állományú humanista magánkönyvtárral rendelkezett. Méltóságát elcserélte Bakócz Tamással az ugyancsak nagy jövedelmet biztosító egri püspökségre (1497-1520). 1493-tól bíboros, egyúttal milánói (1498-tól) és capuai érsek (1502-től), valamint ferrarai püspök is (1503-tól). Magyarországon csak rövid ideig tartózkodott (1487, 1513, 1518-1520). Híres mecénás volt. Bőkezűen támogatta az irodalmárokat, legkiválóbb pártfogoltja Ariosto volt, aki neki ajánlotta Orlando furiosóját. Egri udvarában az 1510-es években két híres olaszt foglalkoztatott, Giovanni Manardi orvostudóst és a humanista Celio Calcagninit. Esztergomi érsekségének és egri püspökségének fennmaradt számadáskönyvei (az ún. Hippolit-kódexek) fontos gazdaságtörténeti források.

2„Pro expensis uni portorio qui iverat ad miskolzi pro uno pisside pro Reverendissimo domino denarios duodecim. Item pro formis ad faciendum globulis pro dicta pisside denarios viginti.” közli: Nyáry in: Századok 1870 682. o.

3Kalmár 65-66. o. Az eredeti szöveg: „Dedi Thome Chirali florenos quatuor pro una pisside, quam missi alio die Reverendissimo domino, per Rusinam tabellarium ferrariam. fl. 4.” közli: Nyáry in: Századok 1870 682. o.

4Kalmár 65-66. o.

5„Item ivit qundam Gaspar Bohemus servitor castri ad sanctum farkas ad amenaniam pro devotione cui feci dare pro suis servicijs fl. 4 cum medio et iterum alios quator ut emeret pro Reverendissimo domino meo unam pixidem de illis que incenduntur cum lapide et emit, et misi Rme. d. s. ferrariam per petrum Lardum castellanum agriensem.” közli: Nyáry in: Századok 1870 682. o.