A közösségi oldalak tematikus csoportjaiban néhanapján komoly adok-kapokra kerül sor abban a kérdésben, hogy a puska elsütését a „ravasz” vagy az „elsütőbillentyű” segítségével végezzük. Katonaviselt emberek ilyenkor előszeretettel puffoggtatják az „a ravasz az a róka” beléjük vert szellemességet, míg mások németből, esetleg oroszból szolgai módon fordított, magyartalan kifejezésnek tartják az „elsütőbillentyűt”, és ragaszkodnak a „ravasz” szó használatához.

Jómagam is ravaszpárti vagyok, de furdalt a kíváncsiság, hogy mégis mikor jelent meg, és mikor szorította ki a hivatalos kánonból az elsütőbillentyű a ravaszt. Korabeli, írott dokumentumokban kutakodva az alábbi evolúciós utat sikerült felderítenem.

Fogarasi János 1862-ben megjelent A magyar nyelv szótára című művében még egyértelműen a ravasz szóé volt az elsőség. Definíciója szerint: „Így nevezik néhutt az ajtózárnak kilincsét, továbbá a puska billentyűjét. Nevét valószinüleg onnan kapta, hogy valamint a róka ideoda forog, midőn szorongatják, vagy a közmondás szerint csóválja a farkát: hasonlóan a kilincs, illetőleg puskabillentyű föl és alá billeg.”

A Vadászati Ismeretek Kézikönyve (1892) kizárólag a ravaszról ír.

Révai Nagy Lexikona: nincs benne „elsütőbillentyű” szócikk, ugyanakkor a Lővőfegyver-nél ezt olvashatjuk: „egy billentyű (ravasz) megnyomására az égő kanócot tartó sárkány (kakas) úgy csapódott le, hogy az égő kanóc a gyújtólyukba ért.” A megjelenés éve 1925., tehát ekkor tudományos körökben használták a „billentyűt” ilyen értelemben, ha az „elsütőbillentyű” szóösszetétel még nem is létezett.

Szintén 1925-ben jelent meg A Magyar Vadász Kézikönyve és a Frommer STOP pisztoly leírása, mindkettő a „ravasz” szót használja.

Frommer Stop: ennek még ravasza volt…

Az Új Lexikonban (1936) már van „elsütő billentyű” szócikk.

Utasítás a 39. M. 7.65 m/m –es Walther önműködő pisztoly és a 35. M. ismétlőpuska használatára (1939): Ez egy nagyon érdekes, “átmeneti” dokumentum. A pisztolyról szóló szöveges részben „ravasz”-t említ, de a szerkezeti ábrán a megnevezés már: „ravasz vagy billentyű”. Ugyanakkor a puskánál kizárólag “billentyű” a megnevezés.

Az 1941 M (PPS-41) géppisztoly anyagismerete és lőutasítása (1954): billentyű

PPS41 – ez már már billentyűvel készült.

A Nimród 1948-ban még “ravasz”-t említ, de 1956-ban a Magyar Vadász című újság is átveszi az “elsütő billentyű”-t.

Tehát a „billentyű/elsütőbillentyű” szó még a ’20-as/’30-as években kezdte a karrierjét, és nem igaz, hogy szovjet művek fordítása, vagy a néphadsereg, MHSZ, munkásőrség stb. által jelent volna meg Magyarországon. Az is elmondható, hogy a vadászatban történő megjelenés jelentősen késett a rendvédelmi célú fegyverekkel kapcsolatos szóhasználathoz képest, ott jóval tovább tartotta magát a ravasz(di).

Igaz ami igaz: mi, ravaszpártiak sem vagyunk következtetesek. Hiába ragaszkodunk a ravaszhoz, azt már nem mondjuk, hogy „ravaszemeltyű”, pedig ez volt korábban az elsütőemelő becsületes neve. A forgó-tolózár azelőtt forgódugattyú volt, vagy például az elsütőszerkezetet egykor „elcsattantó berendezés”-ként vagy lobbantyú-ként tisztelték, mi pedig úgy használjuk az „elsütőszerkezet”-et, mintha legalábbis Etelközből hoztuk volna magunkkal, hogy ezzel a képzavarral éljek.

E következetlenségek ellenére én azt mondom, használjuk bátran a „ravasz”-t, ahogy a „kakas”-t vagy éppen a „sátorvas”-at. Sok régi szavunk veszett a feledés homályába, őrizzük meg, amit csak tudunk.