Fontos kérdés, hogy ha már van elkészített kora 16. századi puskaporunk, mennyit kell abból a puskacsőbe töltenünk, hogy reprodukálhassuk a taplólakatos arkebúz töltetét? Alaptétel, hogy akkor sem cserélhetjük modern gyártású feketelőporra a forrásokból megismert tölteteket, amennyiben az összetétel egyébként ugyanaz. A modern puskaporok sűrűsége ugyanis jóval nagyobb, mint a korabeli hajtóanyagok esetében, ami annak köszönhető, hogy a korszerű feketelőporok a gyártás során többször is préselésen esnek át a 19. század dereka óta.

A kora újkor arkebúzokhoz készített puskaporai már granulált porok voltak magas salétrom tartalommal. Az összetevőket fa- vagy kőmozsarakban őrölték, egyesítették részecskéiket nedves állapotban, hogy megakadályozzák a hőmérsékletből adódó robbanás, valamint a szálló por miatti robbanás lehetőségét. A mozsárba helyezett összetevőket egy kézzel mozgatott fa rúddal ütötték, hogy a rézsecskék finom porrá váljanak, és egymáshoz tapadjanak. A ként és szenet gyakran együtt porították, külön a salétromtól. Keverés után még nedvesen pogácsákat gyúrtak az anyagból, majd ezt hagyták teljesen kiszáradni. A pogácsákat ezután széttörték egy hasonló mozsárban, majd szitákkal szétválasztották a közel azonos méretű részecskéket.

Lőporzúzómozsarak Löffelholz katonai kódexében

A modern feketelőporok készítése ettől eltér. A részecskék porítását, egyesítését a mozsaraknál hatékonyabb eszközzel, kollerjárattal végzik, a pogácsákat pedig hidraulikus présben nagy erővel össze is nyomják. Ennek köszönhető, hogy míg az általunk hagyományos technikával, az arra engedéllyel rendelkező Tűzijáték Tűzmester Kft. segítségével készített puskaporok átlagosan 0,52 g/cm³ sűrűséggel rendelkeztek, addig a modern hajtóanyagok 1 g/cm³ sűrűség körül mozognak jellemzően.  Ez befolyásolja a puskapor hatékonyságát természetesen.

Lodovico Buti: puskaporkészítés (1558)

De hogyan tud ez az adat minket hozzásegíteni az kora 16. századi arkebúz puskatöltetének meghatározásához? Itáliai forrásaink – pl. Giorgio Martini – megadják szerencsére, hogy a „scoppietto”, vagyis a kiskaliberű arkebúz itáliai megfelelője esetében a puskapor töltet a golyó tömegének 80-100%-a volt.

A 16. század elejéről származó spanyol forrásaink is segítenek minket. Ezekből tudjuk, hogy az „arkabuz”-t dupla töltettel nyomáspróbázták, a vizsgálótöltet tömege megegyezett a csőbe pontosan illeszkedő ólomgolyó tömegének kétszeresével. Vagyis a szolgálati töltet a golyó tömegének volt megfelelő volt ez esetben is.

A kopaszi-zátonyi puskacsövek és lakatok

Izgalmas lehetőséget ad ennek igazolására egy Magyarországhoz köthető leletegyüttes. 1873-ban a Vulkán nevű kotróhajó kiemelte a Duna medréből egy katonai félnaszád teljes legénységének felszerelését vértekkel, sisakokkal, kardokkal, puskamaradványokkal.  A leletek datálása nem bonyolult feladat, hiszen a fémbélyegzők egyértelműen arra utalnak, hogy a fegyvereket az 1500-as évek első évtizedeiben készítették. A félnaszád minden bizonnyal 1541-ben süllyedt el teljes legénységével együtt amikor a császári csapatok megpróbálták Budát visszavenni a töröktől. A leletegyüttes ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található. Erhard Schön kitűnő fametszeteink láthatóak is hasonló események.

Erhard Schön fametszete Buda 1541. évi ostromáról

A kiemelt puskacsövekből ma is meg van 7 db. Mindegyik 11 mm űrméretű, sima furatú arkebúz cső, melyekhez kezdetleges keréklakatok is társulnak. 2021-ben lehetőségem volt elvinni ezeket a csöveket endoszkópos, röntgen és CT vizsgálatra, A csövekből 4 db töltve van, ami valószínűleg világszenzáció, hiszen ilyen típusú fegyverek esetében hasonló leletek nem ismertek.

A kopaszi-zátonyi töltött csövek röntgenképei

A puskacsövekben többféle töltés található, de számunkra most a legfontosabb az a darab (59.8008 ltsz.), mely flastromba csomagolt egyes öntött golyóval van megtöltve, ugyanis ez alapján igazolhatjuk/cáfolhatjuk az itáliai és spanyol forrásaink által megadott töltési arányokat.

A kéréses cső lövedéke mögötti lőporoszlop térfogata mérhető, kalkulálható: 7,55 cm³. Az általunk készített puskaporok átlagos sűrűségével (0,52 g/cm³) számolva tehát a töltet tömege 3,93 g lehet. A röntgenképen látható ólomgolyó tömege is meghatározható könnyen: átmérője mérhető, mely segítségével kiszámítható térfogata, az ólom 11,3 g/cm³ sűrűsége ismeretében pedig kiszámíthatjuk a megközelítő tömegét is: 4,47 g.

A puskapor tömege a golyó tömegének tehát 87,9%-a tiszta ólom golyó esetében. Ha a lövedék anyaga ötvözet, vagyis maga a golyó kisebb tömegű, ez az arány még kedvezőbbé válik. A kopaszi-zátonyi 59.8008 ltsz. cső töltete tehát megfelel a Martini által jelzett 80-100 %-os lőportömeg – lövedéktömeg aránynak, vagyis gyakorlati példával igazoltuk, hogy az arkebúzokat valóban az írott forrásoknak megfelelően a golyó tömegének megfelelő, vagy ahhoz igen közel álló tömegű puskaportöltettel töltötték.

Tehát van már lőporunk, van töltetinformációnk, van puskagolyónk, és vagy fegyverünk is. Na mi következik most?

Németh Balázs

Mohács 500 kutatócsoport