Lövészet Kossuth revolverjeivel – Colt 1849 Pocket .31 vs. 1851 Navy .36 revolverek

Kossuth Lajos az egyik első magyar volt, aki birtokolhatta és kipróbálhatta Samuel Colt revolverjeit, vagy magyar megnevezés szerint forgópisztolyait. 1853-ban kapta ajándékba az 1851 Navy és 1849 Pocket revolvereket egy díszes szettben, megszemélyesítve azt vésetekkel, réztáblával. E fegyverek nyomába eredünk, és azt is megnézzük, mennyire voltak pontosak ezek a csappantyús revolverek.

A 19. század elejétől a haditechnikai igen gyors fejlődésnek indult, melyben igen nagy szerepet játszott az ipari forradalom hatása, pontosabban a termelési folyamatok gépesítése és a termelési eljárások modernizálása. A legfontosabb gondolat a felvilágosult Franciaországból érkezett. A fegyver csereszabatos alkatrészekből történő gyártása először az 1777 M puskacsalád esetében merült fel, de felismerve, hogy a szükséges pontosság kézi munkával nem biztosítható, az ötletet el kellett vetni néhány évtizedre. A gondolatot amerikai vállalkozók karolták fel. A világ első valóban csereszabatos alkatrészekből gyártott, gőz és vízhajtású kovácsművekben, esztergákon, marókon készített lőfegyvere a Hall-féle kovás hátultöltő puska volt.

Ebben az időben kezdett el többlövetű fegyverkoncepciókkal foglalkozni Samuel Colt is. A közhiedelemmel ellentétben Colt nem találta fel a revolvert, hiszen forgódobos fegyvereket ismerünk már a 16. századból is. Colt sokkal inkább abban jeleskedett, hogy a koncepciót nagy mennyiségben gyárthatóvá tette, valamint megtámogatta a típust hatékony marketinggel. Első igazán sikeres fegyverei (1847 M Walker, 1848 M Dragoon) épp akkor jelentek meg, amikor hazánk élethalálharcot vívott Ausztria ellen. A szabadságharc ugyan elbukott, az emigráció azonban komoly nemzetközi elismertségre tett szert, és nem tett le arról a tervéről, hogy a harc még újrakezdhető. Ez pedig fegyver nélkül nem volt elképzelhető.

Kossuth Lajos és Samuel Colt (forrás: Wikipedia)

Az elöltöltő revolver igen korszerű eszköz volt a 19. század derekán, bár mai szemmel nézve működtetésük talán bonyolultnak tűnik. Fő ismérvük volt, hogy a revolver dobot nem hátulról kellett megtölteni, hanem a kamrák torkolata felől. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a feketelőport, majd a lövedéket, vagy a papírtöltényben egyesített hajtóanyagot és lövedéket a kamratorkolatba kellett tölteni, majd a fegyver csöve alatt, vagy mellett rögzített töltőkarral a helyére nyomni. A töltet elindításához szükséges szúrólángot egy csappantyú – rézcsésze, mely aljába ütésre robbanó higanyfulminátot töltöttek – biztosította, melyet a kamrák megtöltése után a kamrák hátsó részébe tekert lőkúpra, vagy korabeli magyar elnevezése szerint a „gyúcsecsre” kellett illeszteni. A korszak legtöbb elöltöltő revolverje egyszeres működtetésű (single action) volt, vagyis a kakast minden lövés után hüvelykujjal kellett ismét megfeszíteni. Az első kettős működtetésű (double action) revolverek az 1840-es évek végén jelentek meg. Legsikeresebb talán a brit Robert Adams találmánya volt, mely komoly konkurenciát jelentett Európában Coltnak.

Colt a következőképpen írta le fegyvere töltési fogásait:

„Először minden lőkúpon süssön el egy csappantyút, hogy kitisztítsa az olajat és port, majd húzza a kakast félállásba, hogy a dob forgatható legyen! A cső mutasson felfelé és egy kamrába töltsön egy adag lőport és egy lövedéket heggyel felfelé, majd helyezzen egy előre vágott fojtást vagy flastromot a kamra torkolatára! Forgassa a töltényűrt a töltőkar alá és nyomja helyére a töltetet a kamratorkolat szintje alá, hogy ne akadályozza a dob forgását! (Vigyázni kell, hogy miközben lenyomja a töltetet, ne rázkódjon ki a lőpor a többi kamrából, mert az csökkenti a töltés erejét.) Ismételje, amíg az összes kamra meg nincs töltve! Ezután tegyen csappantyút a lőkúpokra a tok jobb oldala irányából! Ha a kakast teljes állásba feszíti, az elsütőbillentyű meghúzásával elsüthető a fegyver. Ismételje a mozdulatsort és hat lövést tehet újratöltés nélkül!”

Ha a fegyvert tölténnyel töltötték a következő procedúrát kellett követni:

„Húzza le a fehér borítást a töltényről, úgy, hogy a lövedéket fogja meg, és a fekete szalagot tépi le! Helyezze a töltényt a dobkamra torkolatába, a lövedékcsúccsal felfelé, egyszerre egyet, forgassa a dobod a töltőkar alá, nyomja le a töltényt a kamratorkolat szintje alá, hogy ne akadályozhassa a dob forgását! A biztos sütés érdekében javasoljuk, hogy a töltény fenekét betöltés előtt szúrja fel, hogy kis mennyiségű lőpor hullhasson a töltényűrbe töltés közben.”

Az 1840-es évek végére Samuel Colt már komoly termelő kapacitással rendelkezett hartfordi gyárában, és hamarosan Londonban is üzemet nyitott. Kereste a kapcsolatot minden lehetséges piaci szereplővel, így Kossuth Lajossal is, mint a magyar emigráció vezetőjével. Kossuth Lajos azonban nem ejtette útba 1851-52-es észak-amerikai körútja során Colt hartfordi gyárát, bár az elismert vállalkozó és feltaláló, az Egyesült Államok akkori egyik leggazdagabb embere, készült a találkozásra. Kossuth számára egyedi, gravírozott revolverpárt szándékozott ajándékozni, mely egy .36-os „1851 M Navy” revolverből és egy kisebb tokméretű, .31-es űrméretű „1849 M Pocket” elöltöltő revolverből állt. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a megnevezéseket, ugyanis a gyártás idejében ez a terminológia nem volt használatban, és igazából egyik évszám sem stimmel, mindkét fegyvertípus gyártása valójában 1850-ben kezdődött. A hibás évszámokat a modern kor gyűjtői aggatták mindkét példányra.

Az ajándékozás kettős célt szolgált volna. Egyrészt kifejezte Colt elismerését és tiszteletét a nagy forradalmár felé, másrészt üzleti érdekeket is szolgált. Az emigráció erkölcsi, politikai és anyagi támogatást is gyűjtött ahhoz, hogy a magyarországi függetlenségi harcok újrakezdhetőek legyenek. Colt pedig ekkoriban a világ egyik legnagyobb fegyvergyártási kapacitásával rendelkezett. Nehéz megítélni, hogy a két motiváció közül melyik lehetett erősebb, de valószínűleg a második, vagyis az üzleti érdek. Colt még saját hazájában sem igazán követett szigorú elveket, éppúgy kiszolgálta a déli igényeket, mint az északi kormány megrendeléseit. A polgárháború előtti feszültség-teli években még egy önálló déli üzem létrehozására is terveket szőtt, hogy mindkét fél hadseregének felszereléséből kivehesse a részét.

Bár az észak-amerikai találkozó nem jött össze, Colt nem adta fel tervét, hogy Kossuthnak megmutathassa fegyvereit. Temesváry könyvében tévesen szerepel így az északi amerikai ajándékozási helyszín.[1] 1853-ban, Londonba küldte az ajándéknak készített pisztolypárt, felkérve, hogy látogasson el nem rég nyitott londoni üzemébe.[2] A londoni leányvállalat célja elsősorban az angol hadsereg felszerelése lett volna, de itt nem tudtak átütő sikereket elérni, mivel az angolok előnyben részesítették Robert Adams akkoriban erősebbnek, tartósabbnak, gyorsabbnak, megbízhatóbbnak tartott revolverjeit.

Valójában mennyire volt Colt számára fontos Kossuth forradalma és szabadságszeretete? Nem csak Londonban gyártottak ebben az időben Colt revolvereket, a fegyver licencét ugyanis egy ausztriai gyárnak is eladta. 1849-1854 között engedéllyel gyártott másolatokat az ausztriai Kaiserlich und Königlich priviligierten Maschinen-, Band-, und Spinnenfabrik Innsbruckban Joseph Ganahl tulajdonos vezetése alatt a császári-királyi haditengerészet számára.[3] Itt 1200 db „belt revolver” méretű fegyver készült a haditengerészet és további 100 db a polgári piac számára. Hát ennyit az elkötelezett szabadságszeretetről. Ettől függetlenül persze a két nagy formátumú ember levelezése érdekes és értékes részét képezi az emigráció és Kossuth Lajos történetének. Ismerjék hát meg azt a levélváltást, amely magyar szaksajtóban, szakirodalomban talán még sohasem jelent meg.[4]

Colt ezredes levele Kossuthnak

London, March 20, 1853

            Dear Sir: – Permit me to present you with a box containing specimens of my Patent Repeating Fire-arms, in token of my high regard and esteem.

            The arms were made for you at my manufactory in Hartford, Connecticut, when you were traveling in America, and would have been presented to you by a committee of my workmen, had it been our good fortune to have seen you at Hartford in your hasty tour through New England.

            I trust, however, that at this late day they will not prove unacceptable, and will be received with the same feeling of good-will with which they are sent. Permit me also to say, that while it would have been the greatest satisfaction to me to have shown you my manufactory of fire-arms in Hartford, it will not less so to have you and any of your friends examine my smaller establishment, just started, at Thames Bank, Pimlico, London, at any time it is your pleasure to fix that purpose.

            Believe me, in the mean time, very respectfully,

            Your Excellency’s most obedient servant,

                                                                                              Sam. Colt.

London, 1853. március 20.

Kedves Uram!

Engedje meg, hogy elismerésem nagyrabecsülésem jeléül megajándékozzam önt egy készlettel, melyben a saját szabadalmaztatott ismétlő fegyvereim találhatóak.

A fegyvereket Önnek készítettük hartfordi gyáramban, Connecticut államban, miközben Ön Amerikában utazott. A készletet dolgozóim egy bizottsága adta volna át Önnek, ha lett volna szerencsénk fogadni Önt rövid New England-i látogatása során.

Remélem, hogy ajándékom így megkésve sem lesz elfogadhatatlan, és ugyan azzal a jó érzéssel fogadja, mellyel küldöm azt. Engedje meg, hogy megjegyezzem, nagy örömömre szolgált volna, ha megmutathatom Önnek hartfordi fegyver gyáramat, de hasonló örömet jelentene, ha bármikor, amikor Önnek megfelelő, megtekintené kisebb létesítményemet a Temze folyó partján, London Pimlico negyedében.

Mély tisztelettel,

Sam. Colt.[5]

Érdemes megemlíteni, hogy Colt ugyan ezredesnek titulálta magát hivatalos irataiban, valójában katonai rendfokozattal nem rendelkezett. Kossuth örömmel fogadta a reprezentatív ajándékot, és alig pár nap múlva levélben köszönte meg a korszerű fegyvereket.

Kossuth levele Colt ezredesnek

London, March 27, 1853

            Dear Sir: – You have very agreeably surprised me by your splendid pair of revolvers, which I accept with particular gratification, and beg leave to return you my sincere thanks for your valuable present, as well as for accompanying obliging lines. I was very glad to learn that the practical superiority of your invention has met already such well-deserved appreciation with the Government of the United States. This is equally creditable to the merits of your genius, and to the progressive spirit which seems to be peculiar privilege, and a glorious one indeed, of democratic institutions.

           To me your magnificent present, dear Colonel, has a triple value: that of a valuable sympathy, that of artistic-mechanical merit, and that of practical use; since, without indulging in any sanguine fascinations, I dare hope soon tho have occasion to use it, and use it I shall with the conscientious conviction that your genius never could have aided a better cause. From what I know of military art, I confidently believe that the improvements in fire-arms are likely soon to change essentially the adopted tactics; and anticipations of my future duties cannot but increase my interest in matters to which you have so successfully devoted your genius, I am thankful for your inviting me to visit your London establishment, and will avail myself of it at the earliest opportunity. Accept once more, dear Colonel, my sincere thanks, and believe me to be, with distinguished regards and particular consideration,

            Your obedient servant,                                               L. Kossuth

 

London, 1853. március 27.

Kedves Uram!

Nagyon kellemesen meglepett a nagyszerű revolverpárjával, melyet megkülönböztetett köszönettel elfogadok, remélve, hogy viszonzásként őszintén megköszönhetem értékes ajándékát és az azt kísérő lekötelező sorait. Örömmel hallom, hogy találmánya gyakorlati fölénye kivívta az Amerikai Kormány jól megérdemelt elismerését. Ez egyaránt köszönhető az Ön géniuszának, valamint annak a haladó szellemnek, mely a demokratikus intézmények sajátos – és egyben dicsőséges – kiváltsága.

Nagyszerű ajándéka, kedves Ezredes, számomra háromféle értékkel bír: a szimpátia értékével, mechanikai-művészeti értékkel, valamint a gyakorlati használat értékével; Merem remélni mindenféle vérmes elragadtatás nélkül, hogy hamarosan alkalmam lesz használni, s ha erre sor kerül, azt azzal a meggyőződéssel teszem majd, hogy az Ön géniusza nem segíthetett volna jobb ügyet. Abból, amit a hadművészetről tudok, biztosan hiszem, hogy a lőfegyverfejlesztések hamarosan lényegében változtatják majd meg az alkalmazott harcászatot. Jövőbeli feladataim elvárásai csak növelhetik érdeklődésemet az ügyek iránt, amelyeknek ön géniuszát szentelte. Hálás vagyok, hogy meghívott londoni létesítménye megtekintésére, mellyel élni is fogok az első adandó alkalommal. Kedves Ezredes, kérem fogadja még egyszer őszinte köszönetemet, és higgye el, hogy kiváló tisztelettel és megkülönböztetett figyelemmel vagyok Ön felé.

Alázatos szolgája,                                                    L. Kossuth[6]

Kossuth revolverjei

Kossuth revolverei a Magyar Nemzeti Múzeumban

Kossuth Lajos revolverpárja 1895-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába először 1895/38 leltári szám alatt, ma leltári számuk 63.8348, és megtekinthetőek az intézmény kiállításban. Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos idősebb fia adta el az intézménynek a revolver párt apja halála után. A fegyverekről értékes információkat találunk az MNM fegyvertárát feldolgozó Temesváry Ferenc és Lugosi József által szerzett kiadványokban (Lugosi-Temesváry: Pisztolyok. Zrínyi Katonai Kiadó, 1989; Lugosi József: Pisztolyok. Akadémiai Kiadó, 1988), a leírások azonban tartalmaznak egy-két kisebb pontatlanságot, melyek a munka értékéből természetesen nem vonnak le.

Az .31” űrméretű revolver

A kisebb űrméretű revolver az 1849 M Pocket, vagyis kis tokméretű zsebrevolverek családjába tartozik. Nem ez volt Colt első zsebrevolver típusa, mivel mind a Paterson, mind a Dragoon revolverek is készültek kicsinyített tokmérettel a polgári piac igényeinek megfelelően. A Pocket legjobban a Baby Dragoon revolverekre hasonlít, ugyanakkor rendelkezik minden olyan újítással, melyet a szakirodalom már a Navy revolverekhez köt. 1849-ben Colt egy nagyszerű mérnököt csábított el a közeli Collins Company-től. Elisha King Root tökéletesítette a Dragoon revolverek szerkezetét, mely újításokra 1850. szeptember 10-én 7629. számon kapott szabadalmi védelmet. A dobrekesztő a biztosabb reteszelést érdekében szögletes formát kapott (a Dragoon és Baby Dragoon revolvereken ez ovális), valamint a dob hátulján biztosító tüskéket helyeztek el. Az egyszerű biztosító rendszer két részből állt: a kamrák között apró fém csapok emelkedtek ki dobból, melyre a kakas ütőfelületének függőleges bevágása illeszkedett.

Ha a kakast erre eresztették, úgy a lőkúpra helyezett csappantyúk védve voltak a véletlen – például ütődés általi – elsüléstől. A Baby Dragoon zsebrevolverek még nem rendelkeztek töltőkarral, de Root az új modelleket kiegészítette ezzel az alkatrésszel is. A dob továbbra is öt töltényűrrel rendelkezett, épp mind a Baby Dragoon esetében. A fegyver komoly sikert hozott: kompakt mérete, ugyanakkor önvédelemre megfelelő űrmérete rendkívül népszerűvé tette a polgári felhasználók körében. 1873-ig több, mint 325,000 darabot gyártottak a fegyverből Hartfordban és tovább 11,000 darabot Londonban. Ezzel Colt csappantyús revolverei közül messze a legnagyobb gyártási mennyiséget produkálta. A teljes gyártási periódus során több, mint 200 féle változatban készült, öt- illetve hatlövetű dobbal és különböző csőhosszokkal.[7]

A Kossuthnak ajándékozott ötlövetű példány, mely Temesváry könyvében „Dragoon” elnevezéssel szerepel helytelenül, a Pocket családhoz tartozik. A fegyver 144 mm hosszúságú csővel rendelkezik, vagyis névlegesen az 5,5”-es, igen népszerű csőhosszú változatok szűkebb családjába tartozik. A fegyver hat huzaggal rendelkezik, a huzagolás emelkedése progresszív, vagyis a csőfarnál lassabb, a torkolat felé azonban gyorsul. A korabeli vélekedés szerint ez hozzájárult a fegyver pontosságához, mivel a lövedék a kamrákból kiszabadulva lassabb huzagolással találkozott, így kevésbé deformálódott. A fegyver gyári száma 31059, mely a gyár ma is elérhető saját adatbázisa szerint 1852-es gyártási dátumot ad meg.[8]

A .36 kaliberű revolver

Míg a Colt Pocket kifejezetten a polgári piacra készült, addig a nagyobb, .36-os űrméretű Colt Navy már a hadifegyverek piacát is célba vette. Az 1851 Navy elnevezést modern kori gyűjtők aggatták a fegyverre. Colt eredetileg a „Ranger” nevet adta a köztes tokméretű revolverének, remélve, hogy ezzel felkelti a Texas Rangers rendvédelmi szerv érdeklődését, mely korábbi modelljei tekintetében is érdeklődőnek mutatkozott. Akkoriban sem kellett jobb reklám, mint az, ha egy állami fegyveres szerv használatra alkalmasnak tartott egy új fegyvertípust. A revolver, mint fegyverkoncepció ebben az időszakban komoly újdonságnak számított. A kor hadseregeinek nagy többsége még egylövetű elöltöltő pisztolyokkal szerelte fel lovasságát, tisztjeit. Colt ügyes marketinges volt, nagyszerű érzékkel találta meg a döntéshozókat egy-egy díszes fegyverszettel, melyek rendre megolajozták a magánvállalkozó és állami szféra kapcsolatát.

A fegyverek képességeihez kétség sem fért, a hadsereg döntéshozóit ellenben nehéz volt meggyőzni a többlövetű fegyverek előnyeiről. Ne feledjük, hogy a lovasság a 19. század derekán sokkal jobban hitt még a lendületes rohamban és a hidegfegyverek erejében, mint bárminemű tűzfegyverben. A haditengerészeti felhasználás azonban egészen más lehetőségeket kínált, hiszen az ellenséges hajó fedélzetének megtisztítása nagy tűzsűrűséget, nagy tűzgyorsaságot igényelt. Nem véletlen, hogy Colt könnyebb falatnak érezte a haditengerészetet, ezért az új, övön viselhető modell dobjára egy tengeri összecsapás jelenetét hengereltette. Mindez nem jelentette azt, hogy a revolvert csak a haditengerészet vásárolta, sőt! 1855-ben a hadsereg hivatalosan is rendszeresítette a fegyvert és 35,000 darabra adott megrendelést.

A fegyver éppúgy a Root-féle 1850. évi szabadalom alapján készült, mint a már említett Pocket revolver, de méret szempontjából épp félúton helyezkedett el a zsebrevolverek és nehéz lovassági revolverek között. Ezzel a portfólió teljes lett: a .31 űrméretű „pocket size” zsebrevolverek kiszolgálták a polgári piac igényeit, a .36-os övtokban is viselhető „belt revolver”-ek kielégítették a hadi és polgári igények széles palettáját, a .44-es lovassági „holster revolver”-ek pedig a nagyobb tűzerőt igénylő lovassági igényeket fedték le. A köztes tokméretű revolver gyártása késve indult a Pocket revolverek átütő sikere miatt. 1873-ig 255,000 darabot készítettek a köztes tokméretbű fegyverből Hartfordban, és további 40,000 darabot a londoni üzemben.[9] A Kossuthnak ajándékozott fegyver a 201-es sorozatszámot kapta, a revolver a gyári adatbázis alapján 1850-ben készült.[10]

A készlet

A fegyverpárt Colt egészen biztosan a revolverek működtetéséhez szükséges minden kiegészítőnek és szerszámnak helyet adó mahagóni dobozban ajándékozta Kossuthnak. A revolverpárhoz tartozó doboz tetején elhelyezett rézlapon a „TO GOVR KOSSUTH FROM THE INVETNTOR”[11] felirat olvasható. A 375x220x64 mm-es, barna, zöld szövettel borított elválasztókkal rendelkező doboz kiegészítői sajnos hiányoznak, de más hasonló készlet alapján a következőket tartalmazhatta a méretre alakított fakkokban: egy darab .31, és egy darab .36 űrméretű ólomlövedéket készítő öntőformát, egy lőportartót, kerek csappantyús dobozt, két önálló rekeszben lövedékeket, valamint lőkúpkulcsot.[12] A doboz ebből a szempontból furcsa, hiszen az öntőformák számára csak egy rekesszel rendelkezik, vagyis olyan öntőformát tartalmazhatott, mely egyszerre öntött egy darab .31-es és egy darab .36-os lövedéket. Ilyet azonban sem a vonatkozó szakirodalom, sem az elérhető gyűjteményi adatbázisok nem ismernek egyelőre.[13]

A készlet doboza igényel némi vizsgálatot, mivel úgy tűnik elsőre, hogy azonos kaliberű revolverekhez képszült, nem feltétlenül Kossuth pisztolypárjához. (Forrás: Temesváry)

A fegyverpár nem tartozik a legmagasabb minőségi kategóriába, mutatva, hogy Colt Kossuthot annak ellenére sem sorolta az állami felsővezetők közé, hogy a szetten „Governor”-nak, vagyis kormányzónak titulálta. Királyoknak, hercegeknek és egyéb előkelőségek esetében rendre egyedibb módon, gazdagabban vésett példányokat adományozott. A fegyverek kétféle díszítéssel rendelkeznek. A tok és cső un. „scroll engraving” arabeszk-vésettel rendelkezik, míg mindkét fegyver dobja hengerelt díszítést kapott, ahogy az Colt általános rendeltetésű revolverjei esetében megfigyelhető. Ez a díszítési mód Colt újítása volt, melyhez a nyomólemezeket Waterman Lily Ormsby készítette, aki a vésés mellett feltalálóként a sorozatgyártás technológiáját is kidolgozta. A .36-os űrméretű Navy revolver dobján látható díszítés a mexikói és amerikai haditengerészet 1843. május 16-i összecsapását, míg a .31-es űrméretű Pocket revolver esetében egy postakocsi elleni támadást ábrázol. A részletgazdag díszítés az új eljárásnak köszönhetően könnyen, gyorsan, gépi erővel volt felvihető a fémfelületre. Kossuth fegyvereit a markolatkeretre vésett felirat tette igazán egyedivé: „Govr Kossuth from Col Colt”.

Lövészet „Kossuth revolverjeivel”

Azt hiszem, hogy ezeket a címeket nevezik „click bait”-nek. Most tehát ünnepélyesen kérem a kedves olvasót bocsájtsa meg nekem, hogy ezt a magaslabdát így ütöttem le. Be kell valljam, hogy nem, nem loptuk ki a Magyar Nemzeti Múzeumból a fegyverpárt, de azért megtettünk mindent, hogy a lehető legközelebb kerüljünk Kossuth fegyvereihez: két kitűnő állapotú eredeti revolvert kutattunk fel, hogy a lőkísérleteket elvégezhessük. A fegyverek nem csak igazi kortársak, de természetesen csőhosszuk, kaliberük is azonos. Persze a fegyver csak egyik része a rendszernek, a teljesítmény és pontosság szempontjából éppoly fontos a töltény is. Colt nem csak a fegyvergyártás, de a tölténygyártás terén is számos új koncepciót vezetett be. A lövedéket és lőportöltetet könnyen ellobbanó papírhüvelybe töltötte, és a kész töltényt hatosával csomagolva értékesítette, ami felgyorsította a fegyver betöltését.

A töltény reprodukálása azonban teljesen pontos nem lehet. A lövedék tekintetében nem kell kompromisszumot kötnünk, hiszen egy amerikai vállalkozás készít pontos öntőforma reprodukciót a Colt-féle lövedékekhez. A lőportöltet esetében azonban már bizonytalanabb a helyzet, hiszen hiába választunk hasonló szemcseméretű, hasonló összetételű lőportípust, a korabeli és ma gyártott feketelőporok teljesítménye között bizony lehet különbség. Annyit persze megtettünk, hogy az eredetinek lehető legjobban megfelelő szemcseméretű és összetételű lőportípust választunk, és a töltet tömege tekintetében ragaszkodunk az eredeti töltények töltéséhez. Ennél pontosabban csak akkor járhatnánk el, ha ismernénk e fegyverek pontos torkolati sebességét e lövedékkel korabeli forrásokból, de mivel ilyen adatunk egyelőre nincs, meg kell alkudjunk a lőportöltet tekintetében.

Lövedék reprodukciók, balról jobbra: .31 Colt, .36 Colt, .44 Johnston & Dow, .44 Colt Dragoon lövedékek

Samuel Colt azon kevés fegyvergyártók közé tartozott, aki saját tölténygyártó kapacitással is rendelkezett, felismerve, hogy a tartós fogyasztási cikkeken túl, a gyorsan mozgó fogyasztási cikkek piacéra is érdemes betörni. 1851-ben adta be első szabadalmi kérelmét, melyben egy olyan revolvertöltényt írt le, mely a lőportöltetet egy vékony ónlemezbe csomagolva egyesítette a lövedékkel. Bár a szabadalmi kérelmet elutasították, a gyártás megindult mind ónlemez, mind papír hüvelyek használatával. A .36-os űrméretű töltényekbe 14 grain (0,9 g)[14], míg a .31-es űrméretű töltényekbe 11-12 grain (0,71-0,78 g) finom szemcseméretű Hazard Powder Company által kifejezetten Colt számára készített lőport töltöttek. A töltényeket nem kellett betöltés előtt megnyitni, a csappantyúláng átégette a töltény palástját.

A lőkísérlethez használt Navy revolver gyári száma 25707, mely alapján 1853-ban készült, vagyis éppen az ajándékozás évében. A 304878 számú Pocket revolver ellenben igen kései típus, 1868-ban készült.[15] Ez azonban nem von le lőkísérletünk értékéből, hitelességéből, hiszen a fegyver teljesítményét befolyásoló módosítás a gyártás teljes spektruma alatt nem történt.

Az 1849 Pocket .31 revolver

Az 1851 Navy .36 revolver

Nézzük a lövészet tapasztalatait! Az adatok elemzésében egy ballisztikai radar volt segítségemre, melynek köszönhetően 25 m távolságig mérhettem a lövedék sebességét. A két fegyverrel lőni igen hasonló érzet. A kisebb lövedéktömeg és töltet miatt a Pocket revolver nem rúg nagyobbat, mint a Navy, egyetlen hátránya talán csak a nézőke igen finom bevágása, melybe körülményes a célgömböt illeszteni. Feltámasztásánál ez persze nem jelent hátrányt, hiszen van idő a pontos irányzék- és célkép rendezésére. A kisebb tokméret és tömeg persze előnyösen hat a rejthetőségre, nem véletlen, hogy a revolvert a polgári piacra szánták.

Az 1849 Pocket revolver szórásképe

Az 1851 Navy revolver szórásképe

Az is egészen biztos, hogy a zsebrevolvert nem 25 méteres lövészetre tervezték, westernfilmes hasonlattal érve elegendő volt, ha a fegyver a kártyaasztal túl oldalán eltalálja csípőből a rosszarcú ellenfelet. Ennek ellenére nem maradt le szórásképe a Navy mögött, sőt, minimálisan szűkebb szórásképet lőtt, mint a nagytestvér. Még meglepőbb a lövedék mozgási energiája. A könnyebb lövedék a kisebb lőportöltet ellenére is gyorsabban indul. A mozgási energia képletében pedig a sebesség négyzetesen van jelen, így bár a Pocket revolver torkolati energiája 10%-kal kisebb, mint a Navy esetében, 25 méteren ez már nem csak hogy kiegyenlítődik, de a .31-es lövedék meg is előzi a .36-os lövedéket, vagyis a két fegyver között sem pontosság, sem energia esetében nincs komoly különbség a korabeli pisztolyos lőtávolságon belül.

A szórásképek még egy fontos információt elárulnak azzal kapcsolatosan, hogy jó úton járunk-e a lőportöltet tekintetében. A kapott szórásképek közepe 25-27 cm-rel magasabban volt, mint a célzott pont (a célfekete alsó része, közepe). Colt revolverjeit ugyanis nem céllövészetre tervezte, hanem önvédelemre, illetve hadi felhasználásra. A célzás 19. században oktatott módja eltért a mai alapelvektől, ugyanis a katonának az ellenséges katona, vagy a teljes ellenséges harcrend közepét kellett céloznia, vagyis az irányzékokat derék magasságra kellett rendezni. A fegyver azért lőtt magasat, hogy ilyen célzás esetében a lövések valahová a mellkasba csapódjanak be, épp, mint ahogy azt lőkísérletünk esetében láttuk.

Összefoglalás

A mai hadi és rendvédelmi célú pisztolylőszerek teljesítményéhez[16] képest ezek az értékek persze csekélynek tűnnek, ugyanakkor messzemenően elegendőek arra, hogy még bőven 25 méter felett is kioltsák egy ember életét. Pontosság tekintetében pedig semmi szégyenkezni valója nincs a régi fegyvereknek, hiszen ennél többet ma sem várnak el egy önvédelmi vagy szolgálati pisztolytól.

Colt 1851 Navy .36Colt 1849 Pocket .31
Névleges űrméret0,36” (9,14 mm)0,31” (7,87 mm)
Tényleges űrméretbarázdákban 0,383-384”, az oromzatok közt 0,377”barázdákba 0,330”, az oromzatok közt 0,315”
Töltényűrök66
Tömeg1160 g725 g
Csőhossz[17]190 mm150 mm
Huzagolás6 balos huzag, csőfartól a torkolat felé gyorsul6 balos huzag, a csőfartól a torkolat felé gyorsul
Lövedéktömeg126 grain (8,16 g)80 grain (5,2 g)
Lövedékátmérő[18]0,383” (9,74 mm)0,330” (8,39 mm
Lőportöltet14 grain Swiss 2Fg (0,9 g)11 gr Swiss 2Fg (0,73 g)
Torkolati sebesség[19]200,05 m/s237,1 m/s
Torkolati energia[20]163,4 J145,72 J
Sebesség 25 m178,3 m/s227,3 m/s
Energia 25 m129,7 J133,9 J
Szóráskép nagysága 25m8,8×6,3=55,44 cm26,4×6,6=42,24 cm2

 

Németh Balázs, 2020. augusztus

 

[1] Temesváry Ferenc: Pisztolyok (Akadémiai Kiadó, 1988) 470. o.

[2] R. L. Wilson: Colt, an American legend (Artabras, 1993) 59-65. o.

[3] Erich Gabriel: Die Hand- und Faustfeuerwaffen der hadbsurgischen Heere (ÖBV, 1990) 119. o.

[4] Henry Barnard: Armsmear: The Home, the Arm, and the Armory of Samuel Colt (New York, 1866) 347-348. o.

[5] Fordította: NB

[6] Fordította: NB

[7] R. L. Wilson: Colt, an American legend (Artabras, 1993) 39-58. o., Dennis Adler: Colt Single Action, from Paterson to Peacemakers (Chartwell, 2006) 69. o.

[8] Temesváry Ferenc: Pisztolyok (Akadémiai Kiadó, 1988) 470. o.

[9] R. L. Wilson: Colt, an American legend (Artabras, 1993) 39-58. o., Dennis Adler: Colt Single Action, from Paterson to Peacemakers (Chartwell, 2006) 77. o.

[10] Temesváry Ferenc: Pisztolyok (Akadémiai Kiadó, 1988) 470. o.

[11] Kossuth kormányzónak a feltalálótól

[12] Temesváry Ferenc: Pisztolyok (Akadémiai Kiadó, 1988) 471. o.

[13] Későbbiekben a MNM tulajdonában lévő fegyvereket és a készletet megvizsgáljuk ennél pontosabban is, hogy a korábbi szakirodalmak méréseit pontosíthassuk.

[14] Dean S. Thomas: Round Ball to Rimfire Vol. III. (Thomas Publications, 2003) 79. o.

[15] R. L. Wilson: Colt, an American legend (Artabras, 1993) 364. o.,

[16] Egy korszerű 9 mm Luger lőszer lövedékének kezdősebessége 8 g-os lövedékkel 350 m/s körül mozog fegyvertől függően, torkolati energiája pedig 450 J megközelítőleg.

[17] Az általam mért adatok néhány mm eltérést mutatnak Temesvári adataihoz képest. Ennek oka valószínűleg az, hogy Temesvári az átmeneti kúp végétől (a cső nyolcszögletű részének kezdetétől) mérte a csőhosszt, míg én a csőfar és töltényűrök találkozásától.

[18] Megfigyelhető, hogy a lövedék átmérője közel megegyezik a cső barázdákban mért átmérőjével. Erre azért volt szükség, hogy lövéskor a kamrából az átmeneti kúpba csapódó lövedék egyrészt teljesen kitöltse a furatot és szigetelje a lőporgázokat, másrészt a huzagolás oromzatai erős fogást biztosítsanak a lövedék megforgatásához.

[19] 5 lövés átlaga

[20] 5 lövés átlaga