Levelet kaptunk Kovács Andor elöltöltős vadásztársunktól:

„Sziasztok!

Sokat vívódtam azon, hogy küldjem, vagy ne küldjem, megosszam, vagy ne osszam, csak én tudhatok róla, vagy másnak is engedek betekintést vadászélményeimbe, vadász sikereimbe. Vajon minek tulajdonítható, ha egy fotót, egy-egy vadászatot leírva élményeinket megosztunk „vadidegenekkel”, számunkra ismeretlenekkel? Dicsekvés egy vad életének elvétele felett?

A vad elejtése intim dolog, a vad és az elejtő közös ügye. Vajon nem tiszteletlenség-e a vaddal szemben, hogy ország-világ láthatja: elesett… Vagy ellenkezőleg? Méltó, hogy emléket állítok egy vadnak, aki életét adta azért, hogy ősi szenvedélyemnek hódoljak? Méltó, hogy más is láthatja Őt, aki a legnagyobb áldozatot adta a vadászat oltárán?

A bakot 2018. augusztus 14-én hoztam terítékre Vésztőn, Irimi Zsolt hivatásos vadász felvezetésével. A töltet 250 grain tömegű LEE REAL lövedék, 90 grain tömegű WANO PPP feketelőpor és grízfojtás, a lőtáv 75 méter volt. A lövedék a bal vállízületnél hatolt a vad testébe, és jobb lapockán távozott, miközben teljesen elmetszette az aortát. A bak tűzbe rogyott.

Irimi Zsolt hivatásos vadász és az elejtő: Kovács Andor. 

A dámborjút 2019. január 13-án sikerült a lesen töltött hosszas fagyoskodás után terítékre hozni Bélmegyeren, a lővilág utolsó másodperceiben. A töltet 250 grain tömegű Hornady Sabot lövedék 90 grain tömegű WANO PPP feketelőporral indítva. A lőtáv jó 15 méter. A lövedék a jobb lapockán át hatolt a vad testébe, és a bal lapocka mögött hagyta el azt. A lövés a tüdőt érte. A lövedék által végzett roncsolás olyan jellegű volt, mintha modern fegyverrel lőttem volna, jól expandált. A vad 20 méter halálvágta után átadta lelkét teremtőjének. (A fotó nem terítékfotó!)

Kovács Andor és a bélmegyeri dámborjú

Nálam fegyver volt, Ők fegyvertelenek voltak… talán ez a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka annak, hogy végül is ki az erősebb és ügyesebb… Úgy gondolom, az elöltöltő fegyveres vadászat, hasonlóan az összes többi hagyományőrző vadászati módhoz, más minőséget képvisel, és más minőséget követel minden tekintetben. Kívánatos, hogy nagyobb tért nyerjen ez a minőség a haza vadászat minden területén. Végül is ezért küldöm nektek ezt a két fotót, hogy lássátok: apró lépésekkel ugyan, de mindig lehet valaki, aki a hagyományos vadászat mezsgyéjét kicsit odébb teszi, és láthassátok azt a két vadat, aki ezért az életét adta…

Tisztelet a Vadnak, üdv a vadásznak!

Üdvözlettel,

Kovács Andor”

Nehéz bármit is hozzátenni Andor szavaihoz. Gratulálunk a sikereihez, és büszkék vagyunk rá, hogy ilyen vadászok vannak a sorainkban!