A revolverek története nem Sam Colttal kezdődik, ezt már szerintem minden Kapszli.hu olvasó nagyon jó tudja, de hogy a többlövetű kézifegyverek története pontosan honnan indul, az még a kutató számára is sokszor rejtélyes ködbe vész. Különösen izgalmas tehát, amikor egy olyan fegyverről tudhatunk meg információkat, mely olyan korból származik, melyben nemhogy a többlövetű szerkezet, de még a kovás gyújtás is korszakalkotó újdonságnak számított.

Lillehammer, Norvégia. Gondolom legtöbbünknek – velem együtt – elsősorban a téli olimpia jut eszébe a városnévről, és nem egy revolver, pedig az itt található Maihaugen múzeumban őrzik a világ valószínűleg legöregebb revolverét.

A fegyver külön érdekessége, hogy készítője és tulajdonosa is ismert, így mind technikatörténeti, mind szélesebb értelemben vett hadtörténeti szempontból is jelentős szerepet tölt be a fegyver.

A korai revolver manuálisan forgatható, 8 lövetű forgódobbal rendelkezik, melyek mindegyikéhez önálló, zárható serpenyő és gyúlyuk tartozik. A lakatszerkezet a korai, északi lakatok vonalvezetését követi, melynél az acél és a serpenyőfedél még külön alkatrész, vagyis a serpenyőt külön fogással kellett megnyitni tüzelés előtt.

A pisztoly készítője – a lakaton elhelyezett próbajel alapján – Hans Stöckler nürnbergi fegyverkészítő volt, aki 1597-től készített ismétlő lőfegyvereket. Munkásságának zenitjét egészen biztosan az 1618-ban kitört 30 éves háború jelentette, mely vonatkozásában a cikk tárgyát képező revolver is kilépett a történelem színpadára.

Georg Reichwein, Maleri,SS-50165

A fegyver 1636-ban adományozták Georg Reichweinnek, aki ugyan Kasselben született, de a dán–norvég oldalon küzdött a háborúskodások során, s részt vett a norvég hadsereg megszervezésében, valamint Bergen városának védelmében is. Érdemeiért 1636-ban kinevezték a bergeni csapatok parancsnokává, majd 1655-ben lovaggá ütötték. A revolver ezután eltűnt a kulisszák mögött közel 200 évre, hogy majd 1834-ben Oslóban kerüljön elő ismét egy kereskedő kínálatában, ahonnan egy múzeum vásárolta azt meg.

A fegyver valószínűsíthetően 1597-1618 között készült, vagyis olyan korszakban, mikor nem csak az ismétlő szerkezet, de a kovás lakatok készítése is tejesen újszerű volt. A koncepció hadifegyverként – bonyolultsága és ára miatt – még nem állta meg a helyét. A 19. század úttörőire volt szükség ahhoz, hogy a forgódobos szerkezetek elindulhassanak ma is töretlen diadalútjukra.