Most, hogy a hazaérkezésünk után már eltelt néhány nap megpróbálom feldolgozni a franciaországi Châteauroux -ban megrendezett XIX. MLAIC EB eseményeit. Kezdjük egy gyors statisztikával: 17 ország közel 300 versenyzője vett részt, csapatunk öt fővel – Dobos Tamás, Meszesi Lajos, Neuherz János, Szabó Árpád és Kapócs István – vágott neki az 1800 km-nek. Egy pforzheimi éjszakát beiktatva 2 nap alatt igazi augusztusi 13 fokos, esős, szeles időjárásban autókáztuk végig a távot. Dobos Tomi defektjét leszámítva minden zökkenő nélkül megérkeztünk.

A lőtérre érve Tomi már várt bennünket a felvett lőporral, csapival és néhány frissen szerzett információval. Az első rögtön az volt, hogy az előzetesen megküldött tájékoztatóban leírtakkal ellentétben mégis lesz fegyvertárolásra lehetőség, ráadásul díjmentesen. Ugye a legszebb magyar szó az INGYEN.

Gyors regisztráció, fegyver leadás után egy kicsit körbe néztünk. Na itt kezdődtek az igazi meglepetések. Maga a lőtér egy az amerikaiak által elhagyott légibázison épült, azonban az elhagyottat nem a hazai mércével kell mérjük bár itt is látható volt néhány épületnél, hogy a természet kezdi visszavenni azt, ami az övé.

A komplexum épületei néhány éve épültek. Minden modern, tiszta, csilli-villi. Csak végig néztünk 80 lőállásos 10 méteres SIUS céltáblás pályán és izomlázas lett a szemünk. Ezután jött még a szintén 80 lőállásos 50 méteres pálya, természetesen füst elszívókkal.

A 30 lőállásos 100 méteres pályalátogatást úgy döntöttünk szállítás hiányában kihagyjuk. Ez a központi épülettől kb. egy kilométerre volt. Itt volt még az emeleten 600 méterig szintén 30 lőállás. A verseny alatt folyamatos kisbusz szállítás volt oda-vissza. Volt olyan sofőr, aki akkor ült először automata váltós kisbuszban és nem tudta elindítani a gépjárműegységet. Persze ez is csak gyakorlás kérdése volt, a hét végére ebbe is belejöttek.

Másnap kezdődtek az edzések. A tisztaság! Az első lövések után nem mertem eldobni a kilőtt csapit, szépen gyűjtögettem, aztán láttam, hogy néhányan nyugodtan dobálják, így visszatért a hazai feeling.

Minden csapat számára kijelöltek egy placcot ahova napközben pakolhatott és a fegyvereken kívül minden felszerelését ott hagyhatott akár éjszakára is. Azt, hogy kijelölt a négy sólyomszem csak akkor vette észre amikor a Finnek pihenőhelyét kezdte átrendezni és meglátta a földre ragasztott jelzést. Tünés, mi ott sem voltunk. Meglett a magyar is.

A szállodában a szobák különböző méretűek voltak ezért Lalika sorsolt. Persze nekünk jutott a kisebb, Janinak és Árpinak a nagyobb. Ahhoz, hogy be tudjak menni az ágyamhoz Lalikának mindig félre kellett állnia. Persze ez nem jelentett problémát, tiszta volt és úgy is csak aludni jártunk oda. Az is fő szempont volt, hogy autóval öt percre voltunk a lőtértől.

A megnyitó a lőtér területén volt, persze a pezsgőzésből kimaradtam, sofőr sors.

Indult a verseny. Az időjárás igazán kitett magáért, eső, szélvihar, legalább 13 fok szinte minden nap, szóval ideális lövész idő volt. A Tomi „korongozását” két alkalommal is meg kellett szakítani a vízszintes eső miatt. Nyugodtan rendezhettek volna reklámtábla lövész versenyt, úgy vitte azokat a szél.

A belső lőállások sem voltak sokkal felhasználó-barátabbak, olyan huzat volt, hogy rá lehetett támaszkodni. Verseny, zsírzás, lőpormérés. Ment az idő rendesen.

Az eredményekért mindenki megdolgozott. Nem hiszem, hogy valakinek is kellene szégyenkeznie. Dobos Tomi Manton versenyét a vihar miatt félbeszakították, a Lorenzoni szétlövést is elnapolták. Manton számban így is sikerült szétlövéssel egy 4. helyet lőnie (41 korong) Lorenzoni-ban szétlövéssel egy 5. helyet (45 korong). Bronz érmes lett a Minié csapat Kapócs István, Meszesi Lajos és Szabó Árpád, egy körrel lemaradva a második helyezett Osztrák csapat mögött.

Whitworth: Meszesi Lajos 97 körrel 5. helyen végzett jogos óvás után. Nem is értettük, hogy lehetett egy órán belül egy pontot és két helyezést elveszíteni. Az eredményhirdetés előtt alig 20 perccel rohantunk óvni. Kiderült, hogy újraszámoláskor elnéztek egy sort a táblázatban, így a Lalika előtt álló versenyzőtől levont egy kört Lalitól vonták le persze jogtalanul. Közölték, hogy talán elég lesz az idő az eredményhirdetésig a javításra. A francia versenyző ott tudta meg, hogy Meszesi úr után következik.

Remington: Neuherz János 8. helyezést szerzett 173 körrel. Itt is óvni kellett, sajnos megint az eredménykiírás miatt. Jani a kiírás szerint az 5. helyen végzett, majd hírtelen a 8. lett. Itt kiderült, hogy a számítás sajnos helyes, a lőlapon lévő találatokat tükrözi, azonban amikor az első értékelés volt a bírák elszámolták. A második számolás után írták ki a helyes találatot. Ez az óvás sajnos úszott.

Minie: Kapócs István 10. hely, Meszesi Lajos 11 hely.

Lorenz: Meszesi Lajos 10. hely, Kapócs István 11. hely

Hogy az óvás milyen számban fordul elő egy ilyen nemzetközi versenyen sajnos nem tudom, de az biztos, hogy amíg ott tartózkodtunk másik két csapat is látogatást tett az értékelői szobában.

Szeretnék külön nagy köszönetet mondani Meszesi Lalikának, akinek francia tudását felhasználva, a felmerülő néhány problémát franciás könnyedséggel meg tudtunk oldani. Köszi Lali. Szintén szeretnék köszönet mondani minden versenyzőnek a helytállásért és szeretnék gratulálni az elért eredményéhez.

Kedves Lövésztársak ezzel lezárult az EB, és kezdetét vette az olaszországi VB-re való felkészülés. Jövőre Veletek ott.

Kapócs István

2023. augusztus