Lassan, de biztosan szokjuk, hogy a fegyvertartás tekintetében folyamatos defenzívában vagyunk legyen szó akár sportlövészről, akár vadászról. Az Európai Unió a közelmúltban egy új frontot nyitott a vadászat és lőfegyverek korlátozása terén, egy olyan frontot, melyen jóval nehezebb csatát, avagy háborút nyerni, mint a lőfegyvertartás jogszabályi környezete esetében. Az ólom került fókuszba, vagyis helyesebben az ólom tartalmú lövedékek teljes kivezetését tűzték zászlajukra a bürokraták.

Az ólom mérgező, azt hiszem ezzel nem árulok el senkinek sem nagy titkot, és nagyon helyes, hogy kezelésének, használatának bizonyos aspektusait szabályozni kell. Vadászat tekintetében ez hazánk számára két fontos nemzetközi egyezményhez történő csatlakozásban csúcsosodott ki. A Ramsari Egyezményhez való csatlakozásunk mutatta hazánk elkötelezettségét a vizes életterek és vadvízi madarak védelme tekintetében. Ezt kiegészítendő – természeti értékeink védelme szempontjából nagyon is helyesen – csatlakoztunk a Hágai Egyezményhez is, vagyis az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló, Hágában, 1995. június 16-án aláírt nemzetközi megállapodáshoz, melyet a kihirdetéséről szóló 2003. évi XXXIII. törvény ratifikált. Ez az egyezmény mondta ki, hogy hazánk 2005. augusztus 15-ig betiltja az ólomsörét használatát a vizes területeken.

A Hágai Egyezménynek eleget is tettünk, hiszen az 1996. évi LV. törvény ma kimondja, hogy „A külön jogszabály szerint meghatározott vizes területeken és azok védősávjában az ólomsörét használata vízivadvadászat során tilos. Amennyiben védősáv nem kerül kijelölésre, a vizes terület határterületén a vadászat oly módon folytatható, hogy a tilalommal érintett területre a kilőtt ólomsörét ne hulljon vissza.” Ezeket a területeket 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet 5. melléklete sorolja fel meglehetős pontossággal.

Az elmúlt időszak azonban nem csak a vizes életterekről, és nem csak az ólomsörétről szólt. Az EU nagyobbra tárta az ablakot és azt a célt fogalmazta meg, hogy az ólomlövedéket – és nem mellesleg az ólomból készült horgászsúlyokat – teljes egészében tiltsa be. A lövedékek terén nem csak a vadászat, hanem a sportlövészet is belekerült a szórásba. A javaslat megfogalmazása a REACH rendelet (1907/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet, Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals – a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló rendelet) égisze alatt történt, mely feladatra az Európai Bizottság a European Chemicals Agency-t, (ECHA, Európai Vegyi Ügynökség) kérte fel.

A javaslat első változata katasztrofális volt: minden ólomlövedék tiltás alá került, függetlenül attól, hogy légpuska lövedéket lövünk a lőtér golyófogójába, vagy épp egy ólommagos, fémköpenyes lövedéket engedünk el a vad teste felé. Mindenre és mindenkire vonatkozott. A tárgyalási folyamatok során ugyanakkor sikerült jelentős könnyítéseket elérni, mivel az ECHA által elkészített tárgyalási anyag igen sok sebből vérzett. Nem vette figyelembe, hogy bizonyos sportlövészeti ágak esetében nincs alternatívája az ólomlövedékeknek (lásd légfegyveres lövészet, kispuskás lövészet, elöltöltő fegyveres lövészet, stb…), nem foglalkozott azzal, hogy a kilőtt puskagolyók nem vizes területeken nem okoznak környezetszennyezést, nem foglalkozott azzal, hogy a forgalomban lévő fegyverek túlnyomó többsége alkalmatlan ólommentes lövedékek tüzelésére (lásd hazai sörétes lőfegyverek túlnyomó többsége), nem foglalkozott azzal sem, hogy az alternatív sörétek környezeti hatásait még nem tisztázták teljeskörűen.

Az ólomsörét alternatívájaként használt ólommentes sörétek (cink, wolfram-vas, wolfram-kötőanyag kompozit, acél, bizmut) környezeti- és élővilágra gyakorolt hatásait közel sem tárták fel kutatások olyan részletességgel, mint ahogy az elmúlt 20 év során az ólomsöréttel történt. Így csak sejtések, feltételezések vannak arra nézve, hogy ezek használatakor az ólomnál kisebb (vagy eltérő jellegű, de csekélyebb) problémát okozunk. Nem mérlegelték azt sem, hogy a monolit lövedékek, vagy az acélsörétek jóval hajlamosabbak gurulatra, így veszélyességük is magasabb.

A sportlövészetben és vadászatban érdekelt szervezetek, vállalkozások megkongatták a vészharangot, és bár a közös fellépés most sem sikerült, mégis összhang alakult ki azzal kapcsolatosan, hogy a szabályozás eredeti formájában bevezethetetlen. Az ECHA kénytelen volt újabb egyeztetési kört indítani, és jelentősen finomítani az eredeti csomagon. A végére ismételten csak a vizes élőhelyek és az ólomsörét maradtak. Kérdezhetjük, hogy jó-jó, de hát ezt mi már szabályoztuk, minek a további jogszabályalkotás? Nos valóban teljesítettük a feltételeket, de ez az ECHA számára nem elegendő.

A végső javaslati csomag, melyet Magyarország, Csehország, Írország, Szlovákia és Bulgária ellenszavazatával ugyan, de sajnos elegendő többséggel tárgyalásra alkalmasnak talált a REACH bizottság, mégiscsak bevezet szigorításokat. Először is nem csak az ólomsörét használatát, de birtoklását is büntetni kívánja a vizes területeken. Vagyis, elég lenne annyi, hogy a vadász zsebében legyen egy ólomsörétet tartalmazó lőszer, és ez már elegendő, hogy szabálysértést, rossz esetben bűncselekményt kövessen el. Az elfogadott szöveg második fontos problémája, hogy kiterjeszti a vizes terület fogalmát: “azok az akár természetes, akár mesterséges, állandó vagy ideiglenes mocsaras, ingoványos, tőzeglápos vagy vízi területek, amelyeknek vize állandó vagy áramló édesvizű, félsós vagy sós, ideértve azokat a tengervizű területeket is, amelyek mélysége apálykor a hat métert nem haladja meg”. Egyszerűbben fogalmazva, ha a vadászterületen van egy tocsogónk, jó eséllyel vizes területté válik, és onnantól csak ólommentes sörét használható itt. További probléma, hogy a javaslat rendkívül rövid – mindössze 24 hónapos – határidőt ad a teljes átállásra. A szakmai szereplők mindegyike egyetért abban, hogy a fogalmazás olyannyira többértelmű, hogy gyakorlatba lehetetlen átültetni a tervezetet.

A tervezet útja – melyhez a tagállamok július 15-ig nyújthatnak be módosító indítványokat – sajnos innentől kikerül a szakmai szervezetek szintjéről. Magyarország álláspontja az előkészítés és a rendelet tekintetében is következetes: szükségtelen bárminemű további szigorítás, hiszen a Ramsari és Hágai Egyezmények megfelelő védelmet biztosítanak a vizes élőhelyeknek. Hogy elegek leszünk-e megállítani ezt folyamatot? Sajnos ezt kétlem, ehhez több EU tagállamnak kell ellene szavazni. Ha a tervezetet elfogadja az EU törvényhozása, az rendeletként kerül majd bevezetésre, vagyis kötelező érvényű lesz minden tagállam számára. Kérdés persze, hogy hogyan tudjuk majd átültetni úgy, hogy a magyar vadászok érdekeit meg tudjuk védeni? Erre tervet készíteni csak a végső szövegváltozat ismeretében leszünk képesek. Egy dolgot sajnos azonban életünk részévé kell tegyünk: az ólom kivezetése várhatóan nem kerül majd le a porondról. Míg a nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás „önkéntes” jellegű volt, addig a REACH rendelet kötelező érvényű minden tagállam számára. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a vizes élőhelyek és az ólomsörét csak az első lépés volt.

Németh Balázs

Fegyverügyi Egyeztető Fórum