Megint elment egy nagy öreg.

Szajkó István  – “Pista bácsi”, ahogy sokan hívtuk -, tegnap, életének 88. évében örökre eltávozott közülünk.

Pista bácsi 1958-tól a Nitrokémia ballisztikai laboratóriumának kutatómérnöke, majd 1993-ig vezetője volt. Munkahelyén belballisztikával, lőpor és sújtólég-biztos robbanóanyag fejlesztéssel foglalkozott, de emellett jutott energiája a sportra és a vadászatra is. Megbízták a Fűzfői Lövészklub létrehozásával, melyet azután közel 30 évig vezetett. 1976-2000-ig az MSSZ elnökségi tagja, 1992-től a koronglövő szakág és az edzőbizottság vezetője. Időközben vadásztársaságoknál titkári és elnöki teendőket látott el.

Szinte egész élete során tanított, felsorolni is nehéz, hol és merre. Ballisztikát és lőporgyártást oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen, vadőrök képzésében vett részt Pápán és Zircen és a legutóbbi időkig pallérozta a csongrádi Diana vadászati szakképző iskola vadászpuskaműves hallgatóit.

Hosszú időn keresztül rendszeresen publikált a Magyar Vadász, majd a Nimród újságokban, önálló rovata volt a Venatus magazinban.

Szerepe Magyarország C.I.P. taggá válásában kiemelkedően fontos volt. A lőszervizsgálati szabályozás jelentős részét az ő javaslatai alapján alkották meg. 1971-től mostanáig a magyar C.I.P. delegáció és a C.I.P. munkacsoportjainak aktív tagjaként vett részt a nemzetközi munkában. A Polgári Kézilőfegyver- és Lőszervizsgáló Kft. szakértőjeként, tanácsadójaként dolgozott haláláig.

Pista bácsi a magyar sportlövészet kiemelkedő egyénisége, a belballisztika, a lőpor és lőszergyártás nemzetközi szaktekintélye, a vadászati- és fegyverkultúra elhivatott, lelkes művelője és terjesztője volt.

Úgy tűnt, hogy sosem fog kifogyni az energiából és színes történeteiből. Most nagy a csend.

Nyugodjék békében!