Az év első versenye idén igencsak várt esemény volt. A vírussal kapcsolatos intézkedések miatt megfelelő puskaéhséggel – és persze gyakorlatlanul – álltunk lőállásba, hiszen a lőtereink nagytöbbsége is bezárt. Ennek ellenére a versenyen igen jó eredmények születtek. Minek köszönhető ez? Nos ilyenkor látszik meg az évek alatt elvégzett munka eredménye, amikor a test akkor is emlékszik a feladatra, ha azt hosszú hónapokig nem csinálta. Ennek alapja a tudatos felkészülés, és helyes gondolkodásmód. Az első tényezőről gondoskodott az elmúlt években meglőtt számtalan verseny, a második – sokszor sokkal nehezebb – tényezőt pedig az az öröm etette, hogy végre megint találkoztunk, újra közösség lehettünk.

Sok filmet készítettem már elöltöltő fegyverekről, de érdekes módon azok a puskák – versenyfegyvereim -, melyekkel a legtöbbet lövök, kimaradtak a szórásból. Nem filmeztem a PEdersoli Bristlen Morges, Swiss Match, Mortimer és eredeti Lorenz Jäger puskáimat, pedig sok ezer lövés hagyta el csövüket. Nos ennek az adósságnak egy részét szeretném most pótolni, miközben magammal viszem a kedves Olvasót/Nézőt első versenyünk lőállásába. Ritkán örökítem meg, ahogy versenyzem, mert a kamerákkal való vesződés elterelheti a figyelmet a feladatról. Hát most nem voltam rest, és végig filmeztem az 50 méteres kovás puskás Pennsylvania számot.

A Pedersoli Swiss Target puskát immáron 7. éve használom nagy megelégedéssel. A Mortimer puskával lőttem korábban az álló számot, sokszor igen kitűnően, de a versenyeredményeim 92-99 között hektikusan mozogtak. Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz, ha a Vetterli puskámhoz hasonló fegyverrel lövöm a kovást is, mert nem kell kétfelé szakadni gyakorláskor. Az eredeti terv nem jött be: a Pedersoli Swiss Match egészen más tartást, lövészeti stílust kíván, mint a Bristlen Morges, ellenben a verseny- és gyakorló eredményeim valóban felfelé kúsztak stabilan, bizonyítva, hogy a Swiss Match ágyazás álló, míg a Mortimer elsősorban fekvő lövészetre készült.

A Swiss Match puska

Nehéz. Ez az első szó, ami eszembe jut róla. 7,4 kg tömegének forrása a nehéz PMG Match cső, a tekintélyes faanyagból kifaragott tus és nehéz vas öntvény szerelékek. Ezzel persze nincs bajom két okból sem. Egyrészt szeretjük, ha a visszarúgást nehéz fegyverrel kompenzáljuk, másrészt a kovás fegyverek a gyúlyukon keresztül fújnak egy nagyot minden lövésnél jobbra, ami stabil fegyverrel kisebb hatású kimozdulást eredményez. A cső 7 huzaggal rendelkezik, 1:48” a huzagemelkedés, ami elvben jó rövid kúpos lövedékekhez is, de mivel versenyen csak gömblövedék használható, ezért ebből a csőből ilyesmi még nem repült ki. Az elsütőszerkezet gyorsítós, ugyan az a rendszer, mint a Bristlen esetében. A fegyver eredetileg svájci libellás nézőkével rendelkezett, melyet egy sínen lehetett előre-hátra mozgatni, de nekem ez nem volt kényelmes, ezért lecseréltem egy hagyományos Mortimer diopterre. Ezzel nem követtel el szentségtörést, mivel az eredeti fegyver, melyről a Pedersoli a Swiss Match puskát másolta szintén rendelkezett ilyen irányzék rögzítésére lehetőséggel. A célgömb e versenyszámban csak hagyományos pálcika lehet. A puska furcsa, patkó formájú támasszal rendelkezik. Kicsit kényelmetlen elsőre, de megszokható.

A fegyveren néhány szabályzatnak megfelelő módosítást azért csináltam, hogy jobban illeszkedjen hozzám: a tusatalpra készítettem egy bőrhüvelyt, melyben egy 2 cm vastag filc lap van, hogy hosszabb legyen az ágyazás. A tusa hátára pedig készítettem szintén bőrből és filcből egy pofadékot, hogy a fejemet is erősen támaszthassam meg. Ez fontos, mert a kovás puskát kell tartani lövés közben. Én ezt három ponton biztosítom: a tenyértámaszt a bak kezem öklére helyezem, a kampós tusatalp nyúlványát mélyen behelyezem a hónaljamba és kissé ráfeszítem a mellizmomat a biztos tartásért, a fejemmel enyhén fentről támasztom a puskát. Így a sütést végző jobb kezem felszabadul, egészen finoman tarhatja a sátorvasat és végezheti a sütést. A fegyver tömegközéppontját is közelebb hoztam a támasztó kézhez, hogy kevésbé legyen orrnehéz: a tusatalp alá ólomnehezéket helyeztem, a cső alól pedig leszedtem a töltővesszőt tartó sínt.

Töltet és lövészet

A fegyver 50 grain Swiss 2Fg lőporral, nyálas 0,31 mm-es tapasszal és .445 öntött gömblövedékkel töltöm. A csövet minden lövés után, a lőpor betöltése előtt kihúzom nedves tapasszal. A kovát és acél minden lövés után letörlöm nedves ronggyal, a kova élét rendszeresen egyenesre pattintom, és Nyitra Józsi barátom tanácsára – ha nem felejtem el – minden lövés után a kova élét meghúzom egy gyémántreszelővel. A lövedéket nem kloffolom, hanem szorosan rányomom a lőporra, hogy a lőporszemcsék ne törjenek össze.

A testhelyzetet szándékosam nem írom le. Vannak persze alapelvek, melyek követendőek, de minden lövész teste, agya más, így mindenkinek a saját metodikáját kell kidolgoznia a siker érdekében.

A lövészagy

A lövészet azért szép sport mert bárki megtanulhatja. Nem kell erősebbnek, gyorsabbnak, nagyobbnak lenned, mint az ellenfél. Még tehetség sem kell hozzá, sőt ez néha még hátrány is, ha az ego elszáll tőle. Mitől jobb egy lövész, mint a másik? Hát elsősorban a befektetett munka tudatosságától, másodsorban annak mennyiségétől. Vagyis dolgozd ki hogyan tudsz pontosan lőni, aztán ismételd azt sokat. Ennyi. Ha ezt megtanulod, megtanulod azt is, hogyan nem hátráltatod a fegyver működésében.

Érdekes sport ez, hiszen igazából egyetlen ellenségünk van a lőállásban: önmagunk. A legjobb, ha egy folyamatos „flow” élményben lövünk. Ez úgy érhető el, ha a test begyakorolta a töltés és lövés folyamatát olyannyira, hogy az készség szinten magától megtörténik. A tudatalatti tölti és lövi ki a fegyvert, a tudat pedig nem csinál mást, mint az irányzék rendezésére koncentrál. Ugye milyen egyszerű? Az is lenne, ha nem szólna bele a kisördög: az ego. Ez a kis hang egy szemét kis szerkezet: ha rosszul lősz, stresszel, kedvtelenít, ha jól lősz elkezd hízni és azért rontod el, mert még van négy lövésed, de már érzed, ahogy az érem szalagja húzza a nyakadat. Ő egyféleképpen semlegesíthető. Az agy furcsa, bonyolult, számomra sokszor érthetetlen szerkezet. Mégis irányítható könnyen. Be is bizonyítom: megtiltom most Neked, kedves Olvasó, hogy egy kék majomra gondolj! Ugye, hogy megjelent a kék majom? Nos ezt kell lövészet közben is alkalmazni: ha az irányzékra koncentrálok, nem tudok érmen, vagy az előző hibán gondolkodni. Ha elképzelem a lövés leadása előtt közvetlenül a pontos találathoz vezető folyamatot, nem tudok közben hibázásra gondolni. Fontos eszközünk ezért, hogy lövés előtt legyen pozitív kép az agyban.

A másik fontos kérdés, hogy mi a tízes lövés? Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtapasztalta már, hogy amikor ezerrel akarja a tízest, minden idegszálával ráfeszül, az nem jön. A tízes ugyanis nem a célja a tevékenységünknek, hanem az eredménye. A cél, amit akarni kell, a tökéletes töltési és lövési folyamat kivitelezése. Csak ennek lehet eredménye a tökéletes lövés. Ugye megvan az az élmény is, hogy amikor ilyen „flow” élményben lövünk, az elrontott, rossz helyen sütött lövés is tízes? Persze a legjobb állapotban is lehet hiba. Ezeket el kell azonnal felejteni. Megtörtént, hadd menjen! Se a jó lövés, se a rossz nem számít, nincs előző és következő lövés, csak az, amit épp leadni készülünk. Aztán egyszer csak kifogynak a töltések és véget ér a verseny.

Szóval ez a lövészet egy intelligencia sport. És pont ezért szeretjük ennyire. Mátrai Pista, többszörös számszeríjász világbajnok felesége beszélgetett egyszer egy rendezvényen az én drága nejemmel. Arról beszélgettek, hogy férjeik miért alszanak ilyen keveset. Nos azért, mert az ilyen flow élményben töltött lövészet pihentet, feltölt, kikapcsol. Épp, mint a jó alvás. 😊

Visszatérve a Swiss Match puskához

A Swiss Match puskához rengeteg szép emlék – nemzetközi és hazai érmek – kötnek. Ezzel a fegyverrel sikerült gyakorláskor két alkalommal is elérnek a 100 körös álomhatárt, az idei tabi évnyitó versenyen pedig a 99 kört, mely egyezik a szintén általam tartott országos csúccsal.

Németh Balázs, 2020.