Hazatértünk. Igazából korábban már szerettem volna írni a VB-ről, de valahogy nem jöttek a sorok. Ha nem automatikus az írás, akkor meg kínszenvedés az egész, nem ér semmit. Meg kellett ezt rágni. Izgalmas verseny volt ez. Egészen biztosan nem lettem volna a szervezők helyében, mivel temérdek bizonytalansággal kellett szembenézniük. Covidból ki, háborúba be… ez nem szokta segíteni a nagy rendezvények szervezését.

Pforzheimben már kétszer járt a magyar csapat. 2005-ben Európa bajnokságon, majd 2012-ben Világbajnokságon, érmet egyiken sem nyertünk, bár Tar Mihály, Mészáros Gyula, és jómagam jóvoltából azért dobogó közelbe kerültünk.

Idén Tar Mihály, id. Nagy György, Neuherz János, Kapócs István, Szabó Árpi, Dobos Tamás és Németh Balázs képviselte hazánkat és a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetségét, valamint a Magyar Sportlövők Szövetségét. A versenyre 5 kontinens 22 országának 340 lövésze nevezett, úgyhogy a seregszemle közel teljesnek látszott. A Német Lövész Szövetség (DSB) helyzete nem volt könnyű, több kifogás is érte a szervezést. Legnagyobb – de nem megoldhatatlan – problémát az jelentette, amikor az első versenynapon a korszerű Meyton gépek közül, melyek a találatokat érzékelték, hét darab megállt verseny közben. Az egyébként kitűnően működő rendszer műszaki hibájára nem sikerült magyarázatot találni, így az érintett lövészeknek másnap kellett újra lőnie a számokat. Ilyenkor gondolkodtunk el azon, hogy milyen nagyszerű is a 2016-ban és 2019-ben Magyarországon alkalmazott hagyományos módszer: a lőlap kiértékelése lassabb, mint a digitális rendszer, ugyanakkor sohasem hibásodik meg…

A verseny első hivatalos eseménye a nemzetközi szövetség elnökségi ülése volt, melyen számos fontos döntés született:

• A szövetség igen nagy megelégedéssel szemlélte a magyarországi hosszútávlövész világkupát, aminek köszönhetően 2023. augusztus 28. – szeptember 1. között Magyarországon rendezhetjük az MLAIC Long Range világbajnokságot. A nemzetközi szövetség egyhangú döntéssel elfogadta azokat a szabálymódosításokat, melyek kidolgozásában csaptunk részt vett, és melyek lehetővé teszik kamerarendszerek használatát ilyen nemzetközi versenyeken.
• Fontos döntés született az alsókakasos elsütőszerkezetek tekintetében. Ezek jelentős része nem felel meg az MLAIC szabályainak, mivel modern találmányos, sok esetben nem követik a történelmi mintát. E szerkezetek mindegyikét meg kell vizsgálnia, és jóvá kell hagynia az MLAIC kézifegyver bizottságának.
• Az alsókakasos csappantyús pisztolyok önálló versenykategóriát kaptak: a Kuchenreuter replika versenyszám két részre bomlik: oldallakatos fegyverekre és alsókakasos fegyverekre. Az eredeti csappantyús pisztolyok továbbra is ugyanabban a kategóriában állnak rajthoz.
• Magyar javaslatra három új hivatalos, történelmi versenyszámmal egészül ki az MLAIC versenypalettája: az általunk már régóta lőtt Trapper (tapaszolt gömblövedékes elöltöltő puska), Paterson (nyitott keretes revolver) és Augustin (sima csövű csappantyús hadipisztoly) versenyszámok célja, hogy növekedhessen a lövészek száma. A versenyszámok választható történelmi versenyszámok közé kerültek be.
• 2023-ban Franciaország rendezi az Európa bajnokságot 2023. július 31. – augusztus 6. között Châteauroux város lőterén.
• 2024-ben Olaszország szervezi a világbajnokságot Valeggio Sul Minció városka lőterén.

A magyar csapat gyakorlónapjai jól sikerültek. Vasárnap és hétfőn mindenkinek volt ideje ellenőrizni a fegyvereket, ráhangolódni a lőtérre. Kapócs Pista, mint a csapat újdonsült kapitánya ügyesen vette a kihívásokat, flottul ment a fegyvervizsgálat és az összes egyéb kötelezettség.

A magyar csapat igen eredményesen zárta a viadalt, bár mindig van, ami jobban sikerülhetett volna. Ennyi egyéni érmet, azonban még egyetlen VB-n, vagy EB-n sem nyertünk:

Németh Balázs világbajnok lett eredeti hadipuskával (Lamarmora O) 95 körrel

Dobos Tamás kovás replika sörétespuskával (Manton R) 42 koronggal ezüstérmet nyert

Németh Balázs eredeti csappantyús pisztollyal (Kuchenreuter O) 94 körrel bronzérmet nyert

Németh Balázs replika kovás puskával (Pennsylvania R) 97 körrel bronzérmet nyert

A magyar hadipuska csapat (Németh Balázs, Tar Mihály, Nagy György, Enfield versenyszám) bronzérmet nyert

Büszke vagyok lövésztársaimra! Nagyszerű csapat ez, akikben biztos vagyok, hogy nagyon sok van még. A következő években újoncaink: Pista, Jani, Árpi rengeteget fog fejlődni.

A verseny tehát jól sikerült. Engedjétek meg, hogy megálljak itt egy kicsit és személyes élményeimről is írjak. Hosszú éveken át szerettem volna világbajnok lenni, sikertelenül. Pedig csappantyús puskával, kovás puskával, hadipuskával mindig megbízhatóan jól lőttem, de versenyeken mindig elmaradt az az 1-2 kör, ami az éremhez kellett volna. Pedig a tudás megvolt hozzá.

Most sikerült. És nem tagadom, jó érzés elérni a célt. Nagyszerű volt a dobogó tetején állva hallgatni a Himnuszt. Emlékszem milyen elérhetetlen cél volt ez 2003-ban, amikor Almay Gabival és Tar Misivel együtt feszítettünk a finnországi EB-n, az első nemzetközi versenyen, melyen részt vettünk. Kuchenreuter volt az első szám, amit lőttem. Akkoriban tudtam már 90 körül lőni, amit nagyon szerettem volna elérni a versenyen is. De tulajdonképpen annyi volt csak a célom, hogy ne legyek utolsó, mert azt gondoltam, hogy az ciki. Micsoda tévedés! Természetesen utolsó lettem 80 körrel holtversenyben, de annyi energiát kaptam ettől a kudarctól, ami éveken át táplálta az akaratot, hogy pontosabban lőjek.

Miért írom le? Nos azért, mert élő példa vagyok arra, hogy a lövészetben nincs tehetség. Idén csappantyús pisztollyal is sikerült bronzérmet szerezni. Bizonyíték ez arra, hogy bárki – még a legbénábbak is, mint én – meg tudnak tanulni lőni. Nem kell hozzá erő, ügyesség, érzék, csak akarat, kitartás és tudatosság.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben az évben készültem a legtöbbet. Máskor hónapokkal a nagy versenyek előtt már unásig ismételtem a töltésfogásokat, szárazedzettem és hetente minden fegyverrel 3-4 sorozatot lőttem verseny körülmények között. Erre most nem volt idő a hosszútávlövész világkupa miatt. Minden időt annak kellett szentelni, hogy az jól sikerüljön, sokkal fontosabb volt, mint az egyéni ambíció.

A VB-n, a lőállásban azonban a kevés felkészülés ellenére is bekapcsoltak az évek során beépített reflexek olyan erővel, amin magam is meglepődtem. Nem kellett gondolkodnom, csak lőni, ahogy itthoni versenyeken. Esélytelennek éreztem magam a verseny előtti héten, és nem volt más célom, mint jól érezni magam. És most olyan is volt: könnyed, kellemes, pihentető érzés volt versenyezni, minden stressz és kínlódás nélkül. Élveztem, ahogy működtetem a puskát, nem hátráltatom, az pedig azt csinálja, amit szeretnék. Jó érzés volt. A hadipuska 13 lövéséhez 16 perc kellett. Ha jól láttam én fejeztem be leghamarább a versenyt, és nem éreztem, hogy kapkodtam volna.

Tényleg minden fejben dől el. Nincs ellenfelünk a lövészetben, csak magunkat, nagyot vágyó egonkat kell legyőzni. Bátorítani szeretném ezért lövésztársaimat, akik úgy érzik nincs helyük a hazai versenyeken, vagy a nemzetközi csapatban. Gyertek, mert oda tud jutni a dobogó tetejére mindenki, és győzni – magunkon felül emelkedni – jó érzés! És itt nincsenek elvárások: ne gondoljuk, hogy ciki nem 100 kört lőni! Tessék megnézni az EB, VB eredményjegyzékeket! Van ott minden, mint a hazai versenyeken. Senki nem fogja kinézni azt a lövésztársat, akinek nem úgy jön össze, mint ahogy azt várja magától.

Sok időt töltöttem a koronglőtéren. Megvallom, kacérkodom a gondolattal, hogy egyszer elkezdem ezt a csoda sportot. Olyan barátságos közösség a korongosok köre, mint a hosszútávlövészeké. Egészen fantasztikus nézni, ahogy módosult tudatállapotban végiglövik a rottét olyan tempó és ritmusérzékkel, mint amit álmunkban gondolunk a koronglövészetről. Dobos Tomi úgy lőtte a korongot, hogy a hívást jelző hangos „Aargh” kiáltásának utolsó hangzója már belelógott a puska dörejébe. Villámgyorsak. Tomi kitűnő versenyzőalkat: látszik, hogy szereti, élvezi, amit csinál, és maximális odafordulással, körülményeket sohasem hibáztatva harcolja meg a saját küzdelmét. Az ezüst és bronzérem között szétlövés döntött: hihetetlen hidegvérrel, elképesztő profizmussal vette az akadályt. Nem beszélve arról, hogy két nap múlva, csappantyús puskával is dobogóközelben volt, és nagyszerű versenyzéssel a mezőny krémjével lőve 5. lett.

És mindezt úgy, hogy itt nincs sportállás, nincs fizetés, nincs sikerdíj a végén. Mi fizetünk azért, hogy versenyezhessünk, és tesszük ezt nem másért, csak mert szeretjük ezt az egészet, és szeretjük ezeket a furcsa embereket, akik éppoly különösek, mint mi is vagyunk.

A teljes eredménylista itt érhető el!

Németh Balázs, 2022. augusztus