Nehéz belekezdeni ebbe a cikkbe. Nem azért, mert nem tudom, hogy mi történt az elmúlt időszakban, hanem azért, mert annyi minden jár a fejemben, amikor billentyűzet mellé ülök, hogy nehéz kiválasztanom mit és hogyan vessek képernyőre. Ez a történet nem 2023. augusztus 27-én kezdődött, hanem 2019-ben, amikor elhatároztuk, hogy megszervezzük az első olyan elöltöltő fegyveres hosszútávlövész világbajnokságot, melynek hazánk ad otthont. Nem volt kis vállalás, hiszen sem a versenyágat nem ismertük, se lőterünk nem volt, mely alkalmas lehetett volna a feladatra.

Gerhard Lang, az MLAIC főtitkára a magyar csapatot a szervezés világbajnokának nevezte. Azt hiszem ebben igaza van. Nem csak azért, mert 2016-ban olyan VB-t, 2019-ben pedig olyan EB-t szerveztünk, melyet a szövetség azóta is emleget, mint a pozitív példát, hanem azért, mert a szűkös hazai eklézsián túlemelkedve a nagy versenyek költségvetésének töredékéből szervezünk olyan eseményeket, melyek méltó képet mutatnak hazánkról, kompromisszummentes hozzáállásunkkal pedig mindig újabb lécet ugrunk át.

Persze tökéletes verseny nincs. Mindig vannak kisebb nagyobb megoldandó feladatok, kihívások, de ezért vagyunk ott. Ha könnyű lenne, nem lenne ránk szükség. „When the game gets tough, the tough get going.” Mondja az ilyen helyzetekre az angol, vagyis a kemény gyerekek akkor kezdenek játszani, amikor a játék kemény lesz.

Azt hiszem ez minden tekintetben igaz volt a hosszútávlövész VB-re. A szervezés két éven át zajlott, melynek része volt a tavalyi izbégi világkupa, ahol először tesztelhettük a nagy hatótávolságú kamerarendszert. Ez alapján épült fel a szabályrendszer, melynek köszönhetően megtarthattuk sikerrel az idei VB-t Várpalotán. A 2021-es világkupa szervezése egy éven át zajlott: a szervezőbizottság minden tagja komoly lelkesedéssel, önzetlen módon dolgozta végig az egy évet, saját költségén, saját erőforrásait használva, hogy létrejöjjön a nagy álom: a rövid távú világversenyek után hosszú távon is bizonyíthassunk hazánkban. Nem merült fel senkiben, hogy a munkát valaha is meg tudjuk magunknak fizetni, de vitt minket a lelkesedés. Minden nehézség ellenére is sikert arattunk, pedig a szervezés, a verseny vezetése és maga a versenyzés minden erőnket kivette, utolsó csepp energiáinkat emésztette fel. S ha valaki a fáradtságtól elesett, ott volt a csapat, aki felemelte, tovább vitte.

Pihenni ezután nem volt idő, hiszen a VB szervezése is egy évet vett igénybe: ahogy a csapatok hazamentek a világkupáról, következő héten mi már dolgoztunk a VB-n. Kezdődött minden elölről, ismét saját erőforrásokkal, de most abban a hitben, reményben, hogy talán valami fizetség azért lehet a két év munka végén. Ez a VB sem szervezés, sem levezénylés, sem versenyzés terén nem volt könnyű. Elmentünk a falig, hogy a hazánkba érkező lövészek a lehető legjobb körülmények között versenyezhessenek, saját érdekeinket pedig a lehető leghátrább soroltuk: 40 fokban építettük a lőteret három napon át, aztán hétfő reggelre a szélvihar által tépázott lőteret már esőben építettük újra, és tettük ezt meg minden egyes reggel. Minden nap akkor érkeztünk a lőtérre, amikor a nap épp kelt, és akkor hagytuk el, amikor a látóhatár alá nyugodott, hogy az infrastruktúra a következő napra is rendben legyen. Ez embertelen munka volt.

És közben lőttünk, versenyeztünk, mosolyogtunk, és oldottuk meg a változatos feladatokat. Pedig tudtuk, hogy a hazánkba érkező lövészek mosolyán kívül más fizetségünk nem lesz, hiszen több támogató utolsó pillanatban jelezte, hogy mégsem küldi a beígért segítséget. But when the game gets tough…

Izgalmas mellékszál, hogy mennyire érdekelte a hazai elöltöltő fegyveres lövészeket az esemény. A válasz lakonikusan rövid: szinte semennyire. A megnyitón nagy öröm volt látni az idei EB csapat tagjait, de a versenyre mindössze csak 3-4 lövész látogatott ki, pedig amit a szakmáról tudni lehet, itt bizony mindent meg lehetett tanulni…

A verseny nagyszerű sikert hozott mind szervezés, mind az új kamerarendszer, mind a magyarok által elért eredmények tekintetében: Országh Kornél ezüstérme, Tar Misi bronzérme, és az én ezüst és bronzérmem messze több, mint amiről valaha is álmodtunk.

A verseny igazi értéke azonban nem az érmek számában mérhető. A költségvetés most zárul. Kifizettünk mindenkit: spotterek, lövészetvezetők, beszállítók, mindenki megkapta a jussát. Csak a szervezők fizetésére nem jut. Tudtuk ezt már közben, de senkiben nem merült fel, hogy akkor ő kiszáll…

Mondhatjuk, hogy mi bolondok vagyunk, mert szerelemből dolgozunk, visszük a hátunkon a nagybetűs ügyet. De én biztos vagyok benne, hogy úgy tekint mindannyiunk majd vissza erre a két évre, hogy „Igen, én ott voltam, én nem adtam fel, MI MEGCSINÁLTUK”. Mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy van hazánkban olyan maroknyi közösség, amely két évet hajlandó önzetlenül dolgozni egy álom érdekében. Amíg ti vagytok, amíg ilyen hit és elszántság létezik hazánkban, addig érdemes létezni, érdemes harcolni! Mert az elöltöltősök ilyenek.

Köszönöm mindenkinek, aki mellettünk volt, támogatta a projektet, szervezte a versenyt, építette a lőteret, vezette a lövészetet, gondoskodott vendégeinkről. Külön köszönet a Davide Pedersoli fegyvergyárnak, az Országos Magyar Vadászkamarának, a Veszprém Vármegyei Vadászkamarának az anyagi támogatásért, a Royal Kert Kft.-nek, a nagyszerű Corvus terepjáró kölcsönadásáért, Magyar Honvédségnek a lőtérért és szálláslehetőségért, a Magyar Sportlövők Szövetségének az anyagi és erkölcsi támogatásért.

Köszönet illet segítőinket: Bagaméri Gergőt, Berecz Barnabást, Biter Andrást, Danka Gergelyt, Gősi Georginát, Debreceni Gábort, Juhágy Györgyöt, Kapás Dávidot, Krép Gergelyt, Kun Vitoldot, Medveczki Mátét, Nagy Györgyöt, Nagy Mátyást, Repei Mírát, Sebők Roland Krisztiánt, Székely Zsombort, Tokodi Tibort, Törőcsik Laurát, Tóth Mihályt, Tóth Emesét, Venczel Kingát és Vukovics Biankát. Nagyszerű helytállás volt!

Külön szeretném megköszönni a szervező csapatnak, akikkel végig csináltuk ezt a két évet. A lista semmilyen fontossági hierarchiát nem tükröz: Tóth Ági, Törőcsik Eszter, Németh-Tavasz Brigitta, Törőcsik Pál, Venczel Szilárd, Ország Kornél, Ország Roland, Meszesi Lajos, Pólik Sándor.

Veletek megint újrakezdeném!

Németh Balázs

Szeptember, 2023